Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 20. szám - Az irhoni börtön-rendszer hazánkban - Egyetemes alkotmányisme rövid vázlatban. Schvarcz Gyulától

— 159 — politikai irodalmat. Legszembetűnőbb mostoha cultiválás észlelhető azonban hazánk irodalmának azon részénél, mely az úgynevezett ^alkotmányi politikai* kéidések fejtegétését tűzi czéljául. Jánosi Eerencz munkáját1) kivéve, mely — hanem csalódom — egészben csak néhány állam alkotmányáról ad bővebb mérvekben tájékoztatást, s az nagyon is hézagos méltatással, »s épen nem szabatos közjogi nyelven« történik, mint szerző megjegyzi, — nincs irodalmunkban munkánk, melyből a magyar olvasó hazánk nyelvén megismerhetné az európai és Európán kivüli államok alkotmányát. Nem szólván itt arról, hogy a közkézen forgó politikai kézikönyvek csak szórványosan, jegyzetekben elvétve, s akkor is csak »per tangentem« érintik más államok tételes alkotmányait. Ezen égető hiányon egyelőre segítendő, irta meg Schvarcz Gyula fáradhatlan tudósunk, ki jelenleg gyakorlati politikával nem foglalkozván, egész osztatlan tevékenységét a politikai irodalom gazdagítására fordíthatja, az ezen sorok bevezetésében körülirt művecskéjét, mely előfutárját és rövid vázlatát képezi szerző azon nagyobb, részben már sajtó alatt lévő művének, mely az európai államok alkotmánytörténelmét, s alaptörvényeit ez utóbbiakat szintúgy eredeti szövegben, mint tárgyim fordításban fogja hozni. Szerző czélja és ezen megbeszélésünk tárgyát képező munkának genesise az, hogy »az általános műveltség előnyeire igényt tartó magyar állampolgár, a modern államok alkotmányainak legalább főbb mozzanatairól birjon tiszta, világos fogalommal.« Ezért határozta el magát szerző »jelen kézikönyv közrebocsátása által pótolni azon hiányt, melyet e részben nemzeti irodalmunk mutat. A művelt közönség e kis füzetben együtt találja, rövid vázlatban ugyan, de lelkiismeretesen szigorú szabatossággal egybeáilitva mindazon ismerettket, melyekre e részben szüksége vagyon. Különösen gyakorlati haszonnal birónak fogják e munkát találni azok, kik államtudományi államvizsgálatra, vagy politikai szigorlatra készülvén az európai államok alkotmányainak hacsak legfőbb vonásairól is akarnak kellő tájékozottsággal birni, melyet különben eddig c^ak a Rauch-féle: »Parlamentarisches Taschenbuch«ban, vagy pedig a L a f e r r i é r e-B a t b i e-féle: »Les Constitutions d'Europe et d'Amérique«-czimü alkotmány-gyüjeményekben szerezhettek ; azonban az emiitett munkák egyike sem felel meg az általunk imént kitűzött czélnak és pedig rendkívüli extensivitásuknál fogva. Különösen emeli e művecske becsét az, hogy a vizsgálatra készülők a bevezetés az államtudományba« czimü iratban a divó politikai alapfogalmak szabatos s közjogi nyelvezetű meghatározását lelik. Már ezen első rész is, mely e munkát kivált államtudományi repetitoriummá minősiti, biztosítja a mü értékét. Egynehány sornyi, egészben, mondhatni néhány tollvonásból álló következő 44 alapfogalom definiáltatik a munka első részében: Állam — Nemzet — Nép — Nemzetiség — Államhatalom — Jog — Törvény — Alaptörvény — Alkotmány — Alkotmányosság — Rendőrállam — Jogállam — Culturállam — Arisztokratia — Plutokratia — Demokratia — Képviseleti rendszer —• Parlamentarismus —• Önkormányzat — Monarchia — Köztársaság — Állampolgárok — Kasztok — Rendek — Modern társadalom — Jogegyenlőség — Szabadság — Felelősség — Állampolgári jogok — Község — Járás — Megye — Tartomány — Törvényhatóság — Souvérain állam — Birodalom — Souzerainitás — Beáiunió — Erigyállam — Personal-unió — Államszövetség — Conservativismus — Badicalismus — Liberalismus. A törvényhatóságoknál különösen hangsúlyozza szerző, hogy ilyenek »jelenleg csak még Magyarországon állanak fen«. (17. 1.) Különösen sikerültnek találjuk az imént emiitett alapfogalmakhárom utolsójának definitióját; »c o n s e r v a t i v i s mu s« alatt szerző ugyanis »oly politikai irányt ért, mely az alkotmány jogi fejlesztését vagy egyátalán elvből ellenzi, vagy pedig kizárólag azon hatalmi tényezők értelmében igyekszik eszközöltetni, a melyek az alkotmányjogi fejlesztésére eddigelé befolyni jogosítva voltak«. (19. 1.) Az oly politikai irányt, mely »a jogilag érvényben levő alkotmány összes alapintézményeinek gyökeres megváltoztatását egy rögtöni nagy, rendszeres törvényhozási intézkedéssel igyekszik keresztülvinni*, szerző »r a d i c a 1 i s m u s«-nak nevezi, (u. o.) Végül a»liberalisIHIISÍ fogalmát szerző az oly politikai irányban látja, »mely az érvényben lévő alkotmány alapintézményeinek fokozatos törvényhozási ') L. Jánosi Ferencz: »Alkotmányok gyűjteménye* Összegyűjtötte — I. köt. : Az angol alkotmány. II. köt. : Az amerikai egyesült államok, Svajcz, Francziaorsság és Belgium alkotmányai. 2 kötet. 2 frt. SO kr. Pfeifer Ferdinánd kiadása. I módosítása által igyekszik a conservativismus és radicalismus törekvései közt közvetíteni.* (u. o.) Az salkotmányisme* czimü rovatban szerző az európai alkotmányokat két nagy csoportba osztályozza. Az elsőbe azon államokat osztva, »a melyeknek alkotmánya tüzetes és rendszeres alaptörvényben vagy tüzetes alkotmánytörvényekben nyer kifejezést. A másodikba pedig azon államokat, »a melyeknek sem rendszeres alaptörvényük, sem tüzetes alkotmánytörvényeik nincsenek, hanem államjogi törvényeik és törvényerejű szokásaik egésze képezi alkotmányuk jogforrását.* (23. 1. s köv.) Ezen párhuzam további kifejtése után szerző az első nagy csoport államait 1. monarchiákra és 2. köztársaságokra osztja. A monarchiáknál következő finom árnyalatú alosztályokra akadunk: a) határozottan aristokratikus jellegűek; b) arisztokratikus jogmaradványokkal árnyaltak; c) határozottan plutokratikus jellegűek; dj plutokratikus vonásokkal árnyaltak, és végül c) demokratikus jellegűek. A minden egyes alosztályba tartozó államokat szerző taxatíve sorolja fel. A köztársaságokat szerző a) tisztán^ demokratikus jellegűekre és b) plutokratikus vonásokkal árnyaltakra osztályoza. A fentebb emiitett második nagy csoportba tartoznak szerző szerint 1. Magyarország, Nagy-Brittania s Írország egyesült királyság és Mecklenburg nagyherczegség, monarchiák és 2. San-Marino köztársaság. Ezen első tekintetre már átlátszó tisztaságú csoportosítás után szerző áttér következő államok alkotmányainak főbb vonásokban való rövid ecsetelésére: Ausztria — Bajorország — Belgium — Brazília — Nagy-Brittania és Iroszág egyesült királyság — Bulgária — China — Dánia — Eszakameiikai egyesült államok — Erancziaország — Görögország — Japán — Liechtenstein — Luxenburg — Magyarország — Mejico— Közép- és délamerikai államok —Mecklenburg— Montenegró — Németalföld — Németbirodalom — Kisebb német államok — Norvégia — Olaszország — Oroszbirodalom — Poroszország — Portugallia — Ruménia — San-Marino — Schweiz — Sziám — Spanyolország — Svédország — Szászország — Szerbia — Törökbirodalom — Würtemberg. Az apróbb államok közül csak azoknak alkotmányát ismerteti néhány vonással, a melyeknek alkotmánya[egy vagy más tekintetben kirivó typust képvisel. (4.1.) Daczára annak, hogy szerző azon majdnem hihetetlennek látszó feladatra vállalkozott, hogy rövid 35 lapon 46 különböző alkotmányt ismertessen, mégis feltüntet az egyes államoknál könnyedén odavetve oly sajátágos különszerüségeket, melyek a szóban lévő állam egészét képesek különös jellemző világításba helyezni. így pl. felemlíti többek között Chinánál (35. 1.) az államélet azon jellemző vonását, hogy az államhivatalok betöltésénél és a hivatalos előléptetésnél a nyilvános vizsgálattétel többé-kevésbbé kedvező eredményei az irányadók. Mennéltöbbvizsgát, s mennél jobb eredménynyel tesz le a chinai hivatalnok, rangban annál magasabbra emelkedik. Általános érdekre tarthat számot szerzőnek Erancziaország alkotmánya ismertetésénél közölt azon adata, miszerint birói ítéletekben lőn kimondva, hogy a herczegi, őrgróf! (marquis), grófi, algrófi (vicomte) és bárói czimek, valamint a »de« nemességet jelzett előszócska nem rangot, nem osztálykülönbséget jelzenek többé, hanem egyszerűen csak előrészét teszik az illető családi nevének (41. 1.) Szerző jeles markirozási tehetségét jellemzi leginkább azon körülmény, hogy Liechtenstein fejedelemségnél pl. tüzetesen csak azt emliti fel, hogy ezen fejedelemség ez idő szerint még az egyedüli állam Európában, a melyben választói joggal tényleg csak azon állampolgárok birnak, a kik írni, olvasni tudnak. (42. 1.) Hogy a t. olvasó lássa, miszerint szerző nem pusztán száraz adathalmazt fűzött együvé, kiemeljük pl. szerzőnek Mecklenburg nagyherczegségnél tett azon érdekes megjegyzését, e nagyherczegség hátramaradottságát jellemezvén, hogy ott egy még csak 1864-ben alkotott törvény Mecklenburg bármely nemes birtokosát feljogosítja arra, hogy a maga jószágán nem-nemes napszámosait, kik hanyagul dolgoznak, 25 botig megvágathatja. (47. 1.) A németbirodalom (49. 1.) és Olaszország (53. 1.) alkotmányainak ismertetésénél még arra is kiterjeszkedik szerző figyelme, hogy valamint amabban a birodalmi gyűlés tagjai, ugy emebben szintén sem a képviselőház, sem a senatus tagjai nem húznak napidijat vagy kárpótlást. San-Marino (57. 1.) arisztokratikus köztársaságnál még azt is kiemeli, hogy a »generale consilio principe« — a nagy tanács — még *