Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 46. szám - Tételes európai nemzetközi jog. Irta Dr. Apáthy István. 2. [r.]

- 365 _ Mellőzve a »te8titó™&g indoka«-ir6l nyújtót épületes elmélkedést, közöljük e szabatos megkülönböztetést • »kik valamely közös törzstől származnak: leszármazóknak kik egy kozos törzstől származnak oldalrokonoknak neveztetnék* (45. lap). »A jogi személyek fogalma és különböző tagjai. A jog — alkotott az e mberekenkivül egyéb alanyokat* (52. 1.) ° »A kir. fiskus. Hazai jogunk szerint nemcsak minden birtoklás és kiváltságos jogok gyökere (radix) magában a koronában van hanem valahányszor valami urafogyott vagyon találtatik, az a koronát illeti. Ez uton támadnak azok az esetek, melyekben a királyi fiskus mint jogi személy magánjogilag szerepel, s ezeken kivül ide számítandók azok az esetek is, melyekhez ő felsége magánjogi érdekei és azon alapítványok jogi képviselése is, melyek közvetlenül királyi Dártfo^ás alatt állanak«. (59. 1.) * 8 Ily galimathias nyujtatik szegény ifjúságunknak ! Hamis, hibás, értelmetlen állitások tömkelege. »Szászországban a polgári törvénykönyv az akkor uralgó iránynak hódolva azt az elvet állította fel stb. De már a zürichi törvénykönyv stb.« (60.1.) Szerző szerint tehát a zürichi tk. későbbi a szásznál, sőt annyival későbbi, hogy időközben irány változott. »A folyó víz — gyors és folytonos változásánál fogva nem lehet tárgya a physikai uralomnak. De lehet tárgya annak használata, mely hazai jogunk szerint tényleg az is, se használat a kir. kisebb haszonvételek egyikét képezi sőt maga a v i z, nem ugyan teljében, hanem annak egyes része lehet tárgya a magánjogi uralomnak, mely, ha felfoga tik, adásvétel tárgya is lehet, a mint ezt tényleg tapasztaljuk is. így p. o. ivó és Duna-viz gyakran szolgál adásvételi tárgy gyanánt*. (!!) (67.1.) Ámbár magát a »s z ó gy á r t á s terén járatlannak« tartja, mégis szól a »d o 1 g o k egyetemérők (universitas rerum) (69. 97. lk). »A k i r á 1 y j o g (ius regium) alatt hazai jogunk szerint az ország szent koronájának azt a hatóságát nevezzük, melynél fogva az az összes földbirtokot képviseli«. (96. 1.) »A kötelmi jogviszonynál a szerzés alapja és következménye meg nem különböztethető ; ellenben a dologbeli jogok legnagyobb részében az átszármazott jogszerzésnél a szerzés oka rendszerint külön áll ama ténytől, mely mint az ok következménye külsőleg jelentkezik s azért e megkülönböztetés, habár általában s mereven fen nem tartható is, a dologi jogok tekintetében teljesen még sem mellőzhető«. (108. 1.) Á jogok összeütközésének megoldása a véletlen által u. m. 1. megelőzés 2. sors által történik; »ha ugyanis a jog közös korlátolt gyakorlata nem lehetséges, a sors dönti el, hogy kit illessen a jog«. (113.1.) »A vétkesség nemei a szándékosság és a vétkesség ; utóbbinak fokai a vétkes gondatlanság és a kisebb fokú gondatlansága (131.132. lk.) »Jogügyleteknél — azok kezdete és vége rendszerint nem akként határoztatik meg, mint az a naptár szerint van, hanem a felek tetszése szerint változó kezdő és végpont határoztatik meg. Ily esetben egy nap 24 órát, egy hét-hét napot tesz« stb. (134. 1.) »Elévülés alatt az időmúlásnak azt a határát értjük, melynél fogva a törvényben meghatározott idő alatt tartó tényleges állapot folytán a jog megszűnik, s illetve megszereztetik«. (134. 1.) »Altalános szabályként áll fen, hogy a magánjogi perek 32 év alatt évülnek el«. (135. 1.) Megkíméljük az olvasó türelmét ez idézetek folytatásától. Az ember szédül ennyi confusiótól. Minden lap hemzseg nyelvtani, mondattani hibáktól, téves fogalmaktól. Az egész mü valóságos comedy of errors, tudomány paródiája. Ily pongyolán á la minute gyártott torzmű valóságos merénylet, melynek ostorozására a mivalt bírálatnak nincs elég erős szava. Igaz, hogy nálunk — mint szerző tapasztalta — plagiatumok pályadíjnyertesek lehetnek; igaz, hogy minden, bármennyire silány munkának, mint jóakaratú törekvésnek, kegyes méltánylása more patrio kéretik és adatik; de ez a komoly bírálatot fel nem menti kötelessége alul, mely nem ke'gyelmezésben, hanem ítélésben áll. Szegény irodalmunk valóságos gyarapodása, nemes nagyravágyás keltése, valódi tehetségek ősztönzése a bírálat igazságos szigora nélkül nem képzelhető. Ha ily alant van a színvonal, mely elismerésre talál, akkor ne várjunk emelkedést, haladást az irodalmi versenyben, mert a komolyan törekvő elkeseredik a czimboraság és reklámé könnyű győzelmén. Ezen irgalmas, vétkes bírálat divata, ezen erkölcstelen szokás kényszeritett arra, hogy a népszerű czégü mű felett hallgatva napirendhez ne térjünk. Mert e mü nemcsak üres, hanem ártalmas is; az nemcsak a feladat tudatának, hanem a törekvő akaratnak is hiányát árulja el. • . , . II. Spifame e türelmetlen indexre tétel ellenében appellálni fog — a múlthoz. De az irodalomtörténet az ő esetében nehezen fogja ítéletét megváltoztatni — a jövőben. »Que esta es buena guerra, y es gran servicio de Diós quitar tan mala simiente de sobre la faz de la tierra,« mint a manchai lovag mondá. Dr. DelVAdami Rezső. X Tételes európai n< nzetközi jog. Irta Dr. Apáthy István. Budapesten 1878. Franklin társulat. II. Apáthy munkáját két részre — a béke és a háború jogára — osztja, melyeket egy bevezetés előz meg. Ez utóbbi kiválólag a nemzetközi jog történeti és tudományos fejlődésével, valamint annak forrásaival foglalkozik. A szövegbe utalt történeti fejtegetések a nemzetközi jog hritoriai fejlődésének rövid és könnyen áttekinthető előadását nyújtják és diplomatiai okmányok kivonatait tartalmazó jegyzetek által vannak támogatva, melyek a mult politikájának megismerésére és megbirálására értékes anyagot szolgáltatnak. Ezek után szerző 13 lapon a nemzetközi jog irodalmával foglalkozik és egészen a legújabb ideig a nevezetesebb íróknak alapnézeteit nagy vonásokban körvonalozza. A nemzetközi jog tudományos fejlődésének fejtegetésével csak kevés az egész jogaiij-agot felölelő munkákban találkozunk — pedig mi sem közvetítheti annyira valamely tudományszaknak alapos és beható ismeretét, mint azoknak megismerése és méltánylása, a kiknek vállain emelkedve értük el mai tudományos fölfogásunk magaslatát. Szerző tehát helyesen cselekedett, midőn a mult irodalmát munkájának keretébe foglalá, de hálára kötelezte volna olvasóját, ha a Francisco Viktóriák, Dominico Soták, Hemming Miklós, Lessius Stephani és több efféle dii minorum gentium helyett, kiknek egy nemzetközjogi irodalomtörténeti munka szánjon tért, egy Bent ham, Bluntschli s Lieber munkáit és rendszereit tárgyalja bővebben; — a mit szerző annál könnyebben tehetett volna, mivelhogy ezen tekintélyeket munkája különböző helyein nézeteinek támogatására fölhasználja és saját eltérő fölfogását velők szemben is érvényesiti (Pl. 58. 1. 2. jegyzet), A békejog, melyet szerző személy-, dolog- és kötelmi jogra oszt föl, első sorban a nemzetközi jog alanyaival foglalkozik. Ilyenek e jog fejlődésének jelen foka szerint egyedül államok és azok fejei lehetnek, mely fölfogást Apáthy is pártol. Szerző e szabály alóli kivételnek tartja a h a n z a városokat, minthogy ezek szintén nemzetközjogi alanyok. Mi e városokra vonatkozólag eltérő nézetet vallunk, azon oknál fogva, mivel ezek a legújabb ideig az államok közjogi attribútumaival lévén fölruházva, őket a nemzetközi jogalanyiság de regula illeti. Ezek után az államok mint a nemzetközi jog alanyaira vonatkozó többi általános meghatározások: minők az államok fogalma, kormányformái, ezek történeti egymásutánja, az államok keletkezése és megszűnése tárgyaltatnak. Ezen themák a politikai tudományszak körébe tartoznak, ott foglalnak el domináló helyet és a vonatkozó fogalmak ott lelnek kimunkáltatást, — aminek következtében szerző munkájának ezen részében a politikai fejtegetések állanak előtérben. Az államok egymás közti jogai- és alapviszonyairól szólva, szerző az alapjogoknak széles alapon való tárgyalása után az államok általános jogainak korlátozásait, melyek az egymáshozi viszonynak folyományai, teszi fejtegetésének tárgyává. A könyvnek ezen része, mely a nemzetközi jog legérdekesebb mozzanatait tárgyazza és a vitás kérdések légióját tartalmazza, különös gonddal van dolgozva: a controversiák kellőleg feltüntetvék. az ellenvélemények — a jegyzetekben — röviden fölhozvák és csoportositvák, szerző meggyőződése a szövegben okokkal támogatva; a nemzetközi magánjog — mely ép oly érdekes mint nehéz és melyet jogászaink nagy része csak ugy hallomásból ismer valahogyan — átnézetes és szabatos modorban fejtegetve. A jognak és különösen a nemzetközi jognak ezen része — tekintettel a folyton élénkülő forgalomra — oly fontos, oly kiváló jelentősséggel bir, hogy evvel mennél behatóbb foglalkozás nem eléggé ajánlható. Különös figyelmet érdemelnek szerző fejtegetései a nemzetközi szolgalmakról, melyeknek folyamán ama többször vitatott kérdés, vajon a szolgalmak elévülés által megszűnnek-e, szerző által igenlőleg nyer megoldást. Ezek után áttérve a beavatkozási jogra, szerző maga bevallja, hogy a nemzetközi államéletben nem annyira jogi okok, mint inkább vélt érdekek szolgálnak a beavatkozás alapjául, mely nézet a múltnak száz meg száz történeti eseménye által igazoltatván, inkább felel meg a reális viszonyoknak. A történelem tanuja, hogy minden beavatkozásnak egyedüli rugója és kizáró alapja a nyers érdek, mely némelykor jogi alakba öltetik, gyakran nem. Jelen munka első részében különösen kiemelendőknek tartjuk még a menedékjogról és a kiadási kötelességről, az államterületről és különösen az occupatióról — mely által csak u r a 11 a n dolgok szerezhetők meg — és a vizterületröl szóló tanokat. Ez utóbbiak közül fölemlítjük a mare liberum és clausum évszázados kérdését. A munka e részének utolsó és legjelentékenyebb fejezetei azok, melyek a nemzetközi szerződéseket tárgyazzák. A nemzetközi jog ellen elkövettetni szokott merényletek közül leggyakoriabbak a szerződésszegések, mely körülmény két okban leli szomorú magyarázatát. Egyik az, hogy a nemzetközi szerződések kötelező ereje, mely különben minden időben elismertetett, legtöbb esetben kizárólag erkölcsi alapokon nyugszik, obligatio naturális jellegével birnak. Egy futólagos tekintet a Bluntschli által fölállított és a nemzetközjogi irók legtöbbje — s Apáthy által is — elfogadott elméletre, mely szerint a nemzetközi szerződések kötelező ereje az emberiség jogi tudatában, jogérzetében rejlik, igazolandja állításunkat. Ar másik ok a nemzetközi szerződések megszűnési módjaibankeresendő. Értjük itt a rebus sic s t a n t i b u s esetét, vagyis azt, hogy a szerződések azon tényleges állapotok változtával, melyek az elvállalt kötelezettségek akár kifejezett, akár hallgatólagos föltevéseit képezik, megszűnhetnek. A rendelkezésünkre álló tér nem engedi meg, hogy az előttünk fekvő munkának a háború- és követségi jogról szóló részeiben előadott tanok főbbjeit megvilágítsuk. Sajnáljuk egyrészt azért, mert alkalmunk lett volna a háborujogról, párhuzamban a közel mult eseményeivel megemlékezni és kideríteni, hogy a tételes nemzetközi jognak a háborúra vonatkozó szabványai közül melyek birnak mai nap tényleg érvénynyel.