Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 38. szám

294

nek, kétségtelen érvénynyel bírnának. A minisztérium, hogy kérdéses rendeletéinek hatályát megmentse, az uj büntető- törvénykönyvek hatálybalépte után tartoznék azokat újabb keletű rendelettel reactiválni. Feltűnően veszi ki magát ezen abrogatio, ha a jelenlegi tervezet 12. §-át tekintjük. A büntető-törvénykönyvek hatálybaléptétől számítandó hat hó elteltéig minden esetre, újabb belügyminiszteri megerősítés esetében pedig azontúl is érvényben maradnak az uj büntető codexek intézkedési körébe nem eső justiz-ügyi törvényhatósági stb. szabályrendeletek. Talányos lenne a múltnak tett ezen concessioval szemben, hogy mi okból helyeztetnek hatályon kivül azonnal és egyetemben a hason irányú és jelentőségű miniszteri rendeletek? Megengedjük, hogy a tervezetbe e megfoghatlan értelmű abrogatio csak becsúszott, de tartoztunk constatálni, hogy becsúszott. — Nem kevésbbé sajátszerü szinben tűnik fel a tervezet 10. §-ában foglalt »Umformungsvorschrift«. A tervezethez csatolt indokok szerint ugyanis: »a 4. §. szerint íentartott törvényekben és miniszteri rendeletekben meg- állapitott büntetéseket a büntető-törvénykönyvek intézkedéseinek megfelelően átidomitani s illetőleg a pénzbüntetéseknek szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatása tárgyában is intézkedni szükségesnek mutatkozván, az ide vonatkozó rendelkezéseket a törvényjavaslat 10. és 11. §-ai tartalmazzák.« Annak lett volna értelme, a kivételesen íentartott justiz-ügyi törvényekben stb. megállapított büntetéseket a büntető-törvénykönyvek intézkedéseinek megfelelően átidomitani; de nem látható oka annak, hogy a tervezet

4. §-a szerint íentartott, vagyis az e szerint érintetlenül hagyott administrativ-ügyi törvényekben stb. megállapított büntetések miért idomittassanak át? Volt értelme a múlt évi kormánytervezet X. czikkében foglalt át- idomitásnak, a mennyiben ez az ugyanazon szakasz szerint kivételesen íentartott justiz-ügyi miniszteri rendeletekben meghatározott büntetésekre vonatkozott: de nincs értelme annak, hogy a jelenlegi tervezet a múlt évi kormánytervezet X. czikkének második és harmadik bekezdését recipiálja, első bekezdését pedig elejti, és a recipiált átidomitást minden további scrupulus nélkül applicálja az érintetlenül hagyott a d m i n i s t r a t i v-ü g y i miniszteri rendeletekben megállapított büntetésekre. Ép ezen minden ok nélküli applicálás sejteti velünk leginkább, hogy a jelenlegi tervezet a múlt évi kormánytervezet X. czikkének a maga 3. és 4. §-aiba történt beolvasztásánál nem járt el az előbbiben foglalt salvificátorius záradék értelmének tiszta tudatában. — De a mily könnyedén idomít át a tervezet ott, hol az uj codexek büntetési nemeinek és legmagasabb mértékeinek applicálására legalább közelfekvő indok nem mutatkozik, mint a 4. §. szerint érintetlenül hagyott ad min ist rati v-ügyi büntető határozmányok tekintetében, nemiévén ugyanis köze az uj codexeknek az administrativ-ügyi törvényekben stb. megállapított büntetésekhez, mert egyátalán nem érintkeznek azok egy ponton sem az administrativ-ügyi büntető határozmányokkal, más más lévén mindegyikük uralmi tere: másrészt ép oly könnyedén nem idomit át ott, hol az összhangzásbahozatal, az átváltoztatás méltányossága és czélszerüsége kézenfekvő lenne, mint a kivételesen fen- tartott justiz-ügyi büntető törvényekben stb. megállapított büntetések tekintetében. A tervezet ugyanis, eltekintve az 5. §. 3. pontjától, kifejezetten nem intézkedik arról, hogy az 5. és 6. §-ai szerint kivételesen íentartott justiz- ügyi törvényekben stb., valamint a 7. é s 8. §-ai szerint érintetlenül maradó büntető határozmányokban meghatáro zott nemű szabadságvesztés-büntetés helyébe az uj codexek- ben megállapított büntetési nemek melyike, minő tartamban és mily absolut maximummal lép en, a 10. § ban tartalmazott átváltoztatási szabályok illetve leszállítások, mint már fentebb említettük, egyedül a 4. szerint érintetlenül hagyott administrativ-ügyi büntető törvényekre stb. vonatkozván. Mert azzal, hogy a tervezet bizonyos íentartott törvények megszegését vétségnek, másokét kihágásnak nyilvánítja, az alkalmazandó büntetési nem kérdése nincs, legalább világosan nincs eldöntve. Vagy semr. i átidomitás, vagy nem olyan, mely ab ovo késztetett magyarázatra szorul. Szorosan

ragaszkodván ahhoz, hogy a tervezet e részben expressis verbis ellenkezően nem intézkedvén, p. o. az 1868: 52. tczikk. 10. §-a esetében fogság (az eddigi büntetési rendszer értelmében) és nem fogház (a bűntettekről és vétségekről szóló btk. 40, 41. és 42. §-ainak értelmében) lenne alkalmazandó. Továbbá p. o. a vadászatról szóló 1872: VI. tcz. íentartott bűnvádi eseteiben, noha e törvény megszegését maga a tervezet kihágásnak minősiti, a mennyiben a behajthatlan pénzbírság átváltoztatása jönne szóba, az illető törvény 33. §-ában meghatározott fogság és nem elzárás volna megállapítandó, még kevésbbé elzárás a kihágásokról szóló btk. 16. és 22. illetve 29. és 30. §-ainak korlátái között, a tervezet 11. §-a az 5. §. által íentartott törvények szerint kiszabott pénzbüntetések átváltoztatására kifejezetten nem vonatkozván. Helyesebben járt el a múlt évi kormánytervezet, midőn p. o. VII. czikkében a íentartott specialis justiz ügyi törvényeket illetőleg az ezekbe ütköző cselekményeket kihágásoknak nyilvánítván, az illető törvényekben meghatározott nemű szabadságvesztés-büntetés helyett ugyanazon tartambani elzárás alkalmazását világosan előirta. A jelenlegi tervezet 6. §-a szerint az 1848: 18. tcz. bizonyos szakaszaiba ütköző cselekmény vétséget, más szakaszaiba ütköző cselekmény kihágást képez. Igen ám, de nem mondja a tervezet hogy a sajtótörvényben meghatározott fogság helyett ezentúl fogház alkalmaztassák, a 11. §. csakis a 4. 6. és 8. §. szerint érintetlenül hagyott törvények stb. alapján kiszabott pénzbüntetések átváltoztatása tárgyában intéz- kedvén. A tervezet 8. §-a szerint érintetlenül maradnak az egyenes adók stb. iránt fenálló törvények stb. megsértését tárgyazó büntető határozmányok. Hát az ezekben megállapított szabadságvesztés-büntetésekkel mi történjék? Hogy az eddigi büntetési nem, tartam és minő maximum legyen alkalmazandó, arról a tervevet teljesen halgat, ismét csak az azok alapján kiszabott pénzbüntetések átváltoztatása tárgyában intézkedvén. Valószínűleg visszariadt a tervezet a salvi- ficált financz- törvények ismeretlen tömegétől, áttekinthet- len büntetési rendszerétől, mert az azokba ütköző ételekmé- nyeket még az uj codexek e részbeni categoriáinak megfelelően minősíteni illetve átminősiteni sem kísérli meg. — Visz- szatérve a tervezet 10. §-ában foglalt, csakis az administrativ-ügyi büntető törvényekben stb. megállapított büntetésekre vonatkozó átidomitásra, azt még a következőknél fogvást sem találjuk sikerültnek. Ahhoz képest, a mint a 4. §. szerint érintetlenül hagyott büntető határozmány törvény vagy rendelet: idomitja át a tervezet az abban megállapított szabadságvesztés-büntetést. A törvényben meghatározott szabadságvesztés-büntetés helyébe ugyanis, a mennyiben ennek tartama két hónapot túlhalad: ugyanazon tartamban fogház, ellenesetben : ugyanazon tartamban elzárás lép. A 4. §. szerint érintetlenül hagyott büntető t ör vény ek alapján tehát ezentúl csak fogság vagy elzárás állapíttathatnék meg. Vegyük már most p. o. az 1848 :

III. t. ez. 32. és következő szakaszainak a miniszterek fele- letrevonását tárgyazó büntető intézkedéseit. Ezek a tervezet e részbeni álláspontjához képest: kétségtelenül a 4. §-b a n foglalt salvificatorius záradék erejénél fogva lennének érintetlenül hagyottaknak tekintendők. A szóban forgó törvény 34. §-a szerint a miniszteri biróság »a büntetést a vétséghez aránylag határozandja meg.« Az érintetlenül hagyott ezen törvényben megállapított büntetés tehát: úgy nemére, mint mértékére nézve teljesen arbitrarius büntetés. A tervezet 10. §-ában foglalt átidomitás szerint azonban : a 4. §. szerint érintetlenül hagyott törvényekben megállapított szabadságvesztés-büntetés helyett csak fogság vagy elzárás lévén alkalmazandó: a 4. §. szerint érintetlenül hagyott 1848: 3. t.-cz. 34. §-ában megállapított. büntetés nemére nézve megszűnnék arbitrarius lenni, azaz a kérdéses törvény alapján is ezentúl más mint fogház vagy elzárás nem volna kiszabható. Röviden: a tervezet 10. §-a szerint az 1848 : 3. t.-cz. 32. §-ának a) pontja alapján p. o. alkotmány sértésért feleletre vont miniszter többé nem a vétséghez aránylag arbitrarie, hanem legrosszabb esetben f o g h á z-büntetéssel volna csak fenyithető!! A tér-