Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 12. szám - Észrevételek a kir. közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatra. 2. [r.]

- 84 — vényesitésére vonatkozik. Akár tekintsük a váltót hatásaiban constitutumnak, akár az anyagjogi kötelem privativ megújításának ; lényegében szerzó'désen nyugvó pénzsomma-igéretnek (Summenversprechen), egyoldalú Ígéretnek avagy végre a kötelem önálló alaki forrásának (Creations-Tbeorie): az alakiság tana elvileg csakis a váltóokirat s a váltónyilatkozatok létrejöttének s illetve a perfectió kérdésinél mutatkozik indokoltnak. A váltókövetelés jogalkotó mozzanatai alakiságokban gyökeredzenek. A váltói jog: jog a váltóból. Tehát nincs váltókövetelés váltó nélkül. Azon szabály azonban, mely szerint >kein Regress ohne ProtesU, mely szerint a viszkövetelés: jog a váltóból és óvásból, — a fizetés hiánya miatti óvást, mely nem egyéb, mint az alaki szigor egy nyilvánulata, nem egyéb, mint perjogi eszköz, törvényes bizonyiték, helytelenül jogalkotó mozzanatává emeli a viszkövetelésnek, létfeltételévé egy követelésnek, melynek keletkezésére az mi befolyást sem gyakorol. Az óvás felvételének elmulasztása elenyésztetheti a viszkövetelés kereshetőségét, felvételének elmulasztása lehet alakilag jogszüntető tény, de felvétele nem tekinthető jogszerző ténynek. Dr. Scjiick Sándor. Észrevételek P> a kir. közjegyzői dijakról szóló törvényjavaslatra. S ii. A javaslat 10. §. p) pontja okiratok hivatalos őrizet alá vételéért ide értve a jegyzőkönyv felvételét, téritvény kiállítását s az őrzést 1 frt 50 krt állapit meg. Ha e szakaszt a 8. §-sal összehasonlítjuk, feltűnik az, hogy mig készpénzek és értékpapíroknál a jegyzőköny és téritvény diján kívül külön őrzési dij is számitható, mely 1000 frtig 1jioj0, azontúl pedig még 1 /20°/o dijpőtlékból áll, addig az okiratok őrzéséért külön semmi sem jár ; így például: ha valaki a tőzsdei árfolyam szerint 50,000 frtot érő részvényeket letéteményez a közjegyzőnél 3 napra, azért az 1 frt jegyzőkönyvi díjon kívül a 3 napi őrzésért 14 frt 95 kr. dij jár; ha azonban valaki egy 50,000 írtról szóló eredeti kötelezvényt téteményez le oly kikötéssel, hogy a közjegyző ezt az azt illető félnek csak 10 esztendő múlva adja ki, ekkor a jegyzőkönyvfelvételért, téritvényért és a 10 esztendei őrzésért együtt véve nem lehet többet csak 1 frt 50 krt számítani. Továbbá tekintetbe kell vennünk azt is, hogy mig készpénz és értékpapírok a törvény szerint csak ideiglenesen rövid időre vehetők át a közjegyző által, addig okiratok rendszerint hosszabb s legtöbbször bizonytalan időre téteményeztetnek le. Ugyanazért méltányosnak találnám, ha az okiratok őrzéseért bizonyos, részint az értékösszeghez, részint pedig az őrzés idejéhez mért dij állapíttatnék meg. A mi a javaslat 10. §. s) pontjában az okirat előmutatásáért s felolvasásáért meghatározott 50 és 25 krnyi dijat illeti, ez bátran kimaradhatna a dijszabályzatból, mert az okirat előmutatása oly csekély teendő, melyet a közjegyző állásánál fogva ingyen is megtehet, s azon közjegyző, ki e dijat igénybe veszi, a közönség méltán olyan egyénnek tarthatja, kihez még közeledni sem lehet anélkül, hogy az ember a garast le ne tegye. E dij legfölebb arra való, hogy a közjegyző azzal az olyan egyéneket, kik irodájában kíváncsiságból mindent megtekinteni szeretnének, kissé megfenyegesse. S ha mégis marad e dij a törvényben, részemről legalább az 1875. évi bajor közjegyzői díjszabás 15. czikkében foglaltakhoz hasonlólag azon megjegyzés hozzátételét kívánnám: hogy ha a fél a közjegyző irattárából kikeresett okiratról hiteles kiadványt vagy másolatot rendel, vagy a közjegyzőt azon okirat alapján más, külön dijazandó teendővel bizza meg, az okirat élőmutatásáért s felolvasásaért semmi dij nem számitható. A szabott munkadijak közé felvétetni kívánnám továbbá azt, hogy a közjegyzőnek a telekkönyv megtekintéseért 50 kr. állapittatik meg. Mindennapi eset ugyanis, hogy a felek tanácsért a közjegyzőhöz fordulnak s ekkor többnyire a telekkönyvi állapot megszemlélése szükséges, s igy megtörténik némelyik napon több izben is, hogy a közjegyző munkájától elvonatik, s vagy személyesen kell elmennie a telekkönyvi hatósághoz, vagy irodájának valamely megbizható tagját kell oda küldenie. Igaz, hogy némelykor a telekkönyvi állás megtekintése után a közjegyző ügyletet vesz fel, azonban ez esetben is megérdemli a telekkönyvi hivatalba való menetelóért az 50 krnyi dijt; mire szükség nem lett volna azon esetben, ha a fél már előlegesen ki-' irt telekkönyvi szemlével jön a közjegyzőhöz. Azonban még sokkal inkább helyén van ezen 50 kr. akkor, ha a közjegyző a telekkönyv metekintése után bármi oknál fogva semmiféle ügyletet fel nem vehet, tevékenysége csupán a telekkönyvi állapot megszemlélésére vonatkozott. Igaz ugyan, hogy a közjegyzői törvény 201. §-a feljogosítja a köz jegyzőt arra, hogy olyan megkezdett ügyletért, melynek befejezése nem az ő hibája miatt maradt el, a rendes díjnak felét követelhesse, azonban a telekkönyv megtekintése a legtöbb esetben még nem képezi az ügylet megkezdését, sem a fél, sem a közjegyző sokszor nem tudja, miféle ügylet jöhet létre a telekkönyvi állás alapján, s még ha sejtheti is milyen ügyletet lehetett volna felvenni, ha a telekkönyvi állapot ilyen vagy amolyan lett volna, még akkor sem képes megközelítőleg sem meghatározni azt, hogy azon meg nem kezdett ügylet mily értékösszegü lett volna, s mi annak folytán a közjegyzőt megillető fél-díj. S épen azért javaslom a telekkönyvi állapot megvizsgálásáért az 50 krnyi csekély, de határozott dijat. Továbbá szükségesnek találom, hogy az időszerinti munkadíjak közé felvétessék az, miszerint a közjegyzőt azon munkáért, melyet esti 7 órától reggeli 7 óráig teljesít, a rendes dijaknak felével több illeti. Az éjjeli munka mindenütt jobban dijaztatik, mint a nappali, s ha végig tekintünk az ujabb közjegyzői díjszabályokon, azt fogjuk találni, hogy az 1870. június 11-ki spanyol közjegyzői tarifa az éjjel felvett ügyletekért a rendes dijaknak kétszeresét állapítja meg ; az 1871 évi osztrák közjegyzői törvény 173. §-a azt rendeli, hogy olyan ügyletért, melyet a közjegyző a fél kívánatára esti 7 órától reggeli 8 óráig végez, minden díjnak felével több számitható; az 1875. évi bajor díjszabály 23. §-a minden éjjeli ügyletért, az 1875. évi olasz díjszabály 18. §-a pedig az éjjel felvett végrendeletekért a távozási dijat megkétszerezi. Igaz, hogy van a mi törvényünkben egy szakasz, a 199-ik, mely kimondja azt, hogy olyan ügyletnél, »mely rendkívül nagy terjedelmű, hosszadalmas előkészületet s időt vesz igénybe s különös nehézséggel s felelősséggel jár, a közjegyző azon ok világos megemlítése mellett, melynél fogva a törvényszerű dijat elégtelennek tartja, magasabb dijat követelhet*. Rupp Zsigmond ur »a magy. kir. közjegyzőségi törvény magyarázata* czimü közkézen forgó müvének 276.— 277. lapjain ugyan azt véli, hogy az éjjeli munkáért ezen szakasz alapján a rendesnél nagyobb díjazást lehet követelni, én azonban ellenkező nézetben vagyok, nemcsak azért, mert ha ez állana, akkor az osztrák törvénybe — melynek 171. §-a alapján készült a mi törvényünknek idézett 199. §-a — nem vétetett volna fel külön az éjjeli munkáról intézkedő 173. §., hanem azért is, mert a 199. §. világosan hangsúlyozza a rendkívüli nagy terjedelmű előkészületet s időt és a különös nehézséget és felelősséget, mely előfordulhat ugyan ugy az éjjeli, mint a nappali munkánál, azonban valamely ügylet csupán azért, mivel éjjel vétetett fel, még sem nagy terjedelműnek, sem különös nehézséggel s felelősséggel járónak nem tekinthető. De ehhez még azon körülmény is járul, hogy a 199. §. értelmében a törvényszerű díjnál nagyobbat csak akkor számithat fel a közjegyző, ha a fél abba belenyugszik ; ellenkező esetben pedig előbb ezen díjtöbblet megállapítását kérnie kell a bíróságnál, mi mindig kellemetlenséggel van összekötve, s nincs szükség ezen előleges birói megállapításra akkor, ha az éjjeli díjazás minden kétséget kizárólag már magában a törvényben meg van határozva, s igy ha elfogadható lenne is Rupp Zsigmond ur nénézete, részemről mindig jobban szeretem a bár nem nagy, de szorosan meghatározott dijat annál, melyet sokat igérő szabályok alapján követelhetek, de mely teljesen bizonytalan s vagy a közjegyző vagy a fél vagy pedig a bíróság önkényétől függ legtöbb esetben. Épen azért szükségesnek tartanám egy külön szakaszban kimondani azt, hogy olyan ügyletekért, melyeket a közjegyző esti 7 órától reggeli 7 óráig teljesít, a rendes dijakon felül még azoknak fele mint dijpótlék számitható. A mi továbbá a távozási dijat illeti, itt különbséget kell tenni a közjegyző székhelyén és az azon kivül teljesített ügyletek között. Az előbbiekre nézve a javaslat 18. §-ának első bekezdése igy szól: »A közjegyzőnek azon ügyletekért, melyeket természetüknél fogva irodai helyiségében is teljesíthetne, de melyeket a fél kívánatára irodai helyiségén kívül teljesít, a szabályszerű egyéb dijakon felül 1 tonnt távozási dij is jár«. Ezen szakasz nem határozza meg elég világosan azt, hogy mikor van távozási díjnak helye, mert az, hogy melyik ügylet olyan termé?ÍlÍ°fgy rr" ir,°dában ÍS leh6t Vé*ezni' 80k8*°r egyéni felogástól fugg. Vannak ugyan ügyletek, melyekre nézve nem forog fen