Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 55. szám - A mellékjelzálog hivatalbóli kitörlése

— 425 — t á s i joga nincsen. Ennélfogva nézetünk oda terjed, miszerint az alapítók által 3 évre kinevezett első igazgatóság tagjait a közgyűlés nem mozdíthatja el tetszése szerint bármikor, hanem e tekintetben alkalmazandónak tartjuk az üzletvezetőkre szóló szabályt, mely szerint a felett, hogy a megbízás visszavonására forog-e fen jogszerű ok, a bíróság belátása hzerint határoz s indokoltnak az elmozdítás különösen a 100. §. 1.—5. pontjai alatt felsorolt esetekben lesz nyilvánítható. S a szakasznak ily intézkedése összhangban van azon rendelkezéssel, melyet ugyanazon bekezdés első mondatában tartalmaz. Mert azon körülmény, hogy a közgyűlés az igazgatósig tagjait csakis azok netaláni kártérítési igényeinek épségben tartása mellett mozdithatja el, épen nem nyújt semmi elégtételt. Elegendőnek mutatkozik ez mindazon esetekben, midőn a közgyűlés választotta az igazgatóságot. Mert ha az ilykép választott igazgatósági tagnak az elmozdítás alkalmából a társasághozi addigi viszonyából származó minden igénye épségben marad, magának az igazgatósági tagnak hivatalos functióinak folytatása tekintetében nincs többé oly jogi érdeke, mely az elmozdítás által sértettnek volna vehető. Egészen más szempont alá esik azonban az alapítók által kinevezettjigazgatósági tagok elmozdítása. Ezen tagoknak a kitűzött három évig való hivatalban maradásához harmadik személyeknek érdeke, még pedig törvény által elismert érdeke fűződik. Nem ok nélkül, hanem az emelkedett industrialismus forgalmi igényeinek eleget teendő, engedte a törvény az alapitóknak azon jogot, hogy ők az általuk alapított vállalat vezetésének legalább bizonyos időhatárig irányt adhatnak és ezen jog fictiónál, a 183. §. szójátéknál egyéb nem volna, ha ezt olykép lehetne magyarázni, miszerint annak 2. bekezdése egyszerű folytatását képezi az első bekezdésnek ; ez egyértelmű volna avval, hogy a törvény azt, mit az első mondatban megállapított, a második mondatban ismét lerontott. — Schnierer commentárjában világosnak találja az idézett §. értelmét. Szerinte magától értetődik, hogy az alapítók által kinevezett első igazgatóságot is tetszése szerint mozdithatja el a közgyűlés. Nem oly világos előttünk, hogy ezen commentár, melynek minden szövegi homály és kétely oly világos, minek tartotta szükségesnek megszülemlését. Apáthyt még messszibbre viszi a szöveg világossága. Felemlitésre sem tartja szükégesnek, hogy az elmozdítás tekintetébenamegválasztásmódja különbséget nem tesz. Neumann distinguál. Azon esetben, ha az alapítók által kinevezett igezgatóság működési időtartamának megjelölése mellett a tervezetből át lett véve az alapszabályokba, a működési időtartam eltelte előtt a közgyűlés azt csakis indokolt ok fenléte miatt mozdithatja el. Ha az időtartamnak az alapszabályokba felvétele nem történt, az igazgatóság a közgyűlés által feltétlenül elmozdítható. Ámde ezen esetkülönböztetésnek a törvényben semmi támpontja nincs. Ez a kérdésnek nem magyarázat utjáni megoldása, hanem önkényszerü, törvényhozói eldöntése, melynek helytelensége is azonban magából a törvényből kitűnik. A 159. §. szerint ugyanis a részvénytársaság az alapszabályok bemutatásával egyidejűleg igazolni tartozik többek között, hogy az igazgatóság (a 183. §. esetét kivéve) s a felügyelő bizottság az alapszabályok értelmében megválasztott. Tehát itt is kivételt képez a 183. §. esete s így a törvényből mivel sem igazolható, hanem merő önkény, jogkövetkezményeket fűzni ahhoz, vajon az időtartam az alapszabályokba iktatva lett-e vagy sem s ezen körülménytől tenni függővé a 183. §. 2. bekezdésének az ehö bekezdésre való ki- vagy ki nem hatását. A mellék jelzálog hiyatalbóli kitörlése. (A tkvi pátens 108. és 116. §§-aihoz.) (x.) Azon eljárás, mely az egyetemleges jelzálogok elenyészése esetében követendő, a tkvi rend. 116.—118. §-aiban körülirutik.; Szorosan véve a tkvi bíró ugy mint más jelzálog megszűnése esetében, itt is a bekebelezés és előjegyzési öli általános szabályokhoz van kötve, a mennyiben a rendelet világos külön rendelkezést nem tartalmaz; így köteles volna különösen megvizsgálni azt, vajon a kitörlési kérelemnek alapjául szolgáló okiratban mi engedtetik meg ki őröltetni, illetve mire nézve szüntette meg a hitelező zálogjogát. Azonban másként áll a dolog az egyetemleges zálogjog megszűnésénél, azaz tkvi kitörlésénél. Itt két momentumra kell figyelemmel lenni és pedig: különböző lesz az eljárás a szerint, a mint az egyetemleges jelzálogok a követelés megszüuése miatt vagy azért tkvileg kitörülendők, mert azoknak egyike p. o. csupán a fő vagy egy, vagy több mellékjelzálog elenyésztett a hitelezőnek azoktól való elállása folytán vagy másokból. Ezen kétféle eljárás egymásközti lényeges különbségét és horderejét a következő esettel akarjuk illustrálni: »Egy x frtnyi követelés egyetemleges jelzálogok által biztosítva van: lejáratkor az adós tartozását egészen törlesztvén, hitelezője egy okmányt állit ki javára, melyben a történt fizetés nyugtatványozása mellett megengedi, hogy a főjelzálog tkvileg kitörültessék. Ezen okirat alapján, melylyel a követelés megszűnését beigazolja, kéri adós az egyetemleges jelzálogok (fő- és mellékjelzálog) tkvi kitörlését* Helyesen járna el a tkvi biró, ha ezen kérelemnek csakafőjelzálogra nézve adna helyt, a többire nézve pedig azért elutasítaná, mert a hitelező a mellékjelzálogok elenyésztét ki nem mondotta, illetve azoknak tkvi törlését meg nem engedte? vagy is szükséges-e a követelés megszűnésének kimutatása esetében, hogy a hitelező a főjelzálogon kivül a me 11ékje1zálogra nézve is a kitörlésiengedélyt megadta legyen? Koránt sem, hanem ezeknek tkvi kitörlése a főjelzáloggal együtt hivatalból mondandó ki illetve eszközlendő, tekintet nélkül a hitelezőnek törlési engedélyére. Ezen nézet helyessége csak néhány megjegyzésre szorul. Jelesen: egyetemleges jelzálog keletkezik, ha egy és ugyanazon követelés tekintetében több zálogtárgyra vagy tkvi jószágtestre v. nyilvánkönyvi jogra a zálogjog bekebeleztetik illetve előjegyeztetik. A követelés azonossága- és fenállásával áll és esik a zálogjog egyetemlegessége, elenyészik az egyetemleges jogosítvány, ugy mint több hitelezők, a kik egy és ugyanaz osztatlan követelést követelni jogositvák, kielégítettnek tekintetnek, ha köztök valamelyike irányában az egész tartozás tekintetében az adós kötelezettségének eleget tett. Megszűnvén maga a követelés, megszűnik a zálogjog és igy az egyetemlegesség is. Anyagilag az egyszerű és az egyetemleges zálogjog közt megszűnése tekintében, a mennyiben ez a követelés kifizetése miatt történik, a különbség csak az volna, hogy amott csak egy, emitt pedig egygyel a többiek is elenyésznek ; mely különbség a kitörlés iránt követendő eljárásba is átment. Míg az egyszerű zálogjog kitörlésére nézve a bekebelezés és előjegyzés általános és különös határozatai a tkvi rend. alkalmazásba jönnek, addig az egyetemleges zálogjognál egészen eltérő intézkedések történnek. A 108. §. szerint ugyanis a fő- és mellékjelzálog azaz a zálogjog egyetemlegességének hatálya abban áll, hogy az egyetemlegesen biztosított »kö vételé s« tekintetében előforduló minden átváltoztatások, elzálogosítások és kitörlések a föbetétben teljesitendők és hogy minden ilyen változás egyedül a föbetétben történt tkvi bejegyzése minden mellékjelzálog tekintetében is hatályossá válik. Ebből az következik, hogy a követelés fen vagy fen nem állását figyelembe véve, csupán a föbetét vagyis a főjelzálog dönt és igy ennek tkvi kitörlése esetében a mellékjelzálogok is elenyésznek azaz tkvileg létezni megszűntek és még akkor sem jöhetnek tekintetbe, ha hiba vagy elnézés | miatt tényleg nem lettek volna kitörülve tkvileg. Ily esetben tehát nem függheta hitelező kényekedvétől az: vajon csupán a főjelzálogot elenyésztetní akarja; de nem függhet a tkvi birótól sem a mellékjelzálognak afentartása, és nem védené ez által sem a hitelezőt, még kevésbbé az adóst, hanem legfeljebb azokat zavarba hozná, a kik a telekkönyvbe bizván, a tulajdonossal jogi viszonyba lépnek. Az egyetemleges jelzálogok lényegileg csakis az általuk nyújtott biztosítékra nézve önállóak, de a követelést tekintve, a mellékjelzálogok a főjelzáloggal együtt egy egészet képeznek, ez utolsó után irányozódnak és úgyszólván, — mindig a követelésre vonatkozólag, — ennek (a főjelzálog, főbetétnek) accessoriumát képezik. Ezekre mutat egyrészt a 106. §., meiy szerint a hitelező az egész követelés kifizetését a zálogtárgyak bármelyikéből követelheti (tehát önállóság); másrészt pedig megszűnik a 108. és 116. §-ok szerint a hitelezőnek fő- és mellékjelzáloga, azaz minden zálogjoga a zálogtárgyra nézve, — ha a követelés neki kifiz 'ttetik — olykép, hogy a főjelzáloggal együtt a többi jelzálogok is elesnek. Mert a 116. §. nyomán az egyetemlegesen biztosított követelés megszűnése a föbetétben bejegyzendő és ennek után a kitörlés minden mellékjelzálognál hivatalból feljegyzendő és a mennyiben ezek más tkvi hatóság által kezeltetnek, ez utolsó a feljegyzés eszközlése végett hivatalból megkeresendő. A követelés kifizetésének kimutatása esetében tehát a mellékjelzálog tulajdonképi tkvi törlése nem ís történik és nem lehet a 116. §. második pontja nyomán azt vitatni, mintha ez arra mutatna, hogy külön eljárás köve' tendő a fő- és külön a mellt kjelzálogra nézve és hogy ezen utolsó pont e §. első pontjával és a 108. §g-al ellentétben állana. Mindezekből az következik, hogy az egyetemleges jelzálog a 116. §. szerinti tkvi kitörléséhez elég bebizonyítása annak, miszerint a követelés kifizettetett és elég a 81. §. d. pontja szerint, a hitelezőnek zálogjogának tkvi kitörlésébe való beleegyezése; de ha még tovább akarunk menni, legfeljebb azt küvetelhitni, hogy az illető nyilatkozatá-