Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 34. szám - A polgári perrendtartás 113. §-nak magyarázata

— 264 kisajátítás államjogi igazoltsága ellen józanul nem is lehet sem érveket, sem tekintélyeket felhozni, — első rendű állami érdeknek, sőt a fent alkotmányilag szentesitett ezen jogelvonás lehető káros hatásai elmellőzése czéljából a polgári szabadság biztositékának kell tartanunk azon törvényi megállapítását alakszerű cselekvényeknek, melyek szükségesek arra, hogy a kisajátítás létrejöjjön. A tudomány az eljárásra nézve két rendszert különböztet meg, és pedig: a) szigeti rendszer, b) szárazföldi rendszer. Az első alatt az angol és amerikai jogot értjük. Angliában — mint a magánvasutak hazájában, hol a kormánynak a vasutak üzletébe való benyulási vagy megvásárlási törekvései a parlament ellenállásán hajótörést szenvedtek: a kisajátítási jog az ó-angolszász jog elpusztíthatatlan erejéről tanuskokodik. Az egyes tulajdona nemcsak a törvény, de saját védelme alatt is áll; egyedül és kizárólag a törvényes peruton vehető el; máskép az állam maga sem nyúlhat hozzá. Ha tehát valaki más tulajdonát el akarja venni vagy terhelni, kettős uton: törvény és per utján teheti. Törvény kell a speciális esetre, mert az által szüntettetik meg az összesség jogvédelme s nyer a magánjogi elidegenítés helyet. E per különleges ügy bírósága maga a parlament, mely előtt a kisajátítási kérvény (vasútnál együtt az engedélyezés kérdésével) alakszerű perként tárgyaltatik, és pedig az alsóház előtt; pro és contra mindkét fél ügyvédei által megvitattatik, bizonyítékok felmutattatnak, tanuk kihallgattatnak stb., az illető íelek költségén; s az eljárás záradékát a törvény képezi, mely e perben az ítéletet pótolja — ha t. i. a kérelmezőnek a kisajátítási jog megadatik. Sajátkép tehát kisajátítási jog Angliában nem létezik, mert a mit ott kisajátítási eljárásnak neveznek, nem egyéb, mint magánosoknak egymás közti pere törvény alakjában.1) A b) alatt említett rendszer (szárazföldi) alá tartozik a svájczi, franczia, porosz (1. alább a magyar is). És ugyan a fentemiitett svájczi törvény szerint, (mely Európában a magyaron kivül a legújabb,) — a vállalat administrativ vezetése a szövetségi tanácsot illeti (art. 8., 22., 25.), a kártalanítás kérdésében a szövetségi törvényszékek (art. 28—40.), a territoriális hatóságok mint a szövetségi tanács megbízottjai járnak el. Itt mint látjuk, a közigazgatási rész a bíróitól, a kormányhatalom a bíróságitól (a mi az angolnál még összeesik) már élesen elkülönítve jelenkezik, — s ez elismerést érdemel. A franczia törvény fentidézett passusával >L'expropriation pour cause d'utilité publique s'opere par autorité de justice< — világosan oda mutat, hogy a kisajátitás tulnyomólag törvénykezési tény, s a közigazgatási beavatkozást — a mennyire lehet — kerülni kell. Azonban különbséget tesz >grands travaux« és >travaux de moindre imp'ortance* között, s mig az előbbit speciális törvény általi szabályozásnak, addig az utóbbit kormányrendeletnek tartja fen, (L. az 1841. május 3-ki törvény 3. art.).s) Ezután a kormány veszi kezébe az ügyet; és ugyan a terveket a mairie-re küldi le közzététel végett. A felek észrevételeit küldöttség veszi fel; a praefect külön >arrété motivé« által határozza meg az átengedendő birtokokat s a birtokbavétel idejét; fentartva a felsőbb hatóságnáli jogorvoslat lehetőségét. Ha a felek e határozatokban meg nem nyugosznak, az ügy áttétetik a törvényszékhez, mely a kisajátitás törvényszerűsége felett ítél, s barátságos egyesség hiányában egy tagját kiküldi, hogy az érdekeltek hozzájárulásával a kártalanítást a speciális jury utján állapitsa meg. A megítélt összegek birtokbavétel előtt kifizetendők vagy leteendők. Poroszországban a különböző területek különböző jogokkal élvén, ezekkel s a Landrecht nem kielégitő határozványaival szemben joggal írhatta Thiel Ad. még 1866-ban, midőn a porosz kisajátítási törvényjavaslat az igazságügyi ') L. May Erskine az angol pari. eljárása ford. Baru József (a privátbiliről). Hieronymi Károly felolvasása »Az állami közmunkaügyek központi kezeléséről^ megjelent a magy. mérnök és épit. egylet közi. s a »Budapesti Szemlec 1874. évi folyamában. •) L. D, T. Liel. .Expropr. B.« 75. I. miniszter által közzététetett, hogy a kisajátítási jog tanát tekintve, a fenálló jogállapot tabula rasa-nak mondható.') Ausztriában is a polgári törvénykönyv fentidézett általános rendelkezéseit az 1867. decz. 21-iki alaptörvény 5. pontja ismétli, illetőleg azt mondja, hogy: >a kisajátitás a tulajdonos akaratja ellen csak azon esetekben és módon állhat be, melyeket a törvény határoz*. Ily törvény azonban nem létezik, s a mi e tekintetben irányadóul vehető, az az időnkint kibocsátott miniszteri rendeletekben foglaltatik. És ugyan az 1855. decz. 8-iki miniszteri rendelet2) szabályozza a földbeváltást államvaspályák építésénél; az 1859. april 27-iki rendelet pedig') ezen kisajátítási eljárást minden más földbeváltásra kötelezőleg kiterjeszti. Ez előzmények után áttérek hazai törvényhozásunk jelen állására, röviden vázolván a magyar kisajátítási jog történeti kifejlődését. Dr. Sz. I. A polgári perrendtartás 113. §-nak magyarázata. (B.) A »Jogtudományi Közlöny* folyó évi 32. és 33. számában Dr. Garay Dezső budapesti törvényszéki biró ur a pprts 113. §-ának oly értelmet tulajdonit, minőt a törvény szavának első látszatra glebae adstrictustól hallani meg nem lepett volna minket, de czikkirótól, kit korábbi időkből a perjogbani szakavatottsága után ismerünk, őszintén nem vártunk volna. A fentjelzett czikkek elsejének megjelenése után meg voltam győződve arról, hogy czikkirónak kiindulási pontja szerint ítélve, a következő czikk aligha visszavezetendi iróját az eltévesztett ösvényre; mert a ki a prts 113. §-át azon kezdi vizsgálni, vajon az ott »megszüntnek« mondott kereset újra felvehető-e, nem pedig azon kérdésbe üti a kétkedő vagy értelmező kritikus fejszéjét, vajon mindkét félnek a perfelvétel, illetőleg tárgyalási határnapról való elmaradása képez-e makacsságot egyik vagy másik félre avagy mindkettőre, az e tárgyalt törvényszakasz valódi értelmébe alig hatott be, annak dogmatikai horderejével aligha foglalkozott, és ha csakugyan való, a mit egy német processualista mond, hogy a perjog tudománya csak a civiljogtudomány gazdag asztalának morzsáin élődik, akkor ez állítás nálunk, hol a perjog tárgyalása nagyrészben szóvita és szóinterpretatió szük medrében mozog, kétszeresen áll. Avagy képzelhető-e a prts 113. §. valódi értelmének kellő felderítése, ha az abban használt »megszűnt* szóhoz tapadva, alapját és gyökerét, melyből a tárgyalt törvényhatározmány származik, vizsgálatunk körébe nem vonjuk, hanem e helyett a szószerinti interpretatiónak ama eredményét, mely körülbelül igy fejezhető ki: >megszünt, tehát nincs, nem volt és nem is lesz ily keresetből soha semmi*, mint azt czikkiró teszi, litis contestatio és consumtio hangzatos szavaival a jogászszal elfelejtetjük ? Nézzük, mit olvasunk tehát mi a ptrs 113. §-ából ? Semmi mást, mint azt, hogy a »kereset megszünt« kifejezése nem azonos a kereseti igény, vagy akár a kereseti jog avagy épen a jog megszűntével, hanem csak annyit jelent, hogy akereset tárgyalására kitűzött terminus (határnap) megszűnt, s azért a kereset felperesnek visszaadandó, hogy ő vagy ellenfele a megszűnt határidőnek belátásuk szerinti újbóli kitűzését kérelmezhessék. Mivel indokolom én ez értelmezést? Egyszerűen avval, hogy a polgári per első sorban a perlekedő felek dispositiójának van alárendelve, melyet alapjaiban, a mennyiben az a per megindítását és folytatását illeti, megingatni még az úgynevezett régi vizsgálati maximának sem jutott eszébe. E dispositió szabadságával pedig homlokegyenest ellenkeznék, ha a törvény a perlekedő feleknek, a per folytatásának szünetelését megtiltván, a megindított per tárgyalására kitűzött határnapon való elmaradáshoz — mindig feltéve mindkét fél elmaradását — oly sanctiót fűzne, mely felperesre a megindított és alperesnek kézbesitett keresettel a perfüggőség következményeiben szerzett perjogi előnyöket semmivé tenné, alperest pedig tudta és akarata nél« kül, tán sokszor ellenére, legalább is az absolutio ab instantia hatályával felérő ama kedvező helyzetbe hozná, hogy őt a folyamatba tett kereset következményei,— mint például a perben forgó tulajdonjogi vagy birtokkereset esetén a per tárgyának elidegeníthetetlensége, a bonae vagy malae fidei possessio, s nevezetesen a bírói illetékesség megálla') L. fentid. müve 77. lap. s) L. bírod. törv. lap 213. sz. 3) L. birod. törv. lap 71. sz.