Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 47. szám - A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényeiröL

— 37 1 — következetik nem kellene bevárni, vajon a baj csakugyan valósággal be fog-e következni. Lesz szerencsém erre a takarékpénztan, biztosítási és sorsjegy-ügyletek megbeszélésénel visszatérni. Hona^oa10. hhtofltt^ * záloglevelek birtokosai az 18 <6. évi db. t.-cz. által. Ep oly szükséges pedig a prioritások jogi biztositása is. Az osztrák törvény azonban nem csak a prioritásokra, hanem általában »bemutatóra vagy rendeletre szóló* bárminemű »Tkeilschuldverschreibung«-ra vonatkozik. Ha valamely kölcsönösszeg bizonyos számú (rendszerint egyenértékű) részkötvények (Partialobligationen) mellett vétetett fel, s ha e kötvény bemutatóra szól, vagy hátirat utján továbbadható, ugy a kötvény birtokosa (partialista) a mondott törvény előnyeiben részesül. Partialistának tekinti tehát a sorsjegy-birtokost is. Az osztrák törvény álláspontja következőleg indokoltatik. Az bizonyos, hogy az egyes partialista csak aránytalan költségek mellett érvényesítheti jogait, melyek tőle megtagadtatnak. Az is bizonyos, hogy az, a mit az egyes partialista esetleg biróság előtt elér, csak neki hoz előnyt, és nem egyúttal a többi partialistáknak is. Ennélfogva szükséges a közös képviselet, a curator debilium personarum. Látni való, hogy Ausztriában arra, vajon stante legislatione eléggé biztositvák-e a partiálisták, nem is terjeszkedtek, hanem csak arról gondoskodtak, hogy ezek jogaikat kényelmesebben érvényesíthessék. A törvény nem nyújt anyagi jogokat, csak eljárási könnyitést. Civiljogi kiindulásánál fogva más eredményre nem is juthatott. Az osztrák törvény arra szorítkozik, hogy esetről-esetre gondnoknak kirendelését engedi meg a prioritás birtokosainak képviselésére. A biróság, belátása szerint határoz a felett, vajon ily kirendelésnek hely adandó-e, s a kérelmezőtől a költségek fedezésére biztosítékot kivánhat. A gondnok jogai és kötelességeire nézve az átalános magánjog mérvadó. A törvény abból indulván ki, hogy a prioritás birtokosai legtöbbször ismeretlenek, nagyon eredetinek veszi ki magát a 8. §., mely azt rendeli: ^Der Curator ist verpflichtet, den von ihm vertretenen Besitzern von Theilschuldverschreibungen über die wesentlichen, ihre Rechte berührenden Thatsachen auf kurzem Wege Auskunft zu ertheilen*. Nagy támadásoknak van azután kitéve a 9. §., mely szerint oly ügyekben, melyek a partiálisták közös jogait érintik, egyes partialista fel sem léphet, hanem kénytelen bevárni, mig a gondnok kirendeltetik, kinek a perében saját költségére, ha tetszik, interveniálhat. Az osztrák törvény még Ausztriában is ugy az elmélet, valamint a gyakorlat által elitéltetik, de különbén is, felfogásom szerint, hibás elvi alapjánál fogva hazánk viszonyaira semmikép sem lévén alkalmazható, más államban pedig tud tómmal a partialistákra nézve törvényhozási intézkedések nem létezvén, nem marad egyéb hátra, mint, tekintettel hazai törvényeinkre és viszonyainkra, egészen önállóan és függetlenül felállítani azon jogszabályokat, melyek az elsőbségi kötvény birtokosai i'ogainak megvédésére czélszerüeknek látszanak. Ehhez képest bátorkodom a részletes indokolás fentartása mellett, a következőket javasolni: 1. A partiálisták jogainak megvédése és biztosítása végett külön törvény alkotandó. 2. A törvény csak azon elsőbbségi kötvényekre vonatkozik, melyek a magyar korona országaiban székelő valamely részvénytársaság által bocsáttattak ki. 3 Prioritásokat csak oly részvénytársaság bocsáthat ki, melynek legalább 200.000 frtnyi alaptőkéje van, és melynek részvényei már teljesen be lettek fizetve. _ 4. A prioritások ugyanoly telekkönyvi fedezettel biztositandók, mint a záloglevelek. 5. Az összes prioritási tőke egy tizedei képviselő partialistókat ép ugy illeti meg a megvizsgáltatási jog, mint a részvényeseket vagy a záloglevél-birtokosokat. _ b. Közös képviselőül állandó curator nevezendő ki a biróság által, kinek kirendelése kellően közhírré teendő. A gondnok képviseli a partíalistákat minden közös éniekü ügyben az egyes partialista esetleges interventiója mellett. D e ha a gondnok fel nem lép, minden partialista önállóan is léphet fel. <. A gondnok jelen van a társulat minden igazgatósági vagy felügyelő-bizottsági ülésén, titoktartásra köteles, vétójoga nincs, biztosítékot tesz le, de tiszteletdijt nyer, bármikor elmozditható, és köteles időszakonkint ugy a bíróságnak, mint a kellően igazolt partialistáknak jelentést tenni. Dr. Herich Károly A vagyonbukott feleségének tulajdoni igényeiröL*) Ha valamely csődtömegben oly dolgok találtatnak, melyek nem a közadós tulajdonát képezik, — a mint ez nem ritkán fordulhat elő, miután a közadós vagyonának zár alá vétele és leltározása szabály szerint kiterjed minden annak tettleges és valóságos birtokában levő dologra, — ezen idegen vagyonrészek a tömegből, hova illetéktelenül kapcsoltattak, kihasittatván, visszaadandók azoknak, kik vagy tulajdonjog, vagy valamely személyes igény alapján a visszakövetelésre, a kérdéses dolgok in natura történendő visszaszolgáltatásának igénylésére jogositvák. A csődtömegeta közadósnak csőd nyitáskori vagyona képezvén, csaknem magától értetődik, hogy a mi nem az övé, az nem képezheti a csődtömeg kiegészítő alkatrészét és nem szolgálhat kielégítési alapul azok részére, kiknek közvetlen csak rajta személyesen van követelni valójuk, kiknek igénye, mert és mivel tisztán obligatorius természetű, kizárólag az ő- vagyona ellen irányul. A csődtömeg fogalma kizár abból minden idegen tulajdont. Nemo plus juris transferre potest, quam ipse habét. A jogutódnak nem lehet több joga, mint volt a jogelődé. A mi nem a közadosé tulajdonilag, vagy egyéb dologbeli jog czimén, az nem képezheti a csődhitelezők utódlásának és csődigényének tárgyát. Mások jogkörét a vagyonbukás nem érintheti, hacsak az idegen jogkör nem áll oly összefüggésben a vagyonbukott jogkörével, melynél fogva az egyiknek megfogyatkozását a másik is megsinleni kénytelen. A tulajdon sérthetlen szentsége előtt kell, hogy a csőd is meghajoljon. A rei vindicatio, a hereditatis petítio, az actio confessoria, az actio depositi, commodati stb. megilleti az azokra különben és egyátalán jogosítottakat a csőd alatt szintúgy, mint a csődön kivül. Ezen kézenfekvő igazságok komolyabb vita tárgyát soha sem képezték, de nem is képezhették. Egyetlen csődtömeg sem tette magát tul azokon. A nehézségeket és az ezzel kapcsolatos esödjogi vitákat legfeljebb a visszakövetelési jog alaki szabályozásának kérdései verték fel, nevezetesen a kihasitási per, az u. n. csődigéuyper perjogi önállóságának és függetlenségének kérdése. Vitatkoztak többek közt a felett, hogy mily viszonylatba hozassék a visszakövetelési per a sajátképeni csődperrel. A kölcsönös önállóság avagy függetegség viszonyába-e ? Bevonattassanak-e az u. n. igénylők »ex jure dominii« szintén a csődper keretébe, a valóságos csődhitelezök kebelzetébe. Kiterjesztessék-e a csődper bíróságának illetősége a csőd attractionalis ereje folytán a visszakövetelési perekre nézve is ? A.lávettessenek-e a visszakövetelési igények is a csődkövetelésekre nézve egyátalán felállított bejelentési kényszernek, osztályozásnak, stb. Vagy vitatkoztak a visszakövetelési jog azon egynémely anyagi korlátozásairól avagy kiterjesztéseiről, szóval azon a csődtömeg ellenében támasztott vindicationalis igényeket tárgyazó különleges intézkedésekről, melyek a forgalom biztonságának elutasithatlan követelményeiként jelentkeznek. De maga a »suum cuique tribuendi« elve általánosságban kizárta még a kétkedésnek látszatját is. Megállhatnak-e azonban a mondott általános igazságok az esetben is, hahogy csődtömeghez kapcsolt avagy kapcsolni szándékolt oly dolgok forognak szóban, melyek ugyan nem a közadós tulajdonát képezik, de a melyekre nézve ép az, a ki úgyszólván a közadósnak második énje, annak hitestársa támasztja a tulajdoni igényt. Nem gondolok itt azon esetekre, a midőn a közadós felesége, mint a szó sajátlagos értelmében személyes hitelező, tisztán obligatorius természetű jogczim alapján lép fel követelőleg, a mely esetekben a közadós egyéb személyes hitelezőitől, a tulajdonképeni csődhitelezőktől semmiben sem különbözik, mint p, o. ha a nő hozományát a dotis constituíio czimén öt megillető személyes irányú actio rei uxoriae vagy actio de dote (actio de stipulatu) alapján követelné vissza: hanem első sorban azon esetek lebegnek szemem előtt, a melyekben a közadós neje szoros műszói értelemben vett tulajdoni igénykeresetet támaszt, mint p. o. ha hozományát, mely ebbeli jogi minősége daczára sem szűnt meg az ő tulajdona lenni, vagy egyéb szabad vagyonának egyes részeit, a csődtömegtől, hova az kapcsoltatott vagy kapcsoltatni ezéloztatik, reivindicálja. Kérdés: tartozik-e a csőd a feleség tulajdonjogának szent és sérthetetlen volta előtt szintén és pedig ép oly feltétlenül meghajolni,mint. a hogy tartozik ezzel az idegen tulajdonnal szemben egyáltalán ? Visszakövetelheti-e a feleség is a magáét ép azon hatálylyal és ép azon feltételek mellett, mint teheti ezt az aextraneus ? Avagy tán más forma, még pedig soványabb mértékkel osztandó-e az igazság a közadós nejének, mint a hogy osztatik az a közönségnek ? Rejlik-e a csőd való lényében és hamisitlanul felfogott rendeltetésében, a »Generalübel« által érzékenyen sújtott jogkörök védelmének érdekében oly mozzanat, a mely bizonyíthatná szükségességét annak, hogy a jogrend védelme a jogát kereső asszonytól ezúttal egyátalán megtagadtassék, a vagy *) A i Jogászkür«-ben tartott előadás. Szerk.