Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 51. szám - Összeütközések a végrehajtási zálogjog tekintetében

— 390 — §-ban s illetve a váltótörvény által 109. §-ban általában a forgalom érdekében nyújtott kivételes kereskedelmi s illetve váltói megtartási jogra vonatkozik. Mert akár az adós és hitelező' közötti kölcsönös hallgatag megállapodás vélelmére alapittassék a kereskedelmi megtartási jog intézménye, akár minden szerződésszerű elemet nélkülöző czélszerüségi intézménynek tekintessék azt, mely egyedül favore commercii hozatott, s mely gyakorolhatásának [az adós részéró'li utasítás vagy határozott rendelkezés általi kizáratása csakis | cautelát képez, védgátat az egyoldalúan szerezhető joggal j való könnyű visszaélések ellen: mindkét esetben annak el- i lenkezője áll, mint a mit S. S. a törvényből elméleti tekervé- | nyéken át levonni igyekszik. S. S. szerint a váltótörvény j 108. §. 4. bekezdése s a kereskedelmi törvény 309. §. 2. be- I dése csakis oly intézkedéseket tartalmaz, melyeket a csőd | kivételes természete indokoltnak mutat és ezek annyiban statuál itt kivételt a rendes (»forgalmi«) megtartási jog | alól, mennyiben ily kivételt a csőd esete szükségessé tesz. j Ezen praemissából kiindulva, S. S. elmélyed a kereskedelmi j megtartási jog keletkezési történetébe és jogi természetébe egyrészt s másrészt a csőd megnyitásának azon kihatásaiba, melyet a csőd az általa construált megtartási jogra szükségszerűen gyakorol s ezen deductiónak mejfelelőleg kiolvassa a törvényből az ily theoriai uton nyert eredményeit. Elfelejti azonban S. S., miszerint az általa megmagyarázott bekezdések nem egyedül a csőd esetéről intézkednek. Az idézett §§-ok vonatkozó bekezdései ugyanisazon esetekről 6zólanak: ha az adós csőd alá kerül vagycsak fizetéseit szüntette meg, vagy ha az ellene vezetett végrehajtás siker nélkül maradt. Már pedig ezen két utóbbi esetre egyáltalában egy betű sem alkalmazható mindabból, mit S. S. fejtegetéseinek tárgyát képezi. Ezen esetekben a le nem járt követelés nem tekinthető lejártnak. Ezen esetekben az adós rendelkezési képességét el nem veszti. Vagy azt kell tehát állítani, mire pedig a törvény semmi támpontot nem nyújt, hogy a váltótörvény 108. §-ának 4. bekezdése ugyauezen §. 3. bekezdésének csakis egy részére, azon részére vonatkozik, a mely a csőd esetét tárgyalja s csakis ezen részre való vonatkozásban intézkedik oly dologról, mely úgyis magától értetődik, hogy t. i. a rendelkezési képességgel nem bíró adós rendelkezése nem hatályos, vagyis tisztán decWativ és pedig oly declentiót tartalmaz, mely teljesen felesleges, miután már a 3. bekezdésben ki van mondva, hogy j csőd esetében a le nem járt követelésre is gyakorolható a j megtartási jog, miből önkényt következik, hogy akkor az többé egyoldalúan meg nem szüntethető, legkevésbé pedig a rendelkezési képességgel nem is bíró csődbukott adós által; mondom, vagy ily declaratió olvasandó a törvényből, mely azonban el is tekintve attól, hogy semmi ratiója nem volna, maga a törvény támpontot nem nyújt, miután ekkor legalább is sejthetni kellene a szövegből, hogy a 4. bekezdés így szétszakítva a 3. bekezdés tartalmát, annak csak egy árnyazatát karolja fel: vagy pedig elismerendő, miszerint a 4. bekezdés hasonló vonatkozásban van ép ugy a csőd esetére, mint a 3. bekezdésben foglalt két egyéb esetre, ekkor pedig S. S. magyarázatát elfogadva, ezen egész bekezdésnek épen semmi értelme nem volna. De el is tekintve ettől, maga azon ervelés, melyre S. S. a törvény szövegével világos ellenkezésben levő s rajta kivül egyetlen egy commentator által sem ismert magyarázatát alapitj i, kiindulási pontjában elhibázott. A rendes kereskedelmi megtartási jog megszerzésének egyik lényeges feltétele ugyanis, hogy a hitelező az illető tárgyak birtokába az adós akaratával jutott legyen, a mely feltétel s. s. egész okoskodása alól elvonja a talajt. S. S. ugyan iparkodik a törvény ezen szavait: »az adós akaratával« is valódi és világosan kifejezett értelmükből kiforgatni, de az egyszerű olvasás mutatja, miszerint a törvény ezen szavai nem vonatkoznak a, detentiora, a birtokb .nmaradásra, vagyis negatíve a rendelkezés gátló hatására, hanem a birtokbajutásra, a birtok szerzésére. S. S. további érvelésétől nem tagadható még, hogy következetes, ámde a kiindulás helytelenségéből foly az egész fejtegetés tarthatlansága s az első pillantásra meggyőző, bár meglepő végeredményének helytelensége. Figyelembeveendő végre, hogy az id. 4. bek. szerint az utasítás vagy hat. rendelkezés se zárják ki a megtartási jog gyakorlását, ha az érintett körülmények a tárgyak átadása után történtek vagy a tárgyak átadása után jöttek tudomására. Már pedig ezen utóbbi kitétel csaknem vonatkozhatik az utasításra, a határozott rendelkezésre; ezen kitételnél a szöveg minden kétt éget kizár afelől, miszerint az érintett körülmények alatt az ugyanazon szakasz 3. bekezdésében foglaltak (csőd, sikertelen végrehajtás stb.), nem pedig az utasítás és határozott rendelkezés értendő. A kérdéses szakasz át van véve a német törvényből, melynél pedig még egy commentatornak sem jutott eszébe a szakasznak oly magyarázatot adni, mint S. S., a receptio szövegi ügyetlenségét felhasználva, czikkében tette. Dr. H. M. Összeütközések a végrehajtási zálogjog tekintetében. Ezermester a gyakorlat. A legegyszerűbbnek látszó esetet gyakran oly jogi hálózatba fonja, hogy még a »természetes ész« logicusai is haboznak a megoldással. A. perli B.-t. Megnyeri a pert. Végrehajtást foganatosít s ez alkalommal lefoglalja alperes fizetésének foglalás alá vehető részét. A végrehajtás jóváhagyatik; a letiltás folytán viszszatartott pénzt felperes ügyvédje a kiutalványozó végzés alapján szabályszerű nyugta mellett felveszi s átadja felének. Ennek megtörténte után lefoly néhány esztendő. Felperes már el is felejtette a pert. Egyszerre mily insinuaió ! Iusiuualtatik neki ugyanis egy kereset, melyben C. ellene a következő követelést kéri megítélni. C. ugyanazon időben, midőn A. pert folytatott B. ellen, ugyanezen alperes ellen hasonló összeg iránt perelt, szintén lett nyertessé; a végrehajtás foganatosítása alkalmával hasonlólag letiltotta alperes fizetésének illető részét, de midőn a javára letiltott pénzt felvenni akarta, azon értesítést nyerte, miszerint ezt a pénzt már régen A. felvette és pedig biiói kiutalványozó végzés alapján. Kéri tehát A.-t elmarasztalni, miszerint köteles legyen az illetéktelenül felvett pénzt járulékaival együtt neki kiadni. Eltekinteni akarunk azon esettől, midőn A. felperes C. felperest a végrehajtás foganatosításával s illetve a fizetés letiltásával megelőzte; de feltéve azon esetet, hogy C. előzte meg A.-t, de ugyanazon bíróság levén mindkét perben a végrehajtás foganatosítása iránt megkeresve, ezen bíróság tévedésből a neveket felcserélte s a kiutalványozó végzésbe az utóbb foglalt A. nevét tette be, melynek folytán A., a ki tudomással bírt arról, miszerint a végzésben megnevezett alperes ellen az e végzésben kitett összeg iránt pert folytatott, mely a végrehajtási stádiumban van, ezen végzés alapján teljes jóhiszeműségben felvette a neki kiutalványozott összeget. Kérdés immár: 1. Követelheti-e C, hogy A. ezen pénz s járulékainak kiadására elmarasztaltassék s illetve 2. van-e egyáltalábati C-nek ad causam legitimatio activa-ia A.-val szemben, avagy fordulhat-e csak a tévedés által megkárosodására okot szolgáltatott bíróság s illetve kincstár ellen, vagy végre 3. perelheti-e egy keresetben mindkettőt, és illetőteg ha az eljárt bíróság iránt tartoznék fellépni kái térítési igényével, hivatkozhatik-e ez utóbbi A. ra mint szavatosra. Tény, hogy azon percztől fogva, melyben C. javára B. közös alperes fizetése letiltva lett, C. végrehajtási zálogjogot nyert a letiltott dolgon. S általánosságban tekintve a kérdést, kétségtelen az is, miszerint azon körülmény, hogy A. birói jogerejü határozat alapján felvette ezen pénzt, C. szerzett jogát meg nem szüntetheti. C-nek elsőbbsége teljes jus quaesitum-ou alapulván, attól csakis hatályos jogszüntetö tény által volna megfosztottnak tekinthető. Midőn tehát az eljárt birósúg A. javára kiutalványozta a pénzt, ennek első jogi követke/.ményekép C-re nézve előáll a/on kétségenkivüli tény, hogy ezen kiutalványozás őt jogaiban meg nem sértheti, s hogy az .abból reá háromló kárt fejében kártérítési igénye van a.i ellen, ki a kárt okozta, mert hiszencűlpában nincs, s az A. javára hozott és kézbesített végzésről neki tudomása sem volt, s még ha lett volna is, perbeli jogorvoslata az ellen mint perenkivül álló személynek nem lett volna. Ez áll az eljárt bíróságra nézve. Másrészt azonban A. felperes, kinek javára ezen kiutalványozó végzés tévedésből hozatott, szintén hiába hivatkoznék ezen végzésre, mert bár jogerejű volt, ez csakis közte s alperes között birt legis vigor-ral. Harmad-k személy ellenében csak annyiban bir erővel, a mennyiben az általa jogilag h-lyesen szerzett jog őt minden későbbivel szemben előnyben helyezi, de midőn a máris C. javára lezálogolt tárgyakat ezen végzés alapján saját javára felvette, ez által C-t elsőbbségétől meg nem fosztotta s így C ezen tárgyakat cum omni causa visszakövetelhetné. Ámde ez csak első pillantásra látszik