Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 7. szám - Zárgondnok dijai és költségeinek megállapításáról

— 47 ­Különfélék. — A »Jogászkör«-ben f. h. 13-án társas összejövetel tditatik. — Enyiczkey Gábor t. munkatársunk Budapestről áttette ügy­védi irodáját Sátoralja-Ujhelyre. — Kimutatása a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszéki osztály öss/.es beadvá nyaiuak, elintézéseinek és bátraiékainak az 1878. év végével. I. 1877-dik év végével hátralékban maradt: Váltó- s kereskedelmi, Polgári Fegyelmi Úrbéri csöd- és bányaügyek Büntető Összesen 989 "3 7 38 332 1369 Szaporodott 1878-dik év deczember hó végéig Váltó- s kereskedelmi, Polgári Fegyelmi Úrbéri csöd- és bányaügyek Büntető Összesen 11206 640 244 913" 10823 26826 Elintéztetetett 187S-dik évi deczember hó végéig Váltó- s kereskddelmi, P lgári Fegvelmi Úrbéri csöd- és bányaügyek Büntető Összesen 13722 632 228 919 " 10596 26097 Hátralékban maradt 1878-dik évvégével Váltó- s kereskedelmi, Polgári Fegvelmi Úrbéri esőd- és bá lya ügyek Büntető Összesen 1473 11 23 32 559 2098 II. A magyar királyi legfőbb Ítélőszék ügymenetének kimutatása 1878-dik év végével. 1877- dik év végével maradt 1309 1878- dik évben bejött 26826 Összesen 28195 1878-dik évben elintéztetett 26097 1878-dik év végével maradt 2098 III. Összehasonlítás. 1878-dik évi beadványok összege 26826 1877- dik évi beadványok összege 26002 Több 824" 1878- dik évi elintézések összege 26097 1877- dik évi elintézések összege 25188 Több 9Ö9 1878- dik évi hátralékok összege 2098 1877-dik évi hátralékok összege 1369 Több 729 IV. Konoksági büntetések. A bírságok fok zata Esetek száma Ezeknek megfelel > b rság összege 300 frt 2 600 250 » 1 250 200 » í 200 150 » 1 150 100 » n 1100 50 » 30 1500 25 » 32 800 20 » 18 360 15 » 16 225 10 !> 78 780 5 » 2 10 191 5975 frt A következő sorokat vettük : I. Tisztelt szerkesztő ur! A »Magyar Themis« folyó évi 5-ik számában a nagyváradi jog­akadémiára vonatkozólag közölt czikkre, mely személyemmel is foglal­kozik, csak annyi megjegyezni valóm'van, miszerint az »egy negyedéves jogász« nem lehet tanítványom, mert sokkal jobban ismerem tanítvá­nyaimat, semhogy bármelyikéről feltehetném, hogy rólam valótlan­ságot állítson. Kérem jelen nyilatkozatomat lapjában közzé tenni. Nagyváradon 1879. febr. 7-én. Hoványi Lajos, igazgató tanár. E felszólalásra csak annyi megjegyezni valónk van, hogy mi a lapunk 5. számában megjelent levelet annyival inkább közlendőnek tartottuk, mert hasonló panaszokat már többször volt alkalmunk hal­lani. Ha vajon való-e az, a mit a közölt levél tartalmaz, vagy nem, azt mi itt Budapesten természetesen nem tudjuk ellenőrizni. Ki kell azonban emelnünk, hogy az igazgató ur levele egyáltalában nem czá­folja meg azt, a mit levelezőnk állított. Kívánatos volna, hogy az igaz­gató ur egyenesen nyilatkoztassa ki, vajon ő a perrendtartást, a keres­kedelmi és a váltójogot tényleg és rendszeresen előadja-e vagy nem ? Szerk. Tisztelt szerkesztő ur! A »Magyar Igazságügy « folyó havi füzetének utján vettem hírt arról, hogy a »Jogtudományi Közlönyében a plágium vádja támasz­tatott a »Büntetöjogi Szemle« 1. számában megjelent értekezésem el­len. A plágium fogalmának határai felett nem akarok szóvitába ele­gyedni a támadóval, feltűnően változván a határok az e részbeni tá­| madás személyes éléhez képest. Méltatlannak tartom a vádat, mert a I szóban forgó külföldi iró értekezésének felhasználásában nem mentem azon mértéken tul, melyet irodalmunk, nevezetesen büntetőjogi I irodalmunk adott viszonyai között megengedettnek, helyénvalónak, sőt bizonyos tekintetekből kívánatosnak tartok. A büntetőjog te­rén megindult tudományos mozgalom kezdetleges stádiumában kívá­natosabbnak mutatkozik a külföldi irodalom termékeire való öntuda­tos támaszkodás, sem mint az úgynevezett önálló munka és gon­dolkodás, és a rejtett utakon bujkáló, a felfedeztetés félelmében itt is ott is lecsipkedő, és ezért legtöbbnyire minden belső egységet és syste­matikai összefüggést nélkülöző compilatio. A mely mérték különben hogy nálunk napirenden van, bőséges és illustris példákkal igazolható. Bizom a szakközönségre eddigi igénytelen irodalmi tevékenységem ér­tékének adott viszonyai tik mérve szerint való megítélését. Zlinszky Imre urnák a »Jogtudományi Közlöny« szerkesztőjének feleletem a következő. Aki felemeli a követ a »bünös« ellen, az érezze magát teljesen bűntelennek. Ez az irodalmi ethikának is szabálya. Pedig ha valakihez, ugy ép hozzá illett volna legjobban a töredel­mes hallgatás. A »Bizonyítás elmélete«, Telekkönyvi rendtartás«, »Orö­kösödési jogunké, »Magyar magánjog rendszere« szerzőjének tolla alá legjobban illett volna a mea culpa. Nem egyes igénytelen czikkek terhelik az ő irodalmi vétkeinek lajstromát; eddigelé napvilágot lá­tott dolgozatainak csaknem mindegyike: pályakoszoruzott bün az ' önálló tudományos munka és gondolkodás, a nemzeti szakirodalom ellen. Vállalkozunk mindenkor, ha Zlinszky ur ugy kívánja, az excep­tio veritatis-ra. A »Magyar Igazságügy« szerkesztőjének Dr. Löw Tóbiás urnák, — ki az ellenem intézett támadást a lapjában történt közzététel által magáévá tette, — feleletem a következő. A főügyészi helyettes ur való­színűleg elfelejtette már azt az érdekes történetet, mely az ő irodalmi munkásságának önállóságáról a »Magyar Themis« 1876. évi 47. szá­mában feljegyezve található. Emlékezetébe hozom. Nem egy félreeső controversia, hanem a magyar büntető-törvénykönyv javaslatának egyik legsarkalatosabb tárgya, a mellékbüntetések felett irt értekezésében imponáló bevezetésül a belga criminalista Haus »Prin­cipes généraux du droit pénal belge« czimü müvéből több caput-ot nem specificálva, hanem szórul-szóra lefordítva árulta mint sajátját eredeti gyár jegy nélkül. A főügyészi he­lyettes ur nem átallotta utóbb elég naivan azzal védekezni, hogy »ne­hány tantételben akarván összefoglalnia mellék­büntetések rendszerének alapjait, azoknak fornul­lázásában többé-kevésbbé (!) Hausnak kézikönyvére tá­maszkodott ugyan, de a belgiumi iró müvének megje­lölése esetleg (!!) e 1 m a r a d t.« (»M. Igazságügy « VI. kt. 594. lpjn.) Mi is azt mondjuk, hogy jegyeztessenek fel a szaklapok ethikai jellemének és müveit szellemének hanyatlásai és tévelygései,« — de jegyeztessenek fel a valóságos tévelygések, s olyan férfiak által, kiknek irodalmi múltja jogot ad az irói szeplőtlenség felett őrködni. Tisztelettel Dr. Barna Ignácz. Egy jeles szakképzettségű ügyvédjelölt, ki több év óta és jelenleg is a fővárosban gyakorlatban áll, helyét változtatni kívánja. Értesítést a szerkesztőség ad. Legközelebbi csődbejelentés! határidők. (Febr. 18-tSlfebr. 25-ig.) Lemberger Lipót pozsonyi tsz. febr. 18. 19. 20. (6). — Gr. Koglevich Tibor egri tsz. febr. 20. 21. 22. (286). — (íottschlillg János rn.-vásárhelyi tsz. febr. 21. (27). — Oolilman Sámuel m.-vásárbelyi t»z. febr. 23. (27). — Wrehovszky Rezső sopro­nyi tsz. febr. 24. 25. 26. (294). — Rins Zsigmond aradi tsz. febr. 24. 25. 26. (300). — Gottsta^ István b -gyulai tsz. febr. 24. 25. 26. (2). — Vehner József bpesti ker. s vt-z. febr. 24. 25. 26. (27). Kivonat a „Budapesti Közlönyéből, Rövidítések: bh. = benyújtási hatirldj és bejelentés határidő1 ; vh. = végrehajtó; i. — Ideiglenes; t. = tömeggondnok ; p. = perflgyeU. A hirdetmények elején vagy végén lev5 számok a „Bpesti Közlöny azon számát jelentik, melyben a hirdetmény először megjelent Csődök : Stainpfl József soproni déligyümölcs-árus ellen e tsz. által; bb s bitelezök összejöv. april 16. 17. 18. ; p. és i. t. Barla Károly ; végi. t. s csodva­lasztm. választása apr. 18. (29). — Pecliata Gyuláué sz. Tökey Luiza bpesti magánzónő ellen e f. kir. tsz. által ; bb. s hitelezők összejöv. april 16. 17. 18. ; i. t. és p. Gártner Sándor ; végi. t. s csüdválasztm. választása apr. 18. (30). — Id. Veis

Next

/
Oldalképek
Tartalom