Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 46. szám - A halálbüntetés Olaszországban - Az elsőbbségi kötvények

— 362 — irodahelyiséget, felszerelést s segédszemélyzetet nem sajátjából fizető' kir. bíróságokkal a legnagyobb erőfeszítés mellett sem képesek versenyezni? Csoda-e, ha a kir. közjegyzők és kir. bíróságok közt gyakori súrlódások s illetőségi összeütközések keletkeznek, melyek rendesen a közjegyzők érezhető kárával nyernek megoldást? S végre csoda-e, ha a közjegyzőnek, csak hogy munkája legyen s mától-holnapig megélhessen, maholnap csakugyan nem marad egyéb hátra, mint jobb meggyőződésén s lelkiismeretén erőszakot téve, a bírákkal pactálni s kegyöket hajhászni? Hogy ez azután mennyire lealázza s erkölcsileg mennyire lesülyeszti a közjegyzőt s állását: fölösleges fejtegetni. Teljes készséggel elismerem ugyan, hogy a birák fizetése a mai viszonyok közt felette csekély, ugy hogy abból családos ember csak a legnagyobb nélkülözésekkel küzdve képes megélni; nem is lehet tehát nekik oly rosz néven venni, ha az eddig a bíróságoknak fentartott teendőket ma is maguk teljesitik a közjegyző helyett, mi által egy kis mellékjövedelemre iparkodnak szert tenni; ámde ebből csak az következik, hogy ha az ország és kormánya »független« bírósággal akar birni, tegye is a bírót oly anyagi helyzetbe, hogy az a valóságban is »független« legyen, s szüntesse meg minél előbb azon, mondhatni: kenyérmezei harczot, mely jelenleg a vidéken a birák és a közjegyzők között, a hivatali tekintély nem csekély csorbításával csaknem elkeseredéssel vivatik. 3. A zugirászok okmányok és kérvények szerkesztésében hatalmas versenytársai a közjegyzőknek ; a legsajnálatosabb tény azonban mindenesetre az, hogy a zugirászattal nem csak községi jegyzők, lelkészek, tanítók, hanem a kir. bíróságok s megyei hivatalok kezelési tisztviselői is, még pedig minden meghatalmazvány nélkül, folytonosan foglalkoznak, kik pedig a jogügyletek természetéről vajmi csekély fogalommal birnak. Hogy mennyire veszélyeztetik s bizonytalanná teszik ezek, főleg a vidéken, a polgárok vagyoni jogait, s mily lealázó a közjegyzőre nézve a zugirászokkal is versenyre kelni, azt bővebben fejtegetni s káros következményeit kitüntetni fölösleges; ráutalok csak elétező bajra, mint olyanra, melyet az addigieknél erélyesebb és hathatósabb óvszerek nélkül gyökeresen kiirtani nem lehet. Szükségesnek, sőt a polg. perrend 553. §-ból, ugy szintén az 1874. évi 1854. számú igazságügyminiszteri rendeletből kifolyólag megengedhetőnek tartom ugyanis oly miniszteri rendelet kibocsátását, mely szerint az ellenjegyzés s a hitelesített meghatalmazás mindazon beadványoknál követeltessék, miket nem maga a kérvényező irt s aláirt. E kényszer tehát okvetlenül kiterjedne mindazon esetekre, midőn a benyújtott kérvényből vagy mellékleteiből kitűnik, hogy a kérvényező fél irni-olvasni nem tud. - - Természetes következménye volna ez azon törvényen gyökerező elvnek, hogy perenkivüli ügyekben, ha csak a felek maguk nem Írják beadványaikat, még az állam által különös jogositványnyal felruházott ügyvédek is kötelesek meghatalmazványt felmutatni, annál inkább kötelezhetők tehát a lappangó TÁRCZ A. A halálbüntetés Olaszországban. Pierantoni olasz tanár nagyérdekü munkát adott ki a halálbüntetésről (La pena di morte ncgli Stati moderni. Napoli 1878). Előadván a halálbüntetésnek 1865. ótai történetét, három osztályát az államoknak állítja fel. Az elsőt képezik azon államok illetőleg kantonok, melyekben ezen idő alatt a halálbüntetés meg lett szüntetve. (Portugál, Holland, Mexikó, Zürich, Tessin, Genf). A második osztályba azon államokat sorozza, hol legalább lépések történtek hasonló reform keresztülvitelére (Angolország, Francziaország, Belgium, Svédország, Spanyolország, Dánország, Oroszország, Waadt, Baden, Ausztria). A harmadik osztályba azon államokat sorozza, melyek a halálbüntetést már megszüntették, de ismét visszaállították. (Nassau, Szászország Preiburg). — Az Olaszországban szerzett tapasztalatok igen tanulságosak. Egy esetben a kivégzést néző nép, midőn látta, hogy a hóhér a kivégzés után szivarra gyújtott, megütközésnek a hóhérra nézve nagyon is veszélyes kifejezést adott. Jellemző a halálbüntetés hatályossága tekintetében, hogy ezen említett kivégzést közvetlenül követő napon megbizottak nem csak egyszerű, hanem hitelesített alakú meghatalmazványt használni. Az ellenjegyzési és meghatalmazványi kényszer következetes alkalmazása mellett, -•— bár elismerem, hogy a zugirászok üzelmei ez uton sem irthatók ki gyökeresen, — a zugirászok nagymérvű száma tetemesen | csökkenne, s ekkép a közjegyzők munkaköre kétségkívül ! nagyobbodnék, másrészről pedig a bélyegjegyek kötelességszerű alkalmazása által az államkincstár is nem mjgvetendő jövedelemre tenne szert. 4. A v o 11 határőrvidéken, mely hazánkban csakis a temesvári közjegyzői kamara területén létezik, a jelenlegi viszonyok s határozatlantörvények mellett, a közjegyző eredményes működése s az intézmény fenállása végkép lehetetlen. Elegendő bizonyíték erre nézve az, hogy a volt határőrvidéken egy közjegyzői állomás, a titeli, közel két év óta be nem töltethetik, más két közjegyző pedig, munka hiányában, a legsúlyosabb anyagi gondokkal kénytelen küzdeni. Természetes következménye ez azon tagadhatlan ténynek, hogy 1873. óta, bár a törvényhozás erre az igazságügyminiszternek felhatalmazást adott, a határőrvidék polgárosításának következetes keresztülvitele, a házközösségek megszüntetése s a magyar törvények fokozatos életbe léptetése iránt egyetlen lépés sem tétetett előre, ugy hogy ma egyes gyakorlati kérdésekben határozottan azt sem lehet tudni: vajon a magyar, avagy az osztrák, illetőleg katonai törvények veendők-e zsinórmértékül. Felemlítem még azon hihetetlennek tetsző tényt, hogy a házközösségek felosztását tárgyazó közjegyzői okmány, a szolgabíró láttamozása s helybenhagyása nélkül, sem teljes hitelességgel bírónak, sem végrehajthatónak el nem fogadtatik; a házközösségben élő házastársak közt vagyoni viszonyaik rendezése iránt létrejött szerződések pedig, ugy az osztálylevelek közjegyzői kényszer alá esőknek nem tekintetnek. Növeli e kivételes állapotot még azon körülmény, hogy a telekkönyv csaknem mindenütt, az előbbi katonai rendszerből kifolyólag, a tényleges viszonyokkal homlokegyenest ellenkezik. Mindezen felsorolt tények a közjegyzői intézmény természetes fejlődésében s virágzásában oly akadályokat képeznek, melyek, nézetem szerint, a jelenleg fenálló törvények s miniszteri rendeletek keretén belől, sőt ezek természetes következményeként rendeleti uton is elháríthatók, mi által a közjegyzők, a kir. bíróságok, hatóságok, s ezek I példája után a közönség támogatásában részesülve, másrészt a zugirászok versenyétől menekülve, jelenlegi kényszerhelyzetükből némileg szabadulnának, s nem volnának kényszerítve összes erejöket a létért való küzdelem terére irányozni s a jövőnek kétségbe esetten eléje nézni. Bésán Mihály. Az elsőbbségi kötvények. I. A hetedik magyar jogászgyülés elé terjesztendő indítványok előkészítéséül az állandó bizottság többi közt a következő kérdést tűzte ki: ugyanazon a vidéken emberölés követtetett el, s a legközelebbi 12 nap alatt még négy ölés ugyanott. Egyáltalán tapasztaltatott, hogy akivégzések után rendszerint a gyilkosságok tömegesen következtek be. »Vér vért követel», mondja szerző. A bíróságok számos esetben tévedtek a gyilkosok személye tekintetében és ártatlanokat ítéltek el. Londonban Pelizzioni nevü olasz halálra ítéltetett. A bíró a következő szavakat intézte hozzá: »01y biztos vagyok, hogy ön követte el ezen gyilkosságot, a mily biztos ember lehet«. Azonban csakhamar kitűnt ártatlansága és az illető megkegyelmeztetett. Ugyanazon évben egy másik olasz (Griardineri) Swanseában halálra ítéltetett. Szerencsés véletlen által épen azon pillanatban derült ki ártatlansága, a midőn a kivégzés végre volt hajtandó. Pennsylvániában egy Tendál nevü haldokló 1874-ben azon gyilkosság elkövetését ismerte be, melyért egy bizonyos Levis elitéltetett és ki is végeztetett. A S.-Maria-Capua városában székelő esküdtszék 1875. martius 9-én három nőt ítélt el, mivel állítólag társnőjüket megfojtották. A kivégzés elmaradt, mert egy férfi jelentkezett, ki egyedül hajtotta végre a gyilkosságot. Két testvérnek összetévesztése folvtán (Marino Antonio és Nikola) az ártatlan testvér csaknem életfogytig tartó fegyházat kapott. Egy bizonyos Della Volpe 1873. június 7-én Aversában szándékosság nélkül megölte gyermekét. Mivel rövid idővel azelőtt másik ölés is történt ugyanott, mind a két cselekményt neki tu