Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 17. szám - Párisi levelek. 4. [r.]

— 137 — 3. Kényszeregyezség utján sem kapnak a hitelezők nagyobb 1 quotát, mint melyet modern csődeljárás mellett elérhetnek. 4. A kényszeregyezség azért is veszélyes, mert ha a kiegyezett adós a quota lefizetése előtt vagyontalanná lesz, akkor a hitelezők azon quotát is elvesztik, melyet a csődtömeg rendszeres felosztása mellett muihatlanul megkaptak volna. Mindezen ellenvetésekre azon kétségtelen ténynyel felelhetünk, hogy a külföldi példa igazolja, miszerint bárhol van a kényszeregyezség életbeléptetve*), az érdekelt körök többsége sehol sem nyilatkozik a kényszeregyezség eltörlése mellett, banem csak ugy, hogy az ezen vagy azon irányban reformáltassék, a mi világosan igazolja az intézményben rejlő csira életképességét és életrevalóságát. Igaz, hogy a kény szeregyezség ellen a visszaélések egész halmaza hozható fel, de hogy közönséges, de azért igaz phrázissal éljünk, hol van az a valami, a mivel vissza nem éltek és nem élnek, különösen átmeneti időszakban, midőn az a valami még vérré nem vált ? Ha a törvény által életbeléptetett valamely intézmény jó, de azzal visszaélnek, akkor ebből nem az intézmény eltörlése, hanem csak reformja vagy legalább az ezutáni törekvés az észszerű és emberi. Azon ellenvetés pedig, hogy kényszeregyezség mellett sem lehet csődöt gyorsabban és olcsóbban megszüntetni, mint azt jól rendezett csődeljárás mellett lehetséges, a gyakorlati élet bizonylatát nem birja és nem is bírhatja, mert ezen ellenvetés azon feltevésen alapul, hogy a csődeljárás gyorsaságát és olcsóságát törvény utján lehet biztosítani, már pedig ezen feltevés illuzorius, mert a törvényhozó nem építész, ki tudománya és tapasztalata alapján majdnem az órára határozhatja meg az időt, melyen az előre megállapított költségű épület készen lesz, hanem a törvényhozó képletileg szólva, az épületnek csak csontvázát készítheti el, mig annak ki- és beépítését a nem ellenőrizhető, mert folyvást más meg más anyagot használó életre kell bíznia. Hisz gyorsaság és olcsóság iránti rendel*) Pedig mint Dr. Barna Ignácz ur a »Themist f. évi 11-ik számában megjegyzi : »a kényszeregyezséget majd szabadelvűbb, majd félénkebben körülsánczolt keretben ismeri afranczia, angol, belga, hollandi, spanyol, dán, porosz és az uj német birodalmi csödlegislatio.« az államügyész és a bíróság magatartását, s mindannyiszor éles megjegyzésekkel kisérve az elnök minden szavát, melyben nem a vádlottat dédelgette. Mint beszélik, e napok alatt kétszer annyi példány kelt el, mint rendesen, azaz 80 ezerrel több. A többi lapok ugyanezt a példát követték. Most már vegyük mindéhez, hogy midőn az az esküdt családi és baráti körébe haza tért, hol a nap eseményét megbeszélték s más nap reggel az újságot elolvasta, mily benyomásokkal terhelve tért vissza a tárgyalási terembe. Nagyon-nagyon régen elmondták a szakemberek, s csak nem rég a >M. Themis« is, hogy afranczia sennek nyomán a continensi esküdtszéki intézmény is az angol hasonnemü intézmény teljes félreértésén alapszik; hibás alapjában. Angliában az esküdtek, ha a tárgyalások több napot vesznek igénybe, ez alatt a külvilágtól teljesen el vannak zárva, mindegyik külön-külön szobában, még a családtagokkal való közlekedés is szigorúan el van titltva. S itt Francziaországban még a hatóság tagjai sem maradtak mentek a pressiotól. A királyi ügyész vádbeszéde nem annyira a vádlott mint a véres dráma áldozata, a per egyik tanuja, M. Gentien elltn irányult, de mégis, mivel a vádlott elitéltetését bátorkodott indítványozni, halljuk mikép irt róla a »Figaro«. »A vádbeszédröl csak annyit emiitünk meg, hogy az a közönségnek sokszor nem tetsző morgás nyilvánítására adott okott, benne a közönség nem a »Parquet«, hanem M. Gentien orgánumát látta, legalább azt kell hinnünk, midőn oly számos okmányt olvasott fel, melyben a dráma áldozata magát mint tökéletes tisztességes embert nevezi meg (se qualifie de parfait galant homme).« S most jő e véres dráma utolsó felvonása, a legügyesebben rendezett »coup de théátre«, mely hivatva volt a darabnak a lehető legnagyobb sikert biztosítani. A lágymeleg vádbeszéd után az ülés egy órára felfüggesztetik. Azesküdtek visszavonulnak dejeuner-re. Ez alatt hallatszottak a pezsgős palaczkok durranásai. Az egy óra szünet s az ez alatt elköltött pezsgős dejeuner épen elegendő volt arra, hogy az esküdtek a vádbeszédet teljesen elfeledjék. Most jön a védő Maitre Lachaud, Páris eg\ik legelőkelőbb és legékesebben szóló ügyvéde. Ismerni kell a franczia ügyvédeket, s csak akkor szerezhetünk magunknak fogalmat, mily hatást képesek ők gyakorolni az egyszerű esküdtekre. Jól tudják ők azt, hogy melyik hur pendül meg leghamarabb az emberi szívben. Az érzelemhez, és valóban bámulatra méltóan elragadólag tudnak szólani, s képzelhetjük, mily hatást gyakorolhatott Maitre Lachaud három óra hosszat tartó remek plaidoye-jával, midőn a hallgató közönségtől oly serényen támogattatott és az esküdtek felhevült kedélyében oly jó talajra talált. kezések tekintetében mostani csődtörvényünknek sem tehetó valami különös szemrehányás, ésimedaczára annak, hogy ecsődtörvény materiális intézkedései az élet által respectáltatnak, az olcsóság és gyorsaság csődeljárásunkban teljesen elveszett! Hogy kényszeregyezség nem ad nagyobb quotát, mint rendszeresen befejezett modern csődeljárás mellett elérni lehet, azt statisztikai adatok hiányában egyik fél sem képes indokolva vitatni, e nélkül pedig a mindennapi felfogás inkább hajlandó a kényszeregyezségnek előnyt adni. Nézzünk csak Ausztriára, hol körülbelöl már 12 év óta birnak azon modern csődeljárással, melyet nálunk a javaslat meghonosítani akar, és ime itt azt láthatjuk, hogy a legközelebbi napokban Dr. Heinrich Benies az »Allg. Jurist. Zeitschrift* f. évi 2-ik számában figyelmeztet az ott is észlelhető azon jelenségre, hogy az adós a kiegyezni nem akaró hitelezőt azzal kényszeríti az egyezségi ajánlat elfogadására, hogy el nem fogadás esetén csődöt fog mondani; ezen jelenség pedig alig igazolhat mást, mint hogy a hitelezők a modern csődtörvény daczára jobban szeretik a[ sovány egyezséget mint a kövér csődöt. Tagadhatatlanul igaz, hogy a kényszeregyezségnek megvan azon hátránya, hogy a bukott visszakapja a tömeget és ennek ellenében a hitelező csak Ígéretet nyer. De ne feledjük el, hogy azt, a ki hamis bukással van vádolva, a törvény kizárja a kényszeregyezség jogkedvezményéből. Ha pedig a vagyonbukott nem csalárd ember, akkor a tömegnek kényszeregyezség melletti visszaadása sem fenyegeti jobban a hitelezőket, mint midőn a visszaadás közegyezés mellett történik, s amaz indokolatlan veszély, mely kény szeregyezségnél egyes esetekben mégis érheti a hitelezők kisebbségét, a közérdek szempontjából bőven kiegyenlitve lesz az által, hogy a kényszeregyezség intézménye mellett a csalárd bukások relatív számának apadnia kell, mert e mellett a vagyonbukott könnyebben számithat arra, hogy becsületes uton is lábra fog állhatni, és igy nem lesz meg az indok, mely jelenleg igen sok esetben bűnös vagyonfélretételre vezet; a mennyiben azt hiszszük, nem mondunk azzal ujat, hogy különösen a vagyon elleni bűntetteseknek csak igen kicsiny százáléka az, mely nem jobban szeretne bűntett elkövetése nélkül czélhoz érni. De végre valamennyi ellenérv ellen felhozható, hogy ha nem is lehet a csődhiteHogy a színdarab az előzményekhez méltó befejezést nyerjen, csak még egy sajnos s valóban páratlan episodnak kellett közbejönni, melyet az összes lapok s minden jogász »l'in incident trés grave« kifejezéssel jelölt meg, s melynél nem lehet tudni, hogy az elnök rendkívüli tapintatlanságát, vagy a védőügyvéd erélyes fellépését bámulja-e az ember jobbban. Az elnök a tényállást összegezvén, resuméjét következő szavakkal fejezte be: »Esküdt urak! ne ijedjenek vissza a büntetéstől, azaz lesz, a mit önök akarnak !« E szavak Mr. Lachaud felugrik s ideges hangon kiált: »Követelem, hogy a débat újra megnyittassék! Onneknincs joga a büntetésről igy beszélni. Tudják meg az esküdt urak, hogy ha ez az asszony enyhítő körülmények nélkül Ítéltetik el, a büntetés halál! Enyhítő körülményekkel a minimum öt évi kényszermunka !< Erre hosszas taps és bravó felkiáltások hangzottak fel a teremben. Öt perczig tartó roppant zavargás tört ki, mindenféle módon protestáltak és remonstráltak a resumé ellen. Most már ítélj tisztelt olvasó, hol itt a hatóság tekintélye ? Ily jelenetek után a józan ész vagy a felzaklatott érzelemek dictálják-e az esküdteknek a verdictet. A következmény megmutatta. Öt perez múlva a visszavonulás után az esküdtek megjelennek s az elnök kihirdeti az egyhangúlag felmentő határozatot. — — Ez utóbbi incidens mind a sajtóban, mind a jogászközönségben erős visszatetszést szült, s csaknem egyhangúlag annak eltörlése mellett nyilatkoznak, mert a resumé kórlelhetlenüi odaviszi az elnököt, hogy a vádló szerepét vállalja el s a vádlottat és védőjét megfosztja egy másik §. azon jótéteményétől, hogy övé legyen az utolsó szó. Másrészt sokan épen a resumének tulajdonítják — ellenkező hatást érvén el mint a mit czélzott — e perben hozott különös verdictet. A résumé elnyomása végett Lisbonne és Agoiel képviselők már régebben törvényjavaslatot nyújtottak be, a mely a mostani előzmények után bizonyára el fog fogadtatni. Mindezek utáu ne vélje a tisztelt olvasó, hogy az esküdtszékeknek ellenségei vagyunk; sőt ellenkezőleg, kívánjuk, hogy azokat minél hamarabb üdvözölhessük a mi büntető eljárásunkban is. De ép ez rója ránk azon fontos kötelességet, hogy annak minden hibáival is megismerkedjük, s majd a meghonosításnál tudjuk, mitől őrizkedjünk. Dr. Nagy Dezső.