Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 34. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához

Kilenczedik évfolyam. 34. szám. Budapest, 1879. augusztus 21. Külön mellékletek: a „Döntvényei! gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek Iára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak elyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" a/. „Igazságügyi rendeletek tára" ezimti melkletekkel e g y ií 11 e s e n : egész évre 10 forint, télévre 6 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. z előfizetési pénzek b é r m e n t e 'egczélszeríibben poetantt 1* küldendők. vidékríl MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László TARTALOM: Bünhalmazati összbüntetés. Dr. Barna Ignáoztól. — A kisajátítási jog fejlődéséről. (Dr. Sz. I.) — Tárcza. (A pálya kezdetén). Ridens. — A polg. prts 113. §-ának magyarázata. (B.) — A szövetkezeti tagok elleni keresetek elévüléséről. (S. S.) — A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a polg. prts javaslata tárgyában. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyc-böl. (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. XIV. Bünhalmazati összbüntetés. I. Anyagi bűnhalmazat esetében büntető-törvénykönyvünk 96.§-a szerint: a bűnös által elkövetett egyes cselekményekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki. Ugyanazon szakasz szerint: a kiszabandó összbüntetés az egyes cselekményekre a törvény különös részében meghatározott büntetések legsúlyosabb nemében állapítandó meg. Ha ezen legsúlyosabb nemű büntetés határozott idó'tartamu szabadságvesztés-büntetést képez: ennek a törvény különös részében megállapított legmagasabb mértéke (speciális maximuma), a btk. 97—100. §§ ban körülírt korlátok között, a concurráló többi cselekmény súlyosságának, illetve az ezekre megállapított (jobban: az in concreto kiérdemelt) büntetések neme és mértékének arányos tekintetbevételével, felemelhető'. A 97. §. esetében egy évvel, a 98. §. esetében két évvel, a 99. §. esetében öt évvel felemelhető' szabadságvesztés-büntetés, vagyis az összbüntetés : 15 évet még ez esetekben sem haladhat tul (az összbüntetés generális maximuma). Az anyagi bűnhalmazat esetében alkalmaztatni szokott büntetési rendszerek melyikének felel meg codexQnk ezen u. n. összbüntetése? Tudvalevőleg az anyagi bűnhalmazat esetében alkalmazandó büntetésekre nézve, négy, ugyanis: az absorptio, exasperatio, az arithmeticai és a juridicai cumulatio rendszerei között ágaznak szét a különböző büntető-törvénykönyvek és tervezetek e részbeni álláspontjai. Az kétségtelen, hogy codexünk nem követi az absorptio rendszerét. A bűnös által elkövetett cselekmények egyikének büntetése sem emészti fel, zárja ki mint ilyen, azaz már a találkozásnál fogva, a másiknak büntetését. Az egyes cselekményekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki. Az összbüntetés nem csupán az egyik, hanem mindenik cselekmény büntetése, nem egy büntetés szabatik ki és hajtatik végre, hanem egy együttes büntetés. A találkozó cselekmények egyike sem marad a halmazat erejénél fogva büntetlenül. Az enyhébb büntetés nem olvad be a súlyosabb büntetésbe. Az is kétségtelen, hogy az u. n. arithmeticai halmozás rendszerét sem fogadta el codexünk. A bűnös által elkövetett egyes cselekmények büntetései bár egybefoglalandók egy összbüntetésbe, de nem ezeknek egyszerű számtani összegezése utján. A mennyi bűntett, annyi büntetés ugyan: de nem annyi: számtani értelemben. Az összbüntetés nem képezi és nem képezheti puszta additio eredményét. Nem csak akkor nem, hol különben is a concurráló büntetések összegezését már azoknak természete, azaz az egyidejű illetve egymásutáni végrehajtás jogi vagy physikai lehetetlensége (a büntetési nemek u. n. incompatibilitása) zárja ki. Bármenynyire kétségtelen is azonban, hogy büntető-törvénykönyvünk — eltekintve a pénzbüntetések halmazának esetétől — az egyszerű számtani cumulatió rendszerét feltétlenül kizárja, bármily világos is ez, ha vonatkozó rendelkezéseinek magyarázatánál azoknak szelleme és logicai összefüggéséből indulunk ki, tagadhatlan, hogy codexünk e részbeni álláspontja több irányban világosabb és határozottabb kifejezésre juttathatott volna, legalább szövegezésileg. Vegyük csak szemügyre a következőket. A kiszabandó összbüntetés állhat az alapul veendő legsúlyosabb nemű büntetés »in thesi« megállapított legmagasabb mértékének felemelésében. Ezen felemelést — eltekintve attól, hogy a biró a concurráló többi cselekmény súlyosságának arányos tekintetbevételére utaltatik, szószerint erreiscsaka98.§-ban, az uniform szövegezés exigentiájának ellenére, az ugyanazon alapeszmén nyugvó 97. és 99. §§-ban pedig már nem, — kifejezetten csak két irányban korlátolja törvénykönyvünk. Az időleges szabadságvesztés-büntetésre, ugyanis az időleges fegyház és államfogházra nézve, a btk. 22., 23. §§-ban megállapított véghatárt az összbüntetés tekintetében is, még pedig nem csak ha az időleges fegyház- vagy államfogház-, hanem akkor is, ha börtönbüntetésben áll, absolut maximumként állítja fel, a börtönbüntetésnek a 24. §-ban megállapított szabályszerinti leghosszabb tartamát tágítván ezzel. Korlátolja továbbá a felemelést az által, hogy a 97., 98., 99. §§. eseteiben speciális maximumokat szab az összbüntetésnek. A kiszabásnál alapul veendő legsúlyosabb nemű büntetésnek a törvény különös részében megállapított legmagasabb mértéke 1, 2, illetve 5 éven felébb nem emelhető. Ámde megszoritandó-e az össíbüntetés az ezzel sújtandó egyes cselekvények »in thesi« megállapított, vagy »in concreto« kiérdemelt büntetéseinek összegéig való fel nem emelhetés korlátja által is ? A concurráló két bűntett egyikére p. o. 4, másikára 3 évig terjedhető fegyház van >in thesi« megállapítva. Egyszerűen és megfelelő magyarázat nélkül alkalmazva ily esetben a 99. §. rendelkezését, a 4 évig terjedhető fegyház mint a legsúlyosabb büntetés 5 évvel lévén felemelhető — ugyan csak felemelhe tő, de felemelhető, — 9 évi fegyház resultálhatna mint összbüntetés, tehát még több is, mint a concurráló büntettek ín thesi megállapított büntetésének arithmeticai összege (3+4=7). Kifejezetten a biró felemelési jogát csak az 5 évvel való íelemelhetés batári korlátolja. Vagy tegyük p. o. hogy a concurráló két bűntett egyikére, ha az magában kerülne elitélés alá, 3 évi, másikára, szintily esetben, 2 évi fegyház szabatnék ki mint concret büntetés. Terjedhet-e az összbüntetés a két concurráló bűntett in concreto kiszabandott büntetésének sommájáig? Dr. Schnierer commentárjában (ad § 96.) magától érthetőnek mondja, hogy az összbüntetés soha sem érheti elatöbb bűnös tett által megérdemelt büntetések öszszegét. A német btk. nem vette ezt magától értetődőnek, hanem 74. §-ának harmadik bekezdésében kimondja: >Das