Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 17. szám - Észrevételek a kir. közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatra. 5. [r.] - Törvénytervezet az ügyvédrendtartás tárgyában. 9. [r.]

— 129 — és kiszolgáltatott árukért járó 14 frt 65 kr. tőke s járulékai iránti követelés megvétele végett Sz. Zs. bpesti lakos államhivatalnok ellen sommás kereset adatván be, nevezett jbiróság azon indokból, mert alperes nem kereskedő, a keresetet illetőség hiányából hivatalból visszautasította s a bagatell-eljárásra utalt. Ezen határozat ellen is semmiségi panaszszal él'em 4833/79. sz. alatt ugyanazon indokból, mint a fenti ügyben; azonban a semmiségi panasz 5852/1879. sz. a. f. é. ápril 2-án ismét csak elvettetett. Indok: »mert alperes mint államhivatalnok beismerőleg nem kereskedő, s felperes részéről nem is állíttatik, hogy alperes a kérdéses árukat továb faadási szándékkal vettevolna; ekként ezenegy szerű adásvételi ügylet sem alperes, de felperes irányában sem képez kereskedelmi ügyletei*. Egy ügyvéd. Észrevételek a kir. közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatra. V. A törvényjavaslat 24. és 25. §-ai azon dijakat szabályozzák, melyek a közjegyzőnek a hagyatéki ügyeken kivül adandó egyéb birói vagy gyámhatósági megbizásokért járnak. Ha ezen szakaszokat az 1874. évi miniszteri díjszabás megfelelő 21. és 22. §-aival összehasonlitjuk, azt fogjuk találni, hogy a javaslat az eddigi szabályozástól némely tekintetben eltér. Nevezetesen az 500 frtot meghaladó vagyonnál, valamint hitbizományi tömegek leltározásánál a munkadíjat fél napra 3 írtról 5 frtra, egész napra pedig 5 frtról 8 frtra emeli fel. Tekintve az ezen munkálatokkal járó fáradságot és időt s a vagyon értékét, s különösen azon körülményt, hogy ezen megbízásoknál sem a közjegyző székhelyén, sem azon kivül távozási dijt számítani nem lehet, a javaslatba hozott díjtételek ugy a közjegyző munkájával, mint más ügyletekért járó dijaival arányban levőknek mondhatók. Mindannak daczára azonban, a 24. szakaszt hiányosnak tartom azért, mert nem ad felvilágosítást az iránt: miképen számítandó a munkadíj akkor, ha egy és ugyanazon napon több csődtömeg leltározása s esetleg több árverés vagy becslés végeztetik. Minden egyes ügy után külön számitható-e a munkadíj, avagy pedig az egész napi munkadíj csak egyszer veendő számításba s elosztandó az egyes az nap végzett ügyek között? Nézetem szerint ezen kérdés olykép lenne szabályozandó, hogy miután a közjegyző szorgalmától s tevékenységétől függ az, hogy hány ügyet végezhet el egy nap alatt, s ha azon közjegyző, ki háromnégy leltározást, becslést, árverést foganatosít egy napon, csak ugyanazon munkadijat kapná, mint az, ki csupa kényelemből csak egy ügyet tüz ki magának egy napra: ez nem volna az igazsággal összeegyeztethető. Miután továbbá, ugy a közjegyzői ügyletek után járó dijaknál, mint a hagyatéki díjátalánynál az a szabály, hogy a közjegyző a munkadijat minden egyes ügy után számithatja, s csak az utazási költségekre alkalmazandó azon megszorítás, miszerint azokat csupán egyszer s az egyes ügyek között elosztva követelheti; miután végül a bírósági végrehajtók illetményei is az 1875. IX. t.-cz. 4. §-ában olykép szabályoztattak, hogy az eljárási dijak az egy nap alatt végzett minden egyes ügytől külön számithatók, s a törvényhozás bizonyára nem fog ezen szabály alól a közjegyzőkre nézve, kik a qualificatiót tekintve a végrehajtókkal össze sem hasonlíthatók, hátrányos kivételt tenni, a 24. szakaszhoz pótlásképen, ezen módosítás lenne iktatandó: »Ha a közjegyző ugyanazon egy napon több leltározást, árverést vagy becslést végez, a félnapi munkadijat minden egyes tömeg után külön számithatja«. E szakaszszal kapcsolatban megállapíthatók lennének azon dijak is, melyek az árverés és leltározás foganatosítása előtt es után felmerülő teendőkért járnak; ide tartoznak idézések, árverési hirdetmény kibocsátása, átiratok, a pénz és az iratok beterjesztése. Mindezekért a dijak a közjegyzői ügyletekre vonatkozó díjszabás 10. §. r), u), y) pontjaiban meghatározott összegek szerint lennének megszabhatok. A javaslat 25. §-a »per tangentem« egy a közjegyzőségre nézve fontos intézkedést tartalmaz, a mennyiben a közjegyzőknek adható birói megbizások közt a vételárfelosztásokat is megemlíti; — ezen intézkedés életbeléptetése haladásnak tekinthető ugyan a közjegyzőségre nézve, de hogy a javaslat indokolásából is kitűnő jó szándéknak a kellő sikere meg legyen, szükségesnek tartanám, hogy a vételárfelosztásoknak a közjegyzőre leendő bizatása iránt a bíróságok rendeletileg is határozott utasítást nyerjenek s ennek mikénti teljesítése iránt kellőleg ellenőriztessenek. Kívánatosnak tartottam volna azt is, hogy a vételárfelosztásoknál szintén bizonyos határozott díj állapíttassák meg s ne bizassék annak megszabása a bíróság önkényére, mert ez mindig hátrányos a közjegyzőre nézve. S miután itt is, ugy mint a hagyatéki tárgyalásoknál nemcsak a felosztandó vagyon értéke, de a munka mennyisége is tekintetbe veendő, legczélszerübbnek vélném, ha legalább az egyes értékösszegeknek megfelelő maximalis és minimalis díjtételek állapíttatnának meg, a melyeknek határain belől minden egyes esetben a teljesített munka mennyiségéhez képest lenne a dij megszabható. A javaslat 26.§-a azon dijakról szól, melyek közjegyzőt az 1874 XXXV. t.-cz. 55. §. alapján teljesített munkálatokért (hová a magánmegbízások, beadványok tartoznak) illetik, s ezeket számszerűleg meg nem állapítván, a felekkel való szabad egyezkedéstől teszi függővé. Megvallom, miszerint azt óhajtottam volna, hogy ezen dijak is részletesen szabályoztassanak. Ugyanazon tekintetek, a melyek a közjegyző egyéb munkálatainál a dijak szabályozását szükségessé tették, fenforognak itt is, s egyrészt a közönségre nézve nagy nyereségnek tartanám, ha valamennyi közjegyzői dij iránt előre tájékozhatná magát, de másrészt a közjegyzők sem lennének kitéve azon gyanúsításnak, hogy ezen dijakat tetszésök szerint szabják ki. Az mondatik ugyan, hogy ügyvédi díjszabály sem létezik, s miután a közjegyzőknek peren kivüli magánmegbizásaik azonosak az ügyvédeknek e tárgyú teendőikkel, nem lehet ezen dijakat a közjegyzőkre nézve külön szabályozás alá venni. Erre nézve azonban mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy a | dijak tekintetében az ügyvéd és a közjegyző közt nagy különbség van. j Az ügyvédi rendtartás 54. §-a szerint az ügyvéd minden dija iránt szabadon egyezkedhetik a féllel. A közjegyző a díjszabályban meghatározott, vagy bíróilag s gyámhatósagilag megállapítandó dijaira nézve az egyezkedéstől határozottan el van tiltva; a következetesség tehát azt kívánja, hogy e szabály a magánmegbizásokra nézve is kiterjesztessék s illetőleg az ezekért járó dijak is előre a törvény által megállapittassanak. De ettől eltekintve, maga az ügyvédi kar is élénken érzi az ügyvédi dijak szabályozásának szükségét; némely ügyvédi kamarák, mint a kassai s egri, saját hatáskörükben igyekeztek létrehozni díjszabályokat ; sőt a törvényszékek is az ügyvédi munkadíj megítélésénél bizonyos általok előre elfogadott szabályok szerint járnak el. Igaz ugyan, hogy egy ügyvédi díjszabály készítése azon nehézségbe ütközik, miszerint a peres eljárás körében előforduló teendők annyira különfélék, változatosak, s az egyes perek körülményei s esélyeihez képest annyira eltérők egymástól, hogy azokra nézve egy minden tekintetben helyesnek, igazságosnak mondható tarifát felállítani alig lehetséges. Azonban nem igy áll a dolog a peren kivüli magánmegbizásoksokkal, ezek nagy része egyöntetű, chablonszerü eljárással van összekötve, ugy hogy azok dijait bizonyos osztályok és fokozatok szerint előre is meg lehet állapítani. így nevezetesen alig kellene egyébre kiterjeszkedni, mint a telekkönyvi, hagyatéki, ipari, kereskedelmi — pénzügyi beadványokra s azokra nézve ugy a munka minősége, mint a tárgy értékének megfelelő fokozatokat felállítani, s a közjegyzői tarifa e része is készen lenne. Dr. Markó Sándor, kir. közjegyző. Törvénytervezet az ügyvédrendtartás tárgyában. — Készítette a budapesti ügyvédi kamara. — (Folytatás.) IX. FEJEZET. A fegyelmi hatóság gyakorlatáról. \ 84. §. A fegyelmi hatóságot a 80. és 81-ik §§-ban megállapított eltérések kivételével, első fokulag az ügyvédi kamara választmánya, mint fegyelmi bíróság, — másodfokulag a kir. Curia, mint legfőbb itélőszéknek a 10. §. szerint alakított tanácsa gyakorolja. Az ügyvédi kamara választmánya mint fegyelmi biróság az elnökön kivül négy választmányi tagból álló tanácsban határoz. 85. §. Az eljárásra azon ügyvédi kamara fegyelmi bírósága illetékes, melynek ügyvédi lajstromába a panaszlott a tett elkövetésekor be voltjegyezve. Azonban a károsított fél azon ügyvédi kamara fegyelmi bíróságánál is megindíthatja az eljárást, melynél panaszlott a feljelentés idejében be van vezetve. Az eljárást azon körülmény, hogy az ügyvéd vagy jelölt magát a lajstromból kitöröltette s hogy egyik ügyvédi kamara lajstromában sincsen bejegyezve, nem akadályozhatja. 86. §. Ha több fegyelmi biróság közt illetőségi összeütközés merül fel: a legfőbb ítélőszék vegyes tanácsa határoz. (10. §.)