Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 37. szám - A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts. javaslata tárgyában

Ámde összefüggésben olvasva ezen szavakat az idézett szakasz előbbi részében szabott feltétellel, »ha a végrehajtató a végrehajtást szenvedett félben nem bizik, vagy a helyiséget nem látja eléggé biztosnak«, nézetünk szerint máskép lesznek értelmezeudők. Ily magyarázat mellett ugyanis az érintett feltétel szabásának mi értelme sem volna. Ha ugy vétetik, hogy a. végrehajtató fél minden megvitatható és illetve végrehajtó által mérlegelendő indokolás nélkül pusztán odavetett állítása, hogy végrehajtást szenvedett félben nem bizik vagy a helyiséget nem tartja eléggé biztosnak, elegendő arra, hogy a végrehajtót kényszerítse az áthelyezés foganatosítására: ezen esetben a végrehajtó egyszerű gép, mely hivatva van vakon foganatosítani végrehajtató akaratát, »cartel est mon plaisir«. Akkor az idézett §. valódi tartalma az volna, hogy mivel sem korlátolt altalános szabálykényt állítaná fel azt, miszerint a végrehajtató fél végrehajtás foganatosítása alkalmával mindig és minden indokolás nélkül eszközöltetheti a lefoglalt tárgyak áthelyeztetését. Hogy azonban a 401. §. ezt kifejezni nem akarja, az annak bár nem kellő határozottsággal szövegezett tartalmából szembeötlő. Nem asubjectiv bizalmatlanság, az egyéni felfogás önkényétől, hanem objective fenforgó ténykörülményektől, attól akarja függővé tenni a törvény az áthelyezés megengedését, hogy a bizonytalanság, a bizalom hiányának indokoltsága ex re felismerhető, tárgyilag igazolva legyen. És ennek megítélését a végrehajtóra bízta. Ellenkező magyarázat mellett a római jus civile feszteli formáihoz hasonlítana a 401. §, mely általában megengedné az áthelyezést és csak azon formulát írná elő, melylyel a végrehajtatónak élnie kell, hogy a végrehajtót kényszerítse az áthelyezésre, mely szavakat azonban, hogy bármely esetben, ha a lefoglalt tárgyak még oly nagy biztonsággal elhelyezvék, vagy a végrehajtást szenvedett fél személyi vagy vagyoni viszonyainál fogva még oly bizalom-érdemlős volna, használhatna, magától értetődő dolog. Világos tehát, hogy az idézett §. utolsó előtti és utolsó alienájában foglalt ezen szavak >a körülményekhez képest» mintegy kiegészítését képezik a fenébb említett feltételnek. Vagyis ahhoz, hogy a lefoglalt tárgyak más helyre átszállittathassanak, két dolog szükséges: a) hogy ezt a végrehajtató indokoltan kérelmezze, b) hogy a végrehajtó a körülményekből meggyőződjék a felperesileg állított azon tények fenforgásáról, melyek az áthelyezés indokoltságát igazolni alkalmasak. Hogy a 401. §. intézkedésének ez a valódi értelme, mutatja a megelőző §., melynek mintegy folytatását képezi csak. A 400. §. 2. bekezdése szerint ugyanis a végrehajtó az összeirt tárgyak közt talált készpénzt, értékpapírokat vagy arany s ezüstnemüeket és más drágaságokat megbecsülés után magához veszi s azok letétele iránt hivatalból intézkedik; a többi ingóságokat pedig a végrehajtást szenvedett fél s annak távollétében a házbeliek vagy valamely megbízható gondnok őrizete alatt hagyja. Nyilvánvaló ezen szakaszból, miszerint a törvény a végrehajtás foganatosításánál szük-éges óvó intézkedések tekintetéből a vagyoni alkatok tárgyi természetéből indul ki, a tárgyak objectiv minemüssége szerint teszi megkülönböztetéseit. Készpénzt, értékpapírokat, arany s ezüstnemüeket és más drágaságokat mindig birói letétbe rendeli helyzendőknek. A többi ingóságokra nézve szabályként állítja fel, hogy végrehajtást szenvedett félnél, ennek távollétében a házbelieknél vagy megbizható gondnok örizete alatt hagyandók. Ezen distinctió egyszerű kidoinboritását, a 400. §. rendelkezésének folytatását képezi, immár a 401. §., mely szerint még ezen előbbi nemű ingóknál is bizonyos esetekben, ha t. i. végrehajtató végrehajtást szenvedettben nem bizik, a helyiséget nem találja eléggé biztosnak, és a végrehajtó ezen bizalmatlanság okait látja s azok alaposságánál meggyőződött, különös óvatossági intézkedések megengedendők. Ezekből foly, hogy azon esetben, ha harmadik személy mindazon esetleges károkra nézve, melyek abból bekövetkezhetnének, hogy a lefoglalt tárgyak végrehajtást szenvedettnél hagyatnak, kellő fedezetet nyújt és igy a bizalmatlanság alaposságának minden lehetőségét megszünteti, hogy ily esetben áthelyezésnek helye nem lehet és a mennyiben a végrehajtó azt mégis foganatosította, ezen eljárása megsemmisítendő. Felesleges hangsúlyoznom, menunyi visszaélésekre szokott az áthelyezés felhasználtatni, (ha már a minae juris-t a zsarolás tényálladékából kizárjuk) és különösen, legtöbb esetben mily sújtó anyagi és erkölcsi hátrányokkal jár az áthelyezés a végrehajtást szenvedettre nézve, mely körülmények bár törvénymagyarázatnál kevésbbé releválhatnak, de mégis indicálják azt, hogy a mennyire lehet, helyes interpretatió által eleje vétessék oly zaklatásoknak, melyeknek sem perjogi alapja, sem anyagilag jogos indokoltsága nincs. Sarlay Ede. A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában.*) Hetedik czim. A helyes alapokon nyugvó eljárási törvénynek véleményünk szerint olyannak kell le nnie, hogy az az ügyek túlnyomó többségére nehézség nélkül alkalmazható legyen. A külön eljárási nemek sokasága ellentétben van az általános perrendtartás eszméjével és a jogszolgáltatás magasabb igényeivel. Ezen szempontból tekintve a javaslatot, az eltérő eljárási nemekkel foglalkozó czim világos tanúságot tesz arról, hogy a javaslat követte rendszer tökéletlen. Oly javaslat, mely hét fejezetet kénytelen a külön eljárásra tartozó ügyeknek szentelni, akaratlanul is beismeri, hogy rendszerén belül az ügyek nagy részét kellően ellátni nem lehet. A javaslat törvényre emelése a külön eljárások tetemes szaporodását jelentené, mert az e tekintetben túltesz nemcsak minden előttünk ismert ujabb törvényen, de még az 1868. LIV. t.-czikken is, melyet javítani vállalkozott. Mellőzve van ugyan a mostani törvénynek a községi biráskodásról szóló fejezete, de csupán azért, mert e forumot sokkal nagyobb terjedelemben az 1877. XXII. t.-cz. rendezte. Mellőzve van az örökösödési eljárásról szóló fejezet is, de ezen eljárás szabályozását külön törvénynek tartja fen. Ellenben külön és uj eljárást állapit meg a birtokháboritási és az építkezés körül felmerülő bizonyos ügyek számára. A hetedik czim továbbá egész sorát tartalmazza az olyan intézkedéseknek, melyek nem perjogi természetűek. Megvalljuk, hogy e pontban még legszívesebben lemondunk a rendszeresség merev keresztülviteléről, mert anyagi jogunk elhanyagolt állapotában jobbnak tartjuk, ha a szükséges intézkedések, bár nem kellő helyen is, megtétetnek, mint ha egészen elmaradnak. De mindamellett aggodalommal jelezzük, hogy a javaslat már létező anyagi jogi törvényeket is lényegesen változtat. Ezt igy mellesleg egy eljárási törvény alkalmából tenni, véleményünk szerint veszedelmes Azért az illető részleteknél bátrak leszünk anyagi jogunk érintetlensége mellett felszólalni mindaddig, mig annak netalán szükséges reformja tüzetes munkálat tárgyává tétetik. A czimre vonatkozó általános megjegyzéseinket bezárólag szabadjon még arra utalnunk, hogy a polgári ügyekben követendő procedura-nemek már is oly sokfélék, hogy ehhez hasonló állapotot a sokkal tetemesebb gazdasági forgalommal biró népeknél is hiába keresnénk. A javaslatban foglaltakon és az ahhoz hír szerint még hozzácsatolandó (váltói és kereskedelmi) perrendeken kivül külön-külön eljárás alá tartoznak a házassági perek, az úgynevezett kisebb peres ügyek, a gazda és a cseléd, az iparos és a segéd közötti viszonyokból származó perek, az ipar védj egyek, minták, szabadalmak és a tőzsdei ügyletek körüli vitás kérdések. Ezen ügyek nagyobb része ezen felül nem is a rendes, hanem külön bíróságok, sőt közigazgatási hatóságok elé van utasítva. A perrendtartási munkálat egyik hálás feladata lett volna, egységet hozni e zavarba s minden peres ügy számára biztosítani a rendes bíróságok fórumát. Sajnáljuk, hogy ezen irányban mi rendelkezéssel sem találkozunk. A javaslat 7. czimének részleteit illetőleg a következő megjegyzéseket vagyunk bátrak előterjeszteni: A vásári biráskodásról szóló 311. §. e bíróság illetékessége alól kiveszi a kisebb peres ügyeket. Ezt indokoltnak nem találhatjuk. A vásárok, kivált a vidékiek forgalma, az esetek túlnyomó többségében az 1877. XXII. t.-czikkbeu foglalt összegű ügyletekből áll. Ezenügyeka vásári gyors eljárást megtagadni bizonyára nem felel meg azon szán\ déknak, mely a nevezett törvényt — de annak sem, mely jelen javaslat ezen fejezetét — sugalmazta. Azon körülmény, hogy az ezen ügyek gyorsabb ellátása már biztosítva van, sulylyal nem bírhat, ha meggondoljuk, hogy a sommás (tehát szintén gyorsabb) eljárás alá eső ügyek tekintetében nem tétetett kivétel. Az egész intézkedés azon anomáliát fogja maga után vonni, hogy a nagyobb (tehát a járatos felfogás szerint fontos) ügyekben a vásári rögtönitélés fog helyet találni: holott a kisebb (járatos felfogás szerint bagatell-) perekben a procedúra hoszadalmasabb lesz. Különösen feltűnő az a 20 frtot meghaladó ügyeknél, melyek 50 frtig a járá^biró mint bagatell-biró, azon felül a járásbiró mint vásári biró előtt lesznek perelendők. Ezen okokból a szakasznak az 1877. XXII. t.-czikkre vonatkozó megszorítását elejteni kérjük. A 312. §. szövegezését a mostani törvény 182. §-ához képest határozottan szerencsétlennek kell nyilvánítanunk. A szakasz fogalmazása általában homályos, az oly kifejezések pedig, mint: » kiállított*. »nyerstermények« stb. csak többértelmü magyarázatra fognak alkalmat szolgáltatni. A mostani törvény 482. §-a egyszerüebben és kielégítőbben szabályozza a vásári bíróság causális illetékességét. Azért a bizonytalan eredményű ujitás helyett a mostani perrendtartás szövegét ajánljuk fentartani annál inkább, mert oly panasz, hogy a jelenlegi törvény fogalmazása elégtelen volna, tudomásunkra nem jutott. A mennyiben a vásári biróságok hatáskörének szűkítéséről volna szó, mit mi nem elleneznénk, a ptr. 482. §-ának egyik-másik pontja egyszerűen ki volna hagyható. A 314. szakasz a vásári biráskodás alól kiveszi a kötbér-követeléseket. Mi ezen intézkedést kiterjesztetni óhajtanok a bánatpénzre és a kártérítési igényekre i=. Az elsőre, mert a kötbérrel rokontermészetű; mindkettőre, mert az ebbeli ügyeket oly sürgőseknek, hogy rögtöni elbírálást igényelnének, nein ismerhetjük el. *) Az előbbi közleményeket 1. a 26., 27., 31., 32., 33., 34., 35. és 36. számokban. Szeri:.