Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 55. szám - A keresk. törvény 183. szakaszának magyarázatához

_ 424 — bár az ellenfél jogorvoslattal támadta meg a birói határozatot: az a nem felebbező részére mégis jogerőre emelkedett. Contradictio in adjecto. Nem tudom — váltóeljárásunknak nem levén motívumai — mi volt e törvényszakasz ratiója ; azt hiszem azonban, hogy jogi consructiójának helytelensége nem szorul bővebb igazolásra. De tán czélszerü ez intézkedés, — akkor, kelljen bár elismernünk helytelen jogi conslructióját, meg kell szűnni a jogász aggodalmának. Akkor is követelnünk kellene a helyes formulázást, de meg kellene hajolnunk az élet kívánalmai előtt. KöDnyü azonban kimutatni, hogy a czélszcrüség legszerényebb kívánalmait sem elégíti ki ez intézkedés. Felperes megnyugszik egy elsőbiróság Ítéletében, mely neki pótesküt ítélt meg; bár ellenfele felebbezett: beadja esküre jelentkező kérvényét. Alperes felebbezése folytán a kir. tábla megváltoztatja az ítéletet s felperesnek más tartalmú föhitet itél oda. Alp-res újból felabbez; mindazonáltal a jogaira féltékeny bizonyító fél eleget tesz kötelelezettségének s három nap alatt esküre jelentkezik. Az ügy feljővén a curiához, ott — felperes kéréseiével elutasittatik. E határozat ellen nem levén jogorvoslatnak helye, az ítélet jogerőre emelkedik. Polgári eljárásban sem fog ez ítélet felperes nagy örömére szolgálni, — de vajon mit fog mondani ama bélyeg-és ügyvédi költségekhez, melyek a kétszeri esküjelentkezés folytán felmerültek? Ezen kétszeri esküjelcntkezésnek nem volt semmi foganatja; minő czélszerüségi momentum indokolja a váltóeljárás 30-ik§-át? Az szent igaz. a »nyilvántartó«-nak lesz dolga: szaporodik a jelentés és visszajelentés, — de hát ezért, azt hiszem, kár volt a váltóeljárás 30-ik §-ának megteremtése. Nagy is a fenakadás e §. miatt törvényszékeink és ügyvédeinknél. A bpesti váltótörvényszék ítéleteiben rendesen meghagyja a bizonyitó félnek, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után adja be esküre jelentkező kérvényét, — igy igyekezvén segíteni a váltóeljárás 30-ik §-a okozta bajon. E kisegítő ut azonban nem helyeslendő,— addig migha tályon kívül nem helyezik, el kell viselnünk a törvény, a váltóeljárás 30-ik §-a okozta helyzetet. Dr. Eeiner Ede. A keresk. törvény 183. szakaszának magyarázatához. (S. S.) Az alapítók által kinevezett első igazgatóság a közgyűlés által elmozditható-e a három év lefolyása előtt ? A kereskedelmi törvény 183. §-ának 2.bekezdése általánosságban igy szól: »Az igazgatóság tagjait, a netaláni kártérítési igények épségben tartása mellett, a közgyűlés bármikor elmozdíthatja.« Ámde ugyanezen szakasz külön (1.) bekezdésben körülírja az alapítók azon jogát, hogy az első igazgatóságot ők nevezhetik ki, még pedig három évre: s>Az első igazgatóságot az alapítók nevezhetik ki. Az ily kinevezés azonban, mely legfeljebb három évre történhetik, a tervezetben (150 §.) világosan felemlítendő.* Kérdés immár, vajon a 2. bekezdés ellentétbe akarja-e helyezni az első igazgatóságot a közgyűlés által választott későbbi s illetve egyéb igazgatósággal, avagy felölelik-e a 2. bekezdés ezen szavai »az igazgatóság tagjai* különbség nélkül a részvénytársaság bármely tö vényes uton választott igazgatóságát? A részvénytársaság igazgatóságára nem alkalmazhatók azon elvek, melyek a kereskedelmi meghatalmazás különböző nemeire nézve zsinórmértékül szolgálnak. A czégvezető, a kereskedelmi meghatalmazott, a szoios értelemben vett segéd, mindannyian állandó szolgálati viszonyban állnak a főnökkel. Megbízási viszony, mely a főnök által bármikor megszüntethető. A részvénytársaságnál a közgyűlés képezi a főnököt, az igazgatóság pedig oly állással bir, mint például a közkereseti társaságnak azon tagjai, kik a többi társtag kizárásával üzletvezetésre lettek fe jogosítva. Az igazgatóságnak ennélfogva a társaság egyéb alkalmazottjaival szemben mintegy főnöki szerepe van. Ezen felfogásnak felel meg a kereskedelmi törvény 193. §-a. A társasági ügyek \itelével, valamint a társaságok az ügyletre vonatkozó képviseletével más meghatalmazottak, vagy a társaság hivatalnokai is megbízathatnak. Ezekre általában a keresk. törvénynek a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó intézkedései nyernek alkalmazást. Ebből a contrario foly, hogy a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó általános intézkedései a részvénytársaság igazgatóságára nem nyernek alkalmazást. A kereskedelmi meghatalmazottak alatt azonban itt nézetünk szerint nem értendő a szoros értelemben vett kereskedő meghatalmazott ellentétben a czégvezetővel, s igy nem is vonható le ezen szakaszból, hogy a részvénytársaság igazgatósága czégvezetők kirendelésére jogosítva nincs, hanem értendő a kereskedelmi meghatalmazás. A kei esk. törvény ugyanis általános elvre fektetett, közös ismérvü kereskedelmi meghatalmazást zárván keretébe, ellentétben egyrészt a saját nevükben ügyködőkkel, 6 ellentétben másrészt a közönséges meghatalmazással (ügynökök stb.) mindazokat, kik állandó szolgálati viszonyban állnak valamely üzlet tulajdonosával, egy fogalom alá subsumálja s csakis a bizalom foka szerint, mely a megbízás terjedelmében nyilvánul, 3 categoriát különböztet meg ezek között, de mindhárom categor'iát egy és ugyanazon határvonal által élesen elválasztva a megbízási viszony minden egyéb nemétől. Midőn tehát a törvény 193. §-a, a contrario értelmezve, azt rendeli, hogy a törvénynek a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó általános intézkedései a részvénytársaság igazgatóságára nem alkalmazandók, avval nem a szoros értelemben vett kereskedelmi meghatalmazottakat állította szemben a czégvezetőkkel, hanem a kereskedelmi meghatalmazást általában, annak mindhárom nemét (czégvezető, kereskedelmi meghatalmazott, segéd) az igazgatósággal. Maga az idézett 183. §. igazolja ezen felfogást. Az egyéni szabadság indokolatlan megszorításának vétetik, hogy a főnök, ki állandó megbízási viszony folytán vagyonjogi személyiségét mintegy átruházta, egyéni akaratának érvényesítése tekintetében függjön a képviselő akaratától a nélkül, hogy ezen bilincseket bármikor lerázhatná. Általános elv ennélfogva és a kereskedelmi törvény határozottan kimondja, miszerint a főnök bármelyik segédjét (a »segéd* fogalmát tágabb értelemben véve) tehát a szoros értelemben vett, szükkörü hivatásban eljáró segédet épugy mint az ö vagyonjogi személyiségét korlátlanul képviselő czégvezetöjét tetszése szerint bármikor megfoszthatja a képviseleti jogtól. Ámde, ha a 193. §-ban foglalt ezen szavak »kereskedelmi meghatalmazott* azon szűk értelemben olvasandók, hogy azok alatt csakis a szoros értelemben vett kereskedelmi meghatalmazott értendő, ellentétben a czégvezetővel, akkor a §. a contrario értelmezve nem foglalja magában azon negatív rendelkezést, hogy a részvénytársaság igazgatóságára nem alkalmazandók a kereskedelmi meghatalmazás általános elvei, hanem csak anoyit rendelne, miszerint azokra a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó speciális intézkedések nem nyernek alkalmazást. Az igazgatóságra tehát mindazon elvek állnának, melyek a kereskedelmi meghatalmazásra általában annak tág kereskedelemjogi értelmében, vagyis a czégvezetőkre épugy mint a keresk. meghatalmazás minden egyéb nemére vonatkoznak. Akkor pedig a 183. §. 2. bekezdése teljesen felesleges. Minek külön §-ban intézkedni arról, mi amugyis már általános szabályként statuálva van. A 193. §. helyes magyarázata mellett azonban a 183. §-a kivételt tartalmaz s ezen okból, valamint azért, mert a részvénytársaság igazgatójának jogi állása részletes szabály zásában az üzletvezetők képviseleti állásával correspondeál, azon megbízás pedig, melylyel az üzletvezetés egy vagy több tagra ruháztatott, a társaság tartama alatt jogszerű ok nélkül vissza nem vonható: szükséges volt annak külön kimondása, miszerint az igazgatóságot a közgyűlés tetszése szerint bármikor elmozdíthatja. Ámde ezen rendelkezés igy kivételes természetet nyervén, csak azon esetekre vonatkoztatható, melyekre a törvény azt világosan rendeli. S miután a 183. §. külön bekezdésben intézkedik az első alapítók által kinevezett első igazgatóságról, külön határidőt szab a képviselet tartamának és csak ezután és szövegileg elválasztva külön bekezdésben mondja ki az igazgatóság tagjainak elmozdithatását. nézetünk szerint az e 2. bekezdésben foglalt szabály hatálya az első bekezdésre nem terjed ki. Igazolja ezt a legis ratio is. Hiszen különben nemcsak illusoriussá válhatnék, de lényegileg tárgynélküli is az 1. bekezdés. Mert hiszen az alapitóknak azon joga, hogy a társaság vezetésére ők jelölhetnek ki 3 évre igazgatóságot, semminemű gyakorlati értékkel nem birna, soha végrehajtható nem volna, ha az általuk kinevezettek a közgyűlés által bármikor elmozdíthatók volnának. Hogy azonban ez idézett §. 2. bekezdése az 1. bekezdésre tárgyi vonatkozásban nincs, igazolását találja a 154. és 179. §-ban is. A 154. §. az alakuló közgyűlés feladatait felsorolva, 4. pontjában annak ügykörébe utasítja: a társasog igazgatóságát, a mennyiben ez a jelen törvény 183. §-a szerint még kinevezve nem lett, nem különben a felügyelő bizottságot m e g v ál asz t a n i. A 179. §. pedig ezen tárgyakat felsorolva, melyek felett a közgyűlés határoz, 1. pontjában igy hangzik : »az igazgatóság (a 183. §. esetét k i v é v e), és a felügyelő bizottság megválasztása, elmozdítása és felmentése. Már pedig, ha jogában állna a közgyűlésnek, tetszése szerint bármikor elmozdítani az alapítók által 3 évre kinevezett első igazgatóságot, mért vette ki a törvény a 183. §. esetét azon esetekből, melyekben a közgyűlés gyakorolhatja választási jogát. Hisz elmozdítást uj választás követ. De az utóbb idézett 179. g. oly világosan szól, hogy kételyt sem hagy vissza: az igazgatóság (a 183. §. esetét kivéve) és a felügyelő bizottság megválasztása, elmozdítása és felmentése. Kifejezetten mondja tehát ki ezen §., miszerint a 183. §. esetében a közgyűlésnek e 1 m o z d i-