Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 29. szám - A folytatólagos bűntett

- 225 — sak, tehát egyszerűek, de complicált módon lettek elkövetve. Nem tagadhatni ugyanis, hogy bármely egyszerű bűntett is, melynek objectuma egy osztható jog, elkövethető oly alakban, hogy a tettesnek több cselekvényt kell véghez vinnie, melyek mindegyike vagy legalább többje jogsértő, s azért még sem lesz folytatólagos bűntett; pl. lopás büntette végrehajtatik qualificált módon. Ez egy egyszerű bűntett lesz, melynél mindazon kellékek feltalálhatók, melyeket John a folytatólagos bűntett íenforgásához szükséges aek tartott. b) Másrészt pedig a halmazat irányában sem határolhatta el fenti criteriumával a folytatólagos bűntett körét. Mert ha csak egy jog az, mely a különféle sértő cselekvényeket egy bűntetté varázsolja, akkor pl. A. becsülete el- I len ma, holnap, egy hó múlva stb. elkövetett sértő cselek- i vények mind egy, és pedig folytatólagos büntettet fognak J képezni, sőt tovább mehetünk: a lopás, sikkasztás, rablás, zsarolás, csalás mindazon egy jog, t. i. vagyonjog ellen vannak irányozva, és igy John elméletének consequentiája ér- \ telmében azok alakjában bármikor és egymás között öszszefüggés nélkül elkövetett tettek mind a folytatólagos bűntett fogalma alá sorolandók lennének. Es ezen sem a cselekvények többsége (ez épen nem akadályozza a theoria eme consequentiájá.t), sem a szándék egysége nemsegit. T. i. nem mondhatja most kifejtett ellenvetésünk meggyöngítésére, hogy minden alkalommal külön szándék forog fen, tehát ez nem lehet folytatólagos bűntett az ő felfogása szerint sem. Nem moadhatja ezt azért, mert a szándék mint subjecti v momentum az egy jog döntő szerepével szemben alkalmatos lehet több önálló cselekvényt egy egészszé összefoglalni és igy a theoriát consequentiáiban ad absurdum vezetni. c) E felfogás lényegére nézve meg kell még érintenem azt, hogy az »egy jog« a civilis és criminális tekintetek szerint sincs minden kétséget kizárólag meghatározva, a mi a vagyon elleni bűntetteknél helytelen feltevéseknek lehet alapja. Igy péld. ha egy tulajdonosnak egyszerre 4 darab állatja lett ellopva, mi sem akadályoz itt bennünket, hogy az »egy jog« itt civilis értelemben vétetvén, négy lopás büntette állapittassék meg, mert az »egy jog« minden egyes darabra vonatkozólag külön »egy jog«-nak vehető, és igy 4 jogsértés állapitassék meg. Hogy azonban ez a büntetőjog jelen elvei szerint helytelen, azt bővebben igazolnom sem szükséges. Ha ez ellenében John azt állítaná, hogy büntetőjogi kérdések fejtegetésénél csak bűntetőjogi fogalmak alkalmaztassanak (a mi feltétlenül nem is áll, pl. a lopás befejezésénél a civilis birtok fogalmának igénybe vétele), és igy a vagyoni bűntetteknél »egy jog« alatt az általános »vagyonérde ;« mint ezen büntettek tárgyára vonatkozó jog értendő, akkor felfogása azon kellemetlen következményeknek van kitéve, melyekről a megelőző pontban szólottam. Azonkivül még a vagyon elleni bűntetteknél a személyek mennyisége mint jogok alanya annyira eló'térbe tolatik, hogy több személy mint »több jog« alanya ellen elkövetett vagyoni bűntett mindig halmazatot képez, a mi nem mindig helyes. Pl. három lónak 3 jogalanytól ellopása mindig 3 önálló büntettet képezne. Folytatólag az oszthatóság és oszthatatlanság a tárgynak oly tulajdonságai, melyek büntetőjogi fogalom alakításának alapjául nem szolgálhatnak. Az oszthatatlan ugy mint osztható jog ellen a feltételek fenforgásával folytatólagos sértést el lehet követni pl. ölési kísérlet, fegyver-kisütés, majd méreg-beadás, majd kard-suhintás stb. által. A jogsértő cselekvények egyenlőségét sem hangsúlyozta kellőleg, pedig a jog egységéből a cselekvények egyenlősége még nem következik, a minek az eredmény minősítésére ismét nagy befolyása van; pl. valaki egy tulajdonosnak 3 lovát lopja el, egyiket az udvarból, másikat az istálóból ajtófeltörés által, harmadikat a legelőről. Ezek mind egy jog ellen vannak irányozva, de azért egyik cselekvény sem egyenlő a másikkal, s igy nem lehet egy büntetendő cselekvénynek tekinteni. Ezek folytán felfogása aggály nélkül el nem fogadható. 5. Azon criminálisták közé, kik a folytatólagos bűntett eriteriurnát az objectiv momentumokban keresték, tartozik még W o r i n g e n ') is. A folytatólagos bűntett lényegére vonatkozólag következő szavakban nyilatkozik: »Die Fortsetzuiig setzt voraus, dass ein Verbrechen bereits begangen ist, dass eine concrete Verwirklichung des bestimmten Verbrechensbecn-iffs bereits vorhege« »denn so nur kann eine Handlung fortgesetzt werden, w i e s i e begonuen worden i s r. Es müssen daher die folgenden Akte Wiederh,o 1 ungen derselben, durch die erste Begehung zu concreter Gestalt gekommenen Ubertretung desselben Gesetzes sein«. E szavaknak értelme az, hogy a folytatólagos bűntett alatt nem egy »jogi« fogalom, hanem közönséges népszerű értelemben vett oly cselekvényi egész értendő, mely azonos actusok többszöri ismétléséből ered, azaz ő a folytatólagos bűntett fogalmát máskép fogja fel, mint a criminálisták túlnyomó része. Woringen, felfogását illustrálni óhajtván, ezt a lopás bűntettével következőleg teszi: »Der Dieb nimmt aus dem Schranke Geld, vom Tisch den Ring, vom Nagel den Rock; nimmt, er nur das Geld, so ist es ein vollendetes Diebstahl, ebenso, wenn er nur den Ring nimmt. Er nimmt Beides, und immer ist es nur ein Diebstahl. Der zweite Griff ist nicht Wiederholung, sondern Fortsetzuiig des Diebstahls«. És ez épen tévedése, mert a criminálisták itt nem folytatólagos bűntettről, hanem egyszerű lopásról szólhatnak ; ő tehát egy tettnek azonos momentumait folytatásnak veszi. Folytatólag azt mondja : a rövid vagy hosszabb időköz az egymást követő folytatásokat nem változtatja egy vagy több bűntetté, minek folytán csak egy körülmény fűzheti azokat egygyéy és ez az objectiv összefüggés, tehát pl. ugyanazon szoba, ugyanazon tartály stb.,,hol az actusok véghez vitettek, vagy ugyan azon bűnelkövetési alkalom. Láthatni, hogy ennek az a következménye van, a miről fentebb a »tárgy azonosságánál* Feuerbach és Mittermaiernél is szó volt, hogy t. i. akárminő időközökben ugyanegy tartályból pl. ellopott tárgyak mint folytatólagos egy büntettet fognak képezni; a tettes csak arra tartozván ügyelni, hogy esztendők folytán véghezvitt actusai olyanok legyenek, mint az előbbiek. Woringen javára irjuk azt, hogy ő az egymást követő actusok egyenlőségét erősen hangsúlyozza, a mi azok ellen szól. kik a subjectivismus tulfeszitéséből azon tekinteten tul tették magukat, és egész heterogén irányú cselekvényeket bizonyos varázseszme által egy, és pedig folytatólagos bűntetté kovácsolták össze. 6. Az objectiv elméletek közé sorolandó még Kraushaar2) egyrészt a büntettek egy nemére nézve nyilvánított azon felfogása, hogy azok az egymásra való objectiv vonatkozás, tehát objectiv összefüggés folytán folytatólagos bűntetté válnak; míg tehátMittermaierfentebb vázolt álláspontjára helyezkedett, másrészt a bűntett egy más osztályára nézve Schwarze nézetével megegyező azon felfogása, hogy ezeknél, — mit pl. fornicutio, bestialitás, concubinatus stb., — miután megbüntetésük alapjául szolgáló aljas érzelem és törvény-tiszteletlenség az első tettnél épen ugy nyilvánul, mint akár a századiknál, nincs ok, melynélfogva az chij cselekvény utániakat jogilag relevansokoak tekinteni kellene. Tehát a Schwarze ellen felhozottak itt is érvénynyel birnak. 7. Végre Mer kel3)') is azon tudósok közétartozik, kik a folytatólagos bűntett eriteriumát a bűntett objectiv momentumaibankeresték; első munkájában a folytatólagos bűntett vonatkozó felfogásának lényegét a következő szavakban fejezi ki: sWo daher vom Verbrechen die Rede ist, da habén wir mit der Objectivirung des Willens in bestimmt gearteten Erfolgen, mit Wirkungen seiner Thütigkeit auf ') Festschrift zu viei tenSaecularfeier derUniversitat Freiburg. Freiburg 1857. •) Gericbtssaal XII. Jahrgang : Beitrag zu der Lebre v. fortges. Verbrecben. s) Zur Lehre v. fortgesetzt. Verbrech. Darmstadt 1862. *) Holzendorf Handbucb II. k. 574 — 78. lap.