Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 30. szám - A bagatell-törvény és a jogorvoslat

— 234 — indult ki, pl. A. három gyermekét megöli, kétségbe esvén azok sorsa felett. Mind a czél, mind a motívum oly belső alanyi momentumok, hogy a büntettek fogalma alakítására, mint már emlitve volt, be nem folyhatnak. Ellenkező esetben oly consequentiákat kellene elfogadnunk, melyek a büntető-jog princípiumait alapjaikban felforgatják. Pl. az ölés bűntett fogalma szempontjából semmi különbséget sem lehet tenni a között, ki kétségbeesésből öli meg három gyermekét, és azon nő között, ki egy negyedik férfiú birhatása motívumából első három férjét megöli; feltéve, hogy mind a férfi, mind a nő oly lelki állapotban voltak, melyek a higgadt megfontolást az ölési cselekvénynél nem zárja ki. Mind a két esetben az ölés fogalmát megállapító momentumok, tekintet nélkül a motívumra, jelen vannak; s így mind a hat esetben külön önálló bűntett-fogalom forog fen. Krug ellenben ezeket a >motivum« egységénél fogva e g y-e g y folytatólagos bűntettnek tekinti. Hogy hová vezetne ez, bővebben fejtegetni Szükségtelen. (Folytatása köv.) Dr. Lukács Adolf, jogakadémiai tanár. A bagatell-törvény és a jogorvoslat. I. A prts életbeléptetése után örvendetes volt, az ügyvédekre nézve annak 251. és 252. §-aiban foglalt ama intézkedés, mely szerint az ügyvéd kiérdemelt dija a pervesztesség esetére is megállapitandónak (és saját fele irányában is érvényesitbetőnek) kimondatott. Ezen intézkedés előtt az ügyvédi dijak a pervesztesség esetén a vesztes fél részére meg nem állapíttatván, az ügyvéd kész kiadása és munkadija végett, ba felével kiegyezni nem tudott, a per bíróságánál volt kénytelen felét keresetbe fogni. Az ügyvédi rdts életbeléptével az 58. §. intézkedése volt anynyiban üdvös, hogy a prts 252. §-a értelmében megállapított költségeket nem volt kénytelen az ügyvéd sem a per birája, se alperes személyes bírósága elé vinni, hanem azt saját személyes bírósága előtt perelhette. A haladás e téren 1868—1877. évig kellő sikert tanúsított, ellenben ezen évben, midőn a XXII. t.-cz. meghozatott, az lerombolta a két előbbi törvény jótékony hatását, mert az ügyvéd is, mint egyéb perlekedő fél, ha bíróilag megállapított költségeiről van is szó, a végett perelni kénytelenittetett; mindig alperes személyes illetőségi bírósága előtt kénytelen keresetével fellépni. Mi következik ebből ? A ki már megkisérlette a saját feleivel való perlekedést, néhány próba után, ha tehetségében és módjában áll, a perlekedéseket megszünteti, vagy azokba bele sem ereszkedik, mert a példák tanúsítják, hogy az ügyvéd ily módon dijaihoz vagy nehezen és költségesen jut, vagy perét vesztve még, a pernek költségeit is tartozik viselni. Szolgálunk a többek közül egy példával: Egyik fél pere megnyerése esetére képviselőjének a felmerülő és megállapítandó perköltségeken felül 50 frt t.-dijat tett ígéretbe. Az ígéret tevő mint nő igéretét levélben férje által íratta meg, ki azt az ügyvéd kezéhez küldötte. A képviselő a pert megnyervén, a t.-dij lefizetésére felhívta képviseltjét, ki arról mit sem akart tudni s férje igéretét megbízása nélkül történtnek nyilatkoztatta ki. A tiszteletdíj iránt kénytelen levén a képviselő az 1877. XXII t.-cz. értelmében keresetét megindítani, az illetékes jbiróságnál a főesküt vette igénybe, mely szerint ha alperesnő leteszi a főesküt aira, hogy az 50 frt tiszteletdijat sem szóbelileg személyesen, sem férje által Írásban ígéretbe nem tette, a követeléstől eláll, ellenkező esetben azon összeg fizetésére kérte köteleztetni. Jóllehet a főeskü megajánlása a hivatkozott törvény értelmében történt, az eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta s az ügyvédet keresetével elutasította (sőt a bagatell-törvény ellenére 6 frt 65 kr. költség fizetésében is elmarasztalta). Ezen ítélettel felperes meg nem elégedvén, jogorvoslathoz folyamodott, de ily esetben hogy miből áll a jogorvoslat, azt a hivatkozott törvény magyarázza meg, mely felebbezést nem ismer, csak semmiségi panaszt. Ennek feltételei is olyanok, hogy abból sem alakilag sem érdemileg — kivéve az illetékességi kérdést — orvoslást nem nyerhetni. El kellvén fogadni ezen jogorvoslatot, felperes a felebbi bíróságtól várta a jóakaratot, mely szerint az eljárást megsemmisíteni s az eljáró biróságot oda fogja utasítani, hogy a felajánlott főeskü-bizonyitékot tekintetbe vegye és annak letételére egyik vagy a másik felet utasítsa és a pert annak alapján döntse el. Az ügy azonban nem ily véget ért, hanem a felső biróság — miután a hivatkozott törvény 57. §-ában nem lelt okot a semmiségi panaszra — azt visszautasította. Ezzel befejeztetvén a per, alperes a részére megállapított perköltségek fizetésére hívta fel felperest. Hasonló ezen eset a »M. Themis« f. évi 29. számában közölt bagatell-esettel, azon különbséggel, hogy ott a semm. panaszt felülvizsgáló biróság úgynevezett császár-metszéssel élt, hogy a jogorvoslatot kereső félen a hiányos törvény daczára segíthessen. A felebbezés kizárva lévén, a semmiségi panaszt megszorító 57. §. mellett így minden oly kereset, mely ezen törvény határozatai alá. esik, a biró önkényének van kitéve. Egyebeket is lehetne felsorolni, de azthiszszük, hogy mások is ér. zik az ügyvédi karból ezen miseriákat. R- Emel Sándor. II/) (z.) Egyik fővárosi bagatell-biróság előtt A. 24 frt tőke s j. i. pert indított B. ellen. Tárgyalás alkalmával alperes tagadja, hogy felperessel bármely jogviszonyban állott volna ; tagadta határozottan, hogy annak egy krajczárral is adósa volna. Erre az eljáró biró utasítja alperest: hogy ezen állítását, t. i. hogy felperesnek nem tartozik a perbeli követeléssel, bizonyítsa be. Szegény alperes tiltakozott ez ellen ; előadá, miszerint ily nemleges bizonyítás kötelezettsége őt nem terhelheti; hogy az ilyen bizonyítás lehetetlen, mert ki kellene mutatnia létviszonyait azon percztől fogva, hogy lábát a társadalomba tette, a tárgyalás napjáig. Ha felperes állítja, hogy van követelése, hadd bizonyítsa be ő. Hiába. A biró elmarasztalá, mert — mivel sem igazolta felperes követelésének alaptalanságát. Ez ellen, felebbezés ki levén zárva, az egyedül megengedett jogorvoslathoz folyamodott; semmiségi panaszszal élt. Miután azonban az 1877. XXII. t.-cz. 57. §. csaknem kizárólag a tárgyi és helyi illetőség túllépésének eseteire szorítkozik s illetve csakis oly esetekre, melyek roszhiszemü alperesnek az ügy húzására igeD, jóhiszemű felperesnek valódi sérelmek orvoslása iránt semmi jogorvoslatot nem nyújtanak: így a törvényszék jelen esetben is hivatkozással arra, miszerint az elsőfokú biróság neheztelt eljárása a 57. §. foglalt esetek alá nem subsumálható, a semmiségi panaszt elvetette. így azután áll realiter azon mondat: fiat justitia: pereat mundus. Ez alkalomból tisztelt szerkesztő ur megengedi talán, hogy utóbbi időben észlelt más bagatell törvénykezési esetről is megemlékezzem. így például két izben megtörtént rajtam, szintén a fővárosban, hogy bagatell-biróság felperesnek feltétlenül megítélvén alperes által valódiságára és fenállására nézve kifogás nélkül beismert követelését, alperest az okozott költségekbe még sem marasztalá, és pedig mindkét esetben azon szellemi találkozásnál fogvást, mely csak nagy lángelmeknél szokott előfordulni, ugyanazon egy indoknál fogva, hogy t. i.: mit akar? elég magának, hogy a pénzéhez jut. Örüljön, hogy alperes fizetni tartozik. Még ezen felül költségekbe marasztaljam ? Azt nem teszem. — Miután ily eljárás sincs foglalva az 57. §-ban foglalt bagatell-panaceaba, semmiségi panaszkodása csak hiába való bélyeg- és fáradságszaporitás lett volna. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi birásága Perczel Aurél, illetve az ennek helyébe lépett kamarai ügyésznek K. L. ügyvéd elleni fegyelmi panasza tárgyában az érdekelt felek meghallgatása s előrebocsátott vizsgálat után következőleg határozott: K. L. ügyvéd az 1874: 34. t.-cz. 68. §. a) pontja aláeső fegyelmi vétség miatt vád alá helyeztetik. Indokok: K. L. ügyvéd ellen panasz emeltetett nphai Perczel Aurél ügyvéd által, hogy az ugy Sonntag Samu nejét született Sréter Évát, valamint magát SoDntag Samut is egyidejűleg képviselvén, ez által az ügyrdts 48. §-ába ütköző kötelességszegést követett el. Perczel Aurél panaszos a vizsgálat során elhalván, a kamarai ügyész m. évi 1846. sz. alatt beadott inditványában a vádat magáévá tette, az eljárás tehát folytatandó volt. Az ügy érdemére kiderült a vizsgálat során: hogy, miként panaszlott ügyvéd is 1877. évi 390. sz. alatti nyilatkozatában beismeri, ő meg volt bizva Sonntag szül. Sréter Éva részéről, annak Sonntag Samu ellen 18000 frt erejéig érvényesített váltóügyének vitelével; hogy, miként ezt panaszlott fentebbi nyilatkozatában szintén beismeri, mielőtt még ezen váltóügy kielégítéssel teljesen befejeztetett volna, Sonntag Sámuelt is képviselte a Deutsch Bernát által ellene beadott csödnyitási ügy tárgyalásában Végre igazolva van, hogy panaszlott ügyvéd azon állítása, miszerint Tóth Gyula ügyvéd mint néhai Perczel Aurél helyettese a leltározáskor botrányos magaviseletet tanúsított volna, nem való. K. L. ügyvéd abbeli mentsége, hogy akkor, midőn ö Sonntag Samut a csődnyitási ügyben képviselte, a Sréter Éva-féle váltóügy már teljesen biztosítva lévén, mintegy befejezettnek volt tekinthető, s hogy érdekösszeütközés azért nem forog fen, mert a csődnyitás meggátlása mindkét házas félnek érdekében állott, — azért nem fogadható el, mert egyrészről igazolva van a vizsgálati iratokkal, hogy ezen váltóügy még a csőd megnyitása után sem volt beszüntetve, hanem a tömeg ellen is érvényesíttetett, s mert másrészről az 1874: 34. t.-cz. 47. §-ának rendelkezése oly esetekre is vonatkozik, midőn a két ellenfél érdeke ugyanazonos ugyan, de összetartásuk által épen mások jogainak kijátszása czéloztatik. Ep ugy nem volt mentségül elfogadható panaszlott azon előadása *) Bagatelliadák czime alatt külön rovatot nyithatnánk, annyi panasz érkezik hozzánk. A II. alatti esetet ez alkalommal azért közöljük, mert a fentiebbel egyenlő tárgyú. Szerk.