Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 10. szám - Az uj német birodalmi csódrendtartás. 2. [r.]

csődbitelezői minőségben, kivéve ha jogának telekkönyvi kitüntetése folytán kártérítési igényének erejéig jelzálogi elsőbbség illeti. Joggal kérdezhetnők ezek után, bogy miben áll tehát azon védelem, melyben a törvény a harmadik személyt látszólag részesíteni akarja, midőn kimondja, hogy az esetben, ha a közadós a bérbeadó, a tömeggondnokot nem illeti a felmondás joga? A védelem abban áll, hogy a tömeggondnok a másik szerződő félt, ez esetben bérlőt, egyszerű felmondás utján nem vethetvén ki a bérletből, a bérlő állása rendithetlen és visszaélések ellen megóvott marad, mig a bérlemény tárgya tényleg el nem adatik. Kedvezőbb lesz igy helyzete már azért is, mert a tényleges eladás csődeljárásban rendszerint huzamos időig várat magára, és csak nagy ritkán esik össze a közönséges felmondási határidő többnyire rövid spatiumával. Ingatlanoknál évekig is eltarthat, mig megütik a nagy dobot. De különben ha a tömeggondnok egyszerű felmondás utján is felbonthatná a szerződést, a bérlő ki volna téve azon veszélynek, hogy a tömeggondnok p. o. olcsó bérletnél nem várakozván a tettleges eladásra vagy előnyösebb feltételek mellett másnak adná bérbe az ingatlant vagy házilag kezelné. Mindenesetre tehát hathatós védelmet zár magába azon rendelkezés, melynél fogva csupán a bérlemény tényleges eladásának tulaj donitta tik a szerződésre nézve felbontó joghatály. Jogirodalom. Das belgische Gefangnisswesen. Ein Beitrag zu den Vorarbeiten f'úr die Gefangnissreform in Preussen von W. Starke. Berlin, 1877. Enseln.*) Ha az elkövetett bűntény megtorlásával egyszersmind az a főczél is összeköttetik, hogy a bűnös javittassék, akkor a börtönrendszer egyik leglényegesebb és legfontosabb része a bűnössel való bánásmód. Egész tervszerűen kell a bűnös jellemére hatni, megállapított pádagogiai szabályok szerint kell vele elbánni, hogy a bűnt meggyűlölje és az erényt szeretni tudja, s igy azon biztos reményben lehessen őt a polgári társadalomba visszabocsátani, hogy a jogrend általa megzavartatni többé nem fog; Belgium e téren bámulatos eredményeket képes felmutatni. Alig taláható ország, melyben a foglyoknak nem, kor, a szabadságbüntetés czélja és végre az erkölcsösség szerinti osztályozása oly szigorú következetességgel lenne keresztülvive, mint épen itt. A közös elzárás mellett az osztályozás, mely a jó bánásmódnak alapfeltétele, leküzdhetlen nehézségekre akadt; mihez hozzájárul, hogy az együttlét a fogoly erkölcsi életére mindig a legkárosabb befolyást gyakorolja. A nehézségek kikerülésére azt javasolták, hogy az ugyanazon nemű szabadságbüntetésre ítéltek együtt zárassanak el; azonban itt nem bagyható figyelmen kivül, hogy az ugyanazon büntetésre elitéltek ritkán állanak az erkölcsösség hasonló fokán, s igen gyakran a lopás miatt elitélt sokkal megrögzöttebb gonosztevő lehet, mint a szándékos emberölő. Javaslat tétetett továbbá, hogy alkottassanak osztályok az erkölcsösség ugyanazon fokán állókból, tekintettel különösen a fogoly előéletére, az elkövetett bűntény enyhítő és súlyosító körülményeire és a fegyházban tanúsított magaviseletére: de eltekintve a nehézségtől a határt megtalálni, az egyes osztályokon belül nem volt kizárva egyeseknek társaikra gyakorolt rosz befolyása, mit azután a felette szigorú fegyelemmel és a soha meg nem valósitható hallgatási parancscsal paralysálni nem lehet. Mindezen nehézségek szükségkép a magánelzárás feltétlen elfogadására vezettek. Ez kellő garantiát nyújtott a megszökés ellen, lehetetlenné tette a veszekedéseket, a foglyok kölcsönös corruptiója ki volt zárva és lehetővé lett az egyes bűnösöket erkölcsi életüknek, a törvénynek és egyéniségüknek megfelelő bánásmódban részesíteni. Nálunk, hol a közös elzárás elve divatozik, még a felsorolt nehézségek mind fenállanak. Igaz ugyan, hogy megvan a törekvés a vizsgálati fogságban levőket az elitélt bűnösöktől elkülöniteni, de gyakran megtörténik, hogy egy viszszaeső bűnös, ki vizsgálati fogságban tartatik és helyszűke miatta többi vádlottól el nem választható, sokkal károsabb befolyást gyakorol társaira, mint egy már elitélt bűnös. Belgiumban a vizsgálati fogságnak egyedüli czélja megakadályozni, hogy a vádlott a vizsgálatot meghiúsítsa, a nélkül hogy más részről őt a védelemre szükséges eszközök előkészítésében és megszerzésében korlátolnák. A vádlott magánelzárása ép ugy érdekében fekszik saját magának, mint a vizsgálatnak, s tekintettel arra, hogy vádlottnak bűne bebizonyítva nincs, ők a legtehetségesebb és legmiveltebb őrök felügyeletére vannak bízva, a legkényelmesebb és legegészségesebb czellákba helyeztetnek el és saját kényelmökre szabadságukban áll tulajdon bútorzatot használni. A fegyelemre és rendre vonatkozó intézkedések alól a vádlott sincs kivéve, de a munkakényszernek alávetve nincsen, magát élelmezheti és ruházhatja, szóval, foglalkozásáról és életmódjáról, a mennyiben a szabadságtól való megfosztás maga korlátokat nem szab, kénye-kedve szerint rendelkezhetik. A magánelzárás a fegyencz egyénisége szerint különféle hatást idéz elő. Mig az, ki még némi becsületérzettel bir, azt mint jótéteményt fogadja, miután az amugyis súlyosan érzett szabadságtóli megfosztás a *) Az 1. czikket 1. a 9. számban. többi bűnössel való együttlét által sulyosbittat.k, addig másoknál a ma. gánelzárás és a fogolytársaktól való e külonités azon fomomentum mely a büntetést érezhetővé teszi és a javulást kilátásba helyezi. A feltételes szabadonbocsátás, mint az főleg Angliában ujabb időben divatba jött, Belgiumban soha meg nem honosíttatott, miután azon elvből indultak ki hogyha a fegyencz a büntetés ideje alatt kifogástalan magaviseletet tanúsít, az által csak kötelességét teljesíti, melynek megszegése fegyelmi büntetést vonna maga után ; nincs azonban kizárva, hogy királyi kegyelem által a biró által kimért szabadság büntetés ideje meg ne rövidíttethetnék. Speciális intézménye a belga börtönrendszernek a »prstole<; értetik pedig alatta egy külön és csakis fizetésért kapható szoba a fegyházban. Eredetét még azon korból veszi, midőn a kozos elzárás általánosan divatozott és jogosultságát találta azon különös tekintetekben, melyekre a magasabb sociális állású egyének irányában viseltettek, kiknél a fogházak akkori állapota a büntetést érzékenyen sulyosbitotta volna. A külön lakás engedélye által már is nagy kedvezményben részesült az elitélt, s ezen kedvezmény tágittatott meg az által, hogy vele más kényelem és nevezetesen a saját ellátás egybeköttetett, ugy hogy pistole alatt értendő foglalatja azon kedvezményeknek, melyekben az illető a szabály szerinti bánásmódtól eltérőleg, különös fizetés mellett, részesittetik. Ezen kedvezmény megadása nem a bírótól függ, hanem a felügyelő discretionarius hatalmára van bizva. A politikai bűntények Belgiumban szorosan meghatározva és speciálisáivá nincsenek. Haus »Principes généraux du droit pénal belge* czimü művében a bűntény politikai jellegének meghatározására főszabályul állítja fel, bogy a közrend (ordre publique) ellen legyen irányozva, és csakis az erre való tekintetből, de soha sem azért, mert megtorlásuk a közérdekben fekszik, vagy mert a közrend ezen tett által veszélyeztetnék, fenyíttetnek meg. Ordre publique alatt értendők az államélet alkotmányos fundamentumai, nevezetesen: I. Kifelé a nemzet önállósága, a terület integritása és az államnak más államhoz való nemzetközi viszonya. II. Befelé az államforma, a politikai hatóságok, azaz: a törvényhozó factorok, a király és miniszterei, végre az állampolgár politikai jogai. Mindazon büntetendő cselekvények, melyek más szempontból lesznek büntetendők, habár ezekben az ordre publique elleni büntéüy fenforog, csak akkor tekintetnek politikaiaknak, ha a tettes kiadatását a külföld követeli. Ennélfogva a király és a királyi család tagjainak élete és személye, úgyszintén a királyi felségjogokat gyakorló miniszterek elleni merénylet és összeesküvés nem politikai büntettek és nem igy büntettetnek. Ez oknál fogva egy képviselőnek vagy közhivatalnoknak hivatalos teendő teljesítésénél tettleges és szóbeli bántalmazása és fenyegetése sohasem politikai vétség; szóval ezek száma igen csekély és korlátolt. A mi a politikai foglyokkal való bánásmódot illeti, a kivétel abban központosul, hogy a munkakényszer reájuk ki nem terjed, és csak saját kérelmök folytán bocsáttatnak az intézet munkájához; egyéb kedvezmények •. ngedélyezése a felügyelő discretionarius hatalmától függ; különös törvényes intézkedések erre vonatkozólag nincsenek. A sajtó utján elkövetett vétségekben elitéltek nem részesülnek hasonló bánásmódban, kivéve az esetet, ha a sajtó utjáu elkövetett bűntett vagy vétség politikai jellegű. A visszaesés nagy befolyással bir a bűnössel való bánásmódra. A visszaesés fogalmához a belga büntetőtörvény nem kívánja meg a bűnös cselekvények egyenlőségét vagy hasonlatosságát, hanem főszabály az, hogy a jogrend ismételt megsértése általában nagyobb beszámítás alá esik és súlyosabban büntetendő. A bánásmód szigorúbb, de a szigor nem terjed annyira, hogy a bíró által meghatározott büntetés természete a végrehajtással megbízott hatóság által megváltoztatnék. Ily bűnösnek a kedvezmények semmi szin alatt meg nem adatnak. A czél különben nem az. hogy ezen szigorúbb bánásmód által a büntetés sulyosbittassék, hanem főleg a bűnös javulása. A belga börtönrendszer egész fejlődése a bűnös javításán alapszik. Azou két nézet közt, melyek egyike a bűnös javítására irányzott minden törekvést sikertelennek és azért feleslegesnek mond, és azon nézet közt, mely szerint a bűnös javítása egyedüli és főczél, ugy hogy a büntetés végrehajtásának minden mozzanata ezen czél felé kell hogy irányuljon : középutat tart azon elv, melyen a büntetés végrehajtásának foganatosítása Belgiumban alapszik. A belga börtönrendszer jelszava: »chatier d'abord, guérir ensuite*, először fenyíteni, azután gyógyítani. A magánelzárás módot nyújtson a bűnösnek büntetése oka fölött gondolkodni, azon személyek előtt, kik őt hivatalos minőségben vagy hatósági engedélynél fogva meglátogatják, nyilatkozni, tőlük intést és vigaszt elfogadni. A főhatás közvetlenül csak negatív, a mennyiben a javulást akadályozó, a közös elzárással egybekötött kártékony elemeket eltávolítja és megteremti az alapot, melyen a positiv, a bűnös javítására irányuló működés kezdetét veheti. Ezen intézkedésben, de különösen a társaktól való elkülönítésben, szigorú rend és tisztaságban, a munkakényszer- és egyéb mozzanatokban, nem csekély része a foglyoknak, kik fegyelmetlen és erkölcstelen élethez vannak szokva, kezdetben igen súlyos büntetési látnak és már az is javítási eszköz, ha a bűnös a büntetés súlyát kellőleg méltányolni tudja. Kiegészítik ezt még a vallásos nevelés, a nasv gonddal szervezett oskola erkölcsi és vallási oktatás, az isteni tisztelet és hasznos könyvek olvasása. Természetes, hogy a nevelésnek valódi és üdvös hatása csakis hosszabb időre elitélt foglyoknál mutatkozik, mert csakis hosszabb ido alatt lehet a bűnöst valamely mesterségre kellően kiképezni mely által elbocsátása után magát fentartani lesz képes; csak ugy lehet alapos ítéletet mondani, vajon mily jellemű a bűnös, mily hatást gyakorolt reá a büntetés és a minden oldalú oktatás.