Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 12. szám - Ovás és váltói szigor. 2. [r.]

— 83 — tés végett bemutatja atöineggondnoknak, vagy a csőd választmánynál. De következő alakulatok állnak előttünk. Vagy a csőd kiütése után, de a bejelentési határidő lefolyta előtt, vagy pedig a bejelentési határidő lefolyta után mutatja be fizetés végett a váltót. Az esetek egyikében sem történhetik annak rendes uton való beváltása. 1. Az első esetben még épen nem tudatik, mennyire fog rúgni a csődigény alanyainak száma, mennyire a csődtömegből való kielégítésre jogositott követelések összege. Ezén időszakban tehát nem lehet még csak szó sem arról, hogy az egyik vagy másik hitelező követelése előzetesen kifizettessék, mert ez a többi hitelezők érdekének súlyos veszélyeztetésével járna, ha még oly kedvező színben is mutatkoznának a kielégítéshez jutás előzetes kilátásai. Még részkielégitésröl sem lehet szó, mert egyeseknek javára a még nem is ismert hitelezők rovására a tömeg vagyonát csorbítani nem szabad. A választmányra pedig épen nem alkalmazható ezen eset, mivel ezen időszakban csődválasztmány még nem is létezik. 2. Az utóbbi esetben pedig azért nem lehet szó arról, hogy a váltóbirtokosnak a tömeggondnok vagy csőd választmány által a váltó csődeljáráson kívül magánúton a csődtömegből kifizettessék, mert csődtörvényünk értelmében azon hitelező, ki követelését a jelentkezésre kitűzött záros határidőben a csődületi bíróságnál be nem jelentette, a csődtömegből kielégitést egyáltalában nem nyerhet, a csődhitelezők arányjutalékait nem csorbíthatja, még csődper utján sem, annál kevésbbé annak kikerülése mellett teljes vagy részbeni magánkifizetése által. Ámde gondolható még egy harmadik eset, melyben az esetkülönböztető érvelés cserben hagy. A váltó a jelentkezési határidő lefolyta után jár le. De a csőd alanyi egyetemességének elve elfogadva levén nálunk, a váltóbirtokos ' alakilag még le nem járt váltókövetelését a rendes bejelentési határidőben bejelenti a csődbíróságnál, ezen határidő lefolyta után pedig a váltót lejártakor fizetés végett bemutatja a tömeggondnoknál vagy csődválasztmánynál. Itt már azon kérdés megvizsgálásába kell bocsátkoznunk, vajon a csődtömeg gondnoka, vajon a csődválasztmány tekinthetők-e egyáltalában feljogosítottnak arra, hogy a közadós egyes hitelezőinek követeléseit a csődtömeg vagyonából tetszésük szerint s a törvényszerű csődeljárás mellőzésével egészben vagy csak részben is kifizethessék. A tömeggondnok nem képviselője a közadósnak, sem a csődhitelezők összeségének. (Fuchs téved.) Hivatása nyilvános tisztséget képez. Ideiglenes közhivatalt visel. Sem neki, sem a közadósnak, sem a hitelezőknek nincs önrendelkezési joga a tömeg felett. A két utóbbi érdekében jár el a birói tekintély alatt mindhárom elem ellenőrzése és közreműködése mellett működő tömeggondnok. 0 nem egyéb, mint curator bonorum, a csőd tárgyi universalitásának őre, a tömeg gondviselője (»Güterpfleger derMasse«). Fizetéseket is teljesíthet, de csak annyiban, amennyiben ezek sajátlagos gazdasági ügykörébe eső teendőinek folyományait képezik, a tömeg rendbeszedésére, biztosítására, fentartására, kezelésére, kiegészítésére, értékesítésére vonatkoznak. Követeléseket, melyek származásuk szerint a közadós ellen irányulnak, nem elégíthet ki a tömegből; főhivatása épen, még fizetéseknél, eladásoknál is, hogy a tömeg, illetve (pretium in locum rei) ennek értéke, csorbitlanul fentartassék — a csődrendszerü kielégítés czéljára. A csőd választmány pedig azon okból nem fizetheti ki a váltót a tömeg vagyonából, mert a közadós vagyona a csőd folytán nem száll át a hitelezők összeségének tulajdonába, így bár a választmány s a hitelezők összesége között megbízott és megbízó közti viszony áll fen, miután a hitelezők összeségének nincs önrendelkezési joga a tömeg felett, a választmány sem gyakorolhatja ezt nevükben. Másrészt pedig azért sem fizethető ki a váltó a tömegből é. p. sem a választmány sem a tömeggondnok által, mert a csődhitelezők egyedül és kizárólag csak törvényszerű csődeljárás utján juthatnak kielégítéshez. A kinek a csőd megnyitásakor a közadós ellen követelési joga van, a csődhitelezőkhez tartozik. Csődhitelező csak csődrendszerüen nyerhet kielégitést. A váltóhitelező is csődhitelező, tehát csak csődper fonalán nyerhet kielégitést a tömegből. Gsődnyitás folytán a közadós vagyonának szórványos alkatrészei csődtömeggé, a hitelezők külön követelései együttes csődigénynyé, a kielégítéshez szétágazóan vezető egyéni utak a csődeljárás építette közuttá változnak. A csődhitelezők között csak az nyer fizetést, ki ezen törvény szabta uton a végczélt éri. De eltekintve is a jogi oldalról s csak a gyakorlati szempontot tartva figyelemben, hova vezetne következményeiben, ha a tömeggondnok vagy a választmány magánfizetéseket teljesíthetnének a tömegből? Felettes hatóságot képeznének a csődbíróság felett, tetszés szerint garázdálkodhatnának a tömeggel, kijátszhatnák a bejelentési kényszert, kimeríthetnék egyes kedvenczeik javára a csődvagyont, a hitelezők összeségének s különösen az I. és II. osztálybeliek kárára, czélvesztetté válhatnék az egész csődeljárás. Fizethet a tömeggondnok, a választmány — sajátjából. Ez azonban külön szempont alá nem esik, ép oly hatályú, mintha bármelyik harmadik személy teljesítené a fizetést. A váltóbirtokos viszkeresetének különbeni elvesztésemellett meg nem tagadhatja ugyan az ajánlott fizetés elfogadását, de az ily fizető névbecsülő lévén, ki mint ilyen a váltón megjelölve nincs, az ily névbecsülési fizetés eshetősége miatti közbenjárási óvás (Interventions-Protest) szükségét váltótörvényünk nem ismeri. — Hogy gyakorlatunkban szokásos, miszerint a tömeggondnok a csődválasztmánynyal egyetértőleg csőd folyam előtti időből származó cselédi, segédi és lakbéri követeléseket előzetesen a tömegből kifizet, az törvénybeütköző: abusus. Azon érv sem jöhet tekintetbe végre, hogy az óvás szüksége már azért is fenforog, mivel könnyen megtörténhetik, hogy a megnyitott csőd talán már néhány nap múlva ismét beszüntettetik, — és pedig azért nem, mert a lejárat napja dönt egyedül. Ha e napon az egyenes váltóadós csőd' ben levén, ezen ténynél fogva az óvás felvétele nem tartatik szükségesnek, az érintett eshetőség azt visszahatólag szükségessé nem teheti. Ha pedig a csőd a lejárat után, de az óvás felvételi határidején belül megszüntetnék, ugy a fizetés hiánya miatti óvás felvételének szüksége amúgy is magától értetődik. — A kifejtettek után áttérünk azon kérdésre, vajon 1. elméleti, 2. tételesjogi szempontból indokolt-e a fizetés hiánya óvás általi igazolásának szüksége, ha a fizetés lehetetlensége a törvény rendelkezése folytán előre tudva és igazolva van. Azon felfogás, mely szerint a fizetés hiánya miatti óvás a fizetési viszkövetelés létfeltételét képezi, nézetünk szerint összetéveszti a váltói szigor elvét a váltójogi formalismus elvével s szem elől téveszti továbbá azon lényeges különbséget, mely az anyagi s alaki váltói szigor között fenáll. A váltóintézmény szigorú alakiságok védelme alatt fejlődött ki. A forgalom alkotta, a forgalom nélkülözhetlenné teszi ezen alakszerűségeket. A pénzvitelezés és pénzváltás könynyitésére szolgált cambiumból egy buvszer képződött, mely villanyozó erővel átlüktet a közhitel földkeringésén. A kereszthadjáratok váltóforgalmának helyébe egy forgalom lépett, melynek vásárpiaczát az egész polgárosult világ képezi. Változott tehát az intézmény jogvédelmi szervezete is. A személyi viszonyhoz s nehézkes bizonyítási eljáráshoz kötött anyagi jogügyletek helyébe lépett a rigor cambialis körülsánczolta tana az elvont kötelezettségnek; a jogi okot felcserélte a jogi alak; az engedményt az ordre s giro; a bizonyítékot a nomen in se. Más például az angol felfogás. Angliában, hol különben még rendszeresített váltójog nem létezik, a bili of exchange-nek csak is csekély szerep jut. A váltónyilatkozatok egymástól független különféle okiratokra vezethetők; sine causa nincs követelés; az anyagi jogviszony háttere fegyvertárul szolgálhat minden váltókötelezettnek stb. Ezen felfogásból kiindulva, könnyű volna felvetett kérdésünk megoldása, mert a fizetés hiánya miatti óvásra vonatkozó >shall or maybe protested« vagylagosan szóló rendelkezés is a legtöbb angol szaktudós által facultativ értelmezést nyer, ugy hogy ezen óvás hasonlít a kereskedelmi törvényünkben gyakran előszabott önkénytes óváshoz. De a szoros értelemben vett alakjogi felfogást tartva szem előtt, lényeges különbséget kell tennünk a váltói formalismus s a váltói szigor között. Mindkettő véd szert képez a váltói intézmény szabad fejlődésének megóvására. De az előbbi a követelés származására, az utóbbi annak ér*