Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 53. szám - Jelentés az igazságügyi bizottságnak a kir. közjegyzők dijairól szóló törvényjavaslat tárgyában

— 410 — Az összes közjegyzői kamaráknak az igazságügyminiszter úrhoz intézett felterjesztéseiben, különösen a hagyatéki tárgyalásoknak a kir. közjegyzőkre kötelezöleg leendő bizása sürgettetik s azokban ezen óhaj teljesítése esetében kifejeztetik a készség a kisebb hagyatékoknak ingyenes ellátására is. Másrészt kétségtelen, hogy az ezen hagyatéki tárgyalások ellátásában a közjegyzőkkel concurráló közigazgatási közegek közigazgatási teendőkkel már jelenleg is annyira tul vannak halmozva, — melyek pedig a kihágásokról szóló törvény életbeléptetése után ismét csak szaporodni fognak, — hogy az ügymenet nagy előnyére szolgálna, ha a hagyatéki ügyek minél nagyobb terjedelemben a közjegyzőkre bízatnának. Hozzájárul, hogy a hagyatékok rendezésénél fölötte kívánatos oly közegnek közreműködése, mely jogi szakképzettséggel bir; mert bármily kitűnő adminisztrativ erő legyen is valamely közigazgatási tisztviselő, ezen minőségéből még nem következik, hogy a sokszor bonyolódott s a telekkönyvi állapot rendezésével járó hagyatéki tárgyalások czélszerü lebonyolítására szükséges jogi szakismeretekkel isbirjon. Pedig a hagyatékok rendezésénél a családi jogviszonyok rendszerint uj irányokat vesznek, mely alkalommal évtizedekre kiható szabályozások szüksége merül fel. Ezen szabályozás szakavatott kézre bízandó, főleg ott, hol a felek az értelmiségnek magasabb színvonalán nem mindig állanak, vagy kiskorúak hivatalból megóvandó érdekei forognak fen a netán ellenkező érdekű nagykorúak ellenében. Mert ha ily szabályozás szakavatott közeg által nem eszközöltetik: helyesen, hatályosan és tartósan meg nem oldatik, s csak a vagyonemésztő perlekedéseknek képezi kiapadhatlan forrását. De midőn a bizottság ezen szempontoknak hódolva, a képviselőházat egy határozat hozatalára hívja fel, nem akarta figyelmen kívül hagyni az olcsóság szempontját sem. A bizottság az e kérdés tárgyalásánál jelen volt belügyminiszter úrtól ez irányban arról értesült, hogy a törvényhatóságok nagy része, bár nem egyenlő, de átlagos megállapításra alapot nyújtó díjszabályzatot létesített a közigazgatási közegeknek hagyatéki ügyekben való eljárására vonatkozóing, mely díjszabályzat átlaga a mellékelt javaslatban foglalt díjtételeknél olcsóbbnak mutatkozik. E díjszabályzatok figyelmet érdemelnek, habár tekintetbe veendő azon körülmény is, hogy annak díjtételei vagy épen ingyenes eljárásokat megállapító intézkedései oly tisztviselőkkel szemben hozattak, mely tisztviselők rendes fizetést élveznek, míg a közjegyző minden állami fizetés nélkül csakis esetről esetre keresett dijaiban találja fáradozásainak jutalmát. Mindezekre tekintettel, az igazságügyi bizottság a képviselőház elé a következő határozati javaslatot terjeszti: »Utasítsa a ház a kormányt, hogy a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877 : XX. t.-cz. oly szellemben módosítása iránt terjeszszen be javaslatot, mely által a hagyatékok tárgyalása rendszerint a közjegyzőkre bizassék, oly módon azonban, hogy a hagyatéki tárgyalások kellő olcsósága biztosítva legyen.* Midőn a bizottság ezen határozati javaslat elfogadására kéri a tisztelt házat, egyszersmind megjegyzendőnek tartja, hogy ezen határozati javaslat elfogadása s az abban foglalt utasítás következtében a ház elé terjesztendő novella folytán, a kir. közjegyzők dijairól szóló törvényjavaslat azon díjtételei, melyek a 22. §-ban megállapittatnak, a fentiek nyomán némi változást fognak szenvedni. Budapesten, 1879. deczember 5-én. Horváth Lajos, Dr. Emmer Kornél, az igazságügyi bizottság elnöke. bizotts. előadó. A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból. Dr. Körösy Sándor beszéde a II. teljes ülésben a felebbezésröl. Tisztelt jogászgyülés! Oly minden tekintetben kitűnő előadás után, roelylyel szakoszályunk többségének indítványa a tisztelt jogászgyülés elhatározása elé terjesztetett*), nagyon érzem helyzetem súlyos voltát; érzem a tárgy fontosságánál, érzem a többségi indítvány előadója kitűnő egyéniségénél fogva. — Azon férfiú, ki előttem szólt, uj büntetőtörvénykönyvünk alkotása körül maradandó emlékű érdemeket szerzett, s igy mint méltán közelismerés és tisztelet tárgya, velem szemben egyénileg túlsúlyban van. — Ha mégis szólok utánna, ha érveivel szemben megk'sérlem érveimet elmondani: ezt a tárgynak s azon nagy elvnek tulajdonítom, melynek védelmével, mint a kisebbségi indítvány előadója, megbízattam. Alapos tanulmányozás és rendszeres gondolkodás utján képződött meggyőződésemet kimertem mindig mondani, s nincs oly emberi tekintély, mely előtt meggyőződésemet elhallgatnám. — Mivel a többségi indítványt, nézettársaim és én helyesnek és elfogadhatónak nem tartjuk: bátor leszek indokainkat előadni, meghallgatásért esedezvén. (Halljuk!) Jogéletünk leghivatottabb képviselője, hazánk köztiszteletben álló első bírája, M aj láth György ő Excellentiája nagyhatású beszéddel Dyitá meg jogászgyülésünket. — Ezen ép oly jogászi, mint államférfiúi beszédében azt monda, miszerint a jogászgyülés feladata nálunk az, »hogy népszerűsítse a tudomány vívmányait, hogy egyik esetben említse fel azt, miként az *) Csem^L'i Károly többségi előadó beszédét közöltük a múlt számban. újítás szükséges, mert uj jogi momentumokra vonatkozik; másikban ezé 1 szerűnek és kívánatosnak jelezze, mert a nemzetközi forgalom rendkívüli élénkülése azt kiválólag igényli*. Arany szavak, melyeket mélyen keblébe kellene vésni minden magyarnak," l*i hazája törvényhozása és igazságszolgáltatási ügyeibe tényleg befolyni elég szerencsés. (Helyeslés.) A szerénység megsértése nélkül mondhatom, hogy szakosztályunkban többség és kisebbség egyformán megfelelni óhajtott a jelzett feladatnak. — Többség és kisebbség, egyformán felkerestük a tudomány és tapasztalat kimeritbetlen bányáit, s összehordtuk azokból az anyagokat, melyekből a bűnvádi eljárást hazánk törvényhozása megalkothatja. A szakosztályban lefolyt vitákban népszerűsítettük a tudómányt, a mennyiben az általunk előadottakból most már a nagyközönség is meggyőződhetik, mis/erint jelenlegi bűnvádi eljárásunk uj társadalmi viszonyainknak meg nem felel, s a többi alkotmányos és jogi intézményeinkkel összhangzásban nincs. Törvényhozásunk és közönségünk láthat ja e tárgyalásokból, miszerint a középkor által teremtett Írásbeli eljárás sem társadalmi viszonyainknak, sem jogi fogalmainknak nem felel meg többé. A középkor bíróságai zárt ajtóknál, törvényes bizonyítási szabályok szerint s Írásbeli eljárás utján hozták ítéleteiket; az újkor bíróságai nyilt ajtóknál, szabad bizonyítási mód szerint és szóbeli eljárás utján Ítélnek. — Az uj idő szelleme a jegegyenlőség alapján szervezkedett társadalom uj jogintézmények felállítását követeli. Többség és kisebbség egyiránt elismerte, hogy hazánknak az ujabb társadalmi és jogi viszonyoknak megfelelő bűnvádi eljárásra van szüksége. — Ezt szakosztályunkban senki sem tagadta; sőt azt is mindenki elismerte, hogy alkotandó bűnvádi eljárásunknak az irásbe! liség nem lehet továbbá is sarkelve, és hogy nekünk is sorakoznunk kell azon müveit nemzetekhez, melyeknél a bűnvádi eljárás már szóbeliségen alapul. Nézeteinkben csak a szóbeliség mikénti alkalmazásánál tértünk el. A többség szóbeli eljárásban az Ítélet ténykérdésében is megengedhetőnek vélte a fölebbvitelt; a kisebbség ezt a szóbeli eljárással összeférhetetlennek, s igy meg nem engedhetőnek mondotta. Melyik indítványban foglalt nézet a helyesebb ? a felett most a tisztelt jogászgyülés lesz hivatva ítélni. Mi mint kisebbség az indítványunkban kifejezett nézetünk csalhatatlanságát nem követeljük; annak helyes volta mellett azonban hivatkozunk a müveit népek ujabbi törvénykönyveire; e müveit népek törvényhozásai a szóbeliség és közvetlenségre alapított büntetőperrendtartásaikban a jogorvoslatok közül kiküszöbölték a ténykérdésbeni felebbvitelt, és csak a jogkérdésben hagyták azt meg. Az angol, amerikai, német birodalmi, osztrák stb. perrendtartások nem adnak helyet a ténykérdésbeni fölebbvitelnek. E müveit népek törvényhozásai százados tapasztalatok s fokozatos fejlődés után jutottak el annak tudatára, hogy az állam és a polgárok érdekei csak a szóbeli eljárásban biztosithatók egyiránt és hogy e rendszerrel a ténykérdésbeni fölebbvitel ös^ze nem egyeztethető. E müveit népek tapasztalatai, és különösen azon körülmény. I hogy a náluk már érvényben levő, s a ténykérdésben a fölebbvitelt | nélkülöző bűnvádi eljárási törvények ellen sehol nem emelkedett panasz. ] bátorítottak bennünket is arra, hogy alkotandó bűnvádi eljárásunkból a j ténykérdésbeni fölebbvitelt — mint a közvetlenség és szóbeliség rendI szerébe nem illő jogorvoslatot — kihagyatni indítványozzuk. Erre indítottak bennünket azon okok is, melyeket az ellen a vizsgálódó ész felállít. Ez okokat és érveket, minta kisebbség előadója, a következőkben van szerencsém előadni: 1-ör is ezen okok közül felemlítem az esküdtszéki intézménynek, mint birói közegnek, büntetőbíróságunk szervezetébe leendő beillesztését. Azon feltevésből indultunk ki ugyanis, hogy magyar törvényhozásunk H, súlyosabb beszámítás alá eső büntettek elitélésére büntetőügyekben az esküdtszékeket bizonyosan bebozandja. Abban a meggyőződésben voltunk, hogy ha az egész müveit világ, nem véve ki még Oroszországot sem, bírósági szervezetébe az esküdtszékeket mint a polgári szabadság biztosítékait, beillesztette: magyar kormányunk ! és törvényhozásunk sem fogja azokat mellőzni; ellenkező esetben kiI szakitana bmnünket a müveit népek díszes társaságából, és nyilvános bizonyítványt állítana ki arró1, hogy a müveit népek e kedvelt intézményére csak mi vagyunk még éretlenek, és a törökök. Ezt kormányunk és törvényhozásunkról fel nem tehettük ; de nem tehettük fel már csak azért sem, mer t törvényhozásunk és 1867. óta létezett kormányainkról azt tapasztaltuk, hogy bennünket Ausztriával mindenben hasonlóvá — hogy ne mondjam egységessé — akarnak tenni. Már pedig Ausztriában, az 1873-ban alkotott perrendtartásban behozattak az esküdtszékek, s azóta — e szintén sok nemzetiségű államban azok fenállanak a nélkül, hogy a sajtóban, vagy a birodalmi tanácsban ellenük csak egy panasz.hang is emelkedett volna. Hazánk szabadelvű s felvilágosult irói és politikusai már 184S. előtt ugy állították fel az esküdtszékeket, mint a modern jogállam elengedhetlcn kellékét, Jogászgyülésünk egyizben már enuntiálta, hogy az esküdtszékek behozatalát bűnvádi eljárásunkba óhajtja. Azt hiszem, tisztelt jogászgyü'és. hogy mi, mint e hazának nem csak szakférfiai, de egyszersmind szabad független polgárai, az esküdtszékek mellett j ma is kotelasek vagyunk lándzsát törni, és kötelesek vagyunk ismé| telve is kijelenteni, hogy mi a polgáriasult államok e kedvelt intézI menyét, a polgári szabadságnak az önkényhatalom elleni e hathatós