Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 3. szám - A saját részvények megszerzésének és zálogbavételének tilalma. 1. [r.]

- 18 — Költségek czime alatt a készpénzbeli kiadások értetnek. — Dijak fejében a panasz, biztosítási vagy végrehajtási kérelem előterjesztéséért 1 írt. Tárgyalás, tanúkihallgatás, szemle, eskütétel vagy végrehajtásnál való megjelenésért, igazolási kérelem és írásban beadott íelebbezésért 2 frt. Végre a törvényszék térületén utazási költségek fejében vasúton Il-od osztályú, gőzhajón az első osztályú menetdíj; oly helyeken pedig, hol ily közlekedési eszközök igénybe nem vétethetnek, a kii', törvényszék elnöke által megállapított mértföld- s illetve kilometer-pénz állapittatik meg. Ha a végrehajtás ingók hiányában ingatlanságra intéztetik, ugy az ebbeli költségeket a trdt. értelmében a telekkönyvi hatóság birói belátása szerint az ellenfél ellen állapítja meg.« Az 57-ik §. első bekezdése helyett javaltatik a következő : *>57-ik §. A kisebb polgári peres ügyek azon részében, melyek a községi bíráskodást meghaladják, továbbá a községi bíráskodás alá tartozó azon ügyekben, melyekben a békebiró jár el, s végre a jelen törvény 25. §-a értelmében ajárásbiró elé vitt ügyekben felebbezésnek és semmiségi panasznak van helye ; — mindkét jogorvoslat használása esetén azok egy beadványban terjesztendők elő. Semmiségi panasznak a következő esetekben van helye« ; ezen§. többi része megmarad. Az 58. §. helyett a következő tétetnék: »58. §. Afelebbezés és semmiségi panasz a határozat kihirdetésekor azonnal bejelentendő s ennek indokolása írásban 3 nap alatt beadható. Azon fél, kinek részére az Ítéletnek kézbesittetnie kell, ha a bíróság területén lakik, 3 nap, ha pedig azon kivül tartja lakását, 8 nap alatt bármikor élhet felebbezéssel és semmiségi panaszszal, s ezeket akár szóval bejelentheti, akar írásbanbeadhatja«. Az 59. §. bekezdése ekként módosul: »59. §. Felebbezések és semmiségi panaszok felett«, a szakasz többi része megmarad. A 60-ik §. első bekezdése megmarad, a Második bekezdés pedig következő lenne: » A törvényszék helybenhagyó ítélete ellen további jogorvoslatnak nincs helye, de ha az itélet megváltoztatik, ugy az 58. §-ban kitett határidőben a kir. táblához felebbezhető az itélet, melynek ítélete ellen további jogorvoslatnak nincsen helye«. A 61. §. helyett a következő jönne : »Felebbezés éssemmiségi panasz esetében, ha az itélet eskütételtől lenne is feltételezve, a végrehajtás a biztositájon tul nem terjedhet*. A 62-ik §. bekezdése következőleg módosul: »62. §. A törvényszéknek a felebbezés és semmiségi panasz következtében*, a §. többi része marad. A 65 §. helyett javasoltatik : »65. §. Perújítás folytan megváltoztatott Ítéleteknek szükségessé válható viszvégrehajtása a jelen törvény IV. fejezetében szabályozott eljárás szerint történik*. A IV. fejezet czime következőleg módosíttatnék: »Az előleges biztosítás és végrehajtás«. A 66-ik §-t megelőzőleg jönne egy uj szakasz következő szövegezéssel : »66. §. Előleges biztositásnak van helye a panasz megindítása előtt és annak folyama alatt oly lejárt követelésre nézve, melynek valódisága teljes hitelt érdemlő okirat által támogattatik, ha veszélyeztetésének valószínűsége forog fen. Bérleti és haszonbérleti lejárt kövelelésekre nézve a biztosítás a bérbeadó kérelmére mindig elrendelendő ; a bérbeadó a veszély valószínűségét kimutatni s kérelmét okirattal támogatni nem köteles. Az ezen biztosítás iránti kérelem szóval vagy Írásban terjeszthető elő, és a törv. rdt. 340. §-a szerint foganatositandó«. A 66-ik §. első és második bekezdése helyett jönne, mint: »67. §. A végrehajtást abiró az Ítéletben rendeli el, ha azonban az itélet fölebbeztetett, a biró utasítja a kiküldöttet, hogy a végrehajtás csak a biztosításig terjedhet. A kiküldött az ítéletben nevezendő meg, a végrehajtás azonban csak a nyertes félnek a kiküldöttnél való szóbeli vagy Írásbeli jelentkezésére foganatosítandó, mely jelentkezésnél egyúttal az is kijelentendő, vajon végrehajtató avagy meghatalmazottja a végrehajtásnál közbenjárni akar-e ? Ellen esetben az nélküle foganatosittatik«. A 66-ik §. többi része megmarad. Ezen javaslat indokolására mély tisztelettel a következőket hozzuk: A kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról alkotott 1877. 22. t.-cz. életbe léptetése óta a gyakorlat bebizonyította, hogy az sem az államnak, sem az állam polgárainak hasznot nem hajtott, hanem inkább kárt okozott; ugyanis : 1-ör. Az 1877. évi 22. t.-cz. megalkotásával azon czél szándokoltatott eléretni, hogy egyrészről a kir. járásbíróságok teendői megfogyván, a birák és segédszemélyzet száma leszállítható, s igy az állampénztár javára tetemes megtakarítás lesz eszközölhető, másrészről a feleknek költségek nem okoztatván, az eljárás egyszerűsítése mellett a kisebb követelések könnyebben és gyorsan behajthatók lesznek, s igy az állampolgárok jóléte mozdíttatik elő ; azonban ezen czélok el nem érettek, nem pedig az első, mert: a) daczára annak, hogy a szolgabirák és békebirói hatáskörrel látattak el, a panaszos felek nagyon ritkán keresik azokat fel, egyrészt mert nem tudják vajon hon találhatók-e s nem kellend-e többször haszontalan fáradságot tenni, s másrészt, mert ma már hozzá van a nép szokva igazságszolgáltatás tekintetében a kir. járásbírósághoz fordulni, s végre mert gyakran a szolgabíró törvénytudományában bizalmat nem talál, és ezek tulhalmozva is vannak, miért is a panaszosok a kir. járásbírósághoz fordulnak, s itt keresnek s találnak igazságszolgáltatást ; nem fogyott tehát a járásbíróságok teendője annyira, hogy csak egy fillért is megtakarítani lehetne; b) de nem könnyítette a járásbirák helyzetet a kötelező községi bíráskodás sem. Mert a per a községi bírótól felvihető a járásbírósághoz s minthogy nagyobb része a községi birák járatlansága miatt tényleg'fel is vitetik, végtére sem kerüli ki a járásbirót egyetlen oly ügy sem, mely a törvény életbeléptetése előtt hozzá tartozott ; c) de tetemesen terhesebbé is vált a járásbirák helyzete az által, hogy a bagatell-ügyek ügyvéd által el nem válaltatván, maguk a felek közt tárgyaltatnak le. Az, kiknek alkalma volt gyakorlatilag is foglalkozni az igazságszolgáltatással, tudja, hogy mennyi időbe és kellemetlenségbe kerül ily ügy letárgyalása. — A mig a felek kitaníttatnak, addig azok előtt az itélet is kimondatott; d) hozzá járul ehhez, hogy a kir. törvényszékek semmiségi panaszokkal is terheltetnek, s ezek elintézése tetemes időt vesz igénybe; végre e) a kereskedők — amint a naponkinti tapasztalat bizonyítja, hitelezéseiket váltókkal fedezik, s bekövetkezhetik az: hogy a tek. kir. törvényszékek 50 frton alóli váltókeresetekkel lesznek elhalmozva. Mindezekből önkényt folyik hogy az államkincstár javára misem takarítható meg, 6Őt ellenkezőleg a törvényszéki birák számát szaporij tani lesz szükséges. 2-or. A kitűzött másik czél sem éretett el, mert: a) a panaszos kereskedők még helyben sem szívesen keresik fel személyesen a birót, s igy inkább várakoznak, sőt teljesen oda hagyják követeléseiket. De még rosszabb a kereskedőre, ha vidéki adósait akarja beperelni. Hiszen ekkor faluról-falura kell utaznia, s kereskedelmi könyveit magával hordania. Hogy ezt kikerülje, inkább be sem perli adósait, s ebből származik : b) a hitel megszorítása, mi nemcsak a kereskedelmi forgalomnak s igy a kereskedőnek, de a fogyasztó közönségnek is kárára szolgál. Vagy ha hitelt nyit, ugy hitelezését váltóval fedezheti, s ha ezt be kell perelni, az adós a költségektől nincs megmentve. c) De nagy tévedés volna azt hinni, hogy a bagatell-eljárás szerint a hitelező gyorsabban jut követeléséhez; mert habár az eljárás egyszerű, mindazonáltal a végrehajtás — az ezt eszközlő közegek tudatlansága miatt — a végtelenségbe nyúlik el, do ha vannak is kivételek, ezek a törvény jóságát még nem bizonyítják. Mindezek kétségtelenül igazolják, hogy az 1877. évi 22. t.-cz. sem az államnak, sem az igazságot kereső állampolgároknak hasznára nem szolgál. Kérdés tehát, szolgál-e valakinek előnyére? Igen is szolgál az adósoknak, mert ezek gond nélkül várják bepereltetésüket, tudván, hogy költségeket ugy sem fizetnek. A mi az egyes módosításokat illeti, azok indokolását következőleg kíséreljük meg: I. A 15. §. oly értelembeni módosítását, hogy a kereskedők, gyá rosok és iparosok számlabeli követelése — ugy a kamarai tagdijak is, a számlát kiállító lakhelyén, illetve a gyár, telep éskamara székhelyén lévő bíróság előtt perelhetők legyenek, szükségesnek láttuk, mert ebbeli követelések a költségek meg nem Ítélése miatt, a vidéken lakó adósok irányában, már is behajthatlanokká váltak. II. Az ügyvédi képviseletet tárgyazó rnódositás indokai pedig következők: Ámbár felette kellemetlen hatást gyakorol reánk a közel mait időkből merített azon tapasztalat, hogy az ügyvédi kart a törvényhozás czélzatosan sújtani látszott, mégis saját karunk előnyeit a közügy kárával elérni nem óhajtjuk. Minthogy azonban a fenebbiek szerint szerencsénk_volt kimutatni, hogy e törvény, s különösen annak az ügyvédi képviselet díjazását megvonó intézkedése, a közönség, a hitelezők, s igy a hitel evidens kárára van, saz egyedül az adósoknak tesz kedvező szolgálatot, már pedig kétségtelenül helyesnek tartjuk Ihring azon kijelentését, »hogy szomorú jele az időknek az, hogy a törvényhozások által az adós pártfogoltatik« : ily körülmények között engedje meg Nagyméltóságod, hogy javaslatunk ezen részét kizárólag az ügyvédi kar érdekében is megvilágítsuk. Az ügyvédi kamarák felállítása folytán fizetendő tagdijak s az ujabb adótörvények értelmében a jövedelmi adó emeléséből az ügyvédekre több kiadás háramlott; más részről a nagyobb mérvű úrbéri és zálogvisszaváltó perek fogyatékán lévén, a közjegyzői intézmény behozatalával, továbbá a pénzválság ideje óta a kereskedelmi és ipar-forgalom hanyatlása folytán az ügyvédek munkája és keresete csökkenvén, ez idő szerint az ügyvédek nagyobb száma csak szomorú tengődésre van kárhoztatva. — Különösen fontos és felette érdekükben áll az ajánlott módosítás a fiatal kezdő ügyvédeknek; mert a dolog természetéből folyó köztudomású tény az, hogy eddigelé a perlekedő felek kezdő ügyvédeknek a kisebb összegek behajtását adták át, s ha jártasságukról, ügyességük- és becsületességükről meggyőződést szereztek, bizták meg nagyobb ügyek vitelével is, azonban a bagatell-törvény az ügyvédség sikeres megkezdését lehetetlenné teszi. Az ügyvédnek épen ugy van létjoga, mint bármely más pályát végzett polgárnak, s ebből folyólag tartozik az állam arról gondoskodni, hogy a megélhetés lehetetlenné ne váljék, s azon polgári állásnak, melyet elfoglal, tisztességesen meg is felelhessen. Ezek azon okok, melyek arra bírtak minket, hogy mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, miképaz ügyvédi képviselet a bagatell-ügyekben is megengedtessék, s ez törvény által döntessék el. De nehogy az ügyvéd ily apró ügyekben a feleket saját kénye-