Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 34. szám - A kisajátitási jog fejlődéséről - A pálya kezdetén. 3. [r.]

— 263 — államhatalom jogát, de ellentétben Schillinggel, negativ oldalára vagyis a kötelességre fekteti a fősúlyt.') A helyes módszer tehát csak az lehet, mely e jog jogrendszeri fekvését az államjogba helyzi, de egyúttal nem uaőyja figyelmen kivül kiemelését az ezen joggal szemközt álló polgári kötelességnek — akár szintén az államjogban a polgári kötelességek rendszerében — akár a magánjogban a tulajdonjog megszorításainál.2) Az állam e jogának igazolása a fentebbi fogalmazásból folyik. Az állam minden polgárának kötelessége a közjót állása és vagyona arányában előmozdítani, s ez általános kötelességből folyik mindenkire azon kötelezettség, hogy az államnak e jogczimeni kényszerét eltűrje. E kötelezettség azonban törvény által állapítandó meg; sőt mivel a kisajátítás a kényszerűség parancsa által igazolt intézmény, joggal kívánhatja az egyes, hogy neki azon okok is előadassanak, melyek miatt ő e parancsnak engedelmeskedni s tulajdonát feláldozni tartozik. E tekintetben a törvényhozások eltérnek egymástól. És ugyan majd megelégeszuek azzal, hogy általában a k ö z j ó fentjelzett elvét törvénybe illetőleg — helyesebben az alaptörvényekbe— az alkotmányba iktatják (franczia, belgiumi, osztrák, porosz) s az egyes eseteknek taxativ elősorolását mellőzik s a biróságok illetve végrehajtó közeg esetenkénti értelmezésének tartják fen, hol tehát kisajátítási törvényről szoros értelemben nem is szólhatunk, majd viszont azon concret eseteket, melyek a közjó tágas fogalma alá vonhatók lévén, taxatíve vagy legalább exemplificative felsorolják, (svajezi, bajor s jórészben hazaiak is, mint ezt alantabb részletesen érintendem), majd végre minden egyes esetben külön törvény által engedi meg a törvényhozó hatalom a kisajátítást (angol és amerikai). És ugyan: a) Az 1791. sept. 3-iki franczia alkotmány igy szól: >A tulajdonjog sérthetetlen és szent jog; senki se fosztathatik meg ettó'l, csak ha a közszükség parancsolja, s ez törvényesen el van ismerve, és csak igazságos s megelőző kárpótlás mellett*. Az emberi és polgári jogok ilynemű biztosítása mind az 1793. jun. 24-iki, mind a Ill-ik évi fructidor 5-iki (1795. aug. 22.) alkotmányba átvétetett. Még XVIII. Lajos chartája is magában foglalja a forradalom által kikiáltott örökké való elveket. Szintúgy a császársági alkotmányok pótezikkei 1815. april 22-ről.5) Az 1848. nov. 4-én elfogadott alkotmány II. fej. ll.§-a igy hangzik: »Minden tulajdou sérthetetlen. Azonban törvény ') Ez egyoldalú irányt követve sajátságos tévedésbe esik Korbuly, a ki különben jeles müvében — "Magyarország közj"ga« — épen a polg. jogok közt tárgyalja a kisajátítást (2. kiad. 268. 1.), — a mi ha jog, semmi esetre sem az állampolgárok joga, — ezeknek csak kötelessége. ') L. ausztriai polg. tvkv II. K. dologi jog II. fej. a tulajdonjogról 365. §. -1) L. Jánosi Ferencz : Alkotmányok gyűjt. II. k. 129., 135., 168. 1. hatnók bermök. Kérdik is az ügyvédet, hogy akar-e? Ha megérik a gyümölcs, lehull a fájáról. Ha megérett az ügyvéd, leputyog a társadalom termékeny anya-földjére, a hol már száz gondos kéz, melynek mindegyikére egy érett lányka van bizva, kapdos utána, s spekulálnak, meg alkudoznak, meg licitálnak —' senki többet ? harmadszor! Le van ütve, nőhöz van adva ... le van verve! De erre is ép oly hasztalan utallak, mint sok egyéb másra. Nem okulsz, nem akarsz okulni mások kárán. Ha romba dől melletted egy világ, azt remélled, hátha neked sikerül! Természetes. Nem tudsz más expedienst, nem tanítottak másra; ez egyre szoktattad, a mióta szárnyaid nőttek, vágyaidat, ösztöneidet, fantasiádat. Jogász korodban ezért vágyódtál a jelöltségre, s jelölti éveidben csak ezért siettél ügyvédnek lenui, hogy mihamarább egy tetemesb csomó pénzhez juthass ; mihamarább, tehát házasság utján. Ha ez ultima ratio csütörtököt mond, el vagy csüggedve, el vagy veszve, mert elszámítottad magad e mert nincsen sem bátorságod, sem férfias erőd azezod verítékében keresni meg kenyeredet, s eljő a katasztrófa. Beteg vagy, barátom, veszedelmesen beteg, kedélybeteg. Olyan vagy mint a kaliforniai aranymosó. Lelked, szived kiszáradt és szemeidben az aranyláz dámonos tüze villog. És ez állapotodat látja a világ; a laikusnak éles szeme megdöbbenéssel figyeli meg e betegségedet — és kerüli társaságodat; fél tőled, gyógyintézeteket rendez számodra, jókat-rosszakatá la 1874. XXXIV. Az idealismus kihalta tett tönkre téged, az idealismus, mely hervadatlan rózsalánczként füz embert emberhez! . . . által meghatározott közhaszonra igazságos, előleges kárpótlás mellett követelheti az állam valamely birtok feláldozását*. (L. Jánosi fentíd. munkája.) Ezek az alkotmányi biztositékok ; részletesen intézke| dík még a sajátképeni franczia kisajátítási törvény 1. és 2. czikkében, és ugyan : az első czikk kimondja, hogy a kisajátítás közhaszon tekintetéből az igazságszolgáltatás védelme I alatt történik, s a második czikk, mely szerint a törvényszé] kek csak akkor engedhetnek helyet a kisajátitásnak, midőn I a jelen törvény által előirt formák szerint hasznossága konstatirozva és ilyennek nyilvánítva van.1) Mint látható, a francziák sajátságos ösztönük által vezettetve, elég biztosítékról gondoskodtak törvényökben arra nézve, hogy a magántulajdonba oly mélyenható ezen állami jog túlkapásokra alkalmat ne adhasson,2) mégis az 1832. 10. t.-czikk s az 1843. évi, a közmunkák tekintetében megkívánt törvényi felhatalmazást mellőzve — az 1852. nov. 7-iki senatus cons. 4-ik czikke a kisajátítást is ideértve — elégségesnek tartja a császár rendeletét.5) A belga alkotmány 1831. febr. 25-ről II. R. 11. §-ában majdnem szórói-szóra átveszi a franczia alkotmány idézett helyét. Az osztrák törvénykönyv idevágó rendelkezését már fenébb emlitém. i A porosz országos jog (Landrecht) kiindulva abból, bogy minden állampolgárnak kötelessége a közjót előmozdítani, megállapítja azon különös kötelességet az egyesre nézve, mely szerint saját dolgainak eladására nézve az állani kényszerét tűrni tartozik, ha az a közjóra (zum Wohl desgemeinen Wesens) szükséges (L. Allgem. Landrecht I. 11. §. 4.). Ugyanez álláspontot foglalja el az 1850. jan. 31-ről proclamált alkotmány 9-ik czikke, továbbá az uj porosz kisajátítási törvényjavaslat 1. §-a. A svajezi szövetség-alkotmány 1848. sept. 12-ről 21. cz.ben a szövetségnek megadja azon jogot, hogy a szövetséges köztársaság vagy ennek nagy része érdekében közköltségen közmüveket emelhet vagy ilyenek emelését támogathatja, s erre nézve a kisajátítási jogot is érvényesítheti. Ezen ált. rendelkezések részletes kifejtésüket nyerték az 1850. május 1-én hozott kisajátítási törvényben. A modern törvényhozások által elfogadott ezen alapelvekhez képest fejlődött ki külön-külön rendszerekként a kisajátítási eljárás sajátságos, a köz. polg. perrendtartás és közig, eljárástól eltérő formáival; s ha valahol, ugy ennek terén állván, a »forma dat esse rei« elve — miután ;t ') >Art. 1. L'expropriation pour cause d'utilité publique s'opüre par autorité de justice. Art. 2. Les tribunaux ne peuvent prononeer l'expropr. qu' auraur que l'utilité a été constatée et declarée dans les formes preserites par la présente Ioi«. -) E sajátságos rajongását a francziáknak a polit. jogok s alkotm. biztositékok iránt erősen ostromolja a német szakíród, egyik tekintély Dr. T. L. Tellkampe (öelbstverwaltung etc. Berlin 1872.) 3) L. Jánosi fentid. m. 219., 220. 1. Nagy megelégedéssel vettem, hogy engem nem keresett fel sorsom ily segítséggel, de teljes joggal csudálkoztaoi elmaradásán. Hol késik? Hisz itt volt már ideje; vagy hogy annyira el van foglalva! Az lehetett, mert szomorú világot élünk, s az ilyen nagy számmal kerget proselytákat a fátum hitének árnyékos ölébe. Barátaim kétségbe estek s csomójával növesztettek maguknak ősz hajat a fejemen, mert ha Isten eltalálna késni, még kinőhette magát az, hogy nyakukon maradok Pesten. De hasztalan, a fordulat, melyet külső jelentkezésben kerestem és vártam, nem jött el. Ekkor meguntam a dolgot, leráztam magamról a tétlenség ólombilincseit és rendez-vous-t adtam magam a sorsnak. Beláttam, hogy ha én várom be tétlenül a sors felkarolását, éhen halhatok. És másnap reggelre itt volt a sors szekere, beállott a fordulat. Talpaimon álltam. Másnap reggelig ugyanis — eladtam órámat, váltottam egy III. oszt. jegyet Zuga rendezett tanácsú mezővárosáig és útba indítottam életem szekerét. —• — A morál ? >Aide toi et Dieu t'aidera!« Ne várj te orvosságot senkitől, sem a földön, sem az égen. Lebegjen szemed előtt az, hogy napszámos vagy, a ki nem emészti fel magát aranybányák utáni vágyakban, legyen életfelfogásod nemes és legyenek ösztöneid szendébbek, — végre pedig ha üldöz a világ, sorakozzék egy idea zászlója alá valamennyi, és cselekedjetek! De ennek az örökös siránkozásnak és jajdosásnak legyen már vége. Rident.