Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 48. szám
postulatumának eonsequentiáit s eltér azon — most döntő — meggyőződéstől, hogy a jelen állapotok a kinevezések és előléptetések tekintetében is oly rosszak, hogy minden változtatás csak in melius lehet. Justus. A részvénytársaság megalakítása, y. A részvén) aláírás által keletkezett jogviszonyok, azok jogi természete és tartalma. A részvénytársasági jogban nemcsak a legvitásabb, hanem egyszersmind legkényesebb pontot az aláírás által keletkezett jogviszonyok képezik. E stádiumában a társaságalakitásnak az alapítók és az aláírók érdeke sokszor a legélesebb ellentétbe, összeütközésbe jön, daczára annak, hogy akaratuk egy közös czélpontra: a társaság megalakítására vonatkozik. A törvények vagy igen csekély vagy épen semminemű intézkedéseket nem tartalmaznak. Itt a tudományra maradt teljesen e jogviszonyok természetét nemcsak felderíteni, hanem egyszersmind azokból következtéseket is vonni. A francziák e pontra kevesebb ügy eleiemmel voltak. Vavassau idézett munkájában, továbbá Bédaride kommentárjában *) e viszonyokat részletesen ki nem fejtik, csupán odavetőleg tesznek rájuk vonatkozólag megjegyzéseket. Itt az érdem a német jogtudományt illeti, hol e kérdéssel az egyes irók igen kimeritőleg foglalkoztak, a jogi constructiók egész sorát alkották meg, s miután mindegyik más-más felfogásból indult ki, a lehető legkülönfélébben. S főleg mindnyáját egy közös hiba jellemzi, és pedig az, bogy a római jog nyűgétől nem tudnak szabadulni, mintha a szerződéseknek és jogviszonyoknak más neme, mint a melyet a római jog ismert, nem létezhetnék. Nem veszik tekintetbe a számtalan sok uj viszonyokat, melyeket az újabb rendkívül mértékben növekedett forgalmi élet szült. Azon számtalan szerződési formák és jogviszonyok, melyeket a római jogi élet létrehozott és melyeket a classicus római jogászok construáltak, sem keletkeztek egyszerre, lassú fejlődésnek szüleményei azok; ha a római jogászok élnének, bizonyára ismét uj és számtalan az addigi római jogban ismeretlen jogviszonyokat és szerződési formákat construáltak volna megfelelőleg a gyakorlati élet szükségleteinek. Mindemellett mit sem akarok a német jogászok érdeméből levonni, bármennyire helytelenek is némelyek constuctiói, bármennyire ellenkeznek is a dolog természetével: az eszmék tisztázására igen sokkal járultak közre. A mi fejtegetésünk alapját maguk a felek akarata, az általuk elérni kívánt czél s a kereskedelmi jog szelleme, melyhez a részvénytársaság is tartozik, fogja képezni. A részvénytársaság megalakítására vonatkozó tények fejtegetésénél odáig haladtunk, hogy az alapítók felhívást intéznek a közönséghez az alaptőke aláírása azaz biztosítása végett; a közönség közül többen e felhívásnak engedve az egész alaptőkét a kellő formában aláírták, és a törvény által követelt 10°/0 biztosítékot készpénzben az alapítók kezeihez lefizették. Kérdés, hogy ezen véghez vitt cselekmények által keletkezik-e jogviszony, s ha keletkezik, kik között? Vannak, kik vitatják, hogy a puszta részvényaláirás által jogviszony keletkezik, a hol a nézetek ismét kétfelé ágaznak: az egyik szerint ez által jogviszony keletkezik az egyes aláírók mint ilyenek közt; másik szerint az aláírók és az alapítók közt. Az elsőre vonatkozólag Brinckmann2) és Brackenhof t3) oda nyilatkoznak, hogy az aláírók közt az aláírás által egy előleges szerződés és pedig pactum de ineunda societate keletkezik, a mely societas nem lenne más, mint az alakítandó részvénytársaság. Kifejtettük, hogy a részvénytársaság nem societas, a mely már mondhatni kizárólag uralkodó nézet; e szerint, ha még némi pactum forogna is fen az aláírók közt, annak czélja semmi esetre sem lehetne de ineunda societate. Ép ezért mások ezen czélt elejtették, de az aláírók közti szerződés fenforgását fentartották, mint pl. Wiener4), kinek jogi combinatiója a következő: az egyes aláíró offert-et, ajánlatot tesz a felhívás folytán önmagának kötelezésére azon czélból, hogy ez által az alaptőke biztosítására közreműködjék ; e kötelmi viszony az alapítók elfogadása által lesz perfectté, s minden többi aláíró által tett hasonnemmü ajánlatok, a mennyiben az alapítók által elfogadtatnak, mint együttes ajánlatok (Mitofferte) fogandók fel; úgy 1) »Commantaire de la lói du 24. Juillet 1867. sur les sociétés au Commen- j dite par Actions, Anonymes et Coopératives. Paris, 1871. 2) Handelsrecht. 61. §. 3) Weiske’s Eechtslexicon, V. k. 25. 1. *) Ztitschr. für das ges. Handelsrecht. XXIV. k. 43. sk. 1. I bog) i zen ajánlat nemcsak az alapítók ellenében, hanem a többi együttes felajánlók azaz az aláírók irányában is történik, kik, miután egymást nem ismerik, personae incertae sunt. Ez így megy tovább szakadatlanul, mig csak az egész alaptőke fedezve nincs, a mi, ha megtörténik, az összes aláírók közt a szerződésnek bizonyos neme keletkezik, nem pedig csak egyszerű érdekközösség (Interessengemeinschaft). Az aláíró publicum, — folytatja tovább Wiener — nem igen szokott e szerződés létezésének öntudatára ébredni, mert ez a sokkal praeg- nansabbul működő szerződési viszony által az aláírók és alapítók közt rendesen elfedetik. Mi azonban egész bátran kimondhatjuk, bogy azért nem bir tudomással az aláíró közönség a szerződés fent említett neméről, mert olyan nincs, a tudósnak tárgya nem létezik; de még azért sem, mert az aláíróknak semminemű szándékuk nincs egymással szerződési viszonyba lépni. Az aláírók mindnyájan önállóan és teljesen függetlenül teszik meg ajánlataikat; csupán azon körülmény, hogy az ajánlat egy és ugyanazon czélra történik, még nem alapit meg a felajánlók közt semminemű jogi viszonyt, mindegyik aláíró perfectté vált kötelezettsége nem a többiétől, hanem egy harmadik feltételtől függ, t. i. attól, hogy vajon a részvénytársaság tényleg és jogilag létre jön-e. De másrészt olyan conclussiókra is vezet, melyek a mindennap előforduló tényekkel merőben ellenkeznek; mert ez esetben, mihelyt az alaptőke teljesen jegyezve van, több együttes ajánlat (Mitoffert) nem tehető, mert czélja nem volna, s ha tétetnék, az egyszerűen semmisnek volna tekintendő; az egész alaptőke aláírásával az aláírók sora bezáródik. így tehát a reductio túljegyzés esetén semmi esetre sem volna megengedhető az alapítóknak, sőt az aláírók reductiója egy- átalán lehetetlen volna. S igy éllenkezésbe jut Wiener önmagával is, midőn másrészt azt állítja, hogy az aláírók és alapítók közti szerződés az alapítók elfogadása által lesz perfectté. De továbbá teljesen hiányzik a tartalma ezen állítólagos szerződési viszonynak; mert egyik aláírónak sincs szándékában magát a másik ilányában kötelezni, annál kevésbbé valamely meghatározott teljesítésre, e szerint ez állítólagos szerződési viszonyból semminemű jogok és kötelezettségek nem keletkezhetnek, annál kevésbbé olyanok, melyek per utján lennének érvényesíthetők. Nincs joga az egyik aláírónak a másik irányában az aláirt részvényösszegek esedékes percentjének befizetését követelni; nincs joga kényszeríteni sem perutján sem peren kívül, hogy a társulat megalakulásán egyébként közreműködjék, hogy az alakuló közgyűlésen részt vegyen még az esetben sem, ha ilynemű vonakodás által talán az egész társaság megalakulása veszélyeztetnék. Az aláírók mint ilyenek közt tehát semminemű jogviszony nem keletkezik a részvényaláirás általx); felmerül azonban másrészt azon kérdés, hogy az egyszerű részvényaláirás által az alapítók és aláírók közt keletkezik-e jogviszony? Főleg Auerbach* 2) az, ki e kérdésre igennel felelt. Szerinte az alapítók által a közönséghez intézett felhívásban illetőleg tervezetben ajánlat tétetik az alapítók részéről, mely ad incertas personas van intézve, azaz az ajánlatnak azon neme, mely ellopott dolgok visszaszolgáltatása végett stb. szokott intéztetni a közönséghez, s valamint ez utóbbinál lopott dolog visszaszolgáltatása által, az ajánlattevő és a lopott tárgy visszaszolgáltatója között jogviszony keletkezik : úgy hasonlókép a részvényaláirás által az aláirók és alapítók közt egy perfect jogviszony jő létre. Ezen nézet azonban merőben helytelen, nem veszi tekintetbe a szerződő felek akaratát, másrészt oly akaratot tételez fel, mely náluk, főleg az alapitókná teljesen hiányzik; az analógia épen elvetendő; az egész consructió ad hoc van csinálva, hogy később az alapítók és aláirók közti jogviszony természetére vonatkozó nézetét (melyre vissza fogunk térni) annál kényelmesebben kifejthesse. A tervezetben illetőleg felhívásban ugyanis semminemű ajánlat nem foglaltatik az alapítók részéről, nekik ilyen koránt sincs szándékukban ; ők a maguk részéről csupán felhívást intéznek a közönséghez, mely egyszerű demonstratiot involvál, 3) hogy a kik a részvény- társaság megalakításának ezen tényénél részt akarnak venni, a kik magukat az alaptőke biztosítása végett kötelezni akarják, azt itt és ebben az időben, e vagy ama feltételek mellett tehetik. De a kereskedelmi jog szelleme szerint sem tekinthető a felhívás ajánlatnak, mert ennek érvényességéhez megkiváutatik a kt. 314. §-a értelmében, hogy ez valamely kereskedelmi ügylet megkötésére tétessék; a szóban forgó jogviszony azonban csakis kereskedelmi »ügy«-et képez, s má■Jßenaud: Das Eecht der Actieng. 232. 1. 2) Das Gesellschaftswesen in juristischer und Volkswirtbschaftlicher Hinsicht. I Frankfurt a. M. 1861. 230. sk. 1. ' 3) Ee Laud: i. tn. 230. 1. — 364 —
