Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 10. szám - Ovás és váltói szigor

Kilenczedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1879. mártius 6. Külön mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye", az „IgazságUgyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyeí". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és a „Büntetőjogi Szemle" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 lorint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről legczélszerübben postauta lvány utján küldendők. tEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Óvás és váltói szigor. Dr. Schick Sándor ügyvédtől. — A jogtudományi oktatás reformkérdésóhez. Dr. D e 1 l'A d a m i Rezső ügyvédtől. — A perköltségek kölcsönös megszüntetése iránti kérdéshez. — Jogirodalom. (Egyházjogtan, különös tekintettel a magyar protestáns egyház jogi viszonyaira. Irta Kovács Albert.) Dr. N. D. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Rülön melléklet: A ^Döntvények gyüjteményé«-nek egy ive. Ovás és váltói szigor. Fizetés hiánya miatti óvás szüksége fenforog-e, ha a váltó lejártakor az egyenes váltóadós vagyona felett a csüd már megnyittatott í i L A continentalis elmélet és gyakorlat érdemben nem foglalkoznak a kérdéssel. Magától értetödó'nek veszik, hogy > igennel« kell válaszolni arra. A feltétlen váltói szigor elvéből indulnak ki, s azért behatóbb vizsgálatra nem is méltatják azt. Csakis azon kérdés képezi némileg vita tárgyát, vajon ily esetben a fizetés végetti bemutatás és a fizetés hiánya miatti óvás a csó'dbe jutott intézvényezettnél, illetve saját váltó bukott kibocsátójánál, avagy a csó'dtömeg gondnokánál eszközlendó'-e ? Nézetünk szerint azonban a formaijogi elméletnek ily merev alkalmazása az óvásra aformalismusuak tévedésbó'l származott túlzását s az óvás jogi természetének félreismerését tartalmazza, mely tételes váltótörvényünkben is találja czáfolatát s azt tartjuk, hogy alapos megfontolást igényel azon kérdés is, vajon a czimben körülirt esetben forog-e fen általában szüksége a fizetés hiánya miatti óvásnak? Az óvás jogi természetét tartva szem előtt, a kérdés megoldására nézve fontosságot nyer előttünk a piaczi s a telepitett váltó közti különbség, mert más a legis ratio, midőn az előzők elleni viszkeresetnek, — s más, midőn az elfogadó, illetve a saját váltó kibocsátója elleni váltókereset fentartására szabja feltételként a fizetés hiánya miatti óvás felvételét. S azért két részre oszlik számunkra a kérdés: 1. szükséges-e a czimben körülirt esetben a fizetés hiánya miatti óvás az előzők elleni viszkereset fentartására? 2. szükséges-e ily esetben az óvás a csődbejutott elfogadó, illetve a saját váltó bukott kibocsátója, recte ezek csődtömege elleni váltókereset fentartására. A bevezetésben érintett formaijogi felfogással szemben első pillantásra csábitó azon ellenkező felfogás, miszerint a felvetett kérdés azon érvvel volna nemleges értelemben megoldható, hogy hiszen bíróilag constatált fizetésképtelenség esetében: felesleges volna a fizetés nem történtének óvás általi igazolása. Ez azonban csak látszólagos érv. Mert az óvás czélja, hogy a fizetés meg nem történtének ténye, nem pedig, hogy azon ok igazoltassák, mely miatt az nem történt, mely ok közömbös. Csakis azon esetben felelhetünk »nem«-mel a felvetett kérdésre, ha sikerül bebizonyítanunk az óvásnak a törvény szavaiból vagy szelleméből levont jogi természete fonalán: miszerint a törvény csőd esetében nem követeli az óvást. Mert, ha a törvény általában követeli, ugy feltétlenül szükséges az még akkor is, ha in concreto feleslegesnek mutatkoznék. Ha a feltétel teljesítésének szükségessége a törvény rendelkezésében gyökeredzik, akkor abiró az öszszerü esetben nem is bocsátkozhatik azon kérdés megvitatásába, vajon az ideje korán történt fizetés végetti bemutatás által a fizetés teljesítése lett-e volna kieszközölhető vagy sem. A bíró a váltói szigor alól egyes esetekben kivételt engedni nincs jogosítva még akkor sem, ha az előirt alakiság in concreto feleslegesnek is mutatkozik. Ez a váltói formai intézmény követelménye. A kifejtettek daczára azonban döntőnek tartjuk azon körülményt, hogy csőd esetében azon tény megtörténte, melynek meg nem történte óvással volna igazolandó: jogilag lehetetlen. Ha a váltó lejártakor az elfogadó, vagy a saját váltó kibocsátója csődben van: a fizetés lehetősége ex lege ki van zárva. Sem a bukott nem fizethet, sem helyettesitésében érte bárki más. A csőd hatályának két főoldala van: 1. hogy a bukott közadós a csődtömeget képező összvagyon feletti rendelkezési jogától elesik, 2. hogy anyagi csődigényt nyernek az összhitelezők a csődvagyonra (communio per incidens). A bukottnak csődalatti szerzeményeire vonatkozó elméleti vita nagy horderejű ugyan, de a felvetett kérdésnek tételes jogunk szempontjából való megoldásánál nem jöhet tekintetbe. 1. A csőd első hatálya folytán a bukott nem fizethet. Szerződési képességet nem veszti ugyan el s igy személyét kötelező uj obligoba léphet, váltókat kibocsáthat, elfogadhat, de nem a csó'dtömeg terhére s eddigi váltótartozásait nem fizetheti ki, mert a mije van, az az összhitelezők anyagi csődigénye alá eső csődtömeghez tartozik. Nem szolgálhat ellenvetésül az sem, hogy lehet, miszerint csőd daczára birhat a tömeg annyi vagyonnal, hogy a kérdéses váltónak a csődhitelezők érdekének csorbítása nélküli kifizetése lehetséges. Mert a tömeg ily gazdagsága csak azt eredményezheti, hogy a csődhitelezők a csődeljárás utján teljes kielégítéshez juthatnak. Maga a közadós nem fizethet, sem helyette a tömeggondnok. 2. A csődnek érintett másik hatálya folytán telepitett váltónál is ki van zárva törvényileg a fizetés lehetősége. A telepes az intézvényezett helyettese. Ha az intézvényezett által kijelöltetett, ugy közvetlen megbízottja; ha a kibocsátó által kijelöltetett, ugy az elfogadás által válik az intézvényezett megbízottjává. A telepes e tekintetben ugyanoly viszonyban áll az elfogadóhoz, mint az intézvényezett az intézvényezőhez. A telepes részérőli honorálás tehát fizetés. Akár kapott fedezetet, akár nem (á découvert): animo solvendi honorálja a váltót. Az első esetben nem fizethet, mert az, kinek nevében fizetne, csődben van. Ha a megbízó nem fizethet, megbizottja sem fizethet az ő nevében. Akár a csőd kiütése előtt, akár annak utána küldte az intézvényezett a telepesnek a fedezetet, az casu eridae ad massam tartozik; mert azon körülmény, hogy a fedezet a telepesnek átadatott, nem változtatja azt oly corpus nummorummá, melyen ezen tény folytán harmadik személy (a váltóbirtokos) dologi jogot nyert volna. A mig tehát a telepes ki nem adta a váltóbirtokosnak az intézvényezettől kapott váltóösszeget: mindaddig letéteményt képez az kezében, melyhez való tulajdonjog az intézvényezettel, illetve a csőd-