Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 19. szám - Az életbeléptetési törvényjavaslat függőben maradt szakaszai
rel egészíttetik ki, igy pl. a német birodalmi sajtótörvényben i adoptált rendbüntetések rendszerével, de eltekintve attól, hogy az együttes felelősségnek a fokozatos felelősséggel való olyan combinatiója, mint minő a badeni sajtótörvényben helyt fog, egyátalán nem helyeselhető, ezuital csakis arról van szó, hogy a sajtóügyi felelősség ujabb radikális törvényhozási rendezéséig a jelenlegi állapot, a fokozatos és kizáró felelősség rendszere, változatlan hatályában fentartassék. Erre nézve pedig, hogy a fenébb jelzett magyarázati lehetőségnek eleje vétessék, szükségesnek látjuk annak világos declaratióját, miszerint a sajtótörvény 13. és 33. §-ai oly értelemben tartatnak fen továbbra is hatályukban, hogy sajtóvétségért mindig csak egy személy vonható felelősségre, azaz nem a terjesztők a büntetőtörvénykönyv értelmében együttesen, hanem sorrend szerint a azerző, vagy a kiadó v^gy a nyomda vagy metszde tulajdonosa. A legszűkebb értelemben vett terjesztő (a könyvkereskedő, elárusító) pedig, összhangzásban a sajtótörvénynyel, mely azt sem a 13. §. sorr- ndjében fel nem emliti, de különben mint részest sem vonja felelősségre, •— a sajtótörvény 27. és 43. §ai csak a már elmarasztaló i télét által sújtott elmemü árusitását rendelvén a szerzője ellen hozathatott legnagyobb büntetéssel illettetni, — a codex mellett e vonathassék, még bün részesség czimén sem, felelősségre. Vagyis szükségesnek látjuk annak , világos megszabását, hogy a büntető-törvénykönyv idevágó 1 szakaszaiban előforduló ezen kitétel: »terjesztés« alapján a sajtótörvény szerint felelősségre vonható személyek köre nem ti'githató, sem az együttes felelősség heljt nem foghat. 11. Járásbirói és szolgabírói hatáskör. (S. S.) Rendszeres büntetőtörvénykönyvnek életbe léptetése oly országban, holtételes törvények hiányában a birák logicája évszázadokon keresztül pótolta a törvényhozói souve- 1 rainitást, nagy nehézségeket szül a gyakorlatban. A codex fogalom-meghatározásainak jogászi finomsága, a sorok között lappangó ür, melyet csak az elmélet tanai tölhetnek ki, zavarba hozzák a gyakorlatot annak első időszakában. A birói karnak átlagos szakképzettsége e tekintetben oly fontos mozza- I natot képez, hogy az a törvénykönyv szerkesztésénél is ; szem előtt tartandó, és igy például egészen más alakban lesz szövegezendő egy codex ott, hol annak kezelése esküdtszékekre bizatik, és máskép ott, hol annak határozmányait szakképzett birák juttatják érvényre. Az életbe léptetendő büntetőtörvénykönyv minden sza- I kasza a vonatkozó elméleti tanok egyik elvont képződménye; minden egyes tétele tudományos háttérre utal; a szöveg szakbeli, comprimált, igen képzett bíráknak is nehezen érthető, elmélyedő tanulmányokat igénylő. És ezen codex uralmi terének nagy részét egyes biráinkra bizza a kormány, minden eljárási sza- ' bályzat nélkül, az igazságszolgáltatás helyességének mindtn garantiája, az önkénynek minden ellenőrzése nélkül. Oly hatáskört akar bizni a kormány az egyes biróra, j minővel sehol e világon nem bir. Mintha már előre ad absurdum akarná vezetni az uj büntetőtörvénykönyv alapján fejlendő gyakorlatot. És ez nem lenne provisorium. Büntetőeljárási törvénykönyv alkotása mindenütt hosszú küzdelmek révén sikerül csak. A legkülönbözőbb érdekkörök elvi tusáját idézi elő. Ma, midőn csak az első javaslat, tehát I még nem is az előadói javaslat van készülés alatt, önámitás arról beszélni, hogy azon eljárási szabályok, melyeket készítünk, csak ideiglenes kisegitő szerepre lesznek hivatva. Helyeseljük ezeknél fogva Chorin indítványát, hogy a járásbirák büntető hatásköre megszorittassék. A kérdés súlypontját azonban máshol találjuk, mint hova azt Chorin indítványa helyezi. Nem abban látjuk a a járásbirói büntető bíráskodás nagy veszélyét , hogy a járás- j birák f'elhatalmaztassanak 1 évig terjedhető fogságbüntetést kiszabni. Egyáltalában nem a büntetés kiszabásának körében, hanem a bíráskodásnak ítélethozatal előtti szakaiban, az eljárás teljes szabályzat-nélküliségében. Az egyes biró közvádló, nyomozó, védő, vizsgáló bíró és itélő biró egy személyben. Az előnyomozás és vizsgálat hiányos. Az egész eljárás formátlan, elhamarkodott, felületes. A biró dominus litis. Mintha csak néhány forintnyi bagatellügygyel volna egyenértékű a büntető per. Határoz sommás uton. Dönt tetsz-se szerint a polgárok szabadsága felett. Az általa elrendelt letartóztatás ellen tényleg nincs orvoslat. Védtelenül ki volna szolgáltatva az egyéni szabadság vidéki kadi-k tájékozatlanságának, önkényének. Eljárási statárium alatt állna az egész ország a büntetendő cselekmények sorára nézve. A védelem illusoriussá válnék; sok esetben a végitélet elleni felebbezés is. A vádlott ugyanis legtöbb esetben csak a marasztaló ítélet indokaiból tudhatná meg, mivel volt tulajdonkép vádolva, és igy,ha ugy tetszik a járásbirónak, rég elszenvedte már a vádlott a reá mért büntetést, míg felebbezése elintézve visszaérkeznék. Törvényszékeink eljárása is igen sok kívánni valót hágy. De van legalább némi forma az eljárásban. Megvan a sárga könyv, melyet a járásbirák többnyire mint csakis a törvényszékeknek kiadott zsinórmértéket maguk számára nem létezőnek tekintenek. Megvan azon. nagy előny, mely az ítélő egyének pluralitásában rejlik. S megvan, ami az eljárás egyik legfontosabb garantiáját képezi, a közvádlói, a vizsgálói és az itélői szerep szétválasztottsága. A legnagyobb veszély tehát, a melylyel az egyes birák büntető hatáskörének tervezett kitágítása járna, az ítélet előtti permenet teljes alaktalanságában fekszik, és nem annyira a büntetés kiszabhatásában. Törvénykönyvünkkel szemben, mely az összegre oly nagy súlyt fektet, hogy a szerint minősiti a büntetendő cselekményeket bűntettekként vagy vétségekként, attól félni nem kell, hogy a biró azért, mert a vétségek 10 frtig hozzá utasitvák, egy 10 frtnyi lopásnál is azon büntetést fogná alkalmazni, mely 50 frtnyi összegnél képezi a maximumot. A német birodalmi büntető törvénykönyv sokkal kevesebb nyomatékot helyez a jogsértés érték-összegére, és pl. minden egyszerű lopást az összeg magasságára való tekintet nélkül vétségnek minősít és 5 évig terjedhető fogsággal rendel büntetendőnek. A járásbiró hatáskörébe a német törvény szerint a lopás 25 márka értékig van utasítva. Itt tehát a maximum, melyet a járásbiró 25 márkáig meni! lopásnál alkalmazhatna, 5 évi fogság. Sa törvényhozó azért még sem aggódott ezen maximum miatt, hogy a 25 márk. lopást a járásbiróhoz utasítsa. Mert fel nem tette, hogy a törvény által a legsúlyosabb esetekre kimondott maximális büntetést a biró a legcsekélyebbeknek deciaráit esetekben fogná alkalmazni; és mert a büntetés kiszabása nem képezi a veszély kiemelkedő pontját, és az felebbezés utján mindig orvosolható. De igenis veszélyesek az ítélet előtti procedúra hiányai, miután azok többnyire orvosolhatlanok. E tekintetben hathatós garantiákról gondoskodott a német törvény. A járásbíróság mint büntető fórum társas bíróságot képez. Minden járásbiró mellé két Schöffe van íidva. A közvádlói szerepre külön közeg, az Amts-Anwalt van felállítva. Az ítélethozatal előtti közbenső végzések felébb vihetők azon Landesgericht-hez, melyhez az illető járásbíróság tartozik. Van teljes felebbezés teljes szóbeliséggel; van revisio in jure; van rendezett bűnvádi eljárás. Magában véve azon körülményben tehát, hogy a járásbiró, ha az összerü esetben három hónapnál hosszabb büntetést, tart kiszabandónak, az ügyet köteles legyen áttenni az illetékes törvényszékhez, vagyis, hogy a súlyosabb bűnesetekben : a correctionalisatió ellentéte foglaljon helyet, nem találunk elegendő garantiát. Azinjurebiráskodáskörülitévedésnek csak alárendelt fontosságot tulajdonítunk. De helytelennek is t rtjuk ezen expedienst, mert nem ér fel ama visszásságokkal, melyekkel karöltve vár. Szemben ugyanis a büntetőtörvénykönyv egy< s büntetési tételeinek igen tág körű viszonylagosságával, a 92. §-al,és szemben a 84. §-sal, mely az eset körülményei szerint még a decorrectionalisatiónak is enged helyet, a járásbiró ahhoz, hogy az összerü esetben az alkalmazandó büntetést ha csak megközelítőleg is felismerje, a cselekmény tárgyi és