Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 26. szám - A köteles rész. 1. [r.]

Eilenczedik évfoly.im. 26. szám. Budapest, 1S7Í). június 26. Külön mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye", ai „Igazságügyi rendeletek Iára- és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetési árak A MAGYAE JOGÁSZCTYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. (helyben házhoz bordával, vagy vidékre bérmente? szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és a/. „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint' félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékrő legczélszeriibben postanta lvány utján küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A köteles rész. Dr. Dell'Adami Rezső ügyvédtől. — Kereskedelmi szokás létezésének bebizonyításáról. Dr. S c h i c k Sándor ügyvédtől. — Jogirodalom. (A magyar magánjog mai érvényében, különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Irta Zlinszky Imre II. füzet). Dr. Del l'A d a m i Rezső ügyvédtől. — A budapesti ügyvédi kamara felterjesztése a perrendtartás reformja tárgyában. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : A s>Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Előfizetési felliivás MAGYAR THEMIS 1879-iki harmadik évnegyedére. Előfizetési dijak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel): a „Magyar Themis", a „Büntetőjogi Szemle" az „Igazságügyi rendeletek tára", és a „Döntvények gyűjteménye" együttesen negyedévre 2 frt 50 kr., félévre 5 frt, egész évre 10 frt. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről postautalvány utján kéretnek beküldetni. A „Magyar Themis" kiadó-hivatala, az »Athenaeum« Budapest, IV., barátok-tere 3. sz. A köteles rész. VL A VII. magyar jogászgyülésre azon kérdés tárgyalása tüzetett ki: »Kiket és mily mértékben illessen köteles rész és mely esetekben engedtessék meg a köteles részből való kitagadás ?« Fontos és időszerű kérdés tárgyalása. A magyar polgári törvénykönyvnek coüte quecoűte alkotása küszöbén az előzetes tájékozás, hivatalos stylusban >a kérdés tanulmányozása« szempontjából még fontosnál és időszerűnél is több, — szükséges. Igaz, hogy a jogászgyülés és törvényhozás között szellemi kölcsönhatás eddig még csak comitas-on nyugvó reciprocitás alakjában sem volt, hanem egyrészről oly ignorálás kedveltetett, mintha tudósaink sibiriai exiliumban tanácskoztak, törvényhozóink pedig a loangoi parton alkották volna a haza boldogságát. De nem az elsőkön mult, kiknek különösen örökösödési jogi tárgyalásaitól benső érték és érdekesség el nem vitázható, a heterogén elemek nehéz találkozása. A tisztelt háznak csalhatatlan többsége lelkileg bizonyos applomb-bal constatálta adott alkalmakkor, hogy ő nem jogászok gyűlése, nem akar az lenni, sőt annak ellenkezője és igy reá nézve egy külső competentiával fel nem ruházott gyülekezetnek votuma egyszerűen non avenu. Horváth Boldizsár azt mondta ugyan az 1871-iki jogászgyülés bezárásakor, hogy: > tevékenységünknek a közel jövőben megjön sikere, mert az sem a kormány, sem a törvényhozás előtt nem lehet titok: hogy a legszilárdabb, legbiztosabb, legállandóbb támasz az, melyet a közügy szeretetétől áthatott és a tudomány vezérszövetnekét követő értelmiség nyujt«. Egy nemzet életében azonban 8 év nem képez még »közel jövőt« arra nézve, hogy a holdak értékét az eszmék értékének alárendeljék azok, kik mint beati possidentes »szilárd, biztos és állandó támaszt« szeretnek. Az értelmiség nálunk, mig ^kormányt buktatni« nem bir, nem ismerhető el politikai factorul; a tudomány még >nem kormányképes«. Nagyon helyesen cselekszik mindazonáltal a szakértelmiség, ha elismeretlen egyoldalú működését kitartóan folytatja. Ha nem lehet még termékenyítő nap, legyen legalább czikázó villám, mely sujt és — tisztit. Szükségesnek mondottuk ezt különösen a polgári törvénykönyv előkészitése szempontjából, bár javaslatán most a jogászgyülésnek is előkelő tagjai dolgoznak. Sőt épen azért. Komoly a veszély, hogy elkészülnek és a kritika szokásos megvetésével »keresztül haj tatnak« a polgári törvénykönyv egyes darabjai. Kerülik a »sok értelmetlen ember üres hozzászólásának^ zavarát; legjobb volna a javaslatot ezért idegen nyelven irni, ha lehetne p. o. görögül. E részben a jogászgyülést is bün terheli, mely a legátlátszóbb ellenérvek daczára kimondotta, hogy az örökösödési jog külön szabályoztassék, sőt azon bölcs záradékot^-j, tette e határozatához, hogy ezen szabályozás alkalmas legyen arra, hogy a polgári törvénykönyvbe változatlanul felvétethessék. Hivatkoztak is a franczia és zürichi törvénykönyvek példájára. Csakhogy az — hol a szerzők, illetve a szerző egy — altéra cosa. De mit szólnának, ha már most a gyámsági törvény egy részét a codexbe változatlanul incorporálni kellene ? Pedig ez csak ugy fog abba illeni, mint a négy szerző müve egymáshoz, kik azt az egész világ előtt mint titkos kincset gondosan rejteni fogják, mig a »keresztülhajtás« a meglepetés segélyével megindul. A codifikátió technikáját a közel múltban és jelenben az olaszoktól, amerikaiaktól, németektől tanulhattuk volna. Mégis, ugy látszik, a jogászgyülésen mindenekelőtt azon kérdés lett volna tárgyalandó: »Mi módon szerkesztendő a magyar polgári törvénykönyv ?« Akkor ki lett volna mondva, hogy szerkesztésének jelen módja nemcsak nem czélszerü, hanem egyenesen képtelenség. Társas fordítás (ez is csak egy műből) képzelhető, de társas alkotás egységes alapelvek előzetes megállapítása nélkül elkerülhetlenül ellenmondásokhoz, a chaoszba, ad absurdum vezet, akárminő nagy, só't minél nagyobb, tehát eredeti mester legyen mindegyik szerkesztő. Mintha négy költő csak tárgyában meghatározott színmű egy-egy felvonását írná meg, mi George Sand egykori dráma-ideálját, az improvisatiók halmazát, megközelítené, különben pedig nem shakespeareí comedy of errors-t eredményezne. Pedig a codifikátió is ily mestermü alkotása, nem is más annál, melynél a czél, a jelleg: az egység, mely ugy aesthetikai, mint logikai eszmény. A codifikátiónak négy virtuóza is, ha más-más rendszert követ, együttes productumul nem harmonikus polyphoniát, hanem kakophoniát, jogi macskazenét létesít.