Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 55. szám - Néhány megjegyzés a váltó-eljárás 30-ik §-áról

— 423 — Ezek ugyanis, hogy a vagyon a családban maradjon s általuk el ne tékozoltathassék, a legközelebbi férfi rokon — rendszerint fivér — gyámsága alatt maradtak egész éltükben. De az egész szigorú gyámság (tutela) késő hl), a mint azt egy 200 évvel K. u. élt jogász, Gaius leírja, az aequitas, a természetjogi méltányosság, befolyása folytán, törvényes képzelmek (fictiók) segélyével átment puszta gondnokságba (curatela), melyet a gondnokolt érdekében és csaknem kedve szerint kellett gyakorolni. E nemi curatela a nő. mintsexus fragilis, gyenge nem fölött, a középkorban is fenállott. A férjhez ment római nőnek roszabb volt a sorsa, mert ő a férj hatalmába került az apáéból, ö jogilag férje leányául tekintetett, tehát minden vagyona mint előbb apjáé volt, most férjéé lett. Volt azonban egy szokás, mely által a nő elkerülhette a férj hatalmába való kerülést az u. n. convenire in manum mariti-t. E hatalom ugyanis a régi római jog szerint, úgymint minden hatalom dolgok vagy személyek felett u. n. usucapio, praescriptio, folytonos használat, birtok által szereztetett és e hatalomszerzést meggátolta az u. n. usurpatio, a birtok folytonosságának megszakítása. Természetesen meg kellett határozni, mennyi idő elegendő az usucapióra s az usurpatiora. A legrégibb római törvénykönyv (452. K. e.) a tizenkéttáblás törvény, melynek a későbbi fejlődés csak kiterjesztő magyarázata \ olt, mely olyan alaptörvény, mint Mózes decalogusa a zsidójogban, e XII. táblás törvény azt rendelte, hogy a nő usurpálja a férj usucapióját, azaz félbeszakítja a férj birtokát, tehát férje hatalmába nem kerül, ha házától 3 napig s 3 éjig egy folytában távol van. Ezen ugy látszik általános gyakorlatban volt szokás természetesen nem tetszhetett a jó férjeknek, a 3 napra-éjre kiránduló nők urainak. Gaius korában már teljesen megváltozott a házasnő vagyonjogi állása két intézmény behozatala által: a görög eredetű parapherna s a dos által. Görögországban ugyanis-a bölcsészeti szellem befolyása s a nők miveltsége folytán a nő jogszabadsága legelőbb érvényesült és a szomszéd Rómára is áthatott. Parapherna a nő külön vagyona; dos, hozomány, a házasság terheinek viselésére rendelt u. n. czél-vagyon volt. A parapherna hónáról a nö szabadon rendelkezelt, a dos ellenben le volt kötve a házasság tartama alatt. A dotalis ingatlan vagyon jövedelmeit a férj kapta, miután ő köteles a családot eltartani, ellenben magát a birtokot elidegeníteni vagy terhelni nem volt szabad. Az ingó dos a férj tulajdona lett, de ő annak értékével neje adósa, kinek más hitelezők előtt elsőbbsége és törfényes zálogjoga"volt annak biztosítására. Dos lett minden vagyon, mit a nőnek eczélra bárki adott; parapherna pedig a nőnek minden egyébb, akár szerzett, akár öröklött stb. vagyona. Ezen paraphernális és dotalis rendszer már a felvilágosodott bölcsész-szellem, a görög culturának alkotása volt, és azt később különösen Augustus császár egy híres, socialis törvénynyel — a lex julia et papia poppoeával — kiegészítette, mely törvény a népszaporodás érdekében mindenképen büntette a coelibatust és jutalmak, kiváltságok által bátorított a házasságra, mint a társadalom erkölcsi alapjára. E törvény szerint ugyanis a leány szüleit birói uton kényszeríteni lehetett kellő rangszerü hozomány adására — constitutío dotis — és másrészt a férfi szülei hasonló rangszerü antidos, donnatio propter nuptias, házassági adományra szoríttathattak, mi az akkori házasulókra — mint látják — igen kellemes állapot volt. A kereszténység nem volt képes a mivelt pogány állam ez intézményeit, melyeket Róma hóditásai folytán adóztatásával és jogával együtt a világnak csaknem minden népére kiterjesztett volt, a középkorban fentartani. A római birodalom bukása után a hódító germán, szláv s magyar népek államai keletkeztek ; ezek barbár jogának uralma s a középkori hűbéri szervezet alatt a nő nem nyerte vissza soha többé azon vagyonjogi hatalmát, melyet a római császárság alatt élvezett volt. Az egyház pártfogása a dósnak csak úgyszólván két árnyékát, a mindenütt fenállott doarium, dower, douaire, özvegyi jogot és a dotationt, kiházasitást, hajadoni jogot, magyar s lengyel jogban u. n. leány-negyedet, tarthatta fen, illetve teremthette meg. Az első szerint az özvegy bizonyos tartási igénynyel birt férje hagyatékára, a másik szerint a leány kiházasitási joggal birt szülei illetve azok hagyatéka, örökösei irányában. Egészben véve azonban a nőnem jogi állása a középkorban mindenütt mélyen sülyedett. Az újkor, a reformatio és renaissance kora, mint Önök tudják, a szép Itália dus talaján eredt s a classikus világ remekeit újra felélesztette. Mint Macchiavelli a respublica szervezetét, Boccacio, Petrarca a latin-görög költészetet, a nótenczi művészek a hellén szobrászatot, ugy a bolognai iskola a római jogtudományt támasztotta fi-1 halottaiból. A római jog csaknem minden államban újra beíögadtatott s a legteljesebb érvényre ínég a modern codificatiókban is jutott. A felvilágosodott absolutismus— Nagy Frigyes, Mária Terézia s II. Jószef — alkotásaiban, a porosz allgemeines Landrecht s az osztrák polgári j törvénykönyvben, de különösen a XVIII. század bölcseletének és forradalmának elveit részben fentartó Code Napoléonban túlnyomóan a római jog elvei s intézményei adoptáltattak. Ezen törvénykönyvek előzményeit és tárgyunkra vonatkozó | rendszereit röviden jellemezni fogom. (Végeköv.) Dr. DeUAdami Rezső. Néhány megjegyzés a váltó-eljárás 30-ik §-áról. Ha az Ítélet eskütől feltételezett, azon fél, kinek az itélet folytán esküt kell tennie, tartozik az eskü letételére határna,pot kérni s azon az esküt letenni. A tv. rendts. 239-ik §-ában foglalt ezen intézkedés polgári, kereskedelmi és váltóügyekre egyaránt vonatkozik. A ! polgári s kereskedelmi eljárás alá tartozó ügyeknél az esküre jelentkező kérvény 15, váltóügyeknél 3 nap alatt adandó be. Ezen eltérés nem szorul bővebb igazolásra: a váltóügyek természete megköveteli a vitás kérdések gyors bebonyolitását. A polgári s váltóeljárás azonban nemcsak ezen indokolt eltérést tartalmazzák; mert váltóeljárásunk 30-ik §-a ezenfelül még egy, eddig eléggé nem méltatott eltérést tartalmaz polgári eljárásunktól. Polgári ügyekben az esküre jelentj kező kérvény az első-s másodbirósági itélet jogerőre emelkedése vagya I harmadbirósági itelet kézbesítése után 15 nap alatt adandó be. Szabályul szolgál tehát, hogy az itélet jogerőre emelkedése bevárandó; a jogerőre emelkedés napját követő 15 nap alatt tartozik a bizonyító fél kérvényét a per bíróságához beadni. így van ez az első- s másodbirósági Ítéleteknél. Csupán a harmadbirósági Ítéletekre nézve tétetett ama különbség, ama kivéte1, hogy ezek jogerőre emelkedésének bevárása nélkül az itélet kézbesítése vagy kihirdetése után 15 nap alatt kell az esküre jelentkezésnek megtörténni. Nem időzöm hosszasabban e kivételnél ; döntvénygyüjteményeink tanúskodnak a mellett, hogy bíróságaink e kivétellel csak igen nehezen tudtak megbarátkozni, hogy a peres felek még ma sem fogják fel e kivétel ratióját, mely abban keresendő, hogy perrendünk alkotóinak intentiója ellenére hármas felebbezési forumunk vau. Ennek daczára még ma is a kivételek közé tartozik a rendes jogorvoslattal megtámadott harmadbirósági itélet; e kivétel tehát könnyen elviselhető. Nem így vagyunk azonban a váltóeljárás 30-ik §-ában foglalt intézkedésekkel, mely váltóügyekre nézve halomra dönti a perrend 239-ik §-át. E §. szerint »az eskü letételére azon I naptól számítandó három nap alatt kell jelentkezni, melyen az itélet az esküvel bizonyító fél részére jogerejüvé vált.« A váltóeljárás commentatorai, Németh Péter s Zlinszky Imre, e szakasz magyarázatánál arra szorítkoznak, hogy »az esküre kötelezett fél nem köteles arra ügyelni, vajon ellenfele élt-e jogorvoslattal vagy sem; ha az esküre kötelezett fél maga nem felebbez, köteles ő három nap alatt az esküre jelentkezni.* Perrendünk s a váltóeljárás között a különbség nyilvánvaló ; ott — az első s másodbirósági Ítéletnek jogerőre emelkedése után kell az esküre jelentkezni; itt — a bizonyító fél, ő maga nem felebbezvén, esküre jelentkezni tartozik, habár ellenfele jogorvoslattal élt is. A váltóeljárás ez intézkedését én elhibázottnak tartom, mert az jogilag helytelen enuntiatumot tartalmaz, azonfelül czélszerütlen, sőt káros. A következőkben indokolom e nézetemet. Valamely birói határozat jogerőre emelkedett, midőn ellene az ügyfelek egyike sem élt vala jogorvoslattal, vagy midőn az megszűnt jogorvoslattal megtámadható lenni. Jogerőre emelkedvén az itélet, az sem fel- sem alperes javára vagy kárára nem váltóztathatik meg j többé; a jogviszony megszűnt vitás lenni, itélt dologgá lesz, meg van a res judicata. Következik ebből, hogy mig valamely birói határozat jogorvoslattal megtámadható, mig a res sub judice est: addig jogerőre emelkedett Ítéletről szólni nem lehet, nem szabad. Ha pl. alperes a birói határozat ellen jogorvoslattal élt, az nem emelkedett jogerőre: nem a jogorvoslattal élt alperes, nem ellenfele részére. Jog* erőre emelkedett itélet s annak rendes jogorvoslat folytán való megváltoztatása vagy megváltoztathatása egymást kizáró fogalmak; e I cardinalis fogalom ellen támad a váltóeljárás 30-ik §-a, állítván, hogy