Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 13. szám - A magya magánjog mai érévnyben. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál. Első kötet. A mgyar magánjog általános része. 3. [r.]

— 103 — mai érvényben fenálló közjog. E felfogás szériát a magyar közjog egy universum, mert végtelen sok nem vonatott kétségbe, mi fen sem állott, és szerző mindezt kétségtelenségében hagyva, jognak declarálja szerzö-tanári tényezősége folytán. Szerző nagy codificator lehet, de ha egyszer alkotmánychartát irat népünk, ne bizza sem reá, sem adeptusaira. Ha mindaz, mi szerintük kétségtelen és mint ilyen tanitásuk szerint kihagyandó, csakugyan kimarad, csupán fehér lapot találunk kapni, melyet nem mindenki értelmez oly tényezőséggel, mint ők. Sőt szerző jogkönyvét, bár tanáré, a nemzeti »i u r a r e g n i 8cripta« közé sem ajánlanám felvétetni addig, mig oly felsőbb bírálaton nem ment keresztül, melynek módszere nem szerző tanához alkalmazkodott. »Az alsóbb bírálat czélját a fogalmazási és sajtóhibák kijavítása képezi.« (43. 1.) Ha e hibák a törvény alkotását megelőző tárgyalások stb. irataiból kitűnnek, a hibás szöveg alkalmazandó, mert a helyes nincs a törvénybe foglalva és kihirdetve. (43. 44. lk.) E szerint a törvényhozás legfontosabb actusa a nyomatás. Mert ha p. o. Ráth Mór sajtóhibát nyomat ki, ez lesz a törvény. A törvényhozó közegek közé a kihirdetett törvényhozási akaratot megállapító nyomdászok számittatnak. Továbbá az alsóbb bírálat azért kínlódik a helyes szöveget kipuhatolni, azért vizsgálja, kutatja, dolgozza fel az előiratokat, hogy a hibás szöveg alkalmaztassék. Legalább tudja a gyakorlat, hogy kijavított szöveg is létezik, bár alkalmazhatlan; hadd vigyázzon máskor jobban a törvényhozó nyomdász. Oly esetet ugyanis csak szerző gazdag képzelete tehetett fel, hol a hibás nyomatás és fogalmazás nem előző tényekből tűnnék ki. Lélektani érdekkel bir végre a fogalmazás és sajtó hibáinak azonosítása és azon felfogás, hogy a fogalmazási hiba alsóbb. Talán sejtelmes törekvés arra, hogy szerző müve is csak alsóbb bírálat alá kerülhessen. • A tudományos törvénymagyarázat »szónyomozó vagy oknyomozó.* Utóbbi, mely czélszerüségi, jogi és történeti okokat nyomoz, »másitó vagy kételyháritó.« (45.46.—48. lk.) A szónyomozás csak kivételesen veheti a törvény szavát jogtudományi értelemben, műszóként (46.1.) Fel kell tenni, hogy a törvényhozó csak nem jogi nyelven beszél fogról. Ez is egy szabály, mely szerző müvéből merittethetett. Csakhogy e mű szó- és oknyomozó kételyháritó magyarázata egyszersmind a-tól z-ig m á s i t ó lenne. Bámulatos dolgokat mesél szerző a magyar biró hatalmáról: >A hiteles magyarázatot rendszerint a bíróság, a legfőbb bíróság teljesiti A hiteles magyarázat valóságos törvény. Hatálya és kötelező ereje tehát általános — visszaható erővel bir.« Ha megmásítja a bevett értelmet, ezt error iuri s-s áteszi, mely alapon condictio indebiti megáll. (54. 1.) Ez a jogi hermeneutica Orlando furiosoja. Jaj az ügyvédnek s bírónak, ki e dühnek áldozata, kit ezen ^behatóbb ismeretek« megölnek. A szokásjog közönséges és törvényszéki; amaz a nép vagy egyik osztálya, emez a birákjogi meggyőződéséből ered. (65.1.) Kötelező erejének végalapja a törvényhozó akarata, (67. L) Szerző itt változás kedveért a pápai absolutismus pártjára áll. A szokásjog csak a törvényhozó tűrése, hallgatag elismerése folytán érvényes. Nálunk ezt állítani badarság. Szerencsére szerző erről később még vagy négy ellentétes tant hirdet. Szabad tehát válogatn-. így mindjárt két lappal odább olvassuk: »Azon szokás is érvényes, mely a fenálló törvénynyel ellentétben áll.« (69.1.) Mikor szerzőnek ez már kinyomatott akarata volt, megint megsajnálta a 67. lapon mindenhatóvá tett törvényhozót és ismét egy fél lappal odább azt irta: A szokás kötelező erejének egyik feltétele, hogy az oly polgári ügy vagy esetre vonatkozzék, mely a fenálló jogban még rendezve nincs. (69. 1.) Szabad a vásár. A szokás feltétele, hogy még ne legyen tárgyáról fenálló törvény. A szokás mégis megáll törvény ellen. És a szokás alapja a törvényhozó akarata. Ezenkivül fontos tudnivaló, hogy a szokásjog polgári ügy vagy eset és arra vonatkozó osztály-meggyőződés. Szerző nem látván még eléggé élesen kifejezve az ellenmondást, ismétli: A szokás a törvény kétségtelenül világos értelmét meg nem változtathatja. (Ezt csak a birák másító hiteles magyarázata teheti, mi azonban nem szokásjogi alapot, hanem visszaható törvényt képez.) Törvénypotló ereje is csak ugy van a szokásnak, ha összhangban van a törvények szellemével. (71. 72. lk.) Itt fen van a törvény, alant a szokás. Egyet fordit és fen a szokás, alant a törvény : A szokásjog törvényrontó ereje a magánjog természetének szükségképi következménye. (72. 1.) Bizonyíték utóbbira következő idézet is legyen: »Consuetudo ex certa causa rationabili usitata privát communem legeim (Littleton 169. 1. Coke. Gr u n d e r m a n n E n g 1. Privatrecht I. 89. l.).« (u. o. 1. jegyzet.) De ez idézet csak azt bizonyítja, hogy szerző nemcsak nem tudja, mit irt Littleton és Coke, hanem hogy Gundermann megkönnyített forrásából is még csak azt sem értette meg, mi az angol common lav (communis lexj. O azt hitte, hogy mert »lex«, azért törvény, minek következtében arra értelmezte azon mondatot, hogy a szokás törvényrontó erejét fejezi ki. The rest is silence. Törvényeink — igy folytatja — kizárják a törvény rontó szokást, de a gyakorlat mindég elismerte azt s az 1869: 4. t. cz. 19. §. is törvényerejűnek mondja a szokást (73. 1. 3. jegyzet). Tehát törvényerejű = törvényrontó; 1869: 4. t. cz. = gyakorlat. A gyakorlat pedig itt megint erősebb mint a törvény. És ez jogról irt könyvben áll! Mennyit írhatott volna Kant a tiszta ész kritikájában a tér s idő antinómiáihoz, ha ismerte volna szerző müvét, hol minden tétel antinómia, plus és minus, ellenmondások hintája. Most már tudjuk, mi a magyar magánjogi szokás mai érvényében. Tudni kell még, mi nem az. Nem jogi szokás a gyakorlat (usus, possessio), mely bizonyos jog folytonos használata s a természetes szokás, mely az emberek társadalmi életében bizonyos állandó s egymáshoz folyton hasonló cselekvési módokat állapit meg — p. o. midőn a találás, árverés, közhatósági vagy felsőbb rendelet egyik helyen dobszóval, a másikon falragasz által, a harmadik helyen pedig templom előtt élőszóvali kihirdetés utján tétetik közzé. (65. 66.lk.) Szerző a negatív definiót itt nem merítette ki; hozzátehette volna, hogy nem jogi szokás az örökösödés, erkölcs, vallás, elefánt, könyv stb. Hanem a társadalombölcsészek lekötelezve lehetnek szerzőnek azért, hogy uj társadalmi természetes szokásokat fedezett fel a falragasz, dobszó stb. használatában! Azt is megmondja szerző, mi a szokásjog lényege, nála második feltétele. Kell, hogy a szokást nyilvánító cselekvények szabadok és szükségesek, okszerűek és nyilvánosak legyenek. (70. 1.) Szabad és szükséges. II. Spinoza. Okszerű: ezt kizárja az ellenkezés a vallás uralkodó elveivel, (u. o.) Nehezen gondolta meg szerző, mit mond ezzel. Vallás a jog felett. És melyik vallás ? Van több s elveik ellenkeznek. II. Spinoza itt VII. Gergely, III. Incze lett. Ilyen az universalitás. Nyilvános: a titkos szokás alatt tessék gondolni akármit. A szokások fejlődéstörténetét megragadó lakonismussal jellemzi, mondván: Ellenkező szokáshoz alkalom kell. (74. 1.) [Jj jogi momentum: alkalom. És csak ellenkező szokásra kell, más létrejön alkalom nélkül. E szerint a magyar szokásjog mai érvényében constitutiv elemeinek sorozatában szemlélve, következő képletet adja: Érvényes szokásjog = alkalom -f fenálló jogban nem rendezett ügy vagy eset -+- nép vagy osztály vagy bíróság meggyőződése -f szabad és szükséges, okszerű (nem vallásellenes) és nyilvános cselekvények -+- törvényhozó elismerése + törvény szallemével és világos