Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 12. szám - A távirat a szerződéskötés szempontjából

Nyolczadik. évfolyam. 12. szarr\. Budapest, 1878. márczius 21 Kiil5n mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye", «a „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyUjteménynyel". » kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intezendök. Szerkesztőség : Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetési árak (helyben házhoz hordással vagv vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyUjtemenye u „Igazságügyi rendeletek tára" r> ar. „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyei" czimü mellékletekkel e (ry fl 11 e se n : egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedérre 2 forint 50 kr. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A MAGYAR JOGÁSZGYÜLES TARTAMA ALATT NAPONKINT. i előfizetési pénzek b é r m e legczélszeriibben post&nt kiilJendík. n. vidékrJI ly utján Felelős szerkesztő : Dr. Fayer László. _ Kiadó : az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A távirat a szerződéskötés szempontjából. Dr. V é c s e y Tamás egyetemi tanártól. — A Duschesne-szakasz a magyar büntető-törvénykönyv javaslataban. Dr. Barna Ignácztól. — A kamarai választás előtt. Dr. Dell' Adami Rezső budapesti ügyvédtől. — Czégnek jogosulatlan használata. — Egy jajkiáltás. Dr. F. A. — Különfélék. (A bírói függetlenségről szóló törvényjavaslat. A gyámügyi törvény Fiumében. A lyoni ügyvédek conflictusa a bírósággal. A budapesti ügyvédi kamara 1877 8. évi számadása.) — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-hő;. — Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Jgénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyüjteményé«-nek egy ive. Azon vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése f. Ii. végivel lejár, felkérjük, szíveskedjenek nz előfizetést mielőbb megújítani, mire/ a lajxit tíz előfizetési illőn tul nem küldhetjük. A kiadé>-hiv<tt«I. A távirat a szerződéskötés szempontjából. A személyes érintkezés mellett könnyen létesülhetnek a szerződések, a távollevők közt nehezebben. A távollevők médiumra szorulnak. Ismeretesebb médiumok: az üzenet, a levél, a távirat. Az üzenet nem puszta viszhang. Az üzenet átadásával megbízott egyént, előadói képességére számitva indítjuk útnak, hogy kifejezze akaratunkat. Rendszerint közönyös a szerkezeti kitétel, csak tolmácsolja hiven a kifejezendő akaratot. Az üzenet átadója: az akaratot kifejező személy. A táviratfeladás nem azonos az üzenetvivő kitanitásával. A táviratfeladás akaratunk magunk által történő kijelentésének kezdete. Ezen kijelentést továbbitja a távírda. Az üzletvilág a távirdát a szerződési czélból kijelentett akarat továbbítójának tekinti. A táviró-tiszt nem nyilatkozik a feladó helyett vagy ennek nevében, hanem csak közli a feladó írott nyilatkozatát, változatlan szerkezetben. Az üzenet vivője a közlendőket saját előadói szerepének megfelelően fejti ki; elleuben a táviró-tiszt előadói minőséggel nem bír. Az üzenet közlője nyilatkozó személy, a táviró-tiszt csak továbbító közeg. Ebből világos az üzenet és a távirat közti különbség jogi szempontból. A távirat még ha hivatalos pecsét s teljes czimed alatt jön is asztalodra vagy póstán küldik is utánnad, nem levél; mig emez a leggyorsabb vonattal sem szállíttatik egy perez alatt tovább 500 ölnél, amaz oly gyorsan továbbittatik, a mily gyorsan képes az emberi kéz billegtetni a hírverő-gépet. Ezen gyorsaság első tényleges határvonal a levél és a távirat közt. A szállítási időbeli differentia, mely voltaképen csak quantitativ, ez esetben qualitativ minősitvénynek tekinthető. Ma, ha leveleink külalakra nézve hasonlóbbak is egymáshoz, de tartalom és kiállítás tekintetében az író kezének nyomait minden levélen észre veszi a szemlélő. A levél és irója közt a legnagyobb harmónia észlelhető. Ellenben a táviratnak külalakja hivatalosan meg van állapítva; nem az írónak, hanem a távirónak keze nyomát mutatja. A szerelmesek olvadozó érzelmei és az üzletbarátok száraz jelentései gépszerű egyformasággal kerülnek a változhatatlan űrlapra. A kézbesitett sürgönyök mind egyforma egyenruhában hagyják el a hivatalokat. De nem mindig pontosan adják vissza a feladott eredeti szöveget. A távírás gépezete és külső vezetéke természeténél fogva érzékenyen megsinli a légmérsékleti és időjárási kedvezőtlen befolyásokat. A kézbesitett sürgönynek tartalma a feladó kijelentett akaratát néha nem adja vissza hiven; figyelmetlenség, tévedés, félreértés a táviró-tisztek részéről veszedelmes eltéréseket okozhat. A gépezet szolgálatkészsége, a vonalok állapota, a légköri villauyosság befolyása mind oly mechanikus tényező, a mely sokat változtathat a feladott sürgöny továbbításán. Értelemzavaró nyomdahibák fordulhatnak elő. Hogy ilyesmi bekövetkezhetik, azt hivatalosan tudatja velünk minden egyes távirati űrlap, és pedig minden illusio korai eloszlatása czéljából. Az állam kimondja,1) hogy >ÍI táviratok elveszéséből, megcsonkításából vagy elkéséséből származó károkért a távirdaintézet felelősséget nem vállal«. Nem titkolja az intézet, hogy tévesen is távirják néha a sürgönyöket. »Ha értelemferdités gyanúja támad, czimzett 24 óra alatt a távirat kijavitását követelheti. Ha a ferdítésben a távirdaintézet hibás, a kijavításért fizetett dijak megtéríttetnek* . Szóval, a kézbesitett távirat sokban eltérhet az eredeti szövegtől, holott a kézbesitett levél azonos a feladott levéllel anyagilag és tartalmilag. A távirat legjobb esetben is csak tartalmilag. A levél és sürgöny közt ez a második különbség, a mi jogilag igen fontos. A feladott sürgönytől a kiadott távirat tartalmilag gyakran eltér, ámbár ezen eltérésnek nem kellene előfordulni, mert hiszen a gyorsaságon kivül ép azt akarjuk elérni a táviratozás által, hogy akaratunk hiven és biztosan essék tudomására a czimzettnek, és pedig sem több sem kevesebb sem más szóval mint a hogy felirtuk. Ezen minutiosus reproductiót elengedhetlenül követeli a távirdát használó közönség. A kézbesitett távirat a sürgönyző szempontjából nem eredeti okirat; hiszen a kézbesitett távirat a sürgönyszalagról iratik le, és ezen sürgönyleirati lap adatik ki a czimzettnek. A feladott kéziratnak eredetije ott marad s őriztetik a feladási hivatalban, de a sürgünyszalagok megőrzése is rendeltetik a távirdai felszólamlások vagy más nyomozások tekintetéből.2) Másodlatnak sem lehet tekinteni. Mert a másodlat az eredetinek kibocsátójától származik. A táviratot pedig nem a sürgönyző fél, hanem a leadási helynek hivatalnoka állítja ki. Hiteles másolatnak sem tekinthető, mert hitelesítésre a távirdahivatalnok törvényeink által nincs feljogosítva. De erre nem is képes, mert az eredeti kézirat neki be nem mutattatik, s így összehasonlítást sem tehet. A hitelesítőnek értenie kell azt, a mit hitelesít; de a táviió-tiszt nem köteles érteni a táviratot, a mely titkos jelekben is fogalmazható. A kiadott távirat egyszerű másolata a feladott eredeti sürgönynek, és pedig quasi dictando irt másolata, és hivatalos kiadmánya az intézethez érkezett közleménynek, mely közlemény tartalmának valódiságáért az intézet nem felelős. ') 65. a) Távir. nyomtatv. ») Távírda Kend. 97. 1. 1543. sz. 1876.