Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 37. szám - A köteles rész. 6. [r.]

Kilenczedik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1879. september 11. Külön mellékletek: Döntvények gyüjteménye'', az „lgazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással. vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a,, Magyar Themis". a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről letrczélszerübben postauta lvány utján küldendők. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. T ARTALOM: A köteles rész. Dr. Del ll'A d a m i Rezsőtől. — Az elővélelmek gyakorlati alkalmazása a polgári perjogban. (Dr. L. K. ) — A lefoglalt ingók áthelyezésének kérdéséhez. S a r 1 a y Edétől. — A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlöny<-ből. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások) — Külön melléklet: A >Döntvények gyűjteményének egy ive. A köteles rész. VI. Bemutattunk néhány coutume rendelkezést, 1) melynek eredete kétségen kivül a barbár jogbeli családi vagyonközösségre vezetendő vissza. 2) A localis jogok tarkasága a laza államkötelék, autonóm tartományok és bizonyos határig souverain uri jogszolgáltatás mellett nagyon természetes. Minél tulnyomóbb volt a hóditó »nemesség« egyes területen, annál inkább őrizte meg ennek joga az ősi, communistikus ielleget. Földrajzi szempontból e jog terjedése követi a hódítók telepedését; északtól dél felé mind gyöngébb a hatása, délen csaknem egészen megtöretik a római cultura, a városok, a római jog védbástyáin. Minél erősebb az aristokratia uralma, annál ridegebb az egyéni vagyonrendelkezési szabadságnak korlátozása. Bizonyos ősi germán vagy önrendelkezési szabadságra, mely azonban mint az indiai és minden patriarkalis jogban (a rómait sem véve ki) nehezen terjedett tul a vagyon szabad felosztásán a családtagok között, azon általános tünemény látszik mutatni, hogy az élők közötti ajándékozás korlátlan, mi oly időben, midőn a végrendelet római intézménye még ismeretlen volt, tényleg korlátlan rendelkezési szabadságot involvált. 3) Midőn gyakrabban oly eset fordult elő, hogy ezen ajándékozási szabadság a családbeliek megrövidítésére használtatott fel, akkor a franczia joggyakorlat ugyanazon eszközhez folyamodott, melyet a római praetor talált fel a XII. táblás törvény nyel visszaélők ellen, a római jogi legitimahoz. A szokásjog területén is a római jog elvei váltak egyik egységes elemmé az ősi hagyományok mellett. Bár határozatlanul, még csak az alimentatio természetjogi kötelezettségéül, már a XIII. század jogkönyveiben elismerve találjuk a köteles rész intézményét. Különösen a családi javak elégtelensége és a szabad rendelkezés tárgyát képező szerzemények létezése esetén a gyermekek részesítése utóbbiakban meghagyatik; azonkívül az elsőszülöttségi előjog az utószülöttek tartásjogával összeegyeztetik. Igy irja már Beaumanoir: »I1 ne loist pas au pere et á la mere á donner tant á. l'un de lor enfans que li autre en demeurent orphelin et desherité. Donque est ce à entendre que li dons soit resnables, selon ce quils ont, si que li autre oir n'en soit pas desherité. Et cis outrages doit estre restreins par le j u g e (i. h. c. 14. n. 15. ) Még határozottabb Pierre de Fontaines, a régi szokásjognak Beaumanoir mellett legnagyobb tekintélye: »Mès se li peres a héritage et conquez et li héritages est petiz, et li conquez sont grant et si que li héritage ne sofisent pas á la sostenance as enfanz, de son conquest ne puet deviser fors ce qui sormonte la sostenance as enfanz: car qui doit estre sostenuz de la sostenance au pere, que li enfant qui sont de son popre sanc, et qui il doit norrir selon nature et porveoir selon les loi?« (i. h. c. 34. n. 10. ) Három századdal később már positiv rendelkezést olvasunk a legtekintélyesebb coutumiers, Loysel és Dumoulinnél, ki utóbbi a reformált párisi coutume-be felvétette a köteles részt mint határozott örökségi (nem csak hagyatéki) hányadot 4) »Quand le fief, « mond Loysel (i. h. 1. 4. t. 3. §. 65), consisterait en un hostel, l'aisné le prendroit entier luy seul, la légitime des autres sauve. « Dumoulin szerint a köteles rész mint természetjogi intézmény mindenütt fenáll. Egész pathoszszal mondja, hogy: >Ratio viva, id est fundata in naturali iustitia, certa et manifesta, tantum valet, et movere debet, quantum lex scripta« (Cout. de Paris §. 8. glos. 4. No 11. ) Ez alapon alkalmazták végre a római köteles rész elveit oly coutume területén is, mely róla hallgatott, 5) sőt tagadták, hogy coutume azt akár kifejezetten is aboleálhatná,. 6 ) A coutumes nagyobb része ezen római jogi u. n. légitime de droit intézményét csak elvben recipiálta, 7) határozott hányadot csak kevés állapított meg, 8) némelyek egészen hallgattak róla. 9) 1 ) Erre vonatkozó irodalmat a történeti részben idéz K. S. Zachariae: Haudbuch des französischen Civil Rechts Heidelberg 1837. I. köt. §§. 42. 43. C. Auhry et C. Rau: Cours de droit civil français d'aprés la méthode de Zachariae Paris 1869. 4. e édit. I. köt. §§. 42. 43. Kimerítően: Cué'not: Des droits de légitime et de réserve Paris 1877. 2) Typikus a lex saxonum tit. 15. . »Nulli liceat traditionem haereditatis suae facere, praeter ad Ecclesiam, vei Eegi, ut haeredem suum exhaeredem faciat. Nisi forte famis í.ecessitate coactus« etc. Ez elv átment a szász ós sváb tükörbe és részben még a Hármas Könyvbe is. 3) E felfogást megerősíti, hogy a halál-esetre tett ajándékozás, minek a halálos betegségben tett ajándékozás is tekintetett, a végrendelkezésként korlátoztatott, az élők közötti ajándékozás pedig visszavonhatlan és (az örökségi szerződés kivételével, mely különben szintén ajándékozásként tekintetett) birtokátruházáshoz kötve volt. Pothier magyarázata (Donations s. 2. a. 2.), hogy bár >l'esprit de notre droit frani^ais incline a ce que les biens demeurent dana les familles,« mégis »on ne pouvait justement depouiller les particuliers du droit. que chacum a naturellement de disposer de ce qui est á lui et par conséquent, de donner entre vifs« — nem egyéb anachronismusnál. A megszokott szabadság fenmaradt ősi alakjában, mely közvetlen átadásban állott, mit a jogi proverbe ekkép fejezett ki : Donner et retenir ne vaut. ') E nagy vitáról alantabb szólunk. Dumoulin megoldása : »Imo attentata generáli consuetudine Galliarum, non solum dominus est, sed etiam possessor bonorum, pro rata suae legitimae« (Conseil, 2fi. §. 12. i. h. t. 2. p. 915.) győzött. A párisi coutume 298 art. kimondja : »La légitime est la moitié de telle part et portion, que chacun enfant eust eu en la succession desdits pere et mere, ayeul ou ayeule ou autres ascendans, si lesdits pere ou mere, ou autres ascendants n'eussent disposé par donation entre vifs ou derniere volonté. Sur le tout desduits les deptes et frais funéraux.« L. Ginouilhac : Dumoulin et la jurisprudence sur la nature de la rcserve et de la légitime Revue de droit fr. et étr. 1845. 1846. t. 2. 3. B) Merlin : Rep. v. Légitime. •) Lebrun : Successions 1. 2. c. 3. ». 1. N. 37. Ricard : Donations p. 3. c- 8. s. 3. N. 918. '•) Senlis 217, 219. Valois 133. Dreux 66, 81. Chartres 88. 91. Poitou 215, 218, 220. Clermont en Beauvoisis 129. Noyon 18. Péronne et Montdidier 107. Bassigny 156. St. Quentin 22. Melun 232. Sens 89. Reims 232, 233. Auxerre 218. Auvergne XIV, 16, 40, 42. Montargis XI, l. Berry VII, 10. Bourbonnais 216. Nivernais XXVII, 7. Csak querelle d'inofficiosité a raison écrite alapján a túlságos ajándékozás ellen: Laon 51, 60. Chalons 63, 70. Verdun IV, 1. Clermont en Argonne VII, 3. s) Paris 298. Orléans 274. Bourgogne VII, 7. Calais 85. '•>) Angoumois, Loudunois, Bretagne, Ponthieu, Amiens, Cambrai, Boulenoii, Lille, Artois, LorrainCi Metz-ville.