Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 53. szám - A telekkönyvi rendtartás 108. §-a - A váltótörvény 47. §-ának magyarázatához

— 407 — váltókötelezett érthető. Már pedig a forgatónak az által, hogy ellenében a váltójogok fentnrtására szükséges cselekmények elmulasztattak, nemcsak váltói köte'ezettsége megszűnvén, hanem ellene a váltótörvénynek hirneves 90. §-a értelmében még köztörvényi gazdagodási keresetnek sem levén helye, világos, hogy a kérdéses esetben, mintán a váltókötelezettek közé nem tartozik, a 69.§-nak idézett kitétele reá nem alkalmazható. Ily magyarázat mellett következetessé lesz a törvény a váltókezességről szóló fejezetében, a mennyiben igy az idézett, §. hasonló irányú intézkedése tartalmaz azzal, melyeta 67. §. foglal magában s abban megeró'sbitését is találja. Ez utóbbi §. ugyanis, bár egyetemleges kötelezettséget állapit meg a váltókezességre nézve, mégis teljesen függetleníti ezt annak kötelezettségétől, kiért a kezesség vállaltatott. Azt rendeli ugyanis, miszerint a váltókezesség még akkor is érvényes, ha az, kiért vállaltatott, szenvedő váltóképességgel nem bir. Kötelezve van tehát a kezes, habár az, kiért a kezességet vállalta, kötelezve nincs. S ennek hasonszerüségére viszont nem eredményezi az, hogy a kezes fizetett, midőn fizetnie nem kellett volna, hogy az, kiért kezeskedett, fizetéssel tartozzék, midőn annak váltói kötelezettsége a kezes fizetésekor már megszűnt volt. A 69. szakasz azon általánosságban és minden megkülönböztetés nélkülhangzó rendelkezése, hogy a kezes, ha a váltót kifizeti, váltójogi keresetet nyer az ellen, kiért a fizetést teljesítette, nézetünk szerint tehát megszoiitandó oda, hogy a kezes a fizetés folytán csak akkor nyer váltójogi keresetet, ha a fizetés kötelezettsége a törvény szabta kellékek fenforgása folytán fennállott, tehát csak a fizetéskor váltókötelezett ellen s illetve azon váltókötelezett ellen, kiért a fizetést mint kezes teljesítette : ha a fizetésre váltójogilag szorítható is lehetett volna ; vagyis az idézett mondat utórészének szoros nuigyarázata megszükiíi az első rész rendelkezését, megfelelően apasztván az ezen rendelkezés által általánosságban megállapitott váltójogi kereset eseteit. S igy a felvetett kérdésre a törvény helyes magyarázat mellett azon választ nyújtja, miszerint a fizető kezesnek ily esetben az ellen, kiért a fizetést teljesitette, váltójogi keresete nincs. Dr. Schich Sándor. A telekkönyvi rendtartás 108. §-a. A nélkül, hogy itt az egyetemleges jelzálog fentartása vagy eltörlése mellett akarnék szót emelni, egy esetet kivánok elmondani, mely az egyetemleges jelzálogok jelen kezelése mellett könnyen fölmerülhet és mely, ha orvoslás nélkül hagyatik, a nyilvánkönyvi hitel veszélyeztetésére vezethet. Az eset következő: Az x-i tjkvben foglalt ingatlanságra foganatosított árverés jogerőre emelkedvén, a kitűzött sorrendi tárgyalás alkalmával A. hitelező kéri, hogy az eladott ingatlanra mint mellékjelzálogra bekebelezett követelése soroztassék. A kérelem senki által nem elleneztetvén, a biró, miután elég óvatos volt előbb a hatósága alatt vezetett azon telekkönyvi birtokot is megtekinteni, melyben A. követelése mint főjelzálog volt bekebelezve, és miután itten A. követelését fenállónak ős tehermentesnek találta — a bekebelezés rangsorozatában megállapítja A. követelését. A sorrendi végzés jogerőre emelkedése után A. követelése a kötelezvény bevétele mellett kifizettetik és az árfelosztó biró jelentésének beérkezte után a telekkönyvi hatóság meghagyja a telekkönyvi hivatalnak, hogy A. követelését a főjelzálognál is törölje ki. A telekkönyvi hivatal most visszajelenti, hogy A. követelését illetve jelzálogát feltétlenül kitörölni nem lehet, hanem csak olykép, hogy a kitörlés joghatálya csak a B. javára időközileg bejegyzett alzálogjog kitörlésével fog kezdődni. Hogyan esett ez ? A dolog igen egyszerű, és ugy történt, hogy a sorrendi végzés hozatala és a kitörlés közti időben B. felülbejegyzést kért A.-nak az y-telekjegyzőkönyvben n./m. sz. alatt mint fójelzálogra bekebelezett követelésére, és a telekkönyvi hatóság ennek minden korlátolás nélkül helyt adott, mert a főjelzálogul szolgáló ingatlanból az kivehető nem volt, hogy a követelés biztosításául szolgáló mellékjelzálogi ingatlan bíróilag eladatott, A kérdés tehát most csak az, hogy a kárt ki viselje ? Nézetem szerint B., ha különbeni roszhiszemüsége nem-igazolható, semmi esetre sem, mert'őt a telekkönyvi rendtartás 108. §-a teljesen megvédi. A további kérdésre pedig: mint lehet ily esetnek elejét venni, mást nern felelhetek, minthogy az esetben, ha oly ingatlanság vételára osztandó fel, melyen valamely követelés mellékjelzálogilag van bejegyezve, a nélkül hogy a főjelzálogul szolgáló ingatlan is biróilag eladatott volna, akkor az illető tétel nem a hitelező nevére, hanem a fójelzálog javára sorozandó, és ha a sorrend jogerőre emelkedett, akkor a mellék-jelzálogi követelésre eső összeg, a főjelzálog utján leendő felosztás végett az illetékes telekkönyvi hatósághoz átteendő illetve bejelentendő. Lehetne egyébiránt a dolgon ugy is segiteni, hogy a sorrendi tárgyalást kitűző végzés hozatala előtt a biró a telekkönyvet megtekinteni tartozik, és ha ilyen esetet lát fenforogni, akkor a sorrendi tárgyalást kitűző végzésben a telekkönyvi hatóságnak meghagyja, hogy a mellékjelzálogi ingatlannak vételár-felosztás alatt lévő állapotát a főjelzálognál jegyezze fel, csakhogy oly esetben, ha a fójelzálog más telekkönyvi hatóság által vezettetik, a collisio kikerülése végett mégis kénytelen lesz az illető követelésre eső összeget a főjelzálog telekkönyvi hatóságához átküldeni. Dr. Berkovics Ferencz, ügyvéd. A váltótörvény 47. §-ának magyarázatához. Az uj váltótörvény köztudomásilag megfosztotta az óvásróli értesitést azon jelentöségtő', melyet annak a régi váltótörvény nyújtott volt. De az értesítés elmulasztásához joghátrányokat mégis kötött. A fizetés hiánya miatt ovatolt váltóbirtokosa ugyanis köteles közvetlen előzőjét a váltó ki nem fizetéséről, az óvás felvételéről számítandó két nap alatt írásban értesíteni s minden tudósított előző köteles a tudósítás vételétől számítandó két nap alatt saját közvetlen előzőjét hasonló módon értesíteni. A váltóbirtokos vagy forgatmányos, ki az értesitést elmulasztja vagy azt nem közvetlen előzőjéhez intézi, az ebből eredő károkat az összes, illetőleg az átugrott előzőknek megtéríteni köteles s elveszti ezenfelül | ezen személyek elleni igényét a lejárattól a keresetre hozott birói haj tározat kézbesítéséig járó kamatokra és kölségekre nézve. A váltói forgalomban az üres hátirat nemcsak hogy kivételt nem képez, de a rendes esetek közé tartozik s alig van példa rá, hogy üres hátirat az ilykép forgató lakhelyének megjelölése mellett történnék. Már pedig mindezen esetekben az értesítés lehetősége is igen gyakran ki van zárva. Számos kézen kerülhet a váltó. A hátiratok egymástól távol álló, egymást nem ismerő személyek láuczolatát tüntetheti fel, ugy hogy az utolsó forgatmányos, valamint az egyes forgatók mint egymástól idegenek, egymás lakhelyét nem ismerve, az értesítés kötelezettségének legjobb akarat mellett sem tehetnének eleget. Quid juris ily esetben ? Van ugyan egy § a váltótörvényben, mely ezen eshetőségről gondoskodni látszik, de annak intézkedése is első pillantásra egyáltalában nem tartalmaz alkalmas, kielégítő provideálást. A 47. §. ugyanis azt rendeli, miszerint, ha valamelyik forgató a váltót hely megnevezése nélkül adta tovább, ezen esetben a fizetés meg nem történtéről a forgató azon legközelebbi előzője értesíthető, ki a váltót a helynek megjelölése mellett ruházta át. Azon legközelebbi előzője értesíthető, ki a váltót a helynek megjelölése mellett ruházta át. Hát ha ily előző nincs ? Értesíthető. Imperativ vagy facultativ értelemben veendő-e ezen kifejezés ? Értesíthető, vagy értesítendő ? Felfogásunk szerint az utóbbi kérdésre adandó válasz feleletet adand az előbbi kérdésre is. Az érintett szó »értesithető« sem absolute imperativ, sem absolute facultativ értelemben nem olvasható. Bizonyos esetekre vonatkozással imperativ, bizonyos esetekre vonatkozásul pedig facultativ értelmezést kíván. A törvény ugyanis általában azt követelvén, hogy a váltóbirtokos a 45. §. 3. bekezdésében körülirt joghátrányok terhe mellett saját közvetlen előzőjét a váltó ki nem fizetéséről kellő időben értesítse, midőn a forgalom igényeire való tekintetből azt rendeli, miszerint azon esetben, ha valamelyik forgató a váltót a hely megnevezése nélkül adta tovább, a fizetés meg nem történtéről azon legközelebbi előzőjét értesítheti, ki a váltót a helynek megjelölése mellett ruházta át: kivételt statuált ugyan az általános szabály alól a váltóbirtokos javára, s igy kedvezményes, de imperative szól, ugy levén értelmezendő a kérdéses bekezdés, hogy a mennyiben ezen jogával a váltóbirtokos nem él, a 45. §. 3. bekezdésében felsorolt joghátrányokat szenvedi. Az »értesithető« szónak facultativ alakja tehát ezen esetben csakis az általános szabály alóli kivételben találja okát. De nem magyarázható e szó absolute imperativ értelemben, hanem azon esetben, ha oly előző, ki a váltót a helynek megjelölése melj lett forgatta volna, a váltón elő nem fordul, e szónak rendelkező tar! talma elenyészik s ennélfogva ezen esetben az értesítés szüksége egy-