Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 30. szám - A folytatólagos bűntett
— 233 — kitűnik, ha ez elv erejét az egyes bűntett-nemekre vonatkozólag alkalmazzuk. így pl. a személyi javak ellen intézett bűntetteknél: N. elhatározza, hogy B.-t annyiszor, a hányszor vele találkozik, megveri, megkötözteti; elhatározását végrehajtván, lehet-e itt — bár az »elhatározás egysége* fenforog — csak egy büntettet megállapítani. Vagy vegyük azt az esetet, melyet a criminálisták rendszerint fel szoktak emliteni, mely szerint A. elhatározza, hogy a szomszéd szőllöben lévő kis kunyhót tüzelő fa megszerzése végett a téli idényen át elbordja, és megteszi; ellenben B. a szomszédságban levő épen oly értékű és minőségű kunyhót szintén ugyan elhordja és fáját elégeti, azonban nem egyszeri, hanem időközönkénti elhatározás folytán; már most első esetben egy, utóbbiban pedig több lopást kellene megállapítani, és ennek folytán a folytatólagos bűntett elméletének természete szerint az első tettest enyhébben büntetni, mint a másikat?!1) E felfogás helytelenítendő azért is, mert az elhatározás egysége több önálló cselekvény elkövetésénél nem is lehetséges. Mert minden egyes önálló külső physikai ténykedésnél, mielőtt erre kerülne a sor, a tettes psychologiailag véve ugyanazon phasisokon megy keresztül, mint az elsőnél; tehát először valami eszmét megragad, azután ennek realizálásához bizonyos czélt füz, majd tovább a kiviteli eszközök felett reflectál, és végre a kivitelt elhatározza ; körülbelül azon functiók, melyeken végig megy minden öntudatos jogalany mielőtt cselekednék, de ez egyúttal minden cselekvénynél szükségszerüleg ismétlődik. És itt teljesen magamévá teszem Woringennek következő szavait: »Das Verbrechen ist die Verwirklichung des gesetzwidrigen Willens; dieser Vorgang setzt voraus, dass ein Beschluss gesetzt worden sei, der Beschluss vermittelt den Ubergang des Willens zur That, aber nur dieses ist ein Merkmal des Thatbestandes, nicht der Beschluss an sich. Eine Voraussehung der Existenz einer Handlung ist kein Theil der Handlung. Daher ist auch die Art des Beschlusses für den Begriff eines Verbrechens gleichgültig. Die Verschiedenheit des Beschlusses u. ob derselbe einmal oder mehrmal gefasst wurde, bewirkt keine Veránderung in dem Begriffe des Verbrechens. Gibt es ein forlgesetztes Verbrechen, sokann es dadurch nicht aufhören ein solches zu sein, dass der Verbrecher nach der ersten Verübung die Fortsetzung b e s c h 1 i es s t«. 2. A subjectiv theoriának legkimeritőbb kifejtését Krug adta,2) ki subjectiv felfogásának összes consequentiáit is elfogadta oly értelemben, hogy szerinte a folytatólagos bűntett létéhez nem épen szükséges, hogy az egyes cselekvények ugyanazon bűntett fogalmát megvalósító, ismételt azonos tettek legyenek; ellenkezőleg egész heterogén irányú és tartalmú cselek vények bizonyos belső oknál fogva egy folytatólagos egészet alkothatnak: íGleichartigkeit der verbrecherischen Handlung und Gleichzeitigkeit (Continuitat) derselben sind kein wesentliches Erforderniss des (forg.) Begriffes*. Tehát nem az elhatározás egysége, egyidejűsége, hanem a »több cselekvény elkövetésének elhatározása* közti belső causalis nexus az, a mi a több tettnek jogi egységgé való összefüzését eszközli. »Es muss namlich ein innerer. auf dem Gesetze des Denkens beruhender Zusammenhang zwischen den Entschlüssen vorhanden sein, vermöge dessen der Entschluss zu dem Einem Verbrechen den Entschluss zu dem, oder den Anderen in gewissem Masse in sich begreift, und darauf mit einer gewissen Nothwendigkeit hinführt*. E szerint a tettes a gondolkodás törvényei szerint és concret körülményei között ^kényszeríttetik* (viszonyai között) a több elhatározásra; mert az első őt a többire bizonyos relatív szükségszerűséggel készt i. Ezen logikai kényszerhelyzet folytáni elhatározások causalis nexusa négyféle esetben léphet a tettes elé: ') Lásd : Carrara Ferencz: A Bjog Programmja I. kötet X. fejezet és különösen 520. §-ához a jegyzetet, hol az egy elhatározás uralmának fonákságait kézzelfoghatólag illustrálja. a) Über die Conc. Verbr. und insbesondere über d. Begriff d. fortg. Verbrechens. Leipzig 1842. : a) midőn az első bűntett a tettes felfogása szerint egy másik ! bűntett elkövethetésének »esz közét* képezi; b) midőn az utóbbi az elsőnek >következmény e<-kéntjelentkezik ; c)midőn valamennyi bűntett egy iközös czéU eléréséhez eszközként és d) midőn valamennyi ugyanazon >egy motívum < következményeként jelentkezik. Ezen elmélet ellen általában azt lehet felhozni, hogy egyrészt a folytatólagos bűntett fogalmának construálása a tettes önkényére van bizva oly subjectiv momentumoknak alapul vétele által, melyek a büntetőjogi fogalmak alakításánál egyáltalában nem (legfölebb a beszámítás fokánál) vétetnek tekintetbe, mint az indokok, a czél; továbbá hogy a tettes subjectiv felfogása szerint valamely cselekvénye m e n n y ír e volt szükséges vagy mennyire nem egy bizonyos jogellenes hatás előidézésére, az a jog szempontjából teljesen irreleváns; ez a tettes egyéni és pedig teljesen belső sphaerájához tartozik. Másrészt a jogtalanság terén oly belső késztő causalis nexusról szólani, melynél fogva a tettes kénytelen volna (bárcsak relatíve is) egy büntetendő cselekvény elkövetését elhatározni, ellenkezik a beszámítás elveivel. Már ezen általános ellenvetések is elegendők e vélemény megdöntésére ; tarthatlansága azonban annál inkább kitűnik, ha azt részleteiben vizsgálatunk tárgyává teszszük. Krug felfogásának illustratiójául a) alatti tételére vonatkozólag a következő példával él: >S . . . egy hivatalt tört fel, melyből azt a kulcsot ellopta, melylyel a meglopandó szekrényt felnyithatja; azt mondja erre Krug, hogy e két lopás között folytatólagosság van, mert itt relatív szükségszerű causalis nexus áll feu a kulcs ellopása végetti feltörési és a szándékban levő pénzlopás között, mert >er musste den Schlüssel entwenden, wenn er den Diebstahl verüben wollte*. Ellenben, ezt mondja Krug, ha S . . . egy létrát lopott volna el, hogyB.-hez bemászhassék, ugyittmár a szükéges causalitás nem forog fen, »denn es müssten ihm hier mehrere gleich nahe liegeude Möglichkeiten vorschweben*. Már most kérdem, mi e kettő között a különbség? Az elsőnél a kulcs, másiknál a létra lopatott el, hogy egy más lopás véghezvitessék. Jogi különbséget ezek között én nem látok. De még a cselekvők subjectiv felfogása szerint sem lehet ezeket olyannyira eltérő megítélés alá helyezni, mint ezt Krug teszi, mert az előbbinél épen oly kevéssé foroghatott fen a tettes subjectiv felfogása szerint sem, mint utóbbinál a különböző előkészületi tolvajlások elkövetésére vonatkozó szükségszerűség*; és megfordítva, mindkettő előtt több lehetőség állott a másik lopás elkövetésére; a mint az utóbbi a bemászást akár vett, akár jogszerűen más módon szerzett létrával eszközölhette, épen ugy az első akár egy álkulcscsal, \ akár egy hasonló utánkészitett kulcscsal a pénzszekrényt felnyithatta, a nélkül, hogy Krug által hangsúlyozott szükségszerű kénytelenséghez folyamodnia kellett volna. Ha pedig ezen lehetőségre gondolhatott, a mire logikai operatió folytán gondolnia kellett, akkor ez által az elmélet subjectivitásának sarkpontja ki van emelve, t. i. a tények közti belső összefüggés szükségszerűsége megdöntve. A b) valamint a c) és d) alatti pontokra vonatkozó megjegyzéseim a fentiek után rövidek lesznek. A mi a b) alattit illeti, hol a második bűntett az elsőnek szükségszerű következményeként jelentkezik, itt épen oly laza az összefüggés a két bűntett között, mint minő az első esetben; itt a tettes époly kevéssé volt arra kényszei-itve, hogy az első bűntett után a második elkövetése végett az elsőt vigye véghez. Pl. a tolvaj az ellopott tárgy tulajdonosának adván ki magát, azt jóhiszemű vevőnek eladja, s őt megcsalja; Krug ezt folytatólagos bűntettnek mondja, mert: »Der Dieb würde nicht einmal gestohlen habén, wenn er nicht von den entwendeten Sachen hatte Nutzen ziehen wollen«. De vajon nem használhatja e a tolvaj az ellopott dolgot a nélkül, hogy azt eladná ? A c) alatti büntettek azért folytatólagosak, mert valamennyien egy czélra vonatkoznak, pl. valaki, hogy egy pert megnyerjen több tanút megveszteget, több hamis okmányt készit, több hamis esküt tesz, stb.; a d) pont alattiak azok melyek elkövetésénél a tettes ugyanazon motivumbój