Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 6. szám - A jogtudományi oktatás reformkérdéséhez. 4. [r.]

Kilenezedik évfolyam. 6. szám. Budapest, 1879. február 6. Külön mellékletek: a „Dontvények gyűjteménye , az „Igazságügyi rendeletek iára" és az „Igazság­ügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR Előfizetési árak THEMIS (helybe házhoz hordással, vagy tes szétküldéssel; a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazság­ügyi tőrvények anyaggyüjteménynyel'' iraii rrel­lékletnkkel együttesen: egész évre 10 fonnt félévre 5 iorint, negyedévre 2 forint 50 kr A MAGYAR JOGASZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT Az előfizetési pénzek b é legczélszerübben postauta 1 küldendők. t e l idékrS Felelős szerkesztő : Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság TARTALOM: A jogtudományi oktatás reformkérdéséhez. Dr. D e 1 l'A d a m i Rezső ügyvédtől. — A kihágásokról szóló büntető-törvénykönyv javaslata. Dr, Barna Ignácztól. — Törvénykezési jeremiádok. Stehlo Kornél ügyvédtől. — Zálogjogi bekebelezés örökös ellen. Szmrekovszky Sán­dor ügyvédtől. — Az ügyvédi kamarákból. (Az igazságügymin'szter körrendelete az ügyvédi és közjegyzői rendtartás reformja tárgyában). — Különfélék. (A végrehajtói intézmény. Ügyvéd kerestetik). — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny-bői.j (Cső­dök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Ieénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A jogtudományi oktatás reformkérdéséhez. \ IV. Azon eszmemenetnek követését, mely az egyetem tudo­mányos és általános mivelődési czélját előtérbe helyezi s annak megfelelő eszközöket, tudós tanárokat, tudományos tanmód­szert, kevés kötelezett tantárgy megállapítását, kevés, de szigorú és tudományos jellegű vizsgát sürget, impraktikus idealismusnak tulajdonítani elfogultság nélkül nem lehet. Azon érvelés, hogy a rendszert hiába reformáljuk, mielőtt az embereket reformálhattuk volna, a mi tulajdonkép annyit akar mondani, hogy a rendszert nem reformálhatjuk, mert az embereket átalakítani hatalmunkban nem áll, szerintünk oly kevéssé praktikus, hogy minden tapasztalatokba ütközik, melyekkel minden mivelődés történetében találkozunk. A való csak az, hogy a triviális phrazis szerint > feladatuk szín­vonalán nem álló« erők mellett a legjobb rendszer sem szüli azon ió hatást, melyet szülni képes volna, valamint viszont kitűnő erők a helytelen rendszer rosz hatását némileg pa­ralysálják. Az ellenben megczáfolhatlan mathematikai igaz­ság, hogy gyenge erök és rosz rendszer kétszer oly kártéko­nyán hatnak, mint gyenge erők és rationalis rendszer, és hogy a reformot csak a rendszeren lehet, tehát kell kez­deni, hogy ez idővel jobb erőket is produkáljon. Valóban sajnos, hogy ily banalitásokat felhoznunk kell, hogy ily kézzelfogható képtelenség rejlik a reformot ellenző practikusaink okoskodásában, melynek conclusióit a közön­ség nagy része helyeseknek tartja, mert az egyik praemissa, tanerőink gyengesége (s tanulóink megfelelő éretlensége) való. Ezen érvelés fonalán p. o. minden magyar codificatió ellen is nyilatkozhatni, mert bíráink és ügyvédeinkgyenge jogászok, mert az angol igazságszolgáltatás kitűnő jogászok által kezeltetvén, codifikatió hiányának daczára jó, mert nem lehetnek embereink, kik jól codificálni tudjanak, stb. Mindez annyit tesz mint a haladást ellenezni, mert még nincs haladás. Á stabilitást pedig azért, mert 25 év óta a rendszereket politikai forgószél kergette, tehát a még meg nem gyökeredzett rosz rendszer stabilisálását követelni nem­csak impraktikus, hanem észszerűden is. Nem lehet kétes, hol és miként kell a reformkísérleteket megkezdenünk. Maine, Laveleye stb. nem fognak nálunk vendégszerepelni, de ha müveiket lefordíttatjuk és bár szerényebb erővel előadat­juk, a hallgató többet fog tanulni, mint egyetemes európai jogtörténetéből. Ha az utóbbit egy Laboulaye adná elő, ter­mészetesen abba is bele vinné széles tudományát, áttörné ke­retét, lelket öntene belé lelkéből. De ha a hegy nem jő a prophétához, a prophéta megy a hegyhez. Ha p. o. tanárje­lölti ösztöndíjjal kitűnő tanulót külföldi intézetbe küldünk, hol a législations comparées tanszéke létezik és ha az össze­hasonlító jogtudomány tanszékét felállítjuk, akkor legalább lehetséges lesz előadni azt, mit jelen rendszerünkben előadni tulajdonkép nem is lehet. Ha a jogbölcselet tanszékét felál­lítjuk és H.Brocher deFlechere stb. munkáit recipiáljuk, ak­kor legalább valószínű az észjogi rendszer kiküszöbölése vagy átalakítása általános elemző és törvényhozási jogtudo­mánynyá, mint azt p. o. Austin és Bentham megalapították. Ha Comte és Spencer és követőik munkáit meghonosítjuk és a sociologia tanszékét erigáljuk, többet használunk, mintha azt lessük, hogy jelen politikai tudományunk egy II. Aristo­telest neveljen. Szóval a receptív tevékenységet minden téren serkente­nünk, fejlesztenünk és fokoznunk kell, mert a tudatlan ere­detiség értéktelen, sőt kártékony. Gondoskodnunk kell arról, hogy a tanárok az irodalomnak élhessenek és éljenek és mint irók inkább fordítók mint plagiatorok legyenek. Azon vészes erkölcstelen nepotismust, mely a főtanodai tanszéket politikai érdemdijazás eszközévé, nyugdíjintézet vagy mel­lékes sinecura színvonalára sülyesztené és a beneficiumot az officium fölé helyezné, mint a nemzet szelleme ellenében el­követett szentségtörő bűnt meggátolni, üldözni, eltörölni kell. Pártatlan és szakértő legyen a kinevező közeg, mely az aspiransok irodalmi érdemeit valódi értékük szerint megbe­csülni és a legméltóbbakat függetlenül választani képes. A jelen rendszer legfőbb hátránya a tudományosság szempontjából, hogy az irodalmi productiv tevékenység el­hanyagolását a tanárok részéről lehetővé és az irodalom re­ceptív mivelését a tanulók részéről lehetetlenné teszi. A vizsgarendszer reformja és államösztöndijak által megköny­nyitendő és elősegítendő tehetséges törekvő ifjak kimivelte­tése külföldi intézetekben. A tiszta forrásokhoz, hol a mai tudomány közvetlen, alkotó szelleme üdit, elzarándokolnunk kell, hogy a nagy szellemekkel való érintkezés lelkesitő ha­tását mi is élvezzük és közvetítsük. Még középkort élünk; a hegy nem jött a prófétához, a Gellérthegy pedig nem pótol alpest. Sokoldalú, tág látkör szerzésére különféle or­szágokban nevelt tanárok nemes versenyt és azon szel­lemi életet és légkört teremthetik meg, mely a német egye­temek nimbusát képezi s az ifjúságra mint nevelő, emelő mé­dium serkentőleg hat. Az ifjúság érzéki mint a nő, mint a primitív ember; reá a példa hat legvonzóbban, a nemes egyéniség, a kötelességérzet és munkakedv élő mintája. Azon befolyást, melyet a valódi mester személyessége gyakorol, ki­nek híre előtt tisztelettel meghajolunk, semmi sem pótolja, legkevésbbé a magolás kényszere. Ha egyáltalán, ugy csak ily oltás által nemesíthető primitív faj. Még könnyebben kivihető és hatásosabb mert az embe­rektől független és nem oly lassú hatású a jelzett negatív reform, bizonyos köteles tárgyak és vizsgák eltörlése, a tel­jes bifurcatió kivitele. Képzett politikai hivatalnoki karunk csak ugy lehet, ha ily hivatalt is qualifikátióhoz p. o. ala­csonyabbat politikai államvizsga letételéhez, magasabbat ál­lamtudományi tudorsághoz mint előfeltételhez kötünk. A va­lódi bifurkatió ellen azonban nem lehet érv a hivatalnoki kar képezése, midőn az tettleg képezetlen marad. Politikai hiva­talnok különben még előbb szorul jogtanulmányokra, mint gyakorlati jogász politikai ismeretekre. A jogász mai tulter­X

Next

/
Oldalképek
Tartalom