Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 18. szám - A nyolczadik magyar jogászgyülés

— 143 — határozatban, illetőleg a kir. ügyész indítványában minősittetett; vagy hogy vádlott a vádhatározatban meghatározotton fölül, még más büntetendő cselekmény gyanújával is terheltetik: az Ítélethozatal felfüggesztésével, a vádnak ezen a bíróság nézetével megegyező előterjesztésere figyelmeztesse, illetőleg felhivja? 2. A tényállásnak az 1-ső pontban körülirt irányok valamelyikében, a főtárgyalás alkalmával való módosulása esetére mely intézkedések vétessenek fel a bűnvádi eljárást szabályozó törvénykönyvbe azon czélból: hogy a vádrendszernek következetes alkalmazása mellett a) egyrészről a vád és védelem joga, és nevezetesen a vádhatóságnak ezen esetben különösen figyelembejövő hatósági köre, más hatóság beavatkozásától megoltalmaztassák? és b) másrészről az anyagi büntető-törvény rendelkezéseinek lehetőleg megfelelve legyen ?« Előadó: Dr. Lőw Tóbiás budapesti kir. főügyészi helyettes. Véleményezők: Beksits Gusztáv budapesti kir. táblai fogalmazó, Dr. Emmer Kornél, Dr. F r i e dm a n n Bernát budapesti ügyvédek, Dr. S z e g h e ő Ignácz trencséni kir. ügyész, és Dr. Székács Ferencz budapesti kir. fenyitőtörvényszéki biró. Második kérdés: »Föitéve, hogy a bűnvádi eljárás a vádrendszeren alapul, és hogy ebből kifolyólag a közvádat — mellőzve az actio popularis-t, valamint eltekintve a sértett fél illetőleg a károsított inditványozási jogától — kizárólag az állam által e czélra rendelt hatóság —• a kir. ügyészség — oly terjedelemben képviseli, hogy az eljárás csakis az ő indítványára indítható meg, és az ő elállása esetében megszüntetendő: 1. Jogosan tagadhatja-e meg a kir. ügyész a bűnvádi eljárás megindításának indítványozását, a) ha a cselekmény, mely miatt az megindítandó lenne, a törvény szerint büntettet képez, azonban a vádhatóság meggyőződik, hogy az a beszámítást enyhítő, a büntetőtörvénykönyvben különösen meghatározott körülmények, vagy más oly rendkívüli enyhítő körülmények mellett fordul elő, melyek folytán azon cselekményre, illetőleg annak TÁRCZ A. A Tisztelt Házból. Minden oldalról zajlott a tűrhetetlen állapot anathemája. Birák, ügyvédek jogászgyülési tudósok, habaronczok, balabbak, sőt — horribile auditu — uiamelukok is felriadtak a jogállam agóniájából. Mint viharos tenger hullámai csaptak fel és a kormányos Odysseus már hiába tömte be fülét, hiába kötötte meg karjait, az összeszorult, átlyukasztott és elöntött igazságügyi bárka igy nem mehetett tovább. A tenger áldozatot követel. Erre jó az ügyvédi reform. Ugy lehet csinálni, hogy minden rosszabbá legyen, de népszerűbb a kormány, mely a népet nyúzó, zsaroló prókátorokat megzabolázza. Szóbeliségért is kiáltanak, tehát paralysálni kell az ellenzéket szelídebb formájú, csak elvről, nem kivitelről biztosító kormánypárti javaslattal. Meg is történt. Ezzel a biztonsági ventil meg volt nyitva. Az ellenzék legyen vak és hálátlan ily jó reform kormány érdemei iránt, a többség snem a szavakat, hanem a tetteket* nézi, mint Pauler mondá. Ma pedig a legnagyobb tett, a legbámulatosabb erő, semmit se tenni és még is az igazságügyi kormányon maradni. Dárday és Emmer javaslatai mellett — ezeket fogadta el Pauler — a jó pásztor, és a többség, a jobboldali nyáj — minden a réginél marad. Ráérünk. Utánunk a vízözön jöhet; a jelen állapot, mint Apáthy jól sejté, vizözön előtti. Pauler mindent védett a maga módja szerint. Védte adminisztratióját a papirtakaritással, de nem mondta, mennyit takaríthatna meg, ha a Veszter által bemutatott 55-féle 10 négyszög lábnyi kimutatást leirni nem kellene, melyek ugyancsak nem képeznek statisticai anyagot. Védte az ügyvédek függő helyzetét gyanúsításokkal, az igazságszolgáltatási bajokat tagadással. Á statistika szerint, úgy mondá, a ház legtöbb tagjának már létjoga se volna. Hát még a minisztereknek! Védte a börtönök elégtelenségét a btk. 52. §-ával, védte a rosz birói ügyviteli szabályokat a rendelettel (!). A Mandatsverfahren szerinte csak c o m p 1 i k k 1 n á (!) a mostani sokféle eljárást, de a bagatell-törvény ez irányban halaszthatlan átalakításáról nem is álmodik. Régi jog nincs, a gyámsági s hasonló törvényről jó tettesére és valamennyi részesére csakis a vétség büntetése lenne alkalmazható, és b) ha a vétségre vonatkozólag a törvényben meghatározott elévülés esete már bekövetkezett? Továbbá: 2. a bűnvádi eljárás melyik stádiumában és különösen a vádkamara vagy az itélő biróság által mondaudó-e ki: hogy a magábanvéve büntettet képező cselekmény, a concret viszonyok közt — vagy a beszámítás enyhitésére nézve a törvényben különösen meghatározott valamelyik eset, vagy rendkívüli enyhitő körülmények folytán vétségre változott?* Előadó: Dr. Szegheő Ignácz trencséni kir. ügyész. Véleményezők: Dr. Barna Ignácz, Dr. F a y e r László budapesti ügyvéd, Helmbacher Nándor pestvidéki kir. törvényszéki alügyész, K ö r ö s y Sándor debreczeni jogakadémiai tanár, Dr. S c h i c k Sándor budapesti ügyvéd és Dr. Schnierer Aladár budapesti egyetemi tanár. Harmadik kérdés: » Helyes-e és megfelel-e hazai jogfelfogásunknak, régibb törvényeinknek és a Curia gyakorlatának azon rendelkezés, mely valamely büntetendő cselekmény miatt, végérvényes ítéletben megállapított pénzbüntetést, az erre itéltnek halála után, hagyatékából behajtatni rendeli ?« Előadó: Sárkány József budapesti kir. táblai tanácselnök. Véleményezők: Andrassovits Béla budapesti kir. táblai biró, Battlay Imre kalocsai kiv. ügyész, Dr. Murinyi Endre esztergomi ügyvéd, Dr. Werner Rezső kassai jogakadémiai tanár és Dr. W1 a s s i t s Gyula igazságügyi miniszteri fogalmazó. A polgári eljárásból, bírósági szervezetből stb. Első kérdés: »Szükséges-e az ügyédi rendtartás reformja; ha igen: mily irányban s mily elvek alapján?* Előadó: Dr. Siegmund Vilmos budapesti ügyvéd. Véleményezők: Dr. G y ő r y Elek, Dr. K r á 1 i k Lajos budapesti, Petrik Gyula soproni, Dr. Tauszig János budapesti és Vizer Péter aradi ügyvédek. Második kérdés: »A közigazgatási bíráskodás szabályohallgatni, de a polgári törvénykönyv elveinek burkolása csak a reclame kerülése. A közigazgatási bíráskodáshoz nincs köze, magánjog sértése az adminisztratió által ugy is rendes biró előtt orvosolható! És ez a nagy jogtudós, ki csak tetteket ismer, nem eszmei értéket; ez a miniszter, ki »kunyhónkat« tatarozza, mig »palotánk« lehet! Segédje benne pedig — Teleszky. Leirta Teleszky, mért nem vállalkozhatik 10 éven alul szóbeli perrendtartás készítésére. Minden létező rendszert hely szinén kell tanulni; a codifikatió commis-voyageur-jének e körútjára codifikationalis Bádeckert kell csinálni. Pedig ily luxusra nem érünk rá. Takarítva egyre koldusbotra és csődbe jut justitiánk a jelen nyomorban sokkal előbb is és azután a legjobb eljárás sem éleszti fel többé a kivégzettet. Pedig ha komolyan praelimináltatná, a tiz évből mennyit értékesítene Teleszky virement folytán a codifikatió más, bármely terén! És csak »érveket« keresett minden áron, mint Pauler »tetteket«. Az ember mindig azt keresi, a mije nincs. A lassúság nála a meggondoltság jele. Érv, hogy bíróink túlterheltek, a szóbeli perrendü országokéi nem; érv, hogy szóbeli perrendet is sok paragraphusból kell csinálni (minő munka!), sőt főérv, hogy a szóbeliségnek is meg van a maga formalismusa. Tehát forma és formalismus egy. De azért meg volt a többség. A jogászok már türelmetlenné tették a t. házat, hol csak oly discussió, melyet híres gazdáink improvisálnak, számithat figyelmes auditóriumra, nem pedig a cultureszmék ezen kiporolása, mint Emmer mondá. Legjobb lenne valamennyi jogászt szekérre tenni s kivitetni — mondá egy tekintélyes ^honatya a folyosón a vita impressiói alatt. Ez a t. ház közvéleménye. És neki meg kell bocsátani. Döntő helyen pedig még sem okultak oly politikán, mely — mert ez már nem a többség korybans-zajától, hanem a szakértőktől függ, — magát ok nélkül nevetségessé teszi és végre is csak árt a kormánynak, mely megtagad magától oly érdemet, melynek szerzéséhez tényleg nem pénz, hanem csak hozzáértés és erély kell. — m—