Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 1. szám - A kereskedelmi törvény 20. §-ához

- 2 jog minden ága kiváló tekintélyek által képviselve van. A törzskar készíti ma elő a hadászatban a győzelmet; az igazságügy terén annak kell a jó törvényt előkékésziteni. A belga Bara, az olasz Mancini, a porosz Leonhardt, az osztrák Glaser leginkább azért nyertek nagy hirt mint első rangú kiváló igazságügyérek, mert önálló, a kor és a gyakorlati élet szinonalán álló jogi reform iránti eszméiket tapintatos szakavavott közegek által tudták keresztülvinni és megalkottatni. Az tgazságügyminiszter legyen csak kiváló fej, a kinek erős imegbizható karok legyenek rendelkezésére, eszméinek valósítására, s akkor minden jól megyén. A karok és izmok a mi igazságügyminiszteriumunkban igen véznák és elsatnyultak ; azért semmi sem megyén jól. A kinevezésekben kövesse a miniszter ezentúl is csak lelkiismerete sugalmát. Ez a legbiztosabb vezető, és akkor nem fogunk többé azon botrányok tanuja lenni, hogy idétlen junkerek azért, mert valamely vidéki notabilitás leányát boldogítják, az igazságügyi hierarchia fokozatán felfelé taszíttatnak. Pauler egész életét az igazság eszméjének valósítására szentelte. Törekedjék tehát oda, hogy az igazság, a törvény az ország minden zugában pontosan és becsületesen alkalmaztassák. A törvény egységes alkalmazásának hiánya egyik legfőbb baja igazságszolgáltatásunknak. Udvösebb azon miniszter működése, a ki a meglevő törvények egységes alkalmazását elősegíti, mint az, a ki uj meggondolatlan törvények hozatala által a fenálló alapot folytonosan változtatja. Példák erre a porosz igazságügyminiszterek. Mindnyájan conservativek voltak, makacsul ellentállottak minden újításnak, a mely a sok tekintetben már elavult, Nagy-Frigyes-korból eredő törvények megdöntését czélozták. A jogviszonyok ennélfogva Poroszországban igen megszilárdultak; a kis állam erős lett és a politikai tényezők ügyes felhasználása mellett a legelső hatalommá nőtte ki magát. Arra kérjük Paulert, zárja el magát azok tanácsától, a kik minden áron codificálni akarnak és a sok paragraphust csak ugy az ujukból rázzák. Van nálunk egy speciálitás, a mely csak a törvények szerkesztésére megszavazott alapra leselkedik. A mig ezen urak csak annak szagát érzék, hogy még ezen alapban néhány ezer forint van, derüre-borura codificálnak. A létezőt kell javitanunk, nem pedig idétlenséget idétlenségre tetőzni V A kereskedelmi törvény 20. §-ához. A következő sorokat vettük: A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék egy nem rég hozott Ítélete indokolásánál a k. tk. 20. §-ának alkalmazása tekintetében oly elvet mondott ki, mely előttem elég alkalmasnak látszik ezen különben is már alkotásánál fogva korcsszülött paragraphus intézkedését majdnem paralysálni. Az emiitett paragr. a theoriában át nem hidalt ellentétes nézetek compromissumául jelentkezik; — szövegezésénél minden kikerültetett, mi egyrészről az üzletet önálló vagyonegésznek qualificálná és mi más részről az ellentétes, a kereskedő ügyleteiben kizáró személyes lekötelezettséget felvevő nézetre emlékeztetne ; mindazáltal a nélkül, hogy sikerült volna ezen kérdés practicus consequentiái tekintetében valami biztos mérvszabályt teremteni. Midőn a ktk. 20. §-ában az üzlet ugy átadóját, mint átvevőjét a hitelező irányában kötelemmel terheli, teszi azt anélkül, hogy meghatározná ezen felelősség mérvét, és nyíltan hagyja azon kérdést, k i legyen lekötve első sorban, az üzlet átadója vagy á t v e v ő j e-e, avagy pedig mindkettő egyetem leg? Hogy ezen kérdés nem oldatott meg, azt a fentebb érintett theoriák kikerülésére irányzott törekvésnek kell tulajdonitanunk; mert szembeszökő, hogy ha az üzlet önálló vagyonegésznek a hitelélet reális hasisául elfogadtatik, ugy a hitelezőnek első sorban csak az üzlet illetve annak jelenleges tulajdonosa ellen kell fordulnia; mig ha a kereskedő ügyleteiből származó kötelezettségekben személyes kötelmet látunk, világos, hogy első sorban a személyesen kötelezettséget magára vállaló ellen támasztandó a kereset. E theoriák bármelyikének elfogadása mellett az egyetemlegesség eszméjéhez nem juthatunk. A budapesti kir. keresk. és váltótszék, emiitett Ítéletének indokolásánál az üzlet átvevőjét azért, tartotta elmarasztalandónak, mivel az átadó csődbe jutván, a hitelezők nála kielégítést nem lelhetnek, — ezzel az üzlet átvevőjét tisztán subsidiaris kötelezettséggel véli csak terheltetni, vagyis első sorban a személyes kötelmet mavára vállalót tartja kötelezettnek. Mi ezen nézetet ép oly kevéssé tartjuk jogosultnak, mint annak ellenkezőjét; meggyőződésünk szerint a törvény ez intézkedésének ratiója ép ugy mint a forgalmi és a hitelélet biztonsága által követelt czélja ugy az átadó, mint az átvevő egyetemleges strict kötelezettségét teszi szükségessé. A személyes és tárgyias hitel analógiájaként készült eme theoriák, a practicus hitelélet igényeit kielégíteni soha sem lesznek képesek, — nemis a személyes vagy reális hitelképesség önálló alakzatai szerepelnek a kereskedelmi forgalomban, hanem e kettő organicus egybekötése teremti a kereskedelmi hitelt; csakis a reális kielégítésre reményt nyújtó, de egyszeri smind személyiségénél fogva hitelt érdemlő kereskedő vezetése alatt álló üzlet az, mi hitelezésre indit — és épen nem maga a kereskedő üzletétől elválva, sem maga az üzlet vezetőjétől elszakítva. Ez egységes viszony megzavarásával a hitelező jrarantiáiban csorbát szenved, és miután ez bizonyos esetekben alig kikerülhetővé válik, semmi esetre sem szabad a hitelezőt azon jogától megfosztani, hogy az egységben nyújtott hitelgarantiák legalább töredékeit igénybe vehesse. A hitelező legfontosabb érdekei csorbulást szenvednek azonban oly esetekben, midőn kényszeríttetik követelése érvényesítésénél magát bizonyos sorrendhez kötni. Miután a hitelezésre inditó momentum kereskedelmi ügyleteknél ép ugy az üzletben, mint a kereskedő személyiségében nyugszik, kell hogy a hitelezőnek joga legyen e két elemet összefoglalni oly kereseti jog érvényesítése által, mely az üzlet ugy átadóját mint átvevőjét egyetemleges kötelezettséggel terheli. Dr. Királyi Vilmos. Örvendünk, hogy alkalom nyilik ezen fontos §. tekintetében nézeteinket jelezni. Czikkiró ur a kereskedelmi törvény annyiszor megvitatott és majdnem ép annyiszor félreértett 20. szakaszát már alkotásánál fogva korcsszülött intézkedésnek nyilvánítja. Miért ez anathema? Mert a theoriában át nem hidalt ellentétes nézetek compromissumául jelentkezik a paragraphus. Mert a szövegezésnél minden kikerültetett, mi az üzletet önálló vagyonegésznek qualificálná. Mert azon kérdés, hogy az esetben, ha kereskedelmi üzlet átruházásánál az átvevő a czég addigi kötelezettségeit magára vállalja, ki legyen lekötve első sorban, az üzlet átadója vagy átvevője-e, avagy pedig mindkettő egyetemleg, nyíltan hagyatott. Sem az egyik, sem a másik »mert* nem igazolja a kissé drasticus hangzású praedicatumot. Czikkiró ur első »mert«-je legszembeötlőbb félreismerése a szakasz valódi jogi jelentőségének. Compromissum lenne az? Mi közt? Czikkiró ur szerint azon ellentétes nézetek között, melyeknek egyike >az üzletet önálló vagyonegésznek a hitelélet reális hasisául elfogadván,« a hitelezőt »e 1 s ő sorban csak (?!) az üzlet illetve annak jelenleges tulajdonosa e11 e n« utasítja keresetével; melyeknek másika pedig megfordítva >a kereskedő ügyleteiből származó kötelezettségekben személyes kötelmeket látván* a hitelezőnek megengedi, hogy »elsó sorban a személyesen kötelezettséget magára vállaló ellen« támaszsza keresetét. Ezen ellentétes nézetek közt képezne a paragraphus compromissumot ? Eltekintve attól, hogy nem birjuk belátni, miként képzelhető egyáltalán compromissum oly nézetek közt, melyeknek egyike az üzletet, másika a szerződő felet tartja a kötelemmel első sorbaD terheltnek, és eltekintve továbbá attól, hogy nem ismerünk a jog sarkelveinek felforgatásában annyira menő nézetet, mely szerint »a hitelezőnek első sorban csak az üzlet illetve annak jelenleges tulajdonosa ellen kell fordulnia« : nem birjuk alapját látni annak, hogy miként fedezhetett fel czikkiró ur a 20. §. határozott tendentiáju intézkedésében compromissumot? Mit tekintő abban az általa emiitett ellentétes nézetek áthidalásának? Oly intézkedés, mely a hitelezőnek az üzlet jelenleges tulajdonosa ellen világosan csak az eddigi kötelezettségek szerződésileg történt elvállalásának esetében ád kereseti jogot, tán csak nem compromissum ? Csak nem közeledés azon elv felé, hogy az üzlet az adós, és nem eltérés azon elvtől, hogy a személy az adós? Czikkiró ur a szakaszt tökéletesen félreismerte. Nem az általa emiitett — de különben is eléggé homályosan körvonalozott — ellentétes nézetek összeegyeztetése akar az lenni, hanem valódi és pedig nagy horderejű haladást létesítő jelentősége az át alános magánjog e részbeni álláspontjához való viszonyában keresendő. Ismeretes ugyanis azon merev álláspont, melyet még az ujabb magánjogi törvénykönyvek nagy része is a »pactum in favorem tértik és "valamely idegen tartozás átvállalását tárgyazó szerződés (Schuldübernahmevertrag)« érdemében követ. A tartozás-átvállási szerződés oly értelembeni érvényét, hogy már az adós és a harmadik személy között az átvállalás iránt történt szerződési megállapodás alapján közvetlenül és azonnal jogot nyerjen az érdekelt hitelező az átvállaló harmadik személy ellen, a polgári codexeknek eddigelé még egyike sem ismeri el. Az ujabb törvényhozási kisérletek (igénytelen nézetünk szerint) legkitűnőbbjének, az 1860. évi bajor javaslatnak (»Entwurf eines bürgerlichen Gesetzbuches für das Königreich Bayern«) 159. czikke (II. rész