Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 38. szám
295 vezet 10. §-ban foglalt átváltoztatásnál ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a 4. §. szerint érintetlenül hagyott törvényben megállapított szabadságvesztés-büntetés lehet olyan is, melynek nemileg nem felel meg a fogház vagy az elzárás, azaz lehet súlyosabb nemű szabadságbüntetés is, mint mutatja ezt a fenebbi példa. A 4. §. szerint érintetlenül hagyott törvények közé sorolandók továbbá a tét vezet e részbeni határvonalához képest p. o. a véderö'rö'l szóló 1868: 40. t. ez. által fentartott katonai büntető törvények. Az ezekben megállapított szabadságvesztés-büntetések helyébe is mint legsúlyosabb büntetési nem a fogház lépjen?? —A4. §. szerint érintetlenül hagyott törvényben megállapított szabadságvesztés-büntetés helyett, a mennyiben ennek időtartama két hónapot meghalad: a megállapított időtartamú fogház alkalmazandó. Igen ám, de korlátoltatik-e az alkalmazandó fogház időtartamilag a bűntettekről és vétségekről szóló btk. 25. §-ában felállított absolut maximum által ? Korlátoltatik-e továbbá a 4. §. szerint érintetlenül hagyott valamely törvényben megállapított pénzbüntetés a bűntettekről és vétségekről szóló btk. 26. §-ában felállított absolut maximum által ? A tervezet még indirecte sem vet e ktrdésekre világot, azaz még az által sem, hogy a 4. §. szerint érintetlenül hagyott törvényekbe stb. ütköző cselekményeket vétségekké vagy kihágásokká minősítené. Valamint ugyanis azzal, hogy a tervezet más helyütt bizonyos törvények megszegését képező cselekményeket kihágásoknak, másokét vétségeknek minősít, mint fentebb kiemeltük, nem dönti el világosan az alkalmazandó büntetési nem kérdését, ép úgy megfordítva azzal, hogy a 4. §. szerint érintetlenül hagyott törvényekben stb. megállapított szabadságvesztés-büntetés helyett fogház vagy elzárás alkalmazását irja elő, nem dönti el világosan a minősítés kérdését. Ha pedig nem dönti el a minősités kérdését, akkor nem dönti el azt sem, mint ellenkezőleg legalább indirecte eldöntené, ugyanis azt, hogy az uj codexek általános határozatai, köztük tehát p. o. a bűntettekről és vétségekről szóló btknek bennünket e helyütt érdeklő 25. és 26. §-ai alkalmazást ta- lálhatnak-e. Hasonló kételyt vet fel a tervezet 11. §-a. Ha 300 forintot túl nem haladó pénzbüntetés változtatandó át: elzárás, ellenesetben pedig fogság alkalmazandó. Azzal, hogy elzárás illetve fogság alkalmazását irja elő, nem lévén világosan eldöntve a minősités kérdése, nincs még indirecte sem eldöntve az uj codexek általános határozatai alkalmazhatóságának kérdése. Következve kérdéses ma- [ rád, hogy mily elvek szerint történendő az átváltoztatás, azaz hogy a 300 forintot meghaladó pénzbüntetés átváltoztatásánál alkalmazhatjuk-e a bűntettekről és vétségekről szóló btk. 53. §-ának e részbeni intézkedéseit; a 300 forintot túl nem haladó pénzbüntetés átváltoztatásánál pedig alkalmazhatjuk-e a kihágásokról szóló btk. 22. §-ának e részbeni intézkedéseit. Egyáltalán nem járt el consequenter és kellő óvatossággal a tervezet; hogy ha már egyszer elhatározta magát a 4. §. szerint érintetlenül hagyott administrativ-ügyi büntető hatá- rozmányokban megállapított szabadságbüntetéseknek az uj codexek megfelelő intézkedéseihez képest való átidomitá- sára, nem határozta el magát egyszersmind arra, a 4. §. szerint érintetlenül hagyott administrativ-ügyi büntető hatá- rozmányokba ütköző cselekményeket az uj codexek e részbeni categoriáinak megfelelően minősíteni. Ezzel legalább indirecte ki lett volna mondva a bűntettekről és a vétségekről szóló btk., illetve a kihágásokról szóló btk. általános határozatainak alkalmazhatósága. Ha pedig a tervezet a 4. §. szerint érintetlenül hagyott törvények stb. áttekint- lietlen tömegével, az ezen büntető határozmányok által védett érdekek különféleségével. az azokban érvényesült specialitásokkal szemben, nem merészelte az uj codexek általános határozatainak alkalmazhatóságát könnyű vérrel decretálni, az ismeretes tényálladékokból abstrahált általános elveket az ismeretlen tényálladékokra kiterjeszteni: kerülte volna ki egészen a kérdést a nem-justizügyi büntető határozmányok tárgyábani intézkedéseknek, nevezetesen az azokban megállapított büntetésekre vonatkozó átidomitásoknak az életbeléptetési törvény keretébe való fel nem vétele által. Az uj codexek általános határozatai alkalmazhatóságánák kérdésé| vei a tervezet különben a kivételesen fentartött j u s t i z- ü g y i büntető törvények stb. tekintetében sem foglalkozik a tárgy teljes horderejének megfelelően és kellő határozottsággal. Indirect útmutatást ugyan némely ily törvényekre vonatkozólag ád az által, hogy az azokba ütköző cselekmények minősítése iránt kifejezetten nyilatkozik, mint p. o. az 5. és 6. §-ok második bekezdésében, de már a 7. és 8. §-ok szerint érintetlenül maradó törvények stb. tekintetében még annyi directivát sem nyújt. A kérdés fontossága világos, szószerinti intézkedést kivánt volna meg. Megkívánta volna pe- dig egyrészt annak kimondását, hogy a mennyiben a kivételesen fentartott justiz-ügyi büntető határozmányok eltérően intézkednek, nem az uj codexeknek átalános határozatai, h a- nem amazoknak eltérő általános intézkedései alkalmazandók, másrészt annak világos kimondását, hogy a mennyiben a kivételesen fentartott justiz-ügyi büntető határozmányok eltérően nem intézkednek, az uj codexek általános határozatai alkalmazandók. A tervezet 3. §-a hatályon kívül helyezi in complexu az uj büntető-törvénykönyvek intézkedési körébe nem eső eddigi justiz-ügyi büntető-katározmányokat. A 3. §. második bekezdése szerint: »az e részbeni kivételeket a jelen törvény 5. és 6. §-ai tartalmazzák«. Hát akkor a tervezet 7. és 8. §-aiban foglalt salvificatiók mi részbeni kivételek ? A tervezet 4. §-a szerint nem érintetnek . . . azon törvények, valamint a törvény által adott felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendeletek, melyek stb. stb. Minek az a »törvény által adott felhatalmazás alapján kiadott«? A miniszteri rendelet törvényességének feltételei nem az életbeléptetési törvénybe valók, kiváltképen nem: az administrativ-ügyi miniszteri rendeletéé, kiváltképen nem : a j e 1 e n életbeléptetési törvénybe. A miniszteri rendeletnek »a törvény által adott felhatalmazás« különben is csak egyik jogezime. A tervezet 2. és 3. §-aiban: »törvények, szabályok, rendeletek és szabályrendeletek« soroltatnak fel; miért einlittettnek a 4. §-ban csak »törvények, miniszteri rendeletek?« Hol maradtak az administrativ-ügyi büntető-határozmányokat tartalmazó törvényhatósági stb. szabályrendeletek? Vagy ezeket tán, noha administrativ-ügyiek, hatályon kívül akarja a tervezet helyezni ? Mi okból ? A tervezet 5. és 6. §-ai (nézetünk szerint 7. és 8. §-ai is) kivételeket tartalmaznak. A 3. §-ban foglalt abrogatorius záradék köre és határvonalai, mint fentebb kimutatni igyekeztünk, felette szükek lévén, a kifejezetten fentartott justiz-ügyi büntető határozmányok köre is felette szűk. Azokkal ez is megfelelően tágítandó. Az 5. §. 3. pontja, noha az 1874. évi 34. t.-cz. 39. §-ának abban tett módosítása szorosan véve nem tartozik az életbeléptetési törvénybe, a módosítás nem lévén az előbbi törvényben megállapított büntetés megfelelő átidomitása, hanem felemelése, tehát nem összhangzásba-hozatal, annál kevésbbé kifogásolható, mivel az »ismétlés, továbbfolytatás« fogalmainak a »visz- szaesés« fogalmát substituálja. Á köteles rész. VII. Visszaérkeztünk az osztályharcz legnagyobb drámájához, az 1789-iki elveket szülő franczia forradalomhoz, mely az európai jogfejlődésnek uj irányt adandó volt. A társadalom szervezete, a gazdasági hatalom súlypontja megváltozott. A forrongó eszmék készen voltak, hogyatart- hatlanná vált intézményeket halomra döntsék. Ez eszmék minden mozgalomtól kölcsönöztek, mely az emberiség szellemét a renaissance és reformatió óta érte volt. Classikus republikanismus, pogány communismus, keresztény sociálismus, bölcsészeti türelmesség, észjogi tanok mind képviselve voltak. Soha nagyszerűbb, soha meghatóbb látvány nem volt, mint egy nép e küzdelme Európa aristo- cratiái és önmaga ellen. Ihlettsége nem volt oly bibliai jellegű, mint az angol forradalomé, inkább a római mintáktól kölcsönzött; a szabadság vallása fölött győzött is az egyenlőség cultúsza. E hatalmi, erőszakos, római j ellenvonás va*
