Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 19. szám - Az uzsora kérdése a német parlament-ben

— 153 — alanyi tényálladékának megállapításán felül kénytelen volna kutatni és mérlegbe vetni mindazon mozzanatokat, melyek a beszámításra befolynak. A törvényszéknél pedig a bizonyítási eljárás teljesen újból felvétele, az ügynek újbóli tárgyalása lesz szükségessé. Eltekintve attól, bogy a bizonyítási eljárás értéke az ismétlés folytán szükségszerűen csökken, ily újbóli eljárás, különösen az annak tárgyát képező csekélyebb bűneseteknél, rendszerint leküzdhetlen akadályokba ütközik, minden esetben pedig a közönség s a tíscus aránytalan tulmegterheltetését okozza. A járásbiró továbbá avval, hogy az ügyet átteszi a törvényszékhez, akárhogy tekintsük a dolgot, praejudiciumot alkot. Ha pedig a törvényszék azt találná, hogy az esetre nem alkalmazandó három hónapnál magasabb büntetés, akkor desavouálja a járásbíróságot. A mi szintén nem épen kívánatos tény a jogszolgáltatásban. Avagy köteles legyen-e a törvényszék visszaküldeni ily esetben az ügyet a járásbiróhoz? Akkor mikép fog ez ítélni? De igazságtalanság rejlik már abban is, hogy a vádlott ugyanazon cselekményre vonatkozó gyanú miatt kétszeri tárgyalás kinjainak legyen kitéve. Ez bis in idem volna. Részünkről az orvoslatot a következőkben találjuk. Azon indítványnak elfogadásában, mely szerint a javaslat által tervezett járásbirói hatáskör megSzorittassék a jogsértés értékösszegének 10 frtra leszállításával. Ezen összeget azon maximumként tekintjük, mely a járásbirói bíráskodásnak concedálható. A csirke-lopások s hasonlók, melyek a tárgyalt csekély bűnesetek többségét képezik, értéke annyira sem rug. Azon szempont, melyet a jogügyi bizottság előadója érvényesített, hogy miután a büntetőtörvénykönyv a cselekmények minősítése tekintetében határozott összegek szerint állított fel határvonalokat, az illetőségi határvonal meghúzásánál a codex által felállított összegről eltérni nem lehet, állitásnál nem egyéb, mely mivel sincs indokolva. Sőt ellenkezőleg utalhatunk arra, hogy minden ujabb bűnvádi eljárás codifícatiójánál meggyőződtek a törvényhozók, miszerint azon beosztási rendszer, melyet az anyagi büntető-törvénykönyv a bűncselekmények csoportosításánál követ, az illetőségi határvonalak megvonásánál be nem tartható. S különösen a magyar büntető-törvénykönyv szellemének nem felel meg a jogügyi bizottság előadójának ezen érve. Mert törvénykönyvünknél, ott, hol a cselekmény bűnösségének súlya, a minősítés s avval a törvény legfontosabb határozmányai az összegek szerint megállapitvák, még sokkal kevésbé mint más rendszerű codexnél kell tartani az illetőségnek összegek szerinti szabályozásától. Azt kivánnók továbbá, hogy a btkv 301. §-ban foglalt súlyos testi sértés vétségénél, midőn t. i. az okozott sérülés, betegség vagy elmekór husz napot tul nem haladott, de nyolcz napnál tovább tartott, mint súlyos beszámitásu fontosabb és oly esetről, melynél a büntető bíró polgárjogilag igen tetemes kártérítést Ítélhet meg; a sikkasztás pedig mint, oly büntetendő cselekmény, melynek tárgyi tényálladékát szerfelett finom, elméletileg vitás, gyakorlatilag igen gyakran kétes és nehezen megkülönböztethető fogalmak combinatiója képezi, a járásbirói hatáskörből egyáltalában kivétessenek. Eljárási szempontból ha ezúttal nem is reformokat, de a legégetőbb bajok ellen óvszereket követelünk. ítélethozatalig járásbiró és vádlott egyedül állnak egymással szemben. Ki védje a vádlottat a titkos nyomozás visszaélései, a vizsgálat hiányai, a biró elfogultsága, hibái, önkénye ellen ? Néhány forint iránti pervitában uyilvaáll a jogorvoslatok utja nyolcz instantiához. A polgári biró minden egyes birói ténye a legcsekélyebb alaki hiba miatt felvihető megdöntés végett az o>szág legmagasabb biróságához. S a polgári szabadság kérdésében minden vidéki járásbiró praefectus praetorio legyen, kinek határozata csalhatatlan, mely ellen nincs okoskodás, nincs orvoslat? Oly kecsegtetők a tapasztalatuk, miket eddigi büntető igazságszolgáltatásunk nyújt, hol a vizsgálati fogságról amugyis vad fogalmak harapóznak? Feltétlenül megköveteljük, hogy ítélethozatal előtt is a járásbiró minden lényeges közbenső határozata ellen, de minden esetre a vizzgálati fogságot rendelő végzése ellen felebbezés engedtessék az illető törvényszékhez. S ehhez nem is kellene ujitás. Csak az első javaslat in integrum restituálása. Abban meg volt adva ezen felebbezés joga, és csak az enquéte által lett az kitörölve. Szükségesnek tartjuk továbbá, hogy a járásbirósági hatáskörre utalt büntető ügyekre nézve kimondassék a jogvédelem szabadsága, kimondassék, miszerint a járásbiró köteles megengedni a vádlottnak, hogy az ügyvéd által védelmeztethesse magát. Szükségesnek tartjuk továbbá, hogy a rendszertelenségben rejlő bajok némiképi egyensúlyozása végett a kir. ügyészség beavatkozási joggal r uháztassék fel olykép, hogy azon törvényszék kir. ügyésze, melynek területén a járásbíróság székel, közvádlói minőségében teljes ügyészi jogkörrel befolyhasson a járásbirói permenet bármelyik szakában, mihelyt akár valamelyik ügyfél utján, akár bármely más uton az esetről tudomást nyert. Utalunk Németországra, utalunk Ausztriára. Ezen országokban a járásbiró mint büntető biró mellé külön köz vád ló (A m t s-A n w al t) van rendelve s daczára ennek fentartja a törvény az államügyészségnek azon jogot, hogy az illető törvényszéknél levő államügyész teljes ügyészi jogaival, a vádelv irányulatai szerint, beavatkozhassék az eljárásba. Másrészt pedig ép oly szükségesnek tartjuk azon intézkedés felvételét, mely a károsult félnek is biztositsa a magánvádló jogait, ügyfélbeli minőséget, ügyvédi képviseltethetéssel, teljes felebbezési joggal, és pedig nemcsak azon bűncselekményeknél, melyeknél a magánfél indítványától teszi függővé » törvény a bűnvádi eljárás megindithatását, hanem általánosságban a járásbírósághoz utalt minden bűnesetben. A javaslat szerint a közigazgatási hatóságokhoz utasított kihágási ügyekben a bíráskodás utolsó folyamodásig közigazgatási hatóságokra bízandó. A miniszterelnök ur jogbirói ellenőrzés által aláásva látja az administrativ hatóság tekintélyét. Szerettük volna megsúgni Szilágyinak, említse fel a bagatell-törvényt. A miniszterelnök ur ezen legsajátabb alkotványát, mely megadja a jogorvoslatot a közigavgatási közeg határozata ellen az illető területen székelő jogi bírósághoz. S ez máskép nem lehet. Az igazságügynek elválasztása a közigazgatástól nem egyértelmű az igazság eszméjének száműzésével a közigazgatásból. Ugyanazon alkotmányos fejlődésnek, mely e két sphara szétválasztását eredményezte, alapgondolata, hogy minden, a mi joghatályt követel magának, a törvénynek s a birói ellenőrzésnek képezze tárgyát. A kormányt nem ismerhetjük el birói fórumnak. A pártszenvedélyek confusióit nem szabad átvinni az objectiv igazság terére. Nincs torzabb alak a jogállamban, mint politikai biró. A politika jogot nem ismer. A jog nem ismer politikát. Ha már szükséges, hogy czélszerüségi szempontból a büntetendő cselekmények bizonyos osztályait első fokban administrativ közegek elbírálására bizzuk, a jogi controle kell hogy a jogi bíróságnak megadassák. Németországban van polizeiliche Strafverfügung, Ausztriában is, de a közigazgatási közeg határozata nem tekintetik joghatályosnak ; annak megdöntésére ott felebbezés sem szükséges; a fél egyszerű ellenmondása (Einspruch) elegendő, hogy az minden erejét veszítse s az ügy a törvényes rendes útjára, az illetékes jogi bírósághoz legyen átteendő. Az uzsora kérdése a német parlament-ben. Az uzsora tényálladékának construálásánál két szempontból lehet kiindulni. Az uzsora főismérvekéut tekinthető az alanyi mozzanat, a helyzet-, a könnyelműség kizsákmányolása. Ezen felfogás mellett mir.den egyes esetben a biróság hivatása megbírálni, vajon a szolgálattétel és a kamatok között feltűnően aránytalan-e a viszony. Az uzsora tényálladékának megállapításához egy meghatározott kamat-maxi műm túllépése tekinthető szükségesnek, a mely felfogás szerint a kamatvétel bizonyos fokig (a kamat-maximumig) soha sem képez uzsorát, a kamatvétel e meghatározott kamat-maximum-on tul mindig képez uzsorát. E napokban tárgyalás alá került az uzsora kérdése a német parliamentben és ezen kétféle felfogásra alapíttatott a kétféle javaslat, melyek a vita tárgyát képezték. A jogügyi bizottság által egész terjedelmében elfogadott kor-