Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 13. szám - A magya magánjog mai érévnyben. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál. Első kötet. A mgyar magánjog általános része. 3. [r.]

— 102 — tatni, a hol a közadós s a tömeggondnok lakik, sö't még a bejelentő ügyvédek is nagyobbrészt — s főleg ott, hol a törvényszéki város nem képez forgalmi közpuntot — vidékiek szoktak lenni. Minek igen természetes oka abban keresendő, hogy a hitelezők is vidéki csődöknél — eltekintve a kereskedőknél kimaradhatatlan budapesti s bécsi néhány hitelezőtől - többnyire azok, kik a közadóssal egy helyben lakván, vele akár üzleti akár másféle összeköttetésben voltak. S miután a csődtörvény kiválólag a hitelezők jogai védelmének előmozdítását czélozza, nem látnám czélszerünek azt, hogy a hitelezők azon hivatalos személyt, ki köztük és a csődbiróság között közvetitőképen szerepel, mindig csak ott találhassák fel, a hol a csődbiróság székel; s hozzá azok, kikre a csődből haszon semmi esetre, csak tetemes veszteség hárul, minden egyes alkalommal nagy fáradsággal s költséggel utazni legyenek kénytelenek, ha az ügy állása vagy sürgetése iránt megkeresést intézni, avagy a szükséges tárgyalásokat megtartani akarják. Eddig egy csődügy 10 —15, sőt 20 évig is eltartott; sokszor senki sem tudta, miért kell annak oly soká húzódni? egyetlen egy függőben lévő perecske, vagy más a legcsekélyebb kérdés képes volt évekig megakasztani a hitelezők kielégitését s a csődnek lebonyolítását. Legyen szabad reménylenünk, hogy az uj csődtörvény ezen állapotnak véget veend; de épen azért, nebogy a csődbiróság ezentúl is olyan szerepet vigyen mint eddig, t. i. tisztességes távolban intézte nagybölcsen s példás lassúsággal az ügyeket, s eme nyugalmából nem volt képes kizavarni őt sem az idők járása sem a távol lakó hitelezőknek Themis csarnokáig el nem ható panasz-szava, szükséges hogy a csődbiróság kirendeltje, a csődbiztos, ott neveztessék ki, hol az a tömeggondnok-, közadós- s a hitelezőkkel folytonosan személyesen érintkezhetik, a csőd befejezését hátráltató akadályokat legkönynyebben eltávolíthatja, a bíróságnak mindenkor a legalaposabb informatiót adhatja, a hitelezőket is megnyugtathatja a nekik felvilágositást nyújthat ügyök állásáról. Ez nézetem szerint egy csődbiztos hivatása, melyet a csődbiróság székhelyén lakó csődbiztos nem lesz mindig képes betölteni. Ha összehasonlítjuk csődtörvényjavaslatunkat az 1868. deczember 25-ki osztrák csö'drendtartással, melyből a csődbiztosi intézményre vonatkozó szakaszok csaknem szóról szóra átvétettek (azon különbséggel, hogy Ausztriában csak biró lehet csó'dbiztos, nálunk pedig Apáthy-javaslat szerint imperative, a képviselőházhoz benyújtott javaslat szerint pedig már csak facultative közjegyző is nevezhető azzá), azt fogjuk találni, miszerint az osztrák csődeljárásban a csődbiróság keze nincsen annyira megkötve, hogy csődbiztossá csak a csődbiróság székhelyén lakó egyént nevezhetne ki; mert annak 72. §. igy hangzik: »§. 72. Ist der Wohnsitz des Gemeinschuldners oder der Hauptsitz seines Geschaftes von dem Sitze des Gerichtshofes, bei welchem der Concurs eröffnet wird, erheblich entfernt, so kann das Concursgericht, wenn es demselben zur Förderung der Concursverhandlung als zweekdienlich erscheint, den Bezirksrichter desjenigen in seinem Sprengel liegenden Bezirksgerichtes, an dessen Sitze oder in dessen Nahe der Wohn- oder Gescháftssitz des Gemeinschuldners sich befindet, zum Concurscommissar bestellen.« Szükségesnek tartanám tehát vagy azt, hogy ezen szakasz a mi csődtörvényjavaslatunkba is átvétessék, — természetesen azon a 93. §. szellemének megfelelő változtatással, hogy csődbiztossá vidéken necsak a járásbiró de a járásbíróság székhelyén működő közjegyző is kinevezhető, — avagy pedig a 93. §. módosíttassák s olyképen szövegeztessék, hogy »a csődbiztost a csődbiróság vagy a törvényszéki birák vagy pedig a törvényszék területén működő közjegyzők sorából nevezi ki.« Dr. Markó Sándor, kir. közjegyző. A Jogirodalom. maqvar magánjog mai érvényében. Az elmélet és gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel. Irta Dr. Herczegh Mihál, egyetemi tanár. Rggenbergev kiadása. Budapest 1880. Eltö kötet. A magyar magán. jog általános része. 298 l. XIIL Urte, apre, cact'ia, atterra, taglia e fende Qualunque lo 'mpcdi.seo o gli contranta. effetto <If:l 'petti Ha a magyar magánjog mai érvényében a homály, az ellenmondások, a döntvényehaosz s a német pandektatudomány higitott receptiojának mixtum composituma, melyben nincs szilárd elv, nincs rendszer, nincs bizonyos, niacs tudomány, akkor annak szellemét soha annyi congenialitással. annak jellemét soha oly tükörhiven nem adta vissza mü, mint szerzőé. 6 beleéli magát e confusióba, azonosítja magát a következetesség hiányával, száműzi a helyes tanokat és kerüli a szabatosságot, hogy önfeláldozó, magasztos aristophanesi iróniával bebizonyítsa azon czélzását, hogy a magyar magánjog mai érvényében nem ér semmit. És e bizonyítás, ha csak hazafias munkáján áll, teljesen sikerült. Nem hiába vindikálja ő magának a jurisprudentium auctoritas oly teljét, minővel Papinianus, Tlpianus, Paulus felruházva nem voltak. Nem hiába tanítja ö, hogy állásánál fogva különös, kiváltságos jogértö szervvel, hatodik érzékkel bír, mondván, hogy: »Á közönséges magyarázatnak tényezői: a jogtudósok s ezek közt különösen a tanárok, trók, illetőleg szerzők és a biróságok.e (49.1.) Korántsem elég e szerint helyes magyarázó képességhez a jogtudósság, sőt nem ér semmit, ha az ember p. o. csak ügyvéd vagy igazságügyi miniszter. Különösen tanárnak, vagy legalább bírónak kell lenni. És mily sokat mondó, finom a distinctio az iró és szerző közt. Nem elég irni p. o. fizetésfői nyugtát, catalogust vagy diplomát, hanem szerezni is kell, sőt ez a fő. Nem elég irni p. o. másolva vagy rontva azt, mit mások előbb és jobban megírtak volt, hanem szellemi szerzőnek kell lenni. Ha egészen méltányolta volna — iró ez »illetőleg* horderejét, talán müvét szerezni törekedett és azt soha meg nem irta volna. De mint tanár ő jogmagyarázó tényező. Lássuk tehát, mit tanit ő évenkint 1000 ifjúnak érvényes magyar jognak. »A törvénybirálat felsőbb és alsóbb.s (43. 1.) Szerző a terminológiának érdekes neologusa. Ezentúl legyen felsőbb ház és alsóbb ház. A német minta höhere és niedrige Kritik. Szerző asymmetria szeretetéből utóbbit is comparativusra emeli. Neki gradus positivus nem is kell. Magasra törekvő nyelvének a középen van a kezdet. A felsőbb törvénybirálat vizsgálja: »vajon a törvényialkotmányos uton jött-e létre és az ezt tartalmazó okmány bir a közjogilag kivánt kellékekkel. A bírónak erre való jogosultsága nálunk soha sem vonatott kétségbe.* (u. o.) A 2. jegyzetben nem az 1869 : IV. t.-cz. története szerepel, hanem »Windseheid, Beseler, Gneist, Zachariae és Roth a mi felfogásunk mellett tanúskodnak* (u. o.) Ezennel kötelezzük magunkat ezer arany dijat adni szerzőnek: 1- br minden szóért, melyet a magyar biró jogáról Windscheid. Beseler, Gneist, Zachariae és Roth müveiben talál; 2- or minden esetért, melyben magyar biró valaha ily felsőbb bírálatot gyakorolt s a törvényt tartalmazó okmányt e szempontból bírálta. De ezen dijt szerző nem fogja megnyerhetni. Magyarázzunk tehát magunk, bár nem volnánk jogosult magyarázó tényezők. Szerző azt hiszi először, hogy a magyar alkotmányt is »megkönyitett módon« Dernburg, Laurent és ünger müveiből transcribálni lehet. A magyar közjogi irodalom mellőztetik, talán mert kevés benne a szerző-tanár munkája. Ez az első hiedelem a felsőbb bírálatról, mely azonban minden alsóbb bírálaton is alul van. Szerző azt hiszi másodszor, hogy mindaz, mi soha elő nem fordult, soha nem állíttatott és ugyanazért soha kétségbe sem vonathatott,