Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 20. szám - A "Magyar Jogászegylete közgyűlése

— 1GU — he rczegiczimetisadomány ózhat. A helvét köztársaságnál a »referendum« vagy az általános népszavazás intézményével ismerkedik meg az olvasó. Svédország alkotmányának ismertetésénél (60. 1.) a svéd országgyűlésnek egy nevezetes jellemző vonását, t. i. az állandó országgyűlési főügyész, a »justitic ombudsman« intézményét látja az olvasó feltüntetve, valamint ugyancsak a svéd országgyűlés által a sajtószabadság megóvására választott külön állandó bizottsággal is megismerkedhetik. Az eddigiekből megítélhetni, miszerint az előttünk fekvő műveeske egész tárházát képezi az érdekesebbnél-érdekesebb tudnivalóknak, melyeknek értékét még azon körülmény is lényegesen emeli, hogy a müveit jogász politikai ismereteinek létminimumát képezik, a miért is a műveeske számot tarthat arra, hogy olvastatni és saját becsénél fogva minél szélesebb körökben terjesztetni fog. Melegen ajánljuk Seb varcz művét, mely a magyar irodalmat egy becses munkával gazdagította, mindazoknak, kik politikával foglalkoznak, vagy kik más államok alkotmányai iránt is érdeklődnek. Gr, L. A »Magyar Jogászegylete közgyűlése. A budapesti ügyvédi kamara helyiségében f. h. 9-én d. e. 10 órakor szép számmal gyűltek egybe I. évi rendes közgyűlésre az ujonan alakult »Magyar Jogászegylet« tagjai. A felsőbb bíróságok s a helybelyi ügyvédi kar több kiváló tagjaik által volt képviselve, sőt még vidékről is többen érkeztek. Pontban 10 órakor Csemegi Károly alelnök az elnöki széket elfoglalván, a gyűlést következő nagy beszéddel nyitotta meg, melyet szószerint közlünk: Midőn alakuló közgyűlésünk után először van alkalmam a Magyar Jogászegylet tisztelt tagjait, ezen rendkivüli közgyűlésen, az igazgató választmány nevében üdvözölni: az öröm közé, melyet egy nagy és nemes, tudományos és egyúttal közvetlen gyakorlati czélra irányuló egyletünknek most már ténynyé lett létrejötte, joggal remélt tartós fennmaradásának, és tevékenysége közhasznú kifejtésének a tagok fenköltségében birt biztositéka fölött mindnyájan oly melegen érzünk, fájdalom, egy nem kedvező, eléggé nem sajnálható körülmény ürömcseppe is vegyül. Alakuló közgyűlésünk helyes tapintata, törekvéseink közvetlen sikerének egyik fó felt ételét munkálataink alaposságán és belértékén kivül, a hazai müveit közönség, különösen a politikai körök rokonszenvében is keresvén: ennek megnyerésére nem vélt hatályosabb módot feltalálhatni, mint azt, ha a köztérre kilépésünk alkalmával, oly férfi vezérlete díszíti sorainkat, akit kiváló érdemei, és a gyakorlati jogászat terén kivívott eminens állása folytán, garantiául fogad el a nemzet arra nézve, hogy a törekvés, melyet ő irányoz, a munkásság melyet ő vezet, nem csupán a helyes elvek felkeresésének és kifejtésének, hanem egyszersmind a gyakorlati követelmények megfigyelésének és számbavételének lesz szentelve. Alakuló közgyűlésünk ezen okból Majláth György országbíró ur ö Excellentiáját egyhangulág megválasztván egyletünk elnökévé: eléggé nem sajnálható veszteség reánk nézve, hogy ő Nagyméltóságát kettős hivatásának igen halmozott és nagyon fontos teendői, az Önök által neki felajánlott elnöki tiszt elfogadásában akadályozzák. A küldöttség,, mely a közgyűlés általi megbízatása folytán ő Excellentiája előtt Önök lelkesült bizalmát és kérelmét tolmácsolta: tanuja volt a küzdelemnek, melyet az ügyünk iránti meleg és többször kifejezett rokonszenv, és az országos hivatásaival egybekapcsolt kötelezettségek egymással küzdöttek; és küldetésünk teljesítése közben volt is több oly pillanat, melyben reménylenünk lehetett, hogy ő Excellentiájának ügyüük iránt élénken hangsúlyozott nemes érdeklődése sugalmazni fog oly módot, mely a legerősebbb kötelesség-érzetből származó tűnődő aggodalom legyőzése után, egyletünk legbensőbb óhajának teljesültét lehetővé teendi. Az.igazgató bizottság jegyzőkönyvében fel vannak jegyezve azon, minket, Önök küldöttjeit mélyen meghatott, egyletünket és törekvéseinket fényesen kitüntető szavak, melyekkel az országbíró ur kérelmünket viszonozni kegyes volt. De fájdalom, azon leghőbb óhajunk, hogy e kiváló férfi diszitse elnöki székünket, nem ment — nem mehetett teljesedésbe. E tény sajnálatos, és nem vala hatástalan. A könnyen szárnyra kelő lelkesedésnek mára legközelebbi napoktól várt több nemes aspirátiója helyeztetett ez által a távolabbi, csak buzgó munkálkodásunk eredményei folytán elérhető remények közé; és egyik különösen általam eperezben legmélyebben érzett közvetlen hátránya az is: hogy Önöket tisztelt Uraim, a magyar jogtudomány fenkölt szellemű barezosait, első közgyűlésünkön, egyletünknek ugy szólván e megnyitó ünnepélyén egy, az érdemek fényében sugárzó férfinak világító, lelkesítő és meggyőző szónoklata helyett, a magyar jogászat egyik szerény munkásának, habár a legmélyebben érzett, de a rokonszenves közérzület dagadó vibratiójának titkos szervéig el nem ható, egyszerű szavai üdvözlik. (Éljenzés Halljuk! Halljuk!) Nem fölötte nagy azon jogász-társaink száma, a kik czéljainknak velünk közös tevékenységben való elérése végett eddig hozzánk csatlakoztak ; de alaposnak tartjuk a reményt, hogy létjogunknak és szervezetünknek munkáink és sikereink általi igazolása, annál tartósabban, annál erősebben fűzendi hozzánk a rokon-törekvésüeket. A mi a tudományról általában, az áll a jogtudományról is: hogy részesévé teszi az embert azon feltartóztathatlan világ mozgalomnak, mely a tökély féDy. pontja felé tör, az eszményit megvalósítani, az istenit megközeliteni törekszik. A jog nemcsak alapja a társadalomnak és az államnak: hanem annak szelleme és életszerve is. A jog fogalma nem nieriti ugyan ki az állam fogalmát; a jog a társadalom életföltételeinek, az államhatalom által biztosított foglalatja. De a jog és annak megállapításai, valamint az uralma biztosítására követelt szervezet nélkül, a társadalom és az állam nem lehet egyéb, mint az önkénynek, a vak szeszélynek, a gonoszságnak vagy az erőszaknak játékszere. A jogot felkeresni, viszonylatát a létező helyzethez, hatását a remélt és kitűzött társadalmi és álladalmi közvetlen czélokra megismertetni, áldásait és uralmát, mint az igazság, a műveltség é3 a szabadság föltétlen követelményeit, az itt ott még tévelygő elfogultság és előítélet ellenében megállapítani: erre voltak hazánk nemeslelkii férfiai közt mindig elég számú buzgó bajnokok; mi jogosít azon föltevésre, hogy most, intézményeink átalakulásának nagy idejébenjogi alkotásainknak feltartóztathatlan szükkséggé vált létrehozatala napjaiban, elegendő számmal ne lennének? Vannak igen is buzgók és áthatottak, irányozni, tenni akarók, és erre egyszersmind képesítettek is; vannak kiváló jogászaink a jogászat mindenik sphaerájában, a kik tanulmányaik és tapasztalataik legfőbb jutalmát, munkásságuk legfőbb dicsőségét abban keresik: hogy tudományuk világával felvilágosítsák a hazai tötvénykezést, hogy intézményeink létrehozatalában és a létrehozottak javításában segédül, sugalmazóul szolgáljanak azoknak, a kiket más életkör, más pálya, a hasznos tevékenység más irányában foglalkoztat ; de a kik elhatározó szavazattal birván, elég müveitek annak belátására: hogy a jogtudomány és a jogi szervezet igen nehéz, igen bonyolódott, a szellemi conceptió finom szálain függő és nem egyszer végzetteljes kérdéseiben a valódi elhatározás a jogtudósokat illeti; és elég lelkiismeretesek, hogy a fajunknak természetében rejlő némileg szilaj bátorságot e belátásnak rendeljék alá. Nem időszerűtlen tehát egyletünk alakulása. Avagy talán hazai pártviszonyaink, a politikai küzdelmeknek még nem eléggé megtisztult, az áramlatoknak nem consolidált mederben hullámzása tenné azt időszerűtlenné? Épen ellenkezőleg. A jog és annak tudománya párton kivüli, és pártok fölötti mint az igazság. Csak egy van, a mi minden alaptörvény, minden törvényezikk, minden promulgatio és külső revelátió nélkül, önmagában és önmaga erejénél fogva mindenütt és mindenkor souverain : és ez az igazság, s ami ezzel egyértelmű : a jog ! Ez az, a minek cultusát a mi egyletünk lángoló bensőséggel vallja és törhetien erővel követi. De van-e szebb, vonzóbb társaság a pálttusában kitáradt hazafiúi kebel számára, mint azoké, a kik nem ismerve pártot és politikai vélemény-árnyalatot: nemes versenyben egyesülnek a haza jogi alkotásainak előkészítésére, az ezeket irányzó fentartó és átható elvek kijelölésére, megvitatására, helyreigazítására és ez által a mindenik párttal közös, a mindenik pártot egyaránt oltalmazó jogi intézmények létrehozatalára és megszilárdítására ? A mi egyletünk nem tesz | különbséget az egymást ostromló pártok hivei közt; örömmel és szeretettel karolja fel valamennyit, csak egy minőséget kiván mindeniktől, a kit ügyünk iránt lelkesültsége a vihartalan tevékenység ezen körébe vonz, és ez az: hogy a pillanat ephemer dicsőségének káprázatos ragyogásáról lemondva, lelkét és szivét azon elvek és eszmék hatásának nyissa meg, melyek állandóbbak és tartósabbak mint bármely politikai rendszer, biztosabbak és határozotabbak mint bármely politikai conceptió, áldásosabbak mint bármely kormányzati rendszabály; melyeket kitalálni nem lehet, de felismerni kell; melyeket a korlátoltság félreismerhet, az előítélet és az elfogultság megtagadhat, a vakmerőség megsérthet: de a melyek végre is a lényünkben rejlő felsőbb erő megtörhetetlen hatalmával szétfoszlatják az akadályokat, és diadalmaskodnak a nehézségek tehetetlen füstgomolyaga felett. Egy igen komoly alkalommal, mely rettenetes valódisággal illustrálta szavai kétségbe vonhatlanságát, egy összedőlt trón romjain, egy megdöntött őshatalom omladékai, a szétzúzott fejedelmi jelvények széttört és szétszakított darabjainak foszlányai előtt, mondá Martignac — az őrültséggel határos jogtiprás kísérlete által megbukott miniszter, az erre vállalkozott utódjának, a fogolylyá lett Polignac berezegnek lángeszű védője: »Annyi ingadékony elem, annyi dolog között, mely a hatás által jő létre és melyeket a visszhatás megsemmisít, egy marad, a mi megmozdithatlan és örök, a szenvedély által nem érinthető, a mi független az időtől és az eseményektől: ez az igazság.« Igenis, a mi törekvésünk időszerű; mert a jog felismerése és alkalmazása minden időhöz való; időszerű: mert a mi jogunk nem a pártjog, mely utóbbi ami tantételünk szerint nem egyéb, mint a valódi jognak meghamisítása. Szövetségünk időszerű : mert mi nem kölcsönzünk szólamot és vezényszavakat sem a politikai pártoktól, sem az egyes társadalmi osztályoktól; mi nem lessük sem azoknak sem ezeknek a pillanat változó exigentiái vagy önző érdekei szerint minősülő vágyait, hogy a jog látszatának külszinével fedjük azt, a mi csupán hatalmi expediens, vagy a tönkrejutott tekintély múzeumi darabjának galvanicus rángatódzása. Az, a mit mi akarunk és czélba veszünk, nem rombol, nem pusz-