Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 13. szám - A közigazgatási bíráskodás kérdése 1877-1879. 3. [r.]

— 106 — Hogy ezen kérdés, főleg külföldi hitelünk megóvása tekintetéből ránk nézve sem közönyös,azt hiszem, felesleges említenem; ez ügynek megoldására igen sok becses adatot találhat a dolog iránt érdeklődő jogász. A megjelent füzet ezenkívül még a kereskedői vételt és a közraktárakat, valamint a kereskedelmi zálogot tárgyalja, mely fejezetekből egy pár érdekesebb pontnak bemutatását akkorra halasztóm, midőn e ragyobbszabásu munka második füzete megjelent. Addig is ajánlom e müvet hazai jogászközönségünk figyelmébe. Dr. Nagy Dezső. A közigazgatási bíráskodás kérdése 1877—1879. in. Pestmegyének fellépése mindenütt viszhangra talált széles e hazában. Eddigelé Pestmegye kérvényének benyújtása, tehát 14 hónap óta már majdnem kivétel nélkül minden megyei hatóság és minden önálló törvényhatósági joggal felruházott város által kérvény nyújtatott be a képviselőházhoz a közigazgatási bíróság szervezése tárgyában. Tehát csak az alkalmi ok hiányzik még, mely ezen kérdést folyamatba hozná. Erre vonatkozólag szerény nézetem szerint a bajor kamara1) sikerteljes eljárása volna utánozandó. A bajor kamara t. i. a maga kezdeményezéséből 1876-ban egyhangúlag elhatározta felkérni a királyt, hogy »a közigazgatási hatóságok szervezése, különösen pedig a közigazgatási judicatura behozatala iránti törvényjavaslatnak a legközelebbi országgyűlés tartama alatt beadását kegyeskedjék elrendelni.* Erre a király a »Landtagsabschied«-ban2) igy válaszolt: »Wir werden dieser Bitté sorgfiiltige Erwágung und thunlichste Berücksichtigung zuwenden lassen.« 1877. évi szept. hó 28-án benyújtott törvényjavaslattal felelt meg a kormány ezen óhajtásnak. A kamara a javaslat tárgyalására egy külön tizenöttagból álló bizottságot választott s 1878. augusztus 8-kán a korona már szentesíthette a törvényt3), miután a bajor felsőház is azt csekély stylaris változtatásokkal elfogadta volt. A képviselőház utasítsa tehát a kormányt, hogy még ez ülésszak alatt nyújtson be a közigazgatási bíróság szervezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Utasítás különösen ezen kérdésnél már csak azért is szükséges, mert a kormány mindenütt — bármily párt uralkodjék, s bármely férfiakból álljon az, — görcsöst-n ragaszkodik hatalmához. Ezen kérdés kielégítő megoldása egyértelmű a kormányhatalom kevesbedésével; azért látunk mindenütt hosszas vajúdást s erélyes parliamentáris és irodalmi tusákat, a hol csak ezen intézmény életbeléptetése szándékoltatik. A kormány legkönnyebben viseli el ezen intézmény hiányát, mert ez végre épen csak ellene és az adózók érdekében szándékoltatik életbe léptettetni. Hogy ez csakugyan igy van, hivatkozom a képviselőház pénzügyi bizottságának 1879. évi jan. hó 22-én tartott ülésében történtekre. Ott ugyanis a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával Lukács Béla megpendité a pénzügyi bíróságok kérdését s általában az adókezelés rosszaságát, s a bizottságnak összes felszólalt tagjai, a kormánypártiak csakúgy mint az ellenzékiek, felpanaszolták az adó- s illetékkezelés botrányos rosz voltát. Lukács Béla előadta, hogy adótörvényhozásunk egyoldalú, mert kizárólag csak a kincstár érdekeit tartja szem előtt. Ha az adófizetőnek a pénzügyi közegek tévedései, mulasztásai vagy hanyagsága miatt baja van, az ügyben a kincstár dönt, mely fél is biró is. Szóló a független pénzügyi bíróság felállításának elodázhatlan szükségét hangoztatja. Csengery Antal több adatot sorolt elő, melyek bizonyítják, hogy a pénzügyi közegek a földhitelintézetet is illetéktelen összegek megfizetéseért zaklatják; mi történhetik a magán közönséggel szemben ? Erélyes rendszahályokat sürget, hogy az efféle zaklatás véget érjen. Szontágh Pál (nógrádi) kijelenti, hogy a visszaélések a pénzügyi közegek részéről általánosak. Azt kívánja, hogy ne csak a kisebb hivatalnokok fegyelmeztessenek, hanem nagyobb állásúak is, ha hibásak. Móricz Pál szintén kifogásolta a rosz adókezelést, ugy szintén Bujanovics Sándor, Horváth Lajos s Dániel Ernő. Bujanovics a pénzügyi bíróság felállítását sürgeti, Dániel Ernő a rendeleti uton teendő orvoslást köTeteli. Gr. Szapáry pénzügyminiszter megigéri, hogy lehetőleg segíteni fog, különben kijelenti, hogy e kérdés egybefügg a közigazgatási biróság általános kérdésével. A fővárosi közigazgatási bizottságnak 1879. évi jan. hó 13-án tartott ülésében lőn bemutatva az albizottság jelentése, melynek a közigazgatási bizottság mÍDt közigazgatási bíróságnak — fórum ') L. Verhandl. der Kammer der Abg. 1876. Beil.-Bd. III. 492. 1. ') »Der AUerhöchste Landtagsabschied vom 29. Juli 1876.« §. 14. — Prot.Band der Kammer der Abgeordneten 169. 1. a) L. Ges. u. Ver. Bl. f. d. Königreich Bayern Nr. 38. appellatoriumnak - tevékenységére vonatkozó pontja sok figyelemre méltót tartalmaz. Ezen pont következőképen hangzik r • » ... Vannak a közigazgatási bizottság hatáskorebe oly teendők utasítva, melyek szorosan körülirt határozathozatali jogot vagy kötelességet szabnak elébe. Ilyenek bizonyos adóügyi katona-kötelezettség aluli felmentést tárgyazó, börtön- stb. ügyek. Itt azon nevezetes jogát állapítja meg a törvény 22. §-a a közigazgatási ágaknak a bizottságban jelenlevő képviselőire nézve, hogy »ha a határozatot törvény, telennek vagy az általuk képviselt közigazgatási ág szempontjából sérelmesnek vagy károsnak tartják, az ellen felebbezésüket azonnal bejelentsék.< »És igy a közigazgatási bizottság határozata csak akkor határol zat, ha ahhoz az érdekelt közig, ág képviselője hozzájárul. Vágyig csak az tekintetik döntőnek, mi az adóügyekben az adófeliigyeiő, börlönügyekben a kir. ügyész, posta-ügyekben a postaigazgatóság akaratával találkozik; ha a határozatok azok nézete ellen van, a miniszter határoz. Eltekintve attól, hogy a bizottságok által eldöntött kérdések rendszerint ezen közig, egyes közegek határozataira vonatkoznak, és igy felebbezésben megint csak az első határozatot meghozott közeg hozzájárulása esetén érvényesek, különben pedig a felek bezés a miniszterhez megy és igy vagy az illető közeg vagy a miniszter akarata dönt, a közigazgatási bizottság beavatkozása pedig nemcsak felesleges, hanem lealázó is és ezen lealázás még fokoztatik a törvény azon rendelkezése által, hogy ha az egész bizottság egyhangúlag meg. állapodnék is egy határozatban — ez ellen a főpolgármester felebbezhet!... És azon tapasztalást teszszük, hogy hasonló felebbezéseknek nagyobb nyomatékuk van, mint a közigazgatási bizottság egyhangú határozatainak.« A képviselőháznak 1879. évi febiuár hó 8-án tartott ülésében a kérvények tárgyalásakor a képviselőház Pest-Pilis-Solt és Kis-Kunmegyének a közigazgatási biraskodás életbeléptetése iránt 1878. évi november hó 26-án benyújtott kérvényét a kérvényi bizottság indítványához képest a bel- és igazságügyi miniszternek határozta kiadatni.1) A képviselőháznak 1879. évi márczius hó 1-én tartott ülésében a pénzügyi bizottság a következő határozati javaslatot terjesztette a ház elé: »TJ t a s i t s a a ház a kormányt, hogy az adókivetés és kezelés körül tapasztalt bajok orvoslása szempontjából, a szükséges reform, különösen a közigazgatási, illetőleg pénzügyi bíráskodás létesítése iránt készítsen javaslatot.* A ház a határozati javaslatot elfogadta.2) Ezen két képviselőházi határozat folytán, melyek közül az utóbbi a kormányt egyenesen és félreérthetlenül utasította egy javaslac készítésére, a kormány a közvéleménynek mindinkább követelőbben fellépő és számtalanszor kifejezésre hozott óhaja folytán is elvégre kényszeríttetett szint vallani, és ennek köszönhetjük azt, hogy a belügyminiszter mult évi szeptember havi körrendeletével szintén hivatalosan belépett a kezdeményezés stádiumába, ini által az ehő döntő lépés megtörtént. A miniszterelnök és belügyminiszter 1879-ik évi szeptember hó folyamában ugyanis valamennyi többi minisztériumhoz egy körrendeletet3) intézett a közigazgatási bíráskodás ügyében, mely lényegében következőképen hangzik: »A közigazgatási törvényszékek (bíróságok) tárgyában ujabb időben a külföldön, leginkább azonban Németországban keletkezett törvények szabályszerűit azon alapelvből indulnak ki, hogy azon közigazgatási ügyek, melyek tekintetében aziutézkedés vagy döntés a közérdek szempontjából egyedül czélszerüségi okokon nyugszik, kizárólag a döntő közigazgatási hatóságoknak maradjanak a megállapított felebbezési szabályok szerint fentartva, és hogy ilyenek tekintetében kizárólag egy a közigazgatá-i hatóságoknál benyújtandó panasz foglalhat helyet; míg ellenben olynemü adminisztratív intézkedéseknél vagy döntéseknél, melyeknél egy törvény vagy a törvényes hatáskörönbelül kibocsátott kormányrendeletek vagy törvényhatósági szabályok (statútumok) által akár egyesek akár testületek biztosított jogai érintetnek, az egyesek és a testületek jogositvák a közigazgatási bíróságokhoz fordulni és a kereset utján segélyt keresni, midőn azt hiszik, hogy az administrativ intézkedések vagy döntések által ezen jogok sértetnek. Csakis ez utóbbiak, mint vitás közigazgatási ügyek, képezik a közigazgatási bíráskodás tárgyát. »Az általam emiitett törvények legnagyobbrészt, — igy pl. a legújabb porosz törvény (a »Kompetenz-Gesetz«) is — az illető állam speciális törvényei alapján behatóan és taxatíve felsorolják azt, hogy minő ügyek és kérdések tekintendők tisztán administrativeknek és melyeknél foglalhat helyt a közigazgatási bíráskodás. »Ennek előrebocsátása után, tiszteletteljesen felkérem Nagyméltóságodat, miszerint a bölcs vezetése alatt álló minisztérium azon ügyeit, melyek tekintetében fennálló törvényeink, az érvényben lévő kormányrendeletek és a törvényes gyakorlat alapján eddig administrativ uton, és igy legfelsőbb fokban nagyméltóságodtól indulnak ki az intézkedések és hozatnak a döntések, ') L-a k ép visel ű ház j egy zö köny vét 1878—81. I. kötet, 156. !• kov. 507-ik szamu határozat. 60-ik ülés. •) L. ugyanott 181. 1. s köv. 613-ik számú határozat. 75. ülés. ) Lasd a >P e s t e r L 1 o y d« 1879-ik évfolyam szeptember hó 26-án megjelent reggeli kiadaBát.