Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 7. szám - Zárgondnok dijai és költségeinek megállapításáról

- 46 ket megtenni. Ép ugy, mint a választmány meghallgatása után a csőd­bíróság — a törvényben előre látott esetben— atömeggondnok dijait megállapítja. Hogy mikor, azaz: a pernek mely stádiumában állapitandók meg, az a zárgondnoki tiszt megszűnése idejétől függ. Megszűnik pedig midőn a zárgondnok állásától maga lemond, vagy attól biróilag meg­fosztatik, a mikor a tárgyak a birói zár alól feloldatnak esetleg és megint alperes hűségére bízatnak, vagy pedig — a mi rendesen beáll — a tárgyak elárvereltetnek. Ez utóbbi esetben a zárgondnoki dijak s költségek törvényszéki gyakorlat szerint mint a végrehajtási költségeknek integráló része az előnyös tételekhez számittatnak és mint ilyenek a vételárból fizettetnek ki, a mint ezt a legfőbb ítélőszék 1878. évi 344. sz. határozatában ak­képen fejezte ki: »tekintve, hogy a zárgondnok feladata volta lefoglalt vagyontömeget mind végrehajtató, mind a végrehajtást szenvedett fél közös érdekében őrizni és kezelni, és igy magának a dolog természeté­nek megfelel, hogy a zárgondnok költségei és dijai ama tömegből fe­deztessenek.* Ezen határozat adja egyszersmind az útmutatást arra, hogy ki ellenében állapitandók meg. Minthogy a zárgondnok a biró­ság által kinevezett meghatalmazott és mindenesetre felperes érdeké­ben is működik, azért dijai s költségei felperes által okvetlenül megté­rítendők, illetve viselendök, vajon pedig alperes ellenében is megálla­pitandók volnának, az attól függ, hogy a zár gondnokának kinevezésére alperes is okot szolgáltatott-e vagy nem, a mi mindig quaestio facti. De bárki által is volnának viselendök, minden esetre felperes által előlegezendők a prts 333. §. nyomán. Az osztrák-magyar vasutak ezüstkölcsöneinek ka­matoztatása és visszafizetése az arany pénzfolyam szerint. Ezen mint szelvénykérdés ismeretes, a külföldi elsőbbségi hite­lezők és a belföldi elsőbbségi adósok közt folyó jogi vita fölött Dr. Haas Ignácz vasúti felügyelő ur a bécsi vasúti Körben felolvasást tartott, melyből mi a javaslatokat és jogkérdéseket emeljük ki. Mint tudva van, akörül forog a vita, vajon az akkori nemzetközi egyezmények szerint a lekötött mennyiségű osztrák értékű forinttal ezüstben teljesen egyenértékű mennyiségbeli külföldi pénzdaraboknak az illető kötelezvények- és szelvényekben történt kitétele által oly ér­tékű meghatározott kamat- és tőkefizetésrek vagylagos Ígérete téte­tik-e; vajon az 1873. évi jul. 9-én kelt német törvény, mely szerint minden tartozás az uj arany pénzfolyam szerint fizetendő, az osztrák elsőbbségi adósokra nézve is alkalmazást nyer-e; végre vajnn erre nézve csakugyan a német keresk. törvény 336. czikke irányadó-e azért, mert az osztrák-magyar vasúti igazgatóságok a külföldön fizetési he­lyeket fölál'itani Ígértek, melyekre nézve eshetőleg a német pénzláb érvényes. Az 'értekező mindenekelőtt a vasutak akkori jogtanácsosait vette oltalom által azon szemrehányás ellen, mintha a kötvények szö­vegezésében nem lettek volna tekintettel a 80—90 évig tartó hosszú kölcsön-időben bekövetkezhető valuta-változásra; az osztrák, nem pedig az akkori, illetőleg a jelenlegi vagy épen jövendőbeli idegen tör­vényeknek az Ausztriában kötött ügyletre vonatkozó subsidiarius érvé­nye mellett ez szükségtelen is volt, és másnemű kifogásokat idézhe­tett volna elő, mivel lehetetlen minden bekövetkezhető eseteket előre látni. A német bíróságok döntvényei szem elől tévesztik, hogy a 336. czikk határozatai csak kétség esetében nyernek alkalmazást, az illető szerződő felek akaratának kitudásánál azonban a k. t. 278. czikke szerint nem is kétséges; álokoskodás rejlik abban, ezen elsőbbségi kölcsön egész jogviszonyának megítélésénél az osztrák jogszolgáltatást elismerni, egyes részeit pedig a német bíráskodásnak alávetni; a lip­csei birodalmi főtszéknek 1878. évi decz. 6-án kelt legújabb ítélete, mely 7 vasúti társaságot esedékes szelvényekért 208,900 márka arany meg­fizetésében marasztal, ezeket csak Németországban a kamatos kamat iránt fenálló tilalom okáért menti fel a késedelmi kamatok fizetése alól. Nem is loyális eljárás, hogy a német bíróságok folyton az osztr. leg­főbb itélőszéknek 1877. évi apr. 10-én 90. sz. alatt hozott határoza­tára hivatkoznak az esedékes szelvények beperesitésére szükséges gond­nok kirendelése iránti kifogás ellenében, és teljesen eltekintenek attól, hogy ezen döntvény az 1877. évi okt. 16-án 100. sz. a. hozott határozat által hatályon kívül helyeztetett. A bomlokegyenes ellentét a német és valamennyi osztrák-ma­gyar bíróságoknak ily Ítéletei közti egy és ugyanazon (a német) ke­resk. törvénynek (Magj arországban maga a németországi elmélet és gyakorlat által indokolt módosításokkal) való érvénye mellett fölötte sajnálatra méltó ; ezen diff'erentiának egy nemzetközi areopag általi el­döntése igen kívánatos lenne; a párisi összehasonlító jogtudományi társulatnak meg volna erre a tekintélye; gyakorlati eredmény azonban nem lenne tőle várható. Ilyet nyújtanak a kölcsönös törvénykezési se­gély iránt Németországgal kötött államszerződések, bár ezek az uj törvénykezési eljárás következtében merőben kétesekké váltak, mig ez utóbbi épen a német Ítéleteknek Ausztriában leendő végrehajtása el­leni kifogásokat szünteti meg, 29. §-a szerint azon hely bírósága lévén illetékes, melyen a peres kötelezettség teljesítendő. Eddig ugyanis a valamely osztrák vasut-társulat ellen a külföldről kérelme­iéit végrehajtás csak azért lett a két alsóbb fokú bíróság által megta­gadva, mert az eljárt német bíróság a viszonosságot nem biztosította és ezen fölül nem volt kereskedelmi bíróság. A külföldi Ítéletek szerződés szerinti végrehajtásának kétség kí­vül mint főelvet (május) a res judicata elismerését kell föltételeznie, mely kifogás az osztrák bii óságok megelőzése által itéletileg elérhető; különben kénytelen volna a diplomatia birói Ítéleteink szerződés sze­rinti elismerése iránt föllépni. Az osztrák bíróságok részéről kinyerendő Ítéletek iránt tett és az értekező által is megvitatott törekvéseknek semmi értelmök sem volna, ha a res judicata-nak hatása el nem éretnék. Az ált. polg. tk. 1425. §-a szerinti letéti ajánlatok és az ált. p. tk. 871. §-a szerint min­dezen kölcsönszerződéseknek lényeges tévedés miatti kifogásolása az értekező által következményeikben behatóan tárgyaltatnak; azonban ezzel sem boldogulnak. Felette szükséges tehát egy enquéte a kölcsö­nös jogszolgáltatási segitséget illető állami szerződések jelenlegi állása és az osztr. vaspályáknak külföldi végrehajtások elleni megóvására czélzó rendszabályok iránt; egy a németországi ide vonatkozó törvény­hozás és jogszolgáltatás megváltoztatása iránti diplomatiai tárgyalás­tól épen semmit sem várhatni. Egyelőre a vaspályák palliativ eszközökkel kénytelenek magu­kon segíteni. A menetüzleti eszközöknek természetesen nem szabad a határon tul menni, mig a kereskedelmi szerződés a német birodalmi gyűlés részéről jóvá nem hagyatott. A 17. §. ugyan csak az üzletbe át­ment eszközöket veszi oltalom alá, mint p. o. a kölcsönzött vagy meg­rendelt kocsikat; hanem casuis'ikába nem kell ertsz^dn', az illető tulajdonosok majd megfogják óvni jogaikat. Az osztrák vaspályáknak németországi elszámolásukból keletke­zett követelései lefoglalásának megakadályozása czéljából az ily kö­veteléseknek a velők barátságos viszonyban álló bankokra való engedmé­nyezése már is alkalmazásban van. Ilyen még csak jövendőben kelet­kező, eredetök és összegök szerint még ismeretlen követelések enged­ményezésének jogszerűségét és hatályosságát a bel- és külföld gyakor­lati jogászai által véleményezésképen meg kellene vizsgáltatni. Jogtalan támadások ellen különben szabad a jogos védelem eszközeit alkal­mazni. Az esedékes szelvények vagy a visszafizetés végett kisorsolt köt­vények előmutatójától esetleg az illető consignatiókon kiállítandó írásbeli lemondó nyilatkozatot kellene kivánni, mely szerint minden további igényeiről lemond; különben a kifizetést meg kellene tagadni. Szükséges ezen óvatosság a német bíróságoknak szigorúbbá vált Íté­letei folytán, melyek a beváltásoknál fölvett óvások alapján az arany­ban való fizetés megtagadása miatti agiokülönbözet iránti keresetnek most mára kötvényeknek a fizető helyeken kiszolgáltatása daczára helyt adnak, a mi ennek előtte nem történt. Azon vasúti társulatok, melyek nem bizonyos fizetőhelyeket ne­veztek meg a külföldön, hanem a kötvények- és szelvényekben erre vonatkozólag azon kifejezéssel éltek, hogy azok beváltába az ^igazgató tanács által közhírré teendő be!- és külföldi bankoknál* fog történni — egészen is mellőzhetnék külföldi fizető helyek meghatározását. Igaz ugyan, hogy őket erre az ált. p. tk. 914. §-a szerint szorítani lehetne, hogy e szerint ezen kijelölés kötelező és nem facultativ; azonban le­hetne a külföldnek valamely nem némethoni helyét kijelölni. Az államot megilleti talán az általa teljesített jótállási előle­gekre nézve a vasúti telekkvi bekebelezés és azzal a fenyegetett társu­latoknak részbeni oltalmazása ; csak hogy illem tekintetéből nem fogna ezen jogával élni. Czélszerünek jelentkezik végre egyik vasúti társulat részéről alkalmazott, de jelenleg egyik gondnok által perrel megtámadott azon eljárás, mely szerint szelvényivek megújításánál azokban a külföldi pénzértéket egészen kihagyja. Indokolható ezen eljárás azzal, hogy az idevonatkozó osztrák ítéletek folyományából azon következtetés vona­tik, hogy a korábbi szövegezés nem lett világosan megígérve, és hogy e szelvényeknek egy többé nem létező pénzértékben kiállítása merő képtelenség volna, a külföldön annak helyébe lépett másik pénzértékre nézve pedig semmi kötelezettség fen nem áll. Az értekező még a külföldi hitelezőkkel való kiegyezés esélyét is érintette ; összképviseltetésök az osztrák gondnoki törvény szerint prob­lematikus volna. Németországban ily törvény nem is létezik. Ellenben a legkisebb áldozat mellett is a vasúti társulatok elvesztik jogi tala­jukat és feljogosítják a hitelezőket az elsőbbségi adósok részéről ön­kény és megkárosítás miatti panaszokra. Végül arra utalt az értekező, hogy nemcsak a vasutaknak az agio-kulonbozet által okozott évenkinti körülbelül 4^2 millió terhel­tetési többlete, hanem ugy a vasutaknak, mint az osztrák-monarchia becsülete és hitele forog itt kérdésben, mely össz-monarchia nem en­gedheti meg, hogy garantirozott vaspályáinak adóssági állománya és aIu ST1 garantia-visz°ny egy idegen törvényhozás és jogszol­gáltatás által megtámadtalhassék. Az ügyvédi kamarákból. mini«7wÁ budfTs*i ü^Té(li kainara választmánya az igazságügy­Z^JT ykV°XItkn> h°gy az ügyvédrendtartáAárgyában d o?, v rl Jl Z!, el°'- blZ0ttság°t alakított, melynek tagjai Ho­ííl 1 SzedV"CS János' Kövess György, Dr Győry niczky l;ue-rUnd VÍIm°S' Dr" ^-dmann^Bernát, Jseí

Next

/
Oldalképek
Tartalom