Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 13. szám - A magya magánjog mai érévnyben. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál. Első kötet. A mgyar magánjog általános része. 3. [r.]

— 104 — értelmével megegyezés 4- nem joghasználat, nem természetes társa- ; dalmi szokás + törvényrontó erö a magánjog természetéből és Gunrlermannból +. törvényt nem rontó erő a magyar, nem idézett törvényekből 4- törvényrontó erő a magyar nem idézett gyakorlatból és 1869: 4. t.-cz. 19. §-ból -+- törvényt nem rontó erő a szokás természetéből = ? = 0 = szerző müve. Következik a gyakorlati alkalmazás. Szerző ebben époly erős, — irt már perrendtartási munkát is, — mint az anyagi jogi részben. Birák s ügyvédek figyeljenek, ha behatóbb ismeretre vágyódnak. A régi rendszerint köztudomású szokást p. o. jogi közmondásokkal, jogkönyvekkel, szakértőkkel, csak akkor kell bizonyítani, ha az állíttatik róla, hogy megszűnt. (76.1. 1. jegyzet.) Mi a régi szokás? Miért kell bizonyitani jogot? Miért kell bizonyítani köztudomású jogot? Miért kell bizonyítani, hogy meg n e m s z ü n t, a helyett hogy a megszűnés kifogása bizonyittassék? Szerző nem mondja. Oda veti paradoxáit; gyönyörködik a tudomány meglepetésében uj eszméi felett. És mit kell bizonyitani? A jogi meggyőződést, okszerűséget stb. szakértővel? Mely jogi közmondás nálunk bizonyíték? A kingsdom for a proverbe! Mely jogkönyv bizonyíték? Verbőczy bizonyíték? Szerző müve bizonyíték ? Szerző hallgat és mosolyg. Pan megkoszorúzza Midast. Ok is mosolyognak. Forse fu da Dio vindice permesso Kiegészíti szokásjogi szörnytárát döntvénytana. Szellemdusan irja róluk: A döntvények bizonyossá tesznekatényleg fenállójog mennyisége és milyenségéről — (85. 1.) Minő bizonyosság, ha az ellenkezéshez csak alkalom kell és minden ügy és eset uj birói jogi meggyőződés alapja! De szerző megnyugtat a döntvénykutatások alapjáo, melyekre másokat felhívott: » — azoktól élnem tér a legfőbb ítélőszék (a többi bíróság, semmitőszék etc. tehet a mit akar), mert a próba és helyes tapintat jellegével bírnak és mert különben könnyen ajog szilárdsága veszélyeztetnék, (u. o.) Édes Prudhomme! De ha nem bírnak azon jelleggel? Azzal bírnak, mert döntvények? Mi az ismérv ? A törvény és rendelet persze semmi. Tényleges jog mennyisége és milyensége csak a döntvényben van, csak ezen áll a jogbizonyosság és jogszilárdság. A legfőbb ítélőszék mindenható eszküdtszék. Az 1869 : 4. t.-cz. hallgasson. Mily finom czélzás állapotainkra ? A felsőbb (királyi, kor mányi, udvari, miniszteri) rendeletek, ha a törvényhozó körébe vágó intézkedést tartalmaznak, nem kötelezik a bíróságokat. (95. 1.) Kényszerítésük ily törvényellenes rendelet foganatba vételére nem lenne más, mint merénylet az alkotmányon alapuló birói függetlenség ellen stb. (94.1.) Kész a forradalom. AVaskingtonba teszük át a Curiát. Le a rendeletekkel! A döntvények 1848. előtt kötelező erővel bírtak (86. 87. ik.). A kir. Curia újjászervezésével ez megszűnt; bizonyítékul idézve -.porosz, franczia és osztrák polgári törvénykönyv. (88. 1. 1.) A döntvények most senkit sem köteleznek; bizonyítékul idézve: Dernburg. (88.1. 2.) A birót csak törvény és hasonerejü jogforrás (minő 20 lappal előbb — ez már régi — a törvényszéki szokás volt) kötelezi; bizonyítékul idézve: W á c h t e r, Justinian, Bluntschli és dresdai főtörvényszéki Ítélet. (88.1. 3.) Ezt látni kell, máskép nem hiszi ember. Látni kell, mint ir szerző magyar magánjogot, maga előtt fekvő megkönnyített német forrásból, egyszer a jobb, egyszer a baloldalon fekvőből, most szalmát, most szénát. Nekünk magyar olvasó közönségnek, behatóbb ismeretre vágyódó ügyvédeknek s bíráknak ez elég jó legyen. De főbiráinkne búsuljanak, hogy az újjászervezés elvette a döntvények kötelező erejét. Szerző segit rajtuk bölcs tanácscsal. A »lost paradise* lehet »regained paradise.« Ha következetesleszmeggyőződésük, ugy mond, s ha igy országos szokássá válik az, akkor megint lesz kötelező döntvényjogunk. (89. 1.) Nehéz és hosszú ut, de biztos. Országos szokás, ha nem lesz vallásellenes, titkos, hanem szabad és szükséges, törvényt rontó és nem rontó, érvényre emeli a döntvényt, a mint viszont csak a döntvényben áll fen bizonyosan és szilárdan minden jogunk. így szól a bölcseség. A kigyó, melynek feje farkát nyeli. A jogforrás kötelező erő nélkül. A hiteles magyarázat fogalom nélkül. A »behatóbbismeret« valóban oly mély, hogy nem lehet fenekére hatni; feneketlen mint a danaidák hordója. A hol pedig feneket érünk', nem gyöngyöt halászunk ki róla, hanem azon iszapot, mely mindent csak zavarossá tesz. Schopenhauer 62 év előtt irt világhírű müve: »A világ mint akarat és képzett kijavítható. Szerző müve egy világ, mely csak akarat, minden képzet nélkül. Del petto non ha ragione imperio né balia Dr. DellAdami Rezső. Précis de droit commercial, comprenant le commentaire du code de commerce et des lois, qui s'y rattackent. Par Ch. Lyon-Caen et L. Renault. Agrégés a la Faculté de droit de Paris; Professeurs a VKcole libre des sciences politiques. Paris, Cotillon & Comp. Éditeurs, 24, rue uoufflot. Premier fascicide. Prix : 5 francs. II. A munka öt részre van tervezve. Az első rész a kereskedelmi ügyletekről általában és a kereskedőkről, a második a kereskedelmi szerződésekről (de contrats commerciaux), a harmadik a tengeri jogról, a negyedik a csődről, az ötödik a kereskedelmi jogszolgáltatá ról szól; végre a függelék az ipari tulajdont (propriété industrielle) fogja tárgyalni. Eddigelé az első füzet jelent meg, melyben az első könyv és a másodikból a kereskedői vétel és a közraktári ügylet tárgyaltatik. A már megjelent részből bátor leszek egyet-mást bemutatni. Szerzők a bevezetésben (Introduction) a kereskedést s evvel kapcsolatban a kereskedelmi jog lényegét ismertetvén, áttérnek a kereskedelmi jog történetére. Ennek dióhéjba szorított előadása egyike a legsikerültebbeknek, melyek a világirodalomban léteznek, A négy tényező: a kereskedés, a szokás, a törvényhozás és az irodalom behatása a kereskedelmi jog kifejlődésére, folytonos párhuzamban és szerves összefüggésben van tárgyalva s minden korszakban az elért fejlődés szép szabatossággal indikálva. Mindez igen előnyösön különbözteti meg szerzők tárgyalási modorát azokétól, kik e helyen eleget vélnek tenni kötelességüknek, midőn az irásba foglalt szokásjogokat, a törvényhozási actusokat mint száraz statisztikai adatokat felsorolják, azután pedig a megjelent commentárok és monograpkiák névsorát adják; azon modor, melytől Goldschmidt hires kereskedelmi joga sem ment egészen. Azonban mégis sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy a mü a kereskedelmi jognak legújabb külföldi és belföldi (franczia) irodalomára nézve mit sem tartalmaz; különösen a franczia kereskedelmi jog irodalmának — melyet szerzők kitűnően ismernek — kritikai méltánylása kiválólag emelte volna müvük becsét a külföldi közönség előtt is. A mü, a német rendszeres munkák beosztását követve, első sorban a kereskedelmi ügyletekkel, azután a kereskedőkkel foglalkozik. E helyen méltán megrója a code de commerce rendszerét, mely az 1. g-ban a kereskedő fogalmát meghatározván, annak lényegét kereskedelmi ügyleteknek iparszerü folytatására helyezi, míg a kereskedelmi ügyleteknek megjelölésére egyetlen fejezetet sem szentel, hanem ezt a törvénykönyv végén (632. és kv. §§.) a kereskedelmi törvényszékek illetősége alkalmából mintegy odavetőleg teszi. A kereskedelmi ügyleteket az általánosan elfogadott elmélet szerint objectiv (acte commerciaux par eux mémes) és subjectiv (actes réputés commerciaux á raison de la qualité de ceux dont ils émanent) ker. ügyletekre osztja fel. E helyen a továbbadási sdándékkal kötött vételt tárgyalván, a franczia jog egy igen érdekes controversiájával van alkalmunk megismerkedni, mely ugy a judicaturában mint az irodalomban igen nagy port vert fel s mindannak daczára még végleg el nem döntetett. A kérdés az, hogy ingatlanoknak továbbadási szándékkal való vétele vagy további bérbeadási szándékkal való kibérlése kereskedelmi ügyletet képez-e. Ez a vita Németországban (HandelsGesetzbuch, Art. 275) és nálunk (a keresk. törv. 262. §.) törvényhozásilag van eldöntve: ingatlanok tekintetében keletkezett szerződések kereskedelmi ügyleteknek nem tekintetnek*. Egészen másképen áll a dolog Francziaországban; a code de comm. a kérdés felett mélyen hallgat; e törvénykönyvnek keletkezési idejében efféle kérdés fel nem merülhetett; akkor az ingatlanok még nem képezték