Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 29. szám - A folytatólagos bűntett
— 224 — zóra.'8) Kitagadásról csak annyiban lehet szó, mennyiben e javak első szerzője az adományozó beleegyezésével az első után szülött fiát, só't esetleg bonae fidei conditione1 <J) idegent tehet utódjává. Az ősi egyéb (nem adományos) javak '/. részéből, mely nincs fentartva az elsőszülöttnek, ugy az ingók és szerzeményekből, mint említők, a gyermekek egészen kizárhatók a legitima receptiójáig. A kiházasitott lány rendszerint nem örököl már.50) A polgárok, kik a parasztrendből a városi élet folytán kiváltak, külön, a római s egyházi felé hajló joggal bírtak.51) Midőn nemesi javak birtokába kerültek, ezekben a nemesi káromlás rendjét ők is alkalmazták a harmadik birtokos nemzetségtől kezdve. 52) Így bár nem lettek nemesek, az elsőszülöttség polgárok között is divott. Polgári és parasztjavak fölött végrendelkezni szabad volt,53) de idegennek csak az ingók és szerzemények, az ősi javaknak pedig meghatározott, legtöbb contume szerint, '/5 része ajándékoztathatott.5') Polgári javakból a kitagadás a római jog (Nov. 115.) alapján megengedtetett; a gyermekek kitagadásának 12, felmenőkének 7 esete volt.30) A parasztjavak tekintetében a földes ur után az nri jogokban nemesrendi jog szerint az elsőszülött örököl. A paraszt, után az öröklés ténye s rendje az adománylevéltől függ (charta doni). A birtok az ur beleegyezése, nélkül másra nem ruházható át. De az öröklés ipso jure beáll, midőn a nemesi hűbéri birtok öröklése általánossá lett: mindenben utánozván a parasztjog a nemesinek fejlődését. Csakhogy a paraszt gyermekei mind egyenlően örökölnek.01') A szülők rendelkezése valamely gyermek (főleg az elsőszülött) kedvezményezésében korlátozott;5 ) e tekintetben utóbb uralkodó szokássá vált, hogy a gyermek mint örökös csak ex aequo örökölhet és hogy ezért nem lehet hagyományos vagy ajándékvevő é s örökös, hanem az ajándékot megtartja, ha örökrészt nem követel, különben pedig amaz is beszámitás és osztály tárgyává lesz.5*) Nagyon természetes, hogy a korlátozás idegenek javára tett rendelkezést is ér: csak az ingók és szerzemények hagyathatnak bárkire, az ősiekből rendszerint csak rész, de mindezekből első sorban az összes hagyatéki terhek levonatnak.5 s') Az érdemtelenség miatti kitagadás (római Nov. 115. szerint)60) csak ezen javakból61) történhetik, melyekből különben tartás (soustenance) illeti a gyermekeket62) (a legitima eredete). Ekként már az ingatag hűbéri jogban kifejlődik a szokásjogi és a római jogi köteles rész: amaz (réserve coutumiere) a germán családi köztulajdon maradványa, minden osztályos rokont illet az ősi javak tekintetében végrendelet (de nem élők közti ajándékozás) ellenében is, hányada rendszerint az ősiek 76 része, de első sorban azt az elsőszülött fiu joga absorbeálja; emez (légitime de droit) inkább élelmezési, tartási követelés (hagyatéki teher) jellegével bir, erkölcsi kegyeletre, természetjogra vezettetik vissza, leszármazók (utóbb felmenőknek is) joga a réserve elégtelensége esetén a különben szabad rendelkezés tárgyát képező szerzett s ingó, % részié) Assises H. Cour, Jean cVIbelin c. 190 — 192. «») Mala ftdes praesumáltatik, mert >.c'est fait contre Dieu et contre coustume du país, ou pour ses hóira desliériter par haine, se il n'a, en la haine, r e sn a b 1 e c o z e« (Beaumanoir, c. 70. §. 4.) so) Établ. St. Louis I, 9. Ha nem földet, csak pénzt kapott, ennek beszámításával örököl, ha örökségéről le nem mondott Poitou és Anjouban : Livres de Droiz etc. art. 397. 413. 590. 810. 5') Főforrás : As-ises de Jérusalem : Assises de bourgeois ou de Cour du Vicomte czimü része. Utánzása a szabálynak, midőn nemes nö vilain, homme coutumier felesége lesz : Établ. St. Louis I, 23. 153. Ha nemes birt polgári vagy parasztbirtokot, o-yermekei ezek joga szerint egyenlően örököltek : Laboulaye : Condit. d. femm. p. 363. »') Assises des bourgeois c. 192. Établ. St. Louis I, 132. ") Assises des bourgeois c. 109. ") Assises des bourgeois. c. 239. 240. s«) Beaumanoir, c. 14. §§. 6. 11. Établ. St. Louis, I, 132. 5') Feltétlenül: Grand coutumier de Normandie c. 36. A nem özvegy szülő ajándékozhat beszámitás nélkül (sans retor) : Établ. St. Louis II, 25. De Fontaines 34, 2—3, szerint az ősiek s/3 része az elsőszülötté. ") Beaumanoir, 12. §. 3.—14. §. 13. 15. de az outrageus vagyis a többi testvért mindentől megfosztó donatio támadás és birói reductio tárgya: 14. §§. 12. 15.—70. §. 5. De Fontaines c. 33. §. 10. Bouteiller, 1. 1. t. 103.75. Grand Coutumier de Francé (vagy de Charles II. édit. Laboulaye et Dareste Paris 1868.) 1. 2. t. 40. De successions. M) Beaummanoir c. 12. §§. 3. 6. 17. De Fontaines, c. 33. §§. 5. 25. de c. 34. §• 10. gyermekrészt enged érdemdijazásra. «») De Fontaines c. 33. §. 33. squ. c. 34. §. 10. Beaumanoir, c. 12. §. 17. •*) Beaumanoir, i. h. in fin. sa) U. o. 1. 2. c. 40. ben ősi javakra nézve, hányada határozatlan, vele az élők közti ajándékozás reductiója iránti támadási jog is jár. A Grand coutumier de Francé68) e legitima mennyiségét az ingók és szerzemények felében fixirozza, mit utóbb a legtöbb (köztük a domináló párisi) coutume bevett. Emellett az özvegyi jog (javak haszonélvezeti iránt) és .a gyermekek hasonló joga az apa bizonyos javaira nézve (douaire des enfants, a legitima egy neme) szintén korlátozták a szabad rendelkezést. Ami végre a tulajdonképeni világi s egyházi jobbágyakat illeti (serfs, mainmoriable, glebae adseriptae), kik az általuk mivelt föld örökhaszonbérét sem szerezhették, ugy ezek csupán az egyház, utóbb közel rokon részére hagyhattak csekélységet,61) minden vagyonuk urukat illetvén. Állásuk a libertinusokéhoz hasonlított és csak a XV. században vált jogilag hasonlóvá a szabad parasztokéhoz (roturiers).6') Mint mindenütt, az egyházi és koronái65) mintagazdaságokban kezdődött (servi fiscalini etc.) a falusi községek intézményeivel haladó emelkedésük. Ha e primitiv és hűbéri jogi szervezet örökjogi intézkedésein végig tekintünk, azokat mindenben koruknak, a harcz, hatalom és erőszak, istenitélet és párbaj-igazságszolgáltatás korának tényeivel megegyezni látjuk. Az egyén semmi, a közösség minden a tények és a jognak világában. Az állameredet mythoszai correlatumot találnak a vérjogban, a végzetes, feloldhatlan nexus sanguinis bűvös erejében. A vérből csak kitagadtatni lehet. A vér mint bosszú kötelme az első büntetőjog; mint egyesítés az első szerződés, örökbefogadás; mint átszármazás az örökjog alapja. Bár a vérek karczában is győztes és legyőzött, nemes és nemtelen különválnak, az uralkodó mint a rab, mindenik a maga fajának fentartását vallja életczélnak. A hatalom imádva lesz: rajta nyugszik a családi disz, melyet a primogenitura központosít és conservál. Mint az állatok ösztönuralta birodalmában, a legfőbb létczél: a nemnek fentartása. Ezen czélnak szolgált a hűbéri Európa nemességének szorosan összefüggő családi és örökjoga. Nemzetközi, világjogi jellege hasonlóvá tette a pogány és a keresztény Róma jogához, melyektől annyit kölcsönzött, mig általuk tönkre ment. Ezek voltak azon jogi tények, melyekhez Bodin közölt keservei fűződnek, keservek, minőket hazánkban is hallottunk, midőn 1848-ban el akartuk érni az 1791-iki Francziaországot. Dr. DeJVAdami Jtíezsö. A folytatólagos bűntett.*) 4. John**) a folytatólagos bűntett specificus jellegét szintén a bűntett objectiv elemében, t. i. a bűntett tárgyát képező egy osztható jogban találja; tehát épen ellenkező tulajdonsággal kell a jognak birnia, mint minőt attól Schwarze megkivánt. Magát a fogalmat következőleg állapítja meg: »Das fortgesetzte Verbrechen ist ein Verbrechen, desseu Angriffsobject ein theilbaresRecht ist, und dessen Handlung mehr als eine rechtsverletzende Thatigkeit entkalt«. John ezen a folytatólagos bűntettre vonatkozó meghatározása ellen a következő kifogások emelhetők: a) a folytatólagos és egyszerű nem folytatólagos büntettek közti különbség elenyészik; b) a jog egységének felállítása által számos oly esetet a folytatólagosság körébe vont, melyek nyilván a halmazat köréhez tartoznak; c) az egy jog mint eriterium — civilis és erimmalis értelme tekintetében — nincs kétséget kizárólag meghatározva, minek helytelen következményei lehetnek. a) Midőn John azt mondja, »das fortgesetzte Verbr. ist ein Verbr., dessen Angriffsobject ein theilbaresRecht istu. d. Handlung mehr als eine rechtsverbrecherische Thiitigkeit enthalU, ez teljesen és minden módosítás nélkül alkalmazható azon bűntettekre is, melyek nem folytatólagoel) Öt sous-t : Beaumanoir, c. 12. §. 3. szerint. •') 1. H. Doniol: Hist. des clasaes rurales en Francé Paris 1757. 1. 3. Dareste de la Chavanne: Hist. des classes agricoles en Francé Paris 1858. ch. 6. «5) X. Lajos (1315.) engedte meg először megváltásukat. *) Az utóbbi czikket 1. lapunk mult heti számában. Szerk. **) Die Lehre v. fortgesetzten Verbrechen u. z. d. Verbrechenconcurrent. Berlin 1860.