Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 48. szám

363

léteztek volna, hatályban nincsenek. A candidationalis jog nem létezett s nem létezik, hanem csak az elnöki s főügyészi indicatio, mely mindenütt, nálunk is szokásos.

Villargues nem létezik, vagyr obscurus egyén, s az eredményekkel az illetékes emberek többsége megelégedett, kisebbségük meg nem e égedett.

Mi nemcsak állitunk, hanem idézünk.

A. Roger és A. Soi’el »Codes et lois usuelles« czimü elismerten legteljesebb gyűjteményében (Paris 1879) az alant1) felsorolt összes törvények s rendeletek között sem oly keletű, sem oly tartalmú nincs, minö't Günther idéz.

De nemcsak mindezeket s különösen mindazon évekbeli összes rendeleteket stb., mely éveket Günther idéz, ismét átolvastuk Roger s Söreinél, és Günther idézettjeit sem itt, sem az ismert Tripier* 2) s Dalloz 3)-féle gyűjteményekben, melyeket hasonlóan újra átvettünk, meg nem találtuk, hanem egyenes czáíolatára akadunk állításainak az e tárgyra vonatkozó első tekintélyű Íróknál.

G. L. J. Carré: Traité des lois de l’organisation ju- diciaire etc. (Mejer után alapvető 9 kötetes munka, édit. Y. Foucher, Paris 1833) czimü müvében commentálván (I. k. 116. l.)az 1814. charte 57 art. (=1830. charte 48 art. 1848 constit. 85. 87. art.) intézkedését, azt mondja a birák kinevezéséről: »Mais il (t. i. le roi) ne peut néanmoins choisir qu’entre des citoyens qui ont l’áge et les qualités préscrites i par les lois.«

E kellékek csak: kor, tanulmányok, ügyvédi gyakorlat (u. o. 357. sk. lk.).

Henrion de Pansey: De l’autorité judiciaire en France (3 köt. 3-ikkiad. Paris 1827) aztmondja (I.k.161—162.lk.), hogy 1808.—1814. ápril azon eljárás ismétlődött, mely már Szép Fülöp alatt 1303—1344 fenállott, hogy t. i. az elnök

’) Cour de cassation (a conseil d’état korából átvett szabályokkal) :

1737. aug. ordonnance. — 1738. junius 28. ordonnance. — 1790. de ez. 1.

décret. — 1793. augusztus 19., szept. 2. décrets. — an 2. frim 1. lói. — an

4. brum. 2. 14. s a n 8. v e n t ő s e 27. (1800. márt. 18.) lois. — 1806. ápr. 29.

lói.— 1810. márt. 19. décret. — 1826. jan. 15. ord. — 1828. jul. 30. lói megszüntetve 1837. ápril. 1. lói által. — 1846. jul. 18. s 1847. aug. 29. ord. — 1862. jun. 2. lói) — Cours d’appel (impériaux) s tribunaux de prerniére instance : 1790.

aug. 24. décret. — an 3. vend. 24. lói. — a n 8. v e n t. 27. lói. — 1808. mart.

30. d é c r. (art. 7. kinevezés szerinti elsőbbség ünnepélynél, ülésen s találkozáskor.) — 1810. april 20. lói. (art. 9. a feriák utáni séance de rentrée vagy következő ülésen megállapittatik »une liste des juges«, kik »exactitude* s »pratique constante de tous leurs devoirs« által és »une liste des avocats«, kik »par leurs lumiéres, talents, délicatesse et désinteressement* kitűntek, a grand-juge (igazság* ügyminiszter) részére ; art. 48—62 : szigorú fegyelemről; art. 64. 65 : qualificatio : első fokú biró s ügyész : 25 éves (alügyész 22 éves, elnök s másodfokú biró 27 éves, másodfokú bíróság elnöke s procureur général 30 éves) kor, licencié de droit, két évi ügyvédkedés. — 1810. j n 1. 6. décr. (36. art.: kinevezési anciennitás csak raDg- beli prioritást ad). — 1810. a ug. 18. décr. (a. 28. mint az előbbi.) — 1822. nov. 6. ord. — 1824. jun. 16. lói. — 1825. jul. 24. ord. — 1828. sept. 24. ord. — 1830. decz.

10. lói. — 1837. jul. 9. lói.— 1837. jul. 13. ord.— 1840. aug. 20. ord. —1841. apr. 18. ord. — 1841. apr. 23. lói. — 1844. aug. 5. ord. — 1846. jan. 18. ord. — 1852. márczius. 1. két s márcz. 19. egy décret. — 1853. jul. 20. s 1854. oct. 28. décr. — 1857. jul. 2. s 1859. aug. 16. décr. — 1860. jun. 23. lói. — 1860. aug. 4. s decz. 12. décr. — 1862. máj. 28. décr. — 1862. jul. 6. lói. — 1863. márt.

23. lói. — 1863. márt. 28. décr. — 1868. márt. 18. s ápr. 8. décr. — 1869. febr. 27. s

1870. febr. 21., mart. 5., jul. 2. décr. — 1870. jul. 30. lois oct. 21. nov. 16. décr. —

1871. apr. 17. lói., jul. 12. arrété. — 1872. nov. 9. 10. décr. — 1873. jul. 3. lói. — 1874. oct. 2. décr. — 1875. jul. 21. lói. — Cours d’assises : 1810. ápr. 20. décr. — 1811. febr. 27. décr. — 1835. sept. 9. lói. — Code de procédure civile : 1806. ápr.

24. décr.— Juges de paix. 1838. apr.ll/décr. 1838. máj. 25. lói. — 1855. máj. 2. lói.

A közigazgatási cours de compte-ra vonatkozó 1862. máj.

31. décr. art. 377 : a császár a vie kinevezi tagjait; a. 388 : 4 évi auditeurt előadóvá tehet a császár ; 1864. márt. 19. décret: az auditeurs fele anciennitas szerint előlép; 1869. decz. 25. décr.: ily számvevőszéki biró qualifikatiója: auditeur. Igazságügyi bíráknál ez sincsen meg.

2) L. Tripier: Les Codes framjais etc. Paris 1875.

:■) Dalloz : llépertoire 22. köt. 1845 — 1867. s 2 pótkötet 1868—1869, melyek függelékéül az összes idézett rendeletek stb. chronologikus sorozata 1810—1867. évekből. Az organisation judiciaire-t tartalmazó, 1869-ig folytatott 34-ik k. II. része (1473. sk. lk.) kimerítően tárgyalja e kérdést. Az an 11. (1803) vent. 16.—26. décr. az életkor, az an 12. (1804.J vent. 22. décr. a jogtanulmány (licencié) kellékét állapította meg, miután a forradalom alatt minden biró választatott és a választás nem volt kötve semmi qualifikatióhoz. Azonkívül van az az an 12-ből egy flór. 28. sénatus-consulte a Haute Cour Impériale-ra vonatkozólag. A bírói szervezet alaptörvénye az an 8 vent. 27 (1800. márczius 18.); ennek 85. czikke szerint a cour de cassation biráit a senatus nevezte ki az első consul 3 jelöltje közül, a békebirákat pedig az első consul a canton gyűlésének 2 jelöltje közül. A forradalom alatt a választás a commune, département, s nemzet listái alapján történt s ezekből (üsté communale, départementale, nationale)

által 3 tag indikáltatott, de a császár azt nevezte ki (akár ezeken kívül is), kit akart.4 * * * * * 10)

Éd. Regnard: De l’organisation judiciaire et de la procédure civile en France (Paris 1855) csak az említett quali- fikatiót ismeri (27. 1.) s nem tud semmit candidatióról.

Hasonlókép a legterjedtebb tan-és kézi-könyv : Boitard, Lemons de procédure civile (11. kiad. G. F. Colmet-Daage, a párisi jogi kar dékánja által; Paris 1872, No. 29, 32, 43, p. 17, 19, 23, 24) nem ismer más kelléket, nem említ candi- datiót.

E mellett Regnard, Boitard stb. a vásárlóit s öröklött, épices-nyerő parlamenti birák visszaéléseiről I. Ferencztől 1789-ig egészen máskép beszélnek, mint Günther ur, ki úgy látszik Tocqueville (Ancien régime) félreértéséből indul ki. Dalloz a birói qualifikatiót elemezve, hozzáteszi (i. m. 34. k. II. rész, 1531. 1.):

»Nous ne croyons pás, malgré les reclamations qui se sont quelquefois produites sur ce point, qu’il y ait rien á ajouter á la lói.«

A császári kinevezésekről pedig (1852. jan. 14. constitute 6. art.) azt mondja, hogy az elnöki és főügyészi »li- stes de présentations a la chancellerie«, a garde de sceaux (igazságügymin;szter) által tekintetbe vétetnek, ha ő »n’use pás de son initative« (1538. 1.), miből világos, hogy a franczia igazságügyi miniszter, ki különben egyszersmind a szemmitőszéknek (bár most már tényleg nem ítélő) elnöke, a kinevezéseknél egyáltalán nincs korlátozva semmiféle candidatio által.

Hiver: Histoire critique des institutions judiciaires de la France (Paris 1851) minden történeti részletet felemlít (429.—484. lk.), de Günther intézményéről nem hallott semmit. Elmondja a júliusi monarchia alatti reformtörekvéseket s érdekes'vitákat a projet Persil stb. alkalmával, melyek bizonyítják, hogy a birói kinevezéseknél uralkodó teljes szabadság, melylyel a franczia miniszterek tényleg éltek, úgy hogy fiatal emberek egyszerre a legmagasabb helyre juthattak, élénk, de sikertelen támadások tárgya volt.

A mi Villargues urat illeti, kit Günther egyedül nevez, — mü idézése nélkül, mintha oly ismert celebritás volna, mint az általunk most idézettek, — úgy a franczia jogirodalom 1845.—1876. évi nagy katalógusaiban csak egy J. J. F. Rolland de Villargues (tehát Villargues csak prädicatum) nevű, 1787—1856. élt, párisi főtörvényszéki biró fordul elő, ki a notariatusról, a sajtótörvényekről, a büntető-törvényekről s a vád alá helyezési kamrákról irt, s kinek nevét a Nou- velle Biographie Générale (F. Didót Paris 41. k. 1862. 45. k. 1870) megemlítésre sem érdemesíti. Ez Günther ur megelégedettje.

Elvárjuk, hogy Günther ur fel fogja fejteni tévedései történetét, — mi a »többség« felvilágosítására szolgálhat.

Egyébként reméljük, hogy a jelen aera örökké nem tarthat s ez után a többség is nyugodtabban vizsgálandja

utóbb az első kinevezések elsőfokú, másodfokú és semmitőszéki birákká eszközöltettek. Az elnök ez alaptörvény szerint csak 3 évre, s a biró az 1807. oct. 12. sénatus-consulte szerint csak 5 évi érdemes szolgálat után neveztetik ki élethossziglan, miután Treilhard Exposé-ja szerint az első kinevezéseknél el nem volt kerülhető a működő választott (nem qualifikált, silány) birák nagy részének megtartása (tout comme chez nous) s e hibákat ez utón kiküszöbölni akarták. A restauratio a választási rendszer ez utolsó nyomait, mint forradalmiakat, eltörlé s az 1815. charte art. 28. a birák teljes elmozdithatlanságát szentesité (fentartva 1830. 1848. 1852.). Ezentúl a rendszer nem változott mai napig.

4) »Tout le temps que les élections eurent lieu, les informations et les exa- mens furent regardées comme inutiles, et ils etoient impossibles pendant le régime impérial, régime sous lequel tout étoit entraíné par la volonté d’un seul. Cependant cette volonté si inflexible, si imperieuse, hésitoit devant l’importance des places de judicature ; et, si eile ne croyoit pas devoir assujettir ses choix á des formes léga- les, pareeque son Systeme d’administration ne comportoit aucune espéce de gene, du moins eile provoquoit les renseignements et les conseils. Toutes les fois que, dans une cour ou dans un tribunal, il vaquait une place, le ministre de la justice ordonnoit au président et au procureur général de cette cour de lui indiquer les trois personnes qu’ils croyoient les plus propres ä la bien remplir. Ces listes etoient mises sous les yeux du chef du gouvernement: le plus souvent il suivoit leur indication ; mais, sóit qu’il s’y référat, sóit qu’il nommät de son propre mouvement, le pourvu de l’offiice etoit admis a en exercer les fonctions, sans examen, sans informations, et sur la seule présentation du décret qui lui en conférait le titre. Tel étoit l’état des choses au mois d’avril 1814.

*