Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 30. szám - A bagatell-törvény és a jogorvoslat

— 235 — sem, hogy midőn már a csődoyitást kikerülhetlennek látta, akkor Sonntag Samu képviseletéről lemondott, s helyébe Reményi Antal ügyvéd lépett, mert tényleg befolyván Sonntag Samu képviseletébe, annak későbbi letétele a megtörtént dolgot nem történtté nem teheti, s kitűnt a vizsgálat során, hogy még a csődleltár mikénti felvételébe is beavatkozni iparkodott, annak oly módon való felvételét czélozván, mely a csődtörvény rendelkezéseinek meg nem felel. Mindezekhez képest fenforogni látszván az 1874: 34. t.-cz. 47. illetve 68. §. a) pontjába ütköző fegyelmi vétség, s panaszlott a vizsgálat során mentséget maga mellett fel nem hozván, sőt meg sem jelent a vizsgáló biztos meghívására, őt vád alá helyezni kellett. Panaszlott ügyvédnek felebbezése folytán a magy. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának fegyelmi tanácsa 1879. évi június 4-én 292. sz. alatt következő h a t á r o z a to t hozott: A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata megváltoztatik, a K. L. ellen Sonntag Sámuelnek és nejének együttleges képviseltetése miatt megindított fegyelmi vizsgálat megszüntetik. I n d o k o k •. Panaszlott ügyvéd ellen az 1874: 34. t.-cz. 47. §-a alapján a miatt rendeltetett el a fegyelmi eljárás és vizsgálat, hogy Sonntag Sámuelt a Deutsch Bernát által kért csődnyitásnál, n-jét pedig az ellene lefolyt váltóperben képviselte. A vizsgálat során kiderittetett ugyan, hogy K. L. ügyvéd Sonntag Sámuelt a Deutsch Bernát által kért csödnyitas iránti tárgyalásnál képviselte és ezen tárgyalást megelőzőleg Sréter Éva nevében Sonntag Sámuel ellen 18000 frtos váltókövetelés behajtása végett végrehajtást foganatosított; azonban az idézett 47. §. második bekezdése azért nem alkalmazható, mivel a képviselet nem ugyanazon ügyre vonatkozik és a csődnyitás az előbbi foglalással oly lényeges összefüggésben nem állott, hogy az adós képviselete által az előbb már eszközlött foglalás, illetőleg Sréter Éva érdeke veszélyeztetnék, sőt a csőduyitás ellenzése az által, hogy K. L. ügyvéd a csődleltár felvételénél a becsű ellen kifogást tett és ez iránt Sonntag Sámuelnek is tanácsot adott, Sréter Éva érdeke sehogy sem sértetett. Ezek szerint a 47. §. második bekezdésében foglalt rendelkezésnek megsértése vádlott ügyvéd ellen be nem bizonyittatván, arra pedig, hogy nevezett ügyvéd ezen szabály eUö bekezdése ellen vétett volna, afegyelmi vizsgálat kiterjesztve nem lévén, valamint vádlott ügyvédnek az igazoló nyilatkozatában Tóth Gyuláról tett kijelentése a fegyelmi eljárás alapjául nem szolgálhatván: a fegyelmi eljárás és vizsgálat megszüntetendő volt. Különfélék. — „Ungarische Gerichtshalle" czim alatt f. é. október hóban hetenként kétszer megjelenendő jogi és közgazdasági szaklap indul meg Dr. Rosenberg Lajos szerkesztése alatt. Örömmel üdvözöljük ezen uj vállalatot. A czél, melyet magának kitűzött, hazafias és üdvös. A magyar jogirodalom termékeit a külfölddel megismertetni, a külföldnek jogviszonyaink iránt meggyökeredzett bizalmatlanságát és téves felfogásait szétoszlatni, törvényhozásunk, judikaturánk és szakirodalmunk tevékenységét tolmácsolni és tárgyilagos modorban azon tagadhatatlan haladást kimutatni, melyet a jogszolgáltatás terén néhány év óta tettünk, ez oly feladat, melynek munkásait csak hazafias örömmel üdvözöltetjük. — Az osztrák jogászgyülésre, mely az idén fog először megtartatni, eddig közel 800 tag jelentkezett. Felkérettünk a következő sorok közlésére*): A »Magyar Jogász« f. évi 138. számában Sulyovszky István nagymihályi ügyvéd ur egy zálogváltási jogesetet közöl, melynek tárgyát két egymással összefüggésben lévő perképezi, és pedig: 1- ör. A Kazinczy András által az 1872. évben a homonnai kir. törvényszék előtt 4073. sz. alatt a morvái 107., 159. és 167. sz. tjkvben foglalt 65 hold tölgyes erdő és 6571 nölet tevő szántóföldnek és az ezután járuló kisebb haszonvételi jog zálogbóli kiváltása érdekében néhai Boronkay Albert örökösei ellen folyamatba tett és az 1876. évi 38,060 sz. a. királyi táblai és alpereseket a 65 holdnyi tölgyes erdő és a királyi kisebb haszonvételi jog kibocsátásában elmarasztaló, ellenben 6571 •ölnyi szántóföldnek kibocsátása alól felmentő Ítélettel végleg befejezett per. — Továbbá 2- szor. Az ezen ítéletben foglalt p rre utasítás folytán az alapperbeni alperesek által az ottani felperes jogutóda Kazinczy Arthur ellen 8785. sz. a. a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék előtt a zálogösszeg és beruházások iránt folyamatba tett a nevezett első foly. biróaság által a felpereseket 3177 írt 12 krnyi kártérítési összegben elmarasztaló és a kir. itélö táblának az 1879. évi 7486. sz. a. ezen elintézést teljesen feloldó ítéletével befejezett per. Ezen utóbb érintett felszámitási perbeni felperesek és feleim a » Magyar Jogász«-ban közlött eme jogesetre vonatkozólag válaszadásra talán nem is határozták volna el magukat, ha az alperesi képviselő a kérdéses per folyamát hívebben adta volna elő, de különösen a fele által felebbezett kir. táblai Ítélet indokolásából a lényeges érvek egy részét ki nem hagyja, ha továbbá ezen jogeset közlését a »Magyar Jogász« *) Mult számunkból tér hiánya miatt kiszorult. Szerk. szerkesztősége saját megjegyzéseivel nem kiséri és azt nem mondja: hogy a marasztalt zálogtartók a zálogos ingatlanok telekkönyvi átíratása s eladásából, tehát jogtalan cselekményekből előnyt nem nyerhetnek és a zálogváltónak teljes kártérítéssel tartoznak; ha végtére: a szerkesztőség ezen ügyet igen nagy fontosságúnak nem nyilvánítja és szükségesnek nem tartja már előre is felhívni reá a szakkörök figyelmét, és ha szerfeletti csudálkozását nem nyilatkoztatja ki a felett, hogy a királyi tábla az ő e részbeni felfogás'it nem osztja, és egyúttal azt nem állítja: hogy száz meg száz család lenne tönkre téve, ha a legfőbb Ítélőszék — mit különben feltételezni sem mer — a királyi tábla által proclamált elveket emelné érvényre; — és végre azt is hozzá nem teszi: hogy a viszontkövetelés megítélésének akadálya többé fen nem forog, mert a viszontkövetelés nem kifogásoltatott. De hogy a közlő, valamint a »Magyar Jogász* szerkesztősége mily erős tévedésben vannak roszhiszemüséget és jogtalanságot szóró nézeteikkel, annak kellő megérthetése végett a Sulyovszky István alperesi ügyvéd ur által felületesen érintett 7486/1879. számú királyi táblai ítélet lényegét szükségesnek vélem a következőkben megismertetni : »Az elsőbiróság Ítélete azon részében, melyben felperesek beruházásuk iránti keresetükkel elutasittatnak, valamint alperes viszontkeresetének egy részével elutasittatott s a perköltségek kölcsönösen megszüntettek, helybenhagyatik; alperes viszontkövetelésének többi részére nézve pedig megváltoztatik, s alperes egész viszontkövetelésével e!utasittatik.« Indokok: »Pelperesek beruházásuk iránti keresetével történt elutasittatására vonatkozólag az elsőbiróság ítéletét helybe kellett hagyni azért, mert 7. sz. szerint a zálogos ingatlan elárvereltetvén, azt alperes többé vissza nem válthatja s igy felperesek alperestől beruházások czimén mitsem követelhetnek; alperes egész viszontkövetelésével elutasítandó volt, mert azon körülmény, hogy a felperesek egyikének osztályrészébe jutott zálogos ingatlan a reá bekebelezett követelések kielégítése végett bírói árverésen eladatott s igy az többé jelenlegi alperes által ki nem váltható, felperesekre kártérítési kötelezettséget egyáltalán nem róv, minthogy az csupán felperes illetőleg jogelődje azon mulasztásának következménye, hogy a zálog visszaváltási jogot telekkönyvileg feljegyeztetni elmulasztotta, mulasztásának következményeit pedig felperes miga tartozik viselni.* Ezen ítélet indokolása kétségtelen bizonysága e szerint annak is, hogy ezen perbeni felperesek, t. i. feleim, egyáltalán sem roszhiszemüséget sem jogtalanságot nem követtek el akkor, a midőn a kérdéses zálogos birtokot, melyre nézve a zálogos zálogváltási jogát meg sem kisértette feljegyezni, és igy méltán azt tehették fel zftlogtartók róla, hogy zálogváltási jogával élni sem kíván, többi birtokaikkal együttesen osztály alá bocsátották, és miután az egyik osztályos terhei miatt birói uton elárvereltetett, arra nézve, hogy a zálogváltó jogaiban netalán sérelmet szenvedett, felelőseggel egyáltalán nem is tartozhattak. Ez alkalommal lehetetlen elhallgatnom a közlő ügyvéd urnák abbeli téves nézetét sem, melylyel a régi törvény értelmébeni ingatlan zálogjogi természetéről azt állítja, »hogy a felszámitók — t. i. feleim — a felügyeletükre bízott és általuk kezelt dolgot megőrizni voltak kötelesek s törvény szerint az őrizetre bizott dologban esett kárért s jogtalan cselekményeiért mindenki felelős, s hogy valamely tárgynak nem kellő őrizetével a jogtalanul elsajátító magát sikerrel nem védheti, s végre azon elvnél fogva is, hogy más kárával senki sem gazdagodhatik s hogy roszhiszemü jogtalan tényeiért mindenki felelős.« Ezen állításokból nyilvánvaló ugyanis, hogy a közlő a letétemény jogi természetét a régi törvény értelmébeni ingatlan zálogjog természetével összezavarja és igy arról sincsen fogalma, hogy mit lehet, az ingatlan zálogjogokat tekintve, rosz hiszemü eljárásnak nevezni, mert különben a zálogba adó törvényes kötelezettségét nem tukmálná a zálogtartó nyakába és nem követelné azt, hogy a zálogtartó a zálogbaadó zálogváltási jogát telekkönyveztesse annak hire és tudta nélkül, valamint akarata ellenére, az elzálogosított birtokra, és hogy tolja fel magát ennek gondnokául, vagy legyen annak megbízás nélküli sáfárja és jogainak védője, azért vádolja e szerint feleimet roszhiszemüséggel, mert azt nem tették, a mit a törvény és különösen a tkvi rendelet 3. §-ának 2. pontja az elzálogosító kötelességévé tesz azon esetre, hogy ha zálogváltási jogával élni akar, és ezért formált feleim ellenében kártalanítási követelést és azt magának megítéltetni kérte. De hogy még régi törvényeink sem osztják a közlő és szerkesztő fent elősorolt ferde nézeteit, szabad legyen a ré< i Curiának 966. és 969. számú döntvényeit »de pignoribus in comitatibus« idéznem: Amaz ugyanis azt mondja: »In causa pignoratitia tenetur actor condescendentiam suam ab impignorante, item pignoris realitatem, pignoris titulo factam devolutioncm circumstantialiter docere, tum quod titulus 82. I. idipsum expressis verbis exigat, tum vero quod possessor evusque non teneatur titulum possessorii sui pandere, donec próba actoris gravutur* (lásd Plánum tabudare pag. 199.). Emjz pedig azt tartja: »Si medio pignoratii possessorii tempore aliquid avulsum est, adeoque illud in sua integritate reddi non possit, tunc a proportione fit defalcatio ex summa pignoratitia, neque enim praetendi potest, ut summa toti bono inhaerens, pro aliqua ejusdem parte integralitor deponatur.* Ebből is kétségtelenné válik, hogy a legfőbb ítélőszékek törvényt pótló döntvényei is védelrnök alá veszik feleimet a közlő ur minden jogalapot nélkülöző követeléseinek és a roszhiszemüségü ráfogásának ellenében, de kétségtelenné válik az is, hogy oly esetekben, midőn egy különben kiváltható jószágtestnek egy része elveszett, a zálogos összeg is ezen elveszett résznek megfelelő részszel kisebbé leszen. Jelen esetben tehát