Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 53. szám - A váltókezes váltójogi keresetéről

— 406 — A javaslat által követett sorrendi szempont volna e szerint világosabban kifejezve: előbb azon fejezetek, melyeknek normái nemcsak a közadós hitelezőit, hanem másokat, a nagy közönséget is, utóbb azon fejezetek, melyeknek normái csak a közadós hitelezőit >érdeklik<. Első tekintetre valóban meglepőjuridikus finomság, meggyőző felforgatási eszme ! Előbb tehát »a közadós által kötött jogügyletek teljesítése^, mert ez a fejezet nemcsak a hitelezőkre bir érdekkel, hanem :i közadóssal szerződött harmadik személyre is, ki természetesen (!) nem hitelező, sn't még akkor sem csődhitelezői minőségben érdekelt, ha a 19. §. alapján a nem teljesítés vagy megszűnés miatt kártérítést követelhet, s ebbeli igényeit, mint csődhitelező érvényesítheti! Utóbb a »visszakövetelési jog« a ikülön kielégítésre jogosított hitelezők,* —mert hát ez a fejezet az »ex jure dominii« vagy »ex jure crediti* külön kielégítésre jogosítottak igényeivel foglalkozván, kizárólag a csődhitelezőket érdekli! És igy tovább. De hát az általánosabb jellegű vagy a szűkebb érdekkörü jogviszonyokkal foglalkozó fejezetek ismét maguk között mily elv szerint sorakoznak? Mi az a magasabb princípium locationis, mely kívánta, hogy »a tömeg hitelezői« beékeltessenek a »visszakövetelési jog« és a »külön kielégítésre jogosított hitelezők« közé? Hogyan tévedt a 10. §. a »nemcsak a hitelezőket* érdeklő első fejezetbe? Az öntudatos törvényhozó kell hogy számot tudjon adni müvének minden zugáról, a structura, a systematica modern törvényben nem szőrszálhasogató doctrinarismus. Egyszerű, természetes gondolatmenet fonalán követik egymást a német csődrend I. könyvének fejezetei. A csőd tárgya, az anyagi csődigény, és a csődnyitás hatályai (átalános határozatok). A jogviszonyok (a közadósnak csődelőtti jogügyletei és jogcselekvényei), melyek kapcsán az activ csőd- | tömeg gyarapodhat (2. és 3. fej.) A jogviszonyok, me- j lyek az activ csődtömeget csökkent őleg érintik, ne- i vezetésen: a tulajdoni igények (4. fej.), a separatio ex jure I crediti (5. fej.), a beszámítási igények, mint tulajdonképen a | separatio ex jure crediti speciális esetei (ö. fej.), a, tömeghitelezői igények (7 fej.). A jogviszonyok végre, melyek a p a s s i v csődtömeget alkotólag, az activ csődtömeget kimeritőieg érintik, az u. n. anyagi csődigények, a csődből eredő jogviszonyok (8. fej.). A javaslat rendszerességének csak javára fogna válni az in integrum restitutio. Nincs ok a német csődrend vonatkozó fejezeteinek sorrendjétől való eltérésre. Az eredetiség látszatának megóvása nem ok. Inkább a collationálás szerényebb dicsősége, mint a setétben ugráló újítás, a minden belső indolkoltságot nélkülöző dislocatio. A váltókezes váltójogi keresetéről. (A váltótörvény 6'9. §-ának magyarázatához.) Az, ki idegen váltó kibocsátója, vagy valamely forgatóért váltókezességet vállalt, ha a váltótulajdonosnak a váltót kifizette, daczára annak, hogy ez a váltó fizetés végetti bemutatását és a fizetés nem teljesitését kellő időben felvett óvással nem igazolta: váltójogi keresettel bir-e az ellen, kiért a fizetést (mint kezes) teljesítette? A váltótörvény 68. §-a szerint a váltótulajdonos kötelessége a kezes elleni váltókereseti jog megszerzésére mindazokat teljesíteni, melyeket ezen törvény azon váltókötelezettek elleni viszkereseti jog fentartására előszab, a kikért a kezesség elvállaltatott. A 69. §. szerint pedig a kezes »ha a váltót kifizeti, váltójogi keresetet nyer az ellen, kiért a fizetést teljesítette.* Ha a váltót kifizeti. A váltókereseti, illetőleg viszkereseti jog megszerzéséhez és fentartásához szükséges solennitásról tehát a törvény csakis a váltótulajdonosra való vonatkozással tesz említést. Ennek joga az előirt alakszerűségek teljesítésétől függnek. De egy szóval sem intézkedik arról, hogy a kezes is a fizetés áttal csak akkor nyerne váltójogi keresetet az ellen, kiért a fizetést teljesitette, ha oly váltótulajdonosnak fizetett, ki mindazokat teljesitette, miket a törvény azon váltókötelezett elleni kereseti, illetőleg viszkereseti jog fentartására előszab, a kiért a kezesség elvállaltatott. Avval ugyanis, hogy a törvény a váltótulajdonosnak szemben a kezessel mindazon cselekvények teljesitését teszi kötelességévé, melyekre az kötelezve van szemben avval, kiért a kezesség vállaltatott, még nincs kimondva, hogy a kezest a saját "viszkeresete tekintetéből hasonló obligatio ad diligentiam terheli. Sőt a törvény, mely rendesen következetességgel ragaszkodik az általa elfogadott mükifejezésekhez s a váltóadóst mindig élesen megkülönbözteti a váltókötelezettektől s a váltókeresetet a váltói viszkeresettől, a kezesnél felhágy ezen megkülönböztető terminológiával s »váltójogi kereset*-ről szól: »ha a váltót a kezes fizeti ki, ez váltójogi keresetet nyer az ellen, kiért a fizetést teljesitette*. A törvény nem distinguál. A törvény szövegéből tehát ugy látszik, mintha arra nézve, hogy a kezes váltójogi keresetet nyerjen az ellen, kiért fizetett, elegendő volna a fizetés ténye, akár történt legyen ez az utóbbira nézve előírt alakszerűségek betartásának alapján, akár a nélkül. Világos, hogy ily intézkedés által a törvény ellenkezésbe jutna azon elvekkel, melyeket a fizetési viszkeresetről szóló fejezetben részletesen kifejtett. Mihelyt a váltótulajdonos a 41. §. előszabta ünnepélyességeket elmulasztotta, a váltó praejudiciálva, az előző liberálva van; az utóbbi kötelezettsége megszűnt. Maga a váltótulajdonos többé ellene keresettel nem fordulhat. Teljesen ellenére volna tehát minden ratiónak, hogy a váltói obügóból kijött előző azért, mert a kezes a váltót kifizette, újra kerüljön váltói obiigóba. Oda vezetne ez, hogy a kezes, összejátszva a váltótulajdonossal, azt, kiért kezeskedett, minden esetben szoríthatná arra, hogy praejudiciált váltót kifizessen, anélkül, hogy ez utóbbi magát regressálhatná saját előzőin, mert hiszen a váltó praejudiciálva van. Minden váltókötelezettnek jogában áll követelni, hogy neki a váltóösszegnek, a kamatoknak és költségeknek lefizetése mellett a nyugtatványozott váltó s a fizetés hiánya miatt felvett óvás kiadassék. Ezen jogából foly, hogy az óvás kiadása nélkül fizetni nem is tartozik. Ez általános szabály, mely a 48. §. szerint minden váltulajdonossal szemben áll. Hol fekszik ratiója annak, hogy a kezessel szemben ily elvrontó kivétel statuáltassék ? Nézetünk szerint a váltótörvény 69. §-a helytelenül van szövegezve s megszorító magyarázatot igényel. Ha a váltót a kezes fizeti ki, ez váltójogi keresetet nyer az ellen, kiért a fizetést teljesitette. Kiért a fizetést teljesitette. Hátha a kezes az elfogadóért vállalt kezességet s a fizetést valamelyik forgatóért teljesitette? Váltójogi keresetet nyer ez által az illető forgató ellen? A váltókezesség egyetemleges fizetési kötelezettséget állapit meg. Egyetemlegesen felelős a kezes avval, kiért a kezességet vállalta. Az elfogadói kezes tehát ha fizet, ez ép oly hatályú a váltókötelezettekre nézve, mintha az elfogadó fizetett volna. A mennyiben tehát az elfő gadói kezes valamelyik forgatóért fizetett, ez legfeljebb névbecsülési fizetésnek tekintendő s nem kezesi fizetésnek s igy általában nem esnék azon nézpont alá, mely a váltókezességre irányadó. Mihelyt pedig az ily kezes mint kezes fizet, valamenynyi váltókötelezett szabadul kötelezettsége alól s a fizető kezes csakis az elfogadó ellen fordulhat, Ott hol a törvény a kezes kötelezettségeiről szól (67. §.) mindig csak azt említi k i é r t a k ezesség vállaltatott, a hol pedig a kezes jogairól intézkedik (69. §.) arról szól, kiért a fizetést teljesitette. Világos azonban a fentiből, miszerint ezen utóbbi kifejezés alatt is csak az értendő: kiért a kezesség vállaltatott, vagyis a szöveg ugy olvasandó: »kiért a fizetést mint kezes telj esitette.* Ámde ugyanily értelmezéssel olvasandó a >kiért« szó. Ez alatt csnk »váltókötelezett* érthető, vagyis : azért, kiéri kezességet vállal a kezes, joghatályosan azazolykép, hogy az ellen váltójogi keresetet nyerjen, nem fizethet, mihelyt ez ellenében a váltó praejudiciálva van, mert akkor a fizetést nem a váltókötelezettért teljesitette; vagyis az idézett kitétel ilykép olvasandó: >a mely váltókötelezettért a fizetést mint kezes teljesítette.* Igazolja ezt az id. §-nak közvetlenül ezen tételre következő mondata: »A többi váltókötelezettek ellen őt kereseti vagy viszkereseti jog csak annyiban illeti, a mennyiben ejog azt, kiért a fizetést teljesitette, a fizetés esetében hasonlólag illetné. A többi váltókötelezettek ellen. Tehát határozott utalás arra, hogy az első mondatban a >kiért * alatt szintén csak