Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 18. szám - A szövetkezetből kilépett tag felősségéröl

— 144 — zásánál, mely elvek legyenek irányadók a bírói szervezet, a hatáskör és az eljárás tekintetében ?« Előadó: Dr. Szivák Imre budapesti ügyvéd. Véleményezők: Dr. Concba Győző kolozsvári egyetemi jogtanár, Grrü n wal d Béla országgyűlési képviselő, Dr. Lánczy Gyula belügyminiszteri iogalmazó és Magyar János szegedi ügy véd. A véleményes indítványok az állandó bizottság határozatához képest1880. évi deczember 31-ig küldendők be alólirott czime alatt. Kelt Budapesten 1880. évi ápril hóban. Elnöki megbízásból: Dr. Siegmund Vilmos, s. k. a magyar jogászgyülés állandó bizottságainak titkára. (Budapest IV. kalap utcza 8. sz.) A szövetkezetből kilépett tag felősségéröl. A szövetkezet azon tagját, a ki üzletrészét másra átruházza, meddig és mikép támadhatják meg az átvevő helyett a társaság hitelezői? A szövetkezetből egészen vagy egyes üzletrészekre nézve kivált tagok és örököseik a társaság hitelezői irányában mindazon társasági kötelezettségekéit, melyek a kiválás időpontjáig keletkeztek, azon naptól, melyen kilépésük a szövetkezetuél vezetendő jegyzékbe bevezettetett, számítandó egy évi elévülési időn. belül az alapszabályokban megállapított mértékben felelősséggel tartozván, kérdés vajon azon szövetkezeti tagra nézve, a ki egyes vagy minden üzletrészét s az ezzel járó tagsági jogokat az igazgatóságnál a törvény értelmében történt bejelentés mellett másra átruházta, mely elévülési ideig és mely mértékig maradt felelősségben a társaság hitelezői irányában és jelesen, vajon ez utóbbiak azon esetben, ba az átvevő fizetni nem képes, az átruházó ellen fordulhatnak-e egyszerű végrehajtással ujabb törvényes eljárás nélkül? A kereskedelmi törvény 238. §-a értelmében az átruházónak a 236. §-ban megállapított felelőssége érintetlen marad, ba az átvevő kötelezettségének eleget tenni nem képes. Az kétséget nem szenvedhet, miszerint az átruházó csak subsidiarie és illetőleg kétszeresen körülsánczolva in subsidio felel csak az átvevőért. Kétszeresen in subsidio azért, mivel maga az átvevő is a szövetkezet hitelezői irányában csak subsidiaire felelős, a mennyiben a társaság hitelezői követeléseiket az egyes tagok ellen csak a társaság vagyonára nyitott csőd befejezése után és csak annyiban érvényesíttetik, amennyiben ezen követelések a csődnél felszámítva, illetőleg megítélve lettek. Az átruházó pedig az ilykép csakis in subsidio személyesen megtámadható átvevő helyett csak akkor támadható meg, »ha az átvevő kötelezettségének eleget tenni nem képes.« A kilépés nézetem szerint azon naptól számítandó, melyben az átruházás az igazgatóságnál bejelentve lett, miután a 254. §. szavai »azon naptól, melyen az egyes tagok kilépése vagy kizáratása a szövetkezetnél vezetendő jegyzékbe bevezettetett*, betüszerint nem olvashatók, mivel különben az elévülés és igy a kilépett tagnak a társaság hitelezői irányábani felelőssége oly körülménytől függne, mely a kilépett tag cselekvési és akarati körén kivül esik. Harmadik személyek tetszésétől s illetve mulasztásaitól függne, meddig legyen a kilépett tag a társaságot terhelő igények alapján megtámadható ad personam. A bejelentés napjától tehát az átvevő tekintendő a szövetkezet tagjának s igy az átruházó subsidiarius felelőségének elévülési éve ezen naptól veszi kezdetét. Ámde meddig terjed tárgyilag az átruházó ezen subsidiarius felelősségeaz elévülési évben ? A társaság hitelezői az átvevő mint szövetkezeti tag ellen külön pert indítani nem tartoznak. Ez a törvény szavaiból világos, a mennyiben ezen hitelezők követeléseiket a szövetkezet elleni csődben bíróilag liquidáltatták, azokat az egyes társasági tagtól ujabb törvényes eljárás nélkül hajthatják be egyszerű végrehajtás utján. Tekintve psdig azt) hogy a törvény az átruházó felelősségéről szólva (238) azt ugyan az átvevő mellett csakis subsidiariusnak nyilvánítja és igy azt 1. a szövetkezet elleni csődben való liquidatiójától, 2. az átvevő sikertelen végrehajtás utján megállapított fizetésképtelenségétől teszi függővé, az ilykép megszorított felelősségéről azonban ugy szól, miszerint az különben a szövetkezeti tag felelőségével összevág (>az átruházónak a 231. §-ban megállapított felelőssége azonban érintetlen marad, ha az átvevő kötelezettségének eleget tenni nemképes« 238. §. 2. bekezdés) ennélfogva nézetünk oda terjed, miszerint a körülirt esetben, ha t. i. a szövetkezet hitelezője a társaság ellen felszámított és neki megitélt követelés erejéig sikertelen végrehajtást intézett az átvevő ellen, csakis ily esetben ugyan, de akkor joga van a társaság hitelezőjének, hogy a fenthatárolt elévülési időn belül követelését az átruházó ujabb törvényes eljárás nélkül végrehajtás utján behajtsa. fíarlay Ede, Jogirodalom. Der Wucher und sein Recht. Ein Beitrag zum wirthschaftlkhen und recMlichen Lében nnserer Zeit, von Prof. Lorenz v. Stein. Wien 1880. Azon tudósok között, kiknek a tudomány továbbfejtése sikerült, díszes hely jut Stein Lőriucznek, a bécsi egyetem hírneves tanárának. Stein Lőrincz a jogbölcselet terén kezdett működni; szerencsés viszonyok a fiatal tudóst Francziaországba vezették, s ő a társadalmi forrongások classikus földjén tanulmányozta a közgazdaság, az államélet nehéz problémáit. E téren maradandó becsű műveket köszönünk neki, s a ki a franczia társadalom átalakulásának okait óhajtja ismerni: az Tocqueville s Taine munkáin kivül forgatni fogja Stein geniális műveit is. Steinnak pénzügytana e szakbeli munkák között a legjelesbek egyike, s mint a közigazgatás tudományos művelésének egyik megalapítója maradandó hatású. Közgazdaság- s közigazgatástanában Stein ismételve a szabad kamatláb mellett nyilatkozott; most, midőn Ausztria, Belgium már restituálta az 1867-ben eltörölt uzsoratörvényeket, midőn Németországban uj uzsora-törvény behozatalára készülnek s mi is c téren reform előtt állunk: nem lesz felesleges egy mély s alapos gondolkodó ide vonatkozó nézeteivel megismerkedni. Szerző közgazda; előrebocsátja tehát, hogy a kamat nagysága függ az adós fizetési képességétől s a tőke használati értékétől; különböző levén e két momentum, minden a kamatlábot eleve megszorító törvényhozói intézkedés siker nélkül kell, hogy maradjon. A kamatnak bármily nagysága még nem uzsora. S minthogy az eddigi uzsoratörvények az uzsorát a kamat bizonyos nagyságában látták, ezen törvények eltörlése okadatolt volt. A kamatláb bármily nagysága még nem adván meg az uzsora tényálladékát: vizsgálnunk kell az uz-ora természetét. Ennek megállapítása végett Stein kiindul abból, hogy minden kötelezettség az adóst függésbe hozza hitelezőjétől. Az adós szolgálatot nyert hitelezőjétől, e szolgálatnak felel meg kötelezettsége. Ámde e kötelezettség feltétele a hitelező szolgálata, mert e nélkül a kötelezettségnek nincs alapja; adósság kölcsön nélkül gazdasági, társadalmi, ethicai ellentét. Ezen ellentétet sanctionálja a jog, mely causa debendi nélkül is elismer érvényes kötelezettséget, s a jognak ez intézkedése, mióta a szenvedő váltóképesség általánossá lett, nagy bajoknak forrása. A ki rendezett viszonyok között él, causa debendi nélkül nem vállal el kötelezettséget, csak szükség, könnyelműség hajthat valakit erre. A kinek pénzre van szüksége, az nagyobb kamatot fog fizetni s e miatt nem lesz hitelezője »uzsorás«. Ha azonban már eleve bizonyos, hogy az adós a lejáratkor nem felelhet meg kötelezettségének; ha e tudatban s e végből kónyszeritette a hitelező adósát e rövid lejárat elfogadására ; ha a hitelező szándéka az, hogy az adós a lejárat meghosszabbítását uj, súlyosabb kötelezettségek árán vásárolja meg, kötelezettségek árán, melyeknek nem felel meg a hitelező szolgálata; ha e súlyosabb kötelezettségek folytonos emelkedése végre a tőke visszafizetésének lehetőségét is kizárja: létesül az államhatalom által üldözendő uzsora, melynek jogi szempontból való fogalmát Stein igy adja: fdasjenige Creditgescbaft, bei welchem die JSToth oder Unwirthschaftlichkeit des Schuldners absichtlich benützt worden um ein Schuldversprechen zu erzeugen, dem kein Darlehen entspricht und das daber ein Recht auf das Vermögen und das Einkommen des Schuldners gibt, das nicht durch eine Gegenleistung des Glaubigers begründet ist.« A tér szűk volta arra kényszerit, hogy mellőzzem az uzsora keletkezésének Stein-adta leírását ; itt az iró művészszé lesz; lángszavakkal beszél; megindít s elragad ; meggyőződünk arról, hogy Stein átértette s átérezte az uzsorás áldozatának kínjait s hogy mélyen bepillantott társadalmunk égő sebeibe. Stein ezek után különbséget tesz az uzsora bűntette s az uzsora-ügylet között; uzsora-ügyletnek nevezvén azt, hol a hitelező az adóstól kötelezettségeket zsarol ki, melyekért szolgálatot nem adott; bűntettnek qualificálván ama cselekvényt, mely tervszerüleg s valamely személy könnyelműségének felhasználásával oda irányul, hogy ezt fizetésképtelenné tegye s causa debendi nélküli kötelezettségek elvállalására birja. Mind az uzsora-ügylet, mind az uzsora büntette ellen fel kell lépni az államnak. Az adós a polgári perben védekezhetik most is a causa