Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 10. szám - Törvényjavaslat, az 1875: XXXVI. t.-czikk hatályon kivül tételéről, valamint az 1871: VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módosításáról

— 77 — A fegyenczczeli bánásmódra vonatkozó mindezen intézkedések ószszehatásában, és nem egyedül a pap és tanitó befolyásában concentrálódik a belga nézet szerint azon positiv tevékenység, mely által a fogoly javulása eléretik. Nagy súlyt fektetnek ugyan a fogoly vatlási érzelmeinek felköltésére, de egyszersmind nagyon jól megkülönböztetik az általános erkölcsi oktatást a dogmaticai alapon nyugvó vallásoktatástól; csak az utóbbi van a papra bizva; a pap és a tanitó mellé sorakoznak az intézet összes bivatalnokai, kiknek feladata a fegyenczeket gyakran meglátogatni és vele szemben mint tanitó működni, és tevékenységüknek oda kell irányulnia, hogy a fogoly, elbocsátása után mint hasznos tagja a társadalomnak léphessen fel. Jó magaviselet, engedelmesség, a tanulásban és a munkában tanúsított buzgalom és haladás bizonyos kedvezmények által jutalmaztatik pl. oly munkát biznak reá, mely már nagyobb bizalmat tételez fel. kiterjedtebb engedély a levelezés és látogatások tekintetében vagy indítványozás a megkegyelmezésre és a büntetés idejének megrövidítésére. Ily indítvány azonban csak oly fegyenczek érdekében tebető, kik legalább 1j3 részét büntetésüknek már kiállották, az őszinte megbánásnak jeleit adták és a kiknél a javulás biztosan remélhető. Minden fegyházban a fegyenczek szellemi és erkölcsi tulajdonságát feltüntető könyvek vezettetnek, melyekben minden fogoly számára egy 3 részre osztott lap nyittatik. Az első tartalmazza egész körülményesen a fogoly minden életviszonyát belépése alkalmával; a második magaviseletének minden mozzanatait a büntetés ideje alatt; a harmadik azon állapotot, melyben elbocsátatott. Hogy a fegyenczek, midőn czellájukat elhagyják, pl. sétálás vagy teniplombamenés czéljából, egymással ne találkozhassanak és igy a magánelzárás és elkülönítés egész következetességgel keresztül vihető legyen, kötelessége a foglyoknak C9uklyát fejükre húzni, mely csakis a szemeknél van két nyílással ellátva, mi által megakadályoztatik, hogy egymást megismerjék. Lenkey Károly. A kereskedelmi törvény magyarázatához. i. (n.) A »M. H.» bizonyos kereskedőkre hivja fel a figyelmet, kik váltóházakat nyitnak, promess- üzletet indítanak és a könnyen hivöket lépre viszik. Szerinte ezen kereskedők »valami sokat igérő czimmel vagy czéggel jegyeztetik be magukat a váltótörvényszéknél, megfelelnek ugyan a törvény szellemének és aláhelyezik névaláírásukat, de olyformán, hogy a tájékozatlan ember a bank procuristáját sejti az aláíróban; monarchiánk dualistikus alapja ezen czimhasználatnál nagy hasznára van a bankárnak, mert »osztrák-magyar«, »általános osztrákmagyar*, »első osztrák-magyar« elnevezések azon tévhitre adnak alkalmat, hogy itt valami »kiterjedt nagy intézetről van szó«. Eddig a >M. H.c ; én ezen tárgyhoz csak annyiban kívánok hozzászólni, vajon igaz-e, hogy az ilyféle czégezések megfelelnek a törvény szellemének. Kereskedelmi törvényünk eltérvén az előadói javaslattól, a czég valódiságának elvét fogadta el irányelvül, kimondván annak 10. §-ában, miszerint kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, czégül saját polgári nevüket és pedig vezetéknevüket kötelesek használni, és czégükhöz oly toldatot nem csatolhatnak, mely társas viszonyra mutatna. Az indokok, melyek a törvényhozót ezen elv törvénybe való iktatására indították, ismeretesek. Az értekezlet a tervezet ellenében a czég valódiságának elvét emelte érvényre, mert »nem lehet állítani, hogy épen hazáuk kereskedelmi és forgalmi viszonyai okvetlenül megkívánják, hogy a czégválasztás elve kihirdettessék, nem lehet tanácsos épen nekünk kezdeni meg azon újítást oly időben, midőn az erkölcsi romlottság minden irányban nagyobb és nagyobb mérveket ölt és kereskedelmi hitelünk már nem egyszer szenvedett, sőt szenved jelenleg is mélyen ható megzárkódtatásokat. Az egyéni szabadságnak oly mérvbeni tágítása, mely csalárdságra szolgáltathat alkalmát, meg nem engedhető,* stb. — Ebből látjuk, hogy a törvényhozó a czég valódiságának elvét csak azért tartotta szükségesnek kimondani, hogy az által a czég szabad választhatásával járó csalárdságoknak elejét vegye, és hogy a közönség magát a czégbirtokos személye iránt tájékozhassa. Mindennek daczára azonban megengedi a törvény, hogy a kereskedők czégökhöz oly toldásokat csatolhassanak, melyek a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgálnak. Minő lehessen ezen toldás, eziránt a jegyzőkönyvekben támpontot hiába keresünk, és ez annál sajnosabb, mert a német jegyzőkönyvek sem tartalmaznak ez iránt közelebbet. Annyit azonban már a törvényből is tudunk, hogy e toldás olyan nem lehet, mely társas viszonyra mutatna, és csakis olyan lehet, mely a személy vagy az üzlet közelebbi meghatározására szolgál; oly toldást tehát, mely sem az üzletet, sem a személyt közelebbről meg nem határozza, használni nem szabad. A törvény ratiójából azonban tudjuk azt is, hogy a torvény a czég valódiságának elvét elfogadta, hogy a csalárdságoknak és szédelgéseknek elejét vegye, és miután fel nem tehető, hogy a törvény azt, a mit az előbbi mondatban épített, a következő mondattal lerántani, és az elvet, melyet felállított, utóbb eltagadni akarná, a toldalék iránt bátran azon elvet állithatjuk fel zsinórmértékül, miként olyanok nem lehetnek, melyek a közönséget a czégtulajdonos személyének jogviszonyai felett tévútra vezethetik (1. von Hahn Comm. 87. 1.) és igy tehát oly toldásokat, mint a fent előhozottak: osztrák-magyar bankintézet A B., általános osztrák-magyar bankintézet C D., stb. oly ozégek melyeknél a név a toldás és a toldás a név is, melyek az ^osztrák-magyar* epithetonnal sem a személyt sem az üzletet közelebbről >meg nem határozzák, hanem egyenesen valótlanságot tartalmaznak es csak arra szányák. hogy a közönséget a czégtulajdonos személye iránt tévútra vezessek, - épen kereskedelmi törvényünk szellemében hasznaim es a czégjegyzékbe bevezetni nem azabad. II. (f.) B. J. ügyvéd által képviselt P. M. K. B., Dr. S. A. ügyvéd által képviselt F. és A. bejegyzett czég ellen egy Budapesten 1877. martius 1-en kelt és 1877. július 1-én lejárt alperesi F. és A. czég által elfogadott es minden törvényszerű kellékkel ellátott 1200 írtról szóló váltó alapján sommás váltókeresetet indítván, alperesi czég az ennek alapján ellene a budapesti kiskereskedelmi és váltótörvényszék részéről 1877. július 20-án kibocsátott sommás végzés ellen kifogásokkal élt, melyekben csatol egy 1877. június 8-án kelt törvényszéki végzést, mely szerint az F. és A. közkereseti társaság eddigi tulajdonosai F. L. és A. K. a czégjegyzékből való törlésével G. S. kereskedő mint tulajdonos és egyik előbbi czégtulajdonos A. K. mint czimvezető bejegyeztetett és ennek alapján, miután a beperesitett váltót nem a jelenleg (1877. június 8. óta bejegyzett, hanem az előbb fönállott F. és A. czég fogadta el, a sommás végzést hatályon kivül helyezni kéri, mert most már nem a czég, hanem csak annak előbbi tagjai F. L. és A. K. marasztalhatók el. Felperes ezek ellenében válaszában fölhozza, hogy az emiitett törléssel csak a fenállott F. és A. közkereseti társaság belviszonyain történt változás, anélkül hogy magán a czégen valami változás tétetett volna és hogy igy alperesi czég mint jogi személy a tulajdonos változása daczára az ezen változás előtt elvállalt kötelezettségekért is feltétlenül felelős. (Keresk. trv. 89. §.) Ennek ellenében alperes viszonválaszában előadja, hogy a jelen esetre a keresk. törv. 89. §-a alkalmazást nem találhat, mert fenforgó esetben nincs szó egy uj tagnak egy más meglevő közkereseti társaságba való belépéséről, hanem ez esetben G. S.-re lett F. és A. czég eddigi birtokosaitólaczégliaszuálhatásijoga átszármaztatva, a nélkül, hogy G. S. az F. és A. czég összes kötelezettségeit átvállalta volna, a mit felperes különben sem állított. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék ezek alapján alperes kifogásait elvetvén, a sommás végzést hatályában föntartotta, ítéletét következőkkel indokolván: A becsatolt törvényszéki végzés szerint azon körülmény, hogy az előbbi czégtulajdonosok F. L. és A. K. ezen minősége megszűnvén, egyedüli tulajdonosul G. S. jegyeztetett be, csak a társaság belviszonyaiban okozott változást, és igy az előbbi közkereseti társaság czégének megtartása mellett egyéni czéggé alakult át. Miután tehát ebből nem következik, hogy egyidejűleg a czégnek harmadik személyek irányábani viszonyai is változást szenvedtek volna, azaz hogy G. S. jelenlegi czégtulajdonos az üzletet az előbbi tulajdonosoktól az eddig fenállott kötelezettségek elvállalása nélkül vette volna át; miután továbbá alperes a vonatkozó átruházási szerződést be nem mutatta, a z v é 1 e 1mezendő, hogy a jelenlegi czégtulajdonos a régiF. és A. czégnek, melyet használ, összes kötelezettségeit is magára vállalta, annyival inkább, mert az általános kereskedelmigyakorlat szerint az üzlet átruházásával a kötelezettségek az átvevő általátvállaltaknak tekintetnek, ha csak a szokott körlevelekben az ellenkezőről nem értesítette az üzlettel összeköttetésben álló személyeket. Az alperes által közbevetett felebbezésnél fogva a budapesti kir. itélő tábla az elsőbirósági ítéletet megváltoztatta és a sommás végzést kifogást tevő F. és A. czég ellenében hatályon kivül helyezte, a következő indokokból: A keresk. törv. 20. § ából, melyből az elsőbiróság az Ítélete alapjául szolgáló fenti vélelmet következtető, világos, hogy az esetben, ha az átvevő a czég eddigi kötelezettségeit magára nem válalja, a hitelezők ezen kötelezettségek tekintetében csak az átadó ellen birnak kereseti joggal. Kötelessége lett volna tehát felperesnek bebizonyitani azt, hogy a jelenlegi czégtulajdonos G. S. a czég átruházása előtti keletkezett kötelezettségeket magára vállalta. De miután felperes nemcsak hogy azt nem tette, hanem még alperesnek ellenkező állítását sem vette tagadásba, a sommás végzés ö ellene hatályon kivül helyezendő volt. Felperes felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a másodbirósági ítélet megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Törvényjavaslat, az 1875: XXXVI. t.-czikk hatályon kivül tételéről, valamint az 1871: VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módosításáról. 1. §. Az 1875 : XXXVI. t,-czikk, kivéve az 1. §-t és a 4. §. 2-ik bekezdését, hatályon kivül tétetik. 2. 8. Az 1871. VIII. t.-cz. 22. §-a helyébe következő szakasz tétetik: »a fegyelmi vétség büntetése: a) roszalás, b)feddés, c) pénzbüntetés, d) áthelyezés, e) hivatalvesztés*. 3. §. Ugyanazon t.-cz. 25. §-a után a következő intézkedés vetetik fel • »az áthelyezés büntetése külön, vagy a három előbbi büntetés valamelyikével együtt is alkalmazható oly esetekben, midőn az elkövetett vétség természete az elmarasztalt bírónak addigi működési köréből való eltávolítását a birói hivatal érdekében kívánatossá vagy szükségessé teszi.