Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 34. szám - A kisajátitási jog fejlődéséről - A pálya kezdetén. 3. [r.]

Ma a ss der Gesammtstrafe darf den Betrag der verwirkteu (annál kevésbbé: der angedrohten) E i nzelstrafen nicht erreichen.« Büntető-törvénykönyvünknek sem ártott volna, különösen oly fölötte complicált anyag szabályozásánál, mint a milyen az anyagi bűnhalmazat büntetési rendszere, a határozott és minden kétséget kizáró intézkedésekkel nem fukarkodni. A biró kezébe letett oly szerfeletti hatalom, mint az összbüntetés jobbára belátása szerinti kiszabása, biztos és félremagyarázhatlan kulcsot igényelt volna. Tekintettel arra, hogy a 96. §. alapeszméje az aríthmeticaí cumulatiót feltétlenül kizárja, mi is azt tartjuk, noha kifejezetten nem történt intézkedés, hogy a kiszabandó összbüntetést nem csak a btk. 97., 98., 99. és 100. §§-ban megállapított megszorítások, nem csak a concurráló többi cselekmények súlyosságának arányos tekintetbevétele korlátolják, hanem az is, hogy az összbüntetés nem érheti el soha sem az egyes cselekvények »i u thesi« m e g ál 1 a p i t o 11, de még az »in concreto« kiszabandott büntetéseinek egyszerű számtani sommázatát sem, még akkor sem, ha ezen sommázattal nem menne is tul a különbeni megszorítások határain. Az exasperatio vagy a juridicai halmozás rendszerét követi-e törvénykönyvünk? Az indokok (I. r. 278. lp.) szerint az összbüntetés a sulyosbbitási rendszeren sarkallana. A sulyosbbitási rendszer (exasperatio) tudvalevőleg abban áll, hogy elitélés alá csak a concurráló cselekmények egyike kerül, és pedig az, melyre a legsúlyosabb büntetés van megállapítva, az alapul vett ezen legsúlyosabb büntetés pedig a többi cselekvény súlyosságához képest: bizonyos a törvényben megállapított mértékig felemelhető, jobban mondva, sulyosbbitható (poena major cnm exasperatione). A sulyosbbitási rendszer közelebbről tekintve azonban nem egyéb, mint a módosított absorptio rendszere. Elitélés alá ugyanis itt is csak egyik, a legsúlyosabb cselekmény kerül, a többi cselekmény nem mint ilyen, nem magában és magáért jut önálló büntetés alá, hanem csak mint technicus értelemben vett súlyosbító »k ö r ü 1 m é n y « vétetik számitásba. A kiszabott büntetés bár súlyosbított, de fogalmilag csak egy büntetés. A poena major e szerint fogalmilag felemészti, kizárja a többi concurráló cselekmény büntetéseit, szóval absorbeál, habár »cum exasperatione*. Következik ebből többek közt, hogy a sulyosbitási rendszer alapjáról a bírói ítélet, valamint a végrehajtás csak egy büntetésre szól, azaz az ítélet nem kell, hogy a cselekmények mindenikére külön-külön szabja ki a büntetést, hanem csak az in thesi legsúlyosabb cselekményt veszi alapul, az ez alapon eszközölt sulyositást a concurráló cselekményekkel mint csupán sulyosbbitó körülményekkel indokolván. Az ítélet rendelkező részében csakis a poena major szerepel. Codexünk összbüntetése bár a külső látszat szerint poena major cum exasperatione, valójában nem ab sorT A R C Z A. A pálya kezdetén. — Egy felette tanulságos clironika. — III. Megrögzött fatalista vagyok; valóságos tiszteletbeli maliomedán, s eddig igen jól éreztem magam e hitem mellett, mely a legkényelmesebb valamennyi vallás között. Kivált az ügyvédnek nem is lehet más vallása a fatalismusnál, mert ha a társadalom bármely más rétegében kiki a maga szerencséjének kovácsa, a mi annyit jelent, hogy addig verbeti a vasat a mig meleg, — ugy ez másként áll az ügyvédnél. Az ügyvéd csak vastuskó, nem kalapács; őt veri az egész világ, a ki csak kalapácsot bir emelni, s rajta vernek, de ugy hogy őérez minden csapást, abol csak van valami verni való a társadalomban. A bol akad egy kis baj, rögtön az ügyvédi kar beáll bűnbaknak. Az 1873-iki nemzetgazdászati katasztrófa után — az 1874. XXXIV. t.-czikkely! Pedig adtak neki is kalapácsot a kezébe, a diplomát. De ugy van vele, mint az a szegény lányka, a kit hosszas nógatás után eljegyzett szeretője, adván neki finom velin papirosra lithografirozott száz darab igen ékes jegyecskét: »N. N. és X. Y. — jegyesek«, — de hogy jaj neki ha valakinek mutat is egyet! beáló büntetés. Az összbüntetés a bűnös által elkövetett minden egyes cselekményre szabott büntetés, azokra együttvéve megállapított, együttes, de nem csupán egy büntetés. Az összbüntetésben feltalálja a concurráló cselekmények mindenike a maga büntetési részét. Egyik sem marad tehát fogalmilag a halmazat erejénél fogva büntetlenül. Törvénykönyvünk összbüntetése nézetünk szerint a juridicai cumulatio rendszerének alapján sarkall. E rendszer lényege a következőben áll. Quot delicta, tot poenae. De a »tot poenae* nem számtani értelemben. Mindenik cselekmény büntetés alá vétetik. De az egyes büntetések nem számtanikig összegezetten szabatnak ki s hajtatnak végre, hanem juridicailag összegezetten. Vagyis a büntetés intensivitásának azon növekedése, mely bekövetkeznék, hahogy minden egyes büntetés teljes terjedelmében egyidejűleg illetve folytatólagosan, egy huzamban hajtatnék végre, levonásba hozatík. Az egyes cselekményekre együttvéve kiszabandó összbüntetés megfelel e szerint az egyes concret büntetések összegének, levonásba hozva a büntetések egyidejű, illetve folytatólagos végrehajtásában rejlő fokozását a büntetés inteusívitásának, leszámítva a szenvedés béltartalmának aránylagos növekedését. Az összbüntetés nem egyéb mint az egyes cselekményekre in concreto kiszabott büntetéseknek a bűnhalmazat illetve a büntetések halmaza szempontjából leszállított összege, enyhített halmozás. Dr. Barna Jgnácz.A kisajátitsisi jog fejlődéséről, különös tekintettel hazánkra. V (Folytatás.) Lássuk most azon irókat, kik e fenségjog imént jelzett álláspontját elfogadják. Ezek között Bluntschli-n, Stahl és Maurenbrecheren kivül, kiket már fönebb emliték, első sorban Schillinget kell kiemelnem, ki ennek subjectiv részét legrendszeresebben kifejti. 0 ugyanis1) államjogában (270.. 271. §§.) az anyagi b e l-f ö 1 s é g j o gok utolsójaként tárgyalja az államhatalom kitűnő jogát, mely lehet politikai vagy magánjogi, s ez utóbbi vonatkozásában veszi fel a kisa játítási jogot, mely által egy jól szerzett jog vonatikel vagy rövidíttetik meg. Sajnos azonban, hogy reflexiói ezzel véget is érnek, s a magánjog illető helyén — tehát, a hol a kötelesség e nemű megállapításáról volna szó. — nem emlé kezik meg róla. Ezzel ellenkezőleg Ahrens2) kimondván általában, hogy a reáljog, mint az embernek anyagi javakhoz való joga — különösen a tulajdoni jog — állami érdekben szabályoztathatik, s harmadik elvként állítja fel, hogy: a magántulajdont át kell engedni, midőn társadalmi érdek kivánja ez áldozatot. Miből látható, hogy ő elismervén ugyan elvben az ') Természetjog. Irta Schilling Fr. B., ford. Werner Rudolf. II. köt. ') Természetjog. Ford. Bihari F. 199. f. Jaj az ügyvédnek, ha veri a vasat. Megfeddik, megdorgálják, elfogják, felfüggesztik, (csudálom, hogy nem akadt még, a ki a felfüggesztést a felakasztásból magyarázza le) sőt mint valamely veszélyes gazembert le is fotografirozzíik, azaz hogy odaültetik valamely Camera obseura elé és ábrázatát leveszik az 1874. XXXIV. t.-cz. 102. §-ával praeparált kemény papirosra, és e képet el is teszik és mindenki meg is nézheti 2 — 3 évig. Vajon ily viszonyok között marad-e más hátra a fatalismusnál? Én legalább csak abban a hitben találtam támaszt, hogy az ügyvéd se roszabb az evangeliombeli hollómadárnál, a melynek se apja se anyja s a melyet tehát az isteni gondviselés táplál; én azt tartottam, hogy ennek a hollófeketére festett ügyvéd népnek is kell, hogy fogja valaki pártját, mely »valaki« nem lehet más, mint a sors gondviselése. így vélekedtem tehát magam is és meg voltam győződve, hogy valamely fordulatnak most már okvetlen be kell következnie s hogy nekem nincs más dolgom mint azt tétlenül bevárni. Csak arra voltam kíváncsi, minő alakban fog jelentkezni a sors, mert hogy csuda nélkül nem futja ki, az szembeötlő. Sok mindenféle recipé-vel szokott a sors az ügyvéd ügyébe avatkozni, köztük leggyakoribb a kiházasitás. Borsódzott a hátam, midőn a kilátásba helyezett segély eme módjára gondoltam. Pedig ezt ritkán kerüli ki az ügyvéd. Ez is amolyan alkotványos ügyvédi betegség, csakhogy Istentől jött malasztnak szokott tartatni. Nem is a maga akaratjából nősül az ügyvéd és sokkal fatalisabbak e modern ügyvédi házasságok, semhogy a fátum vaskezét ne lát-