Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 25. szám - Uzsora-rendszabályok. 2. [r.]

Kilenczedik évfolyam. 25. szám. Budapest, 1879. június 19. Külön mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggytijteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiék a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGASZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak el) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint' télévre 5 lorint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmei legczélszeriibben p o a t a u t i küldendők. •idékrS MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Uzsora-rendszabályok. Dr. Nagy Ferencz budapesti egyetemi magántanártól. — Mennyiben tekinthetők az oly részvénytársaság ügyletei, melyeknél a vállalat tárgyát nem kereskedelmi üzlet képezi, kereskedelmi ügyletnek ? Dr. Nagy Dezsőtől. — Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. (Más által készített hamis okirat, tudva használása). Dr. Barna Ignácztól. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : A »Rendeletek tárá«-nak egy ive. Uzsora-rendszabályok. II. A tőkeuzsora tudvalevőleg nem jelenkezik mindig nyiltan, hanem ép ugy, mint a jogosulatlan kamatvétel gyakran el van álczázva más jogügyletekben. Ugyanazért, ha az uzsorát hatályosan megfékezni akarjuk, okvetlenül az ilyen elálczázott, simulált jogügyletekre is kell figyelmünket kiterjeszteni. Ilyen az uzsora eltakarására irányzott ügylet, pl. a visz-eladási jog melletti vétel (az u. n. contractus mohatrae), melynél a vevő magának a visz-eladás esetére magasabb vételárt köt ki, mint minőt maga fizetett, mely esetre nézve az osztr. polg. tvkv 1071. §-ának megtelelőleg azon intézkedés felállitása válnék szükségessé, hogy az egész ügylet valódi jellege szerint Ítéltetvén meg, a közönséges uzsorarendszabályok nyernek alkalmazást. Hasonló állást kell elfoglalnunk a zálogszerződéssel szemben, melynél szintén nagyobb összegnek visszafizetése köttetik ki, mint a mennyi adatott. De különösen alkalmas s azért leginkább is használt eszköz az uzsora elpalástolására a váltó. Több oknál fogva: egyrészt azon anyagi és alaki szigornál fogva, mely a váltót kitünteti, másrészt különösen az exc. nonnumeratae pecuniaea váltó ellenében való korlátolt használata miatt. A vt. 92. §-a értelmében a váltóadós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magából a váltójogból erednek, vagy melyek őt a mindenkori felperes ellen közvetlenül illetik. Az utóbbi kategóriába tartozik az exc. non numeratae pecuniae (valutáé) is. Az adós ezen kifogással élhet váltóval szemben is. Igen, csakhogy egyedül akkor, ha felperesként épen az eredeti hitelező lép fel. Ha ellenben a váltó harmadik személyre ruháztatott át s ez indit keresetet az adós ellen, az érték hiányos leszámolása kifogásképen nem érvényesithető. Ennek folytán természetes, hogy az uzsorás, a ki a váltót magasabb összegre állította ki, mint a mennyit adott, nem fogja azt maga perelni, hanem át fogja épen ruházni másra, s az adós kényszerülve lesz épen fizetni; védelme a hitelező ellen tehát nincs. Tapasztalati tény, hogy a váltóforgalom nálunk sokkal kiterjedtebb, mint ezt szerény kereskedelmünk és iparunk, más államokat zsinórmértékül véve, feltételezni engedik. Az uj váltótörvény tárgyalása alkalmával Helfy Ignácz kiszámította, és számítása elég plausibilis, hogy nálunk a váltóforgalom évenként nem kevesebb mint 500 millió forint, s hogy a váltóforgalom kétszer múlja felül Magyarország öszszes pénzforgalmát. Magában véve a váltóforgalom ezen kiterjedése nem volna aggasztó, sőt ellenkezőleg örvendetes jelenségnek kellene azt tekinteni. Ha azonban tekintetbe veszszük, hogy a váltó mint par excellence kereskedelmi hitel- és nemzetközi fizetési eszköz nálunk a kereskedelmi forgalomnak csak kis mértékben szolgál; hogy azon sok milliónyi váltó közül, mely Magyarországon forog, talán alig egy tizedrész felel meg a váltó tulajdonképeni rendeltetésének, a túlnyomó rész egyszerű kölcsönügyletekben gyökerezvén ; ha tekintetbe veszszük, hogy nálunk nemcsak kereskedők és iparosok, hanem túlnyomó mérvben oly néposztályok tagjai bocsátanak ki váltókat, kik a kereskedelmi forgalomban semmi szerepet nem játszanak, földmivelők, tisztviselők, ügyvédek stb: akkor valóban tartózkodni fogunk a mi váltó forgalmunkat egészségesnek, magas fejlettségét örvendetesnek tekinteni. láőt ellenkezőleg, a mi váltóforgalmunk kiterjedése nagyon szomorú jelenség, mert tény az, hogy a kiállított váltók nagy része uzsora-váltó, hogy az uzsora épen a váltó forgalomban fészkel. Az uzsorások jóformán csak váltóra adnak pénzt, az 1877. VIII. t-cz. óta még inkább, mint azelőtt, tekintve, hogy a váltókövetelések ezen törvény határozmányai alól világosan ki vannak véve; s ha azt kérdezzük, mi által jutott ez vagy az a család töakre, a felelet rendesen az lesz: váltók által. Erről szóló tanúságot tesz a váltóperek nagy száma is, mely sokkal nagyobb, mint bárhol másutt. Az igazságügyminiszterium által közzétett statistikai évi kimutatásból kiderül, hogy azon váltóperek száma, a melyekben az óvás és a beadott kereset után sem történt fizetés, évenként átlag 15 ezerre megy, holott pl. Francziaországban e perek száma csak 2 ezer és néhány száz! Lehetetlen, hogy ezen ránk nézve kedvezőtlen párhuzam másban találja alapját, mint épen abban, hogy nálunk az uzsora-váltók igen nagy szerepet játszanak. E szomorú tények eléggé meggyőzhetnek bennünket arról, hogy ha az uzsorát hatályosan megfékezni akarjuk, a váltót számításból kihagynunk nem szabad. Csak az a kérdés, mit tegyünk, hogy az uzsora ezen védpaizstól megfosztassák. Két eszköz áll rendelkezésünkre: az egyik a kifogásolási védelem kiterjesztése, nevezetesen az exc. non numeratae pecuniae szélesebb mérvbeni megengedése különösen harmadik személyek, tehát nemcsak a közvetlen felperes ellen; a másik a szenvedő váltóképesség korlátozása, azaz megvonása a lehetőségnek, hogy bizonyos osztályok váltókat egyáltalában kibocsássanak, váltói kötelezettségeket vállalhassanak. A mi az első eszközt illeti, ugy azt foganatba veendőnek nem találjuk. Ezen eszköz nem volna más, mint kétélű fegyver ; az egyik él sújtaná ugyan az uzsorát, de a másik él az egészséges kereskedelmi forgalmat is megtámadná. A váltóforgalom egyenesen gyökerében érintetnék, a váltó természetéből egyenesen kivetköztettetnék, ha a váltóhitelezővel szemben más személyekkel való viszonyokon alapuló kifogásoknak helyt adnánk. Ki fogna váltót venni, ha attól kell tartania, hogy váltóbeli jogait egy előbbi birtokos cselekvénye folytán nem fogja érvényesíthetni? Nem, ezen eszközhöz folyamodnunk nem szabad. Annál inkább lehet és kell adott viszonyaink között, nézetünk szerint, a második eszközt alkalmazásba venni, azaz a váltóképességet megszóritani. Meg kell fosztani az uzsorának leginkább kitett néposztályokat a vál-